Elsőre azt gondolnám, hogy ez olyan páros, mint az udvarias-modoros; okos-okoskodó; vagy jelen helyzetünkben a szakmailag_megfelelő_sikeres-unortodox...

De más is, vagy talán a valódi, netán eredeti értelmezése is ilyesmi, hiszen ma ismét összeakadtam a magyar motívumok divatban való alkalmazásával, s ezt így ki is hangsúlyozták ott: magyar s nem magyaros motívumokkal operálnak. Hétköznapi darabokon éppúgy, mint akár munkaruhákon, cégek formaruháin, vagy kiegészítőkön.










































/Paprikapiros borvirág, innen/



























/Trenditatyó ehun lakik, ni/






















/Bő választék ihun, e/

























/Snájdig formaruhák ímhol, ni/

A trend, a magyarság, a nemzeti öntudat ilyenformán való kifejezésre juttatása nekem nagyon tetszik. Sőt!
De legalább ennyire fontosnak tartom az ebben megbúvó, ezzel párhuzamos létező -hisz e kérdés hívja életre ezt a vonalat is, vagy fordítva, de egyik nincs meg a másik nélkül, talán- veszélyt, azt, hogy nagyon könnyű átesni ama lónak a túlsó oldalára.

S ott bizony, elvesztek az értékek, s marad pusztán a kérdőjel, s miután a kérdés maga unortodox volt, hát válasz sem adódik rá egykönnyen.






 




































A helyzet az, hogy a magyar, unortodox maneken piss nem kizárólag önmagát, hanem minket, mindannyiunkat aláz a porba és évtizedekkel, ha nem századokkal -kúriák és társaik- ránt vissza a fejlődésben.
No, ez nem magyar virtus, ez nagyon is a magyaros....

(És tudom, én meg monomániás vagyok, hogy egy szoknyakorcról is a viktoriánus elmeháborodott kor jut eszembe, de ennyi hagy legyen már nekem....)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.