Itt tartottam, hogy félig láttam a L'ecsót például.

Ma azt hiszem, nem későn keltem, mégis valahogy fél 11 környékén kezdtünk neki a reggelinek, mely az itt megszokott gyümölcssalátából, magokkal, gezemicékkel feldúsítva és gyümölcslével ízlés szerint megkörnyékezve állt. Aztán Ditte összekatyvaszolt valami lenmagos macerát, aminek pihennie kellett -megküzdenie a gravitációval a tálban-, így volt időnk elugrani a Lidl-be, megvenni a mai mindenféléket.
Borzalmas, tudom, de nekem a kókusztejjel készített kávé, igen extra, sőt, még finom is, de mégsem kávé igazán, így például azt kellett beszereznünk -mármint tejet-, nomeg egy rakás zöldséget, gyümölcsöt, tojást, sonkát, miegymást. (Ditte, Ditte! Kiröhögött! És hagyta!!! ...öööö.... mindig gondolkodóba esem, hogy melyik oldalra sunnyogjak Bálna -meglehetős méretű kombi Skoda Octavia- körül, s most marhára néztem a szomszéd autót, hogy van-e roki kártyája -de nem volt, mert az már nem rokiparkoló volt, de ezt ki kellett skubiznom-, és simán, de határozottan odamentem s ki is nyitottam a jobb első ajtót, sőt, majdnem oda is támasztottam mankóimat, mikor feltűnt, hogy itten valami bibi van... Ditte úgy röhögött én meg... én meg szintén.... bakker!!:)

Mire visszaértünk Medve már ki is sütött egy adag lenmag-tallért, és már csak annyi ideje volt, hogy gyorsan összeszedte a dolgait s már ment is megkezdeni a késői műszakot, melyből majd olyan éjfél környékén ér haza.
Megebédeltünk -én ma egész nap majd' éhen haltam... hogy miért??? ez rejtély-, majd Ditte ismét rám nézett és felparancsolt a vendégszobába, mert csúnya látványt nyújthattam... hüpp, úgy megsértődtem, hogy amint leért a fejem a párnára már aludtam is. Ezt sem értem!
Aztán a kertet rendeztük -mondom királyi többesben-, én ültem egy széken, néha sétáltam, vagy csak ácsorogtam, míg ők lapátoltak, söpörtek, majd füvet nyírtak. Én pedig az imént említett tevékenységekkel járultam a projekt sikeréhez, s hogy ennek köszönhető-e vagy sem, azt ne firtassuk, de, hogy végeztünk, az tény.

Osztán jól elfáradtunk -igen, én is... na-, és mentünk vacsorázni. Tojásos brokkolit.
Hmmm... ezt megbeszéltük, hogy én itten szoktam egzotikus macerákkal találkozni, hogyaszonygya gumipók, meg mostan ez, mert ugyan mindkettőt hírből ösmerem, de brokkolival csak a színe okán vagyok barátságban, még ha véletlenül a tányéromra is téved, kerülni szoktuk egymást, de most, beadtam derekam. Nos, meg kell mondjam, szép. S ez a legtöbb amit elmondhatok róla pozitívumként, ám így, tojással, sonkával, extra hot csiliszósszal ehető volt. De sőt, olyan csuklás rohamot hozott rám, hogy sikerült kabaré hangulatot varázsolnom a konyhaasztal köré de ízibe!

Belekezdtünk Az utazó-ba, de sajna enneksem értünk a végére... pedig Angelina Jolie egy kokott ebben a filmben, de annak rejtélyes, ez tény, ám Johnny Depp biza Johnny Depp... így kérem, muszáj leszen ellenőrizni mit tesz ez a nagyvilági dáma ezen szegény jóravaló matektanárral! (Scarlett O'Hara megint bejátszik:majd holnap!)



/Ehunnan e/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.