Felmászni rá az amolyan elapaszthatatlan késztetés.

Minden ember életében van egy kvázi uborkafa?
Nem hiszem. (Kell nekem ilyen hüje kérdésekbe akadnom... jajmár...) Ám az látható, hogy sokaknak megtaláltatik az ilyen.
S persze ami egyiknek az, a másiknak nem feltétlenül.

Mert ha valaki felmászott a saját, általa kinevezett s éveken át fényezett uborkafájára -mely az övé, s amely a külvilágnak mondjuk egy tisztségnek, egy állásnak, egy élethelyzetnek tűnik csak, pedig tulajdonképpen egy zöldellő, levelekben gazdag, bőtermő uborkafa az-, mire felér, rájön, hogy föntről -illetve kvázi föntről, hiszen hiába megy, éveken át, eltaposva mindent és mindenkit, építve a létrát, a lépcsőt..., ám feljebb nem jut annyira, mint várná- messze nem olyan szép a kilátás, messze nem olyan tág a tér, mint azt lentről hitte, várta, vagy akár a mászás folyamán képzelte is.
Köztes szinten tökéletes lenne, köztes szinten az adódó feladatokat briliáns pontossággal végrehajtaná, köztes szinten mindenki jobbulására tenné a dolgát s épp ezért mindenki fejet hajtana előtte tisztelete jeléül.
Ám mikor a köztes szinten járt, forrt benne a vágy, a düh, a harag, a ki_ha_én_nem... s csak ment tovább. Ment, ment, egyik levélről a másikra, egyik indáról a másikra... s közben elfelejtette honnan indult, sőt azt is, hogy hová tart.

Majd felért. Feltette fejére a koronát és leült, győzelme teljes tudatában.
Aztán lenézett.

És meglátta ... meglátta, hogy nem jutott följebb. Meglátta, hogy a látkép nem lélegzetelállítóan gyönyörű, hanem lélegzetelállítóan magányos, lélegzetelállítóan ismeretlen, lélegzetelállítóan nagy -s tudja, számára megoldhatatlan- feladatokkal teli...s mire felért, már nincs mellette senki, aki a köztes szinteken még megoldotta volna a nevében s dicsőségére azokat, mert ledarált mindenkit, aki kicsit is kilógott az általa szőtt speciális hálón...




Itt szól erről a kép... ám az én apropóm nem (csak) ez.

................................................

Zsóka linkelte kommentben már ezt, és annyira de annyira briliáns, hogy idekívánkozik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.