Kedves Talema! Waterford volt az első otthonom Írországban, nagyon kedveltem. Egy darabig a városban laktam (amíg egyedül voltam), majd a családommal együtt egy farmon. Nagyon szép emlékeim fűződnek hozzá. Szerettem a Suir folyót (z Írország második legnagyobb folyója), sokat kirándultam a partján. Szerettem Waterfordban a kikötőt, különösen, amikor nagy vitorláshajók találkozója van. Mindig vonzódtam a sokárbócos nagy vitorláshajókhoz. Olyan kalandos az egész, mint a gyerekkorom regényei. Aztán nagyon szerettem kirándulni a hegyekben, Waterfordtól nem messze van a Comeragh mountain, amelynek olyan 800 valahány méteres csúcsai vannak. Mellesleg az ablakaink a hegyre nyíltak és mindig olyan vadregényes volt a hegy, ahogyan felhőkbe burkolódzik. Ja, a felhők Írországban nem olyanok mint nálunk. Nagy, súlyos felhők igen alacsonyan jönnek. Ezért van, hogy az időjárás akár 5 perc alatt változik. Lord Waterfordnak van egy vadasparkja a közelben, Portlaw-ban, Carraghmore Estate. Gyönyörű hely. Szóval volna pár tippem, hogy mit lehet megnézni Waterfordban. A kedvenc kirándulóhelyünk a tengerparton Stradbally. Két sziklafal között egy szűk és védett homokos öböl, amely több száz méterre benyúlik a sziklák közé. A homokos föveny nagyon kellemes és a szélén a sziklák között pedig csodálatos kagyló-gyűjtögető és rákász hely a gyerekeknek.

A tengerpart csodálatos: Tramore, Ardmore... Egyszer nagy viharban elvittem a családomat a tengerpertra, hogy érezzék, milyen lehet a vihar a tengeren. 100 m-re nem tudtuk megközelíteni a partot, mert a felkorbácsolt hullámok ahogy a parti sziklának csapódnak, fröcsög a víz mindenfelé. Az autóból nem mertünk kiszállni és az ablaktörlő nem győzte a tempót. Akkor azt mondta az asszonykám, hogy ő semmi pénzért nem lakna a tengerparton. Más... Nem értettem, miért figyelmezteti a rádió az utazókat a veszélyre a viharban. Ott, a tengerparton megértettem. Hepehupás utak, dombra fel, gödörbe le. Falak között... Ahol a víz nem tud elfolyni. A motoros beleszalad és elesik a vízben. Nagy baja nem esik, csak esetleg elveszíti az emlékezetét - és megfullad.

Ha van a házigazdáknak idejük, kérd meg őket, hogy vigyenek el Killarney-be (Kerry). Ez a város egy gyöngyszem és itt vannak Írország legmagasabb hegyei is egyben. Látványosság a Kerry-Ring, ami körbemegy az egész félszigeten. De az is nagy szám, ha csak a városból fölautóztok a hegyre a Ladies-View nevő kilátóhoz, meg egy kicsivel tovább. Nagyon kanyargós szűk út és minden kanyar egy új látványosság. Az ember szinte sikongat az élvezettől. És a sofőrre állandóan rá kell szólni, hogy csak az utat nézze, mert szakadékba is mehet. Mi egyébként Írország egy másik gyöngyszeménél lakunk, a Lough Derg patján. Ez Írorszg legnagyobb tava, tulajdonképpen a Shannon folyó (ez a legnagyobb folyó) kiszélesedése. Killaloe az első (és egyetlen) ír nagy király Brian Ború városa.

Killarney-ben járva nagy látványosság a Dunloe-gap (hasadék, hágó). Egy tó mellett megy az út és a sziklák mintha a vízbe zuhantak volna. Meseszép és helyenként nagyon félelmetes. Nappal csak lovaskocsival lehet kocsikázni rajta. Délután 5 után már fölengedik a személykocsikat is (a lovak megijednének tőlük + nem férnének el egymás mellett). Régebben a gap gazdája (egy hölgy) a holdfény látványát árulta, azért a kocsiút.

Waterfordtól Északra nagy látványosság a Rock of Cashel (Co. Tipperary). Ez egy katedrális egy sziklahalom tetején, amit Cronwell seregei égettek fel, elevenen megsütve az oda menekült katolikusokat. Monumentális látványosság már messziről is! Hát még benne járkálva... És tudnám sorolni a végtelenségig, de biztos nem szorultok az én tanácsaimra, meg lehet, időd sincs annyi. Érezd magad jól ebben a csodálatos országban!

Élvezettel olvasom a sorozatot, és aLEx hozzáfűzéseit. +

Talema! Megmostad ugye a lábadat az óceánban? Mert ha már eljutottál idáig, legalább jelképesen bokáig bele kell menni! A Balatonhoz képest nem igazán kellemes - így nyár közepén - a 16 fokos víz, ugye? Bár az ír gyerekek nagy élvezettel lubickolnak benne. Látni kéne ugyanezt, mondjuk Újévkor! Borsódzik az ember háta a látványtól, hogy az írek akkor is vidáman szörföznek az óceánban! Állítólag a víz nem hideg, van vagy 16 fokos!

Nem jut tovább a L'ecsóban, ha folyton a lecsóba csapkod. :)

ALEx! Most szaladok, csak megjegyzem, Dittének -ha lesz kicsiny ideje- kiadom ezredik feladatul ezt, hogy olvassa el az itt felsoroltakat, s "véleményezze". :) A Ring of Kerry -szerencsémre- nem ismeretlen előttem: http://talema.blog.hu/2008/08/26/14_nap_25, valóban gyönyörű és hálasorom jeles darabja, hogy láthattam. A lábam most idő hiányában nem mosódhatott meg a tengerben, de lesz ez még így se! :) A zírek hőmérője valóban másfelé beállított, ezen mindig elámulok. 8. Dies Lunae! Márpedig én olyan csapkodós vagyok, tuggya kedves lyányom! :))

Valamiért nem jó az a link, próbálkozom másodszor: http://talema.blog.hu/2008/08/26/14_nap_25

Nálam mind a kettő link mükődik.

Kösz a linket! Gyönyörűek a fotók! Hiszen a Chaplines fotó korábban az avatarod volt... Most jövök rá. "A zírek hőmérője valóban másfelé beállított, ezen mindig elámulok." Tényleg, erről el is felejtettem írni. Ezt persze te nem érezheted, mert most nyár van. De az ír lakásban a szabvány hőmérséklet 16 C, ha ennél melegebb van, ők "szenvednek". (Ez nem botorság, gondoljunk csak az eszkimókra! Az igluban 5 foknál melegebb nemigen lehet...) Szóval a gyönyörű ír lakások olyan standardok alapján vannak megépítve, ami 16C-t biztosít. Nem könnyű választani olyan albérletet, ami a mi hőkomfortunknak megfelel. Sajnos ugyanez igaz akár az óvodákra vagy iskolákra is.

Jöttem pihenni! :-)) Talema, egészen magával ragadó, amit itten művelsz. Írországba a Travellel szoktam menni, ezzel a csatornával nyitok és zárok minden nap. :-)) Hogy ilyen közelbe hoztad a zócejánt, és nem húzott el mellette a motor, ahogy a tévében szokott volt, és időzhettem is a kép bámulásával, hát, mondom magamnak, ez a zóceján. Hátborzongatóan félelmetes, lenyűgözően fenséges és kívánatos is egyben!

aLEx, ilyen elragadtatottságot még nem tapasztaltam felőled! Igen jó ezt az arcodat is megismerni ! Akár Te is írhatnál az országról, valamikor a későbbiek folyamán.

Nyírfa én azért nem írok Írországról, mert már így is a fejemhez vágták, hogy "kibicnek kuss a neve!". Írországban tudod mi a legcsodálatosabb? Sokat beszéltem már a kőkerítésekről, de ez önmagában még csak a birtoklási vágy kifejeződése. Viszont megvan benne a munka értelmének a kifejezése is. Az ember fölvesz egy követ a földecskéje közepén, mondván annak nem ott a helye és kicipeli a telekhatárra Oda leteszi és abból lesz a kerítés. Egy ennyire köves (sőt sziklás) országban ebben gigászi munka van. Akkora köveket is látsz, hogy el sem bírod képzelni, hogyan került az oda a kerítésbe. Mintha csak Stinehenge-ben kérdeznéd. De még ez se minden... Van egy praktikus oldala is a dolognak. Írországban időtlen idők óta szilaj állattartás van, a tehenek és a birkák is szabadon legelnek és éjjel is kinn maradnak a legelőn. Nem vesznek el, hiszen be vannak kerítve. ÉS NEM LÁTOD A GAZDA AGGODALMÁT SEM, HOGY VALAKI ELLOPJA!!! Fel tudod ennek fogni a jelentőségét? Ezek után teljesen érthető, hogy a kertkapu egy családi háznál csak jelkép és főképpen dísz. Hogy a lakásajtót nem zárják. Hogy a kocsiból is legfeljebb csak azért veszik ki a slusszkulcsot, hogy a kiskorú gyermek el ne hajtson vele. De nem zárják be, mert nem lopja el senki. Csak az utóbbi években jelent meg a félelem a sok külföldi miatt. De az is csak a nagyvárosokban. Ott, ahol én lakom, szégyellném bezárni az autót, amikor a bolt előtt kiszállok belőle. Úgy érzem, megsérteném az íreket. Az egész szokásrendszeremet át kellett értékelnem és át kellett nevelnem magamat, hogy ne magyarként viselkedjek Írországban! Itt nincs intolerancia. Még a protestáns-katolikus ellentétet sem látom. Vannak "travellerek" (ez itt a gipsy), de nincs cigánykérdés. És nincs zsidókérdés. Nincs kirekesztés és nincs fajgyűlölet! Még olyasmi sincs, mint az általunk olyan nagyra tartott Németországban, mert ott bizony röpködnek a Molotov-koktélok és van neonáci mozgalom. Nekem egy ír egyszer azt mondta, ő személy szerint szégyellné, ha én akár csak egy ici-picit is érezném, hogy külföldi vagyok. Mert az írek évszázadokon keresztül voltak kivándorlási ország és ők hálásak, hogy más népek befogadták az íreket. Személyes kötelességüknek érzik az írek, hogy ezt éreztessék az idegenekkel szemben. Érzed, hogy mennyire más világ ez?

Nyírfa, ha mész az utcán és szembe jön egy idős bácsi vagy néni, de egyáltalán akárki, az arcodba néznek és kedvesen rád köszönnek. Ismeretlenek. Tudod milyen nehéz volt ezt megszokni, hogy én vagyok a fiatalabb és én vagyok az idegen, nekem illene előre köszönni!? És nehéz megelőzni őket. De ugyanez történik, hogy egy ismeretlen tájon, ismeretlen messzeségekben először jársz autóval és a szembejövő autósok kézfelemeléssel köszönnek. Egy falun, ahogy keresztülhaladsz, a járdán sétáló idős bácsi szintén kézfelemeléssel köszön vagy akár kalapot is emel. Bizony még a mai napon is van, hogy elfelejtek köszönni egy szembejövő autónak, ahogy elsuhan mellettem. És szégyellem magamat, hogy lehettem ilyen bunkó...

De ha már megemlítettem a kőkerítéseket meg a teheneket - és ha már Talema is megemlítette, hogy az autósok bizony türelmesen várnak az autómentőre -, akkor nekem is el kell mesélnem egy jellegzetes ír tájképet. A teheneket ugyanis, amikor lelegelik a füvet egy parcellában, akkor át kell terelni egy másik parcellába! Ilyenkor összefog a család a szomszédokkal (bizony iskolás lányokat látsz teheneket terelni) és megoldják a feladatot. Az országúton meg leáll a forgalom és az autók türelmesen haladnak a legutolsó tehénke után (jó lehetőség az iskoláslányt bámulni a szemed sarkából), amíg az be nem veszi a kanyart a kőfalak közé. A lányok meg vidáman kacagnak... Ez bizony előfordul még az országos főközlekedési útvonalakon is. Írországgal jár, az ember csak mosolyog rajta. Egyetlen dologért bosszankodok csak, a sárfelhordásért. Mert az van bőven, hiszen itt sokat esik az eső.

Ha már szóba kerültek az iskoláslányok, akkor el kell mondanom, hogy nagyon szimpatikus dolog az iskolai egyenruha - beleértve a középiskolákat is. Azaz nincs flanc. Nincs feltűnősködés és nincs hátrányos helyzetben az sem, akinek kevesebb telik a ruházkodásra. Ha meg már az iskolai egyenruhánál tartunk, akkor meg kell említeni, hogy Írországban van egy bizonyos "Back to School" segélyezési rendszer, ami azt jelenti, hogy rászorultsági alapon igényelhetsz egy segélyt az iskolai évre való beiratkozáskor (azaz évente egyszer). Ez konkrétan az iskolásgyerek ruházkodására vonatkozik és úgy nagyjából €500.- körüli összeg. Gondolom érezhető, hogy mit akarok ezzel mondani: ez egy reális összeg, amiből a beiskolázás megoldható. Az iskolai egyenruhát meg olyan csinosak, hogy a lányok (és fiúk is) szeretik. A 14 éves lányomra is úgy kell rászólni, hogy öltözzön már át. De ő szeret abban lenni, mert a többi lány is abban van a szabadidejében is. Hát nem furcsa? De én nagyon örülök ennek!

aLEx, ez annyira rokonszenves, hogy szinte fáj, hogy maradhattunk így el a világ fejlettebb részétől. Szóval, elmehetnék írnek, mert én bizony mosolygok boldog-boldogtalanra, meglepetésükben sokan viszonozzák is , na, ez az igazi élmény! Jó üdvözölni egymást, ezzel megadjuk a tiszteletet. Ha majd hazajössz, ne hagyd magad visszarántani! Én élvezem az élménybeszámolókat, köszönöm is.

Nyírfa, az írek nem csak rád mosolyognak, nem csak rád köszönnek, hanem vadidegen emberek elkezdenek veled az utcán barátságosan csevegni. Kezdődik ez a hagyományos módon annak kifejezésével, hogy - Szép időnk van, nemdebár? - vagy épp az ellenkezőjével, hogy ma megint esős idő van. Ez egy személytelen megszólítás, de nagyon jó néven veszik, ha válaszolsz rá. Például a napsütéses verzióra, hogy - Hű, bizony, egészen megizzadtam! Az esős verzióra meg - Ó, hát kell a fűnek a sok eső, a tehenek is azt legelik. A válaszra egészen biztosan elnevetik magukat és akkor kezdődhet az akár kissé személyes érdeklődés. Egy idegen (turista) egyszerű kérdésre el fogja mondani, hogy honnan jött, hol szállt meg, mit nézett meg tegnap és mit szeretne megnézni ma, hogy a feleségével (férjével) van itt, de az most éppen lepihent egy kicsit, hogy a gyerekei az Egyesült Királyságban vagy Új-Zélandon élnek, hogy már bizony unokájuk is van és így tovább. És nagyon örülnek neki, hogy egy magyarral találkoztak, megdicsérnek hogy a kiejtésem alapján nem is gondolták volna elsőre, hogy nem helybeli vagyok. Megkérdezik, hogy családostul vagyok-e itt, majd a gyerekek felől érdeklődnek, hogy tetszik az iskola, hogy tetszik itt az élet és nagyon boldogok, ha azt hallják, hogy a gyerekeim szinte már írek (igaz a kicsinek amerikai akcentusa van, lévén az angol tanára egy amerikai hölgy), s hogy rám szólnak, ha valamit nem jól mondok angolul. Boldogok, hogy a feleségem is jól érzi magát itt és hogy a sok eső ellenére tetszik itt az időjárás is. Akár végeérhetetlenül lehetne velük beszélgetni, de nem tolakodóak és pár perc után illedelmesen elköszönnek. Ha véletlenül szóba kerül, hogy manapság egyre nehezebb az élet, akkor kedvesen helyeselnek, de nem kezdik el szidni a kormányt, hanem bizakodóan azt mondják, majd megoldódik ez is.

Nyírfa, a 60-as, 70-es években az írek hozzánk képest még a béka seggében voltak a gazdasági fejlettségükben. De egymás birkáit akkor sem lopták el...

aLEx, már-már irigyellek, idilli országban élsz. Szeretnék én is. Most még itthon. Hogy mennyire nem születik velünk a rossz, példázzák a tapasztalataid is. Biztos, hogy kell a nemzeti karakter az adott viselkedési kultúrához - nem lopunk - , de speciel emlékszem arra, hogy lánykoromban hétvégeken éjjel 1-2 tájban értem haza , és, hogy ne kelljen a sötét lépcsőházban kulcs után matatni, nem volt bezárva a lakás ajtaja, édesanyám így várt haza minket, miközben édesdeden aludt. Biztonságban éreztük magunkat. Hát, ez most nagyon múlt.

Igen, Nyírfa, ezt én is aláírom. Az utóbbi évek/évtized fejleménye, hogy zárni kell mindent és az is, hogy sötétedés után már nem szabad az utcán tartózkodni. És át kell menni a másik oldalra, ha szembejön valaki! Ki kell térni az útjából!

Évekig futottam, csak úgy, a kedvemre, mindennap néhány kilométert. Ha este 10-kor jutott rá időm, akkor este 10-.kor, Eszembe nem jutott félni, élveztem a kertváros csendjét, kihallatszott néhány helyről a tévé hangja, másutt mosogattak, egyébként csak a fák neszeztek. És már a rendszerváltás után voltunk. Aztán eljött az idő, amikor este már nem. Ma már a busztól a kapuig vezető úton is örülök, ha ismerősök jönnek haza, ha estéli órában akad dolgom. Pedig , ha Írország, elsőként az IRA jutott az eszembe. Változnak az idők. :-))

Nyírfa, engem néha elfog a szomorúság. Nem a honvágyról van szó. Én sokat élte külföldön és mindenütt magyar maradtam. Tudom, hogy mindenütt tehetek a hazámért. A legkevesebb, hogy az életvitelemmel, a becsületes munkámmal megmutatom, hogy milyenek a magyarok. Igyekszem a hazámnak jó hírt szerezni. És azt is látom, hogy mind a két lányom olyan jó kislány és olyan jó tanuló, hogy lelkesedéssel beszélnek róluk a tanáraik. Azaz saját személyükön keresztül ők is öregbítik a magyarság hírnevét. Hanem az fáj nekem, hogy a gyerekeim akaratlanul is írekké válhatnak. Okos gyerek mind a kettő. Betéve ismerik a Twist Olivert, az idősebbik olvasta már Anna Frank naplóját. Természetesen ismerik Rómeó és Júliát és most ismerték meg Trisztán és Izolda legendáját. Ami persze mind jó dolog. Csak tudod közben olyan dolgokról maradnak le, ami érzelmileg is fontos ahhoz, hogy a magyarságtudat kialakuljon. Persze igyekszek mindent megtenni könyvekkel, filmekkel, de vannak dolgok, amit az ember csak Eger várában érez meg vagy Szigetváron, a Kőszegi várban, Sümegen, a Visegrádi várban Sárospatakon. A múltkoriban voltunk McMurrough (kis)király várában Portlaoise mellett (Dunamase Rock). Ez egy hatalmas várrom az ország közepén és arról nevezetes, hogy McMurrough, Leinster királya a XII. században a lánya Aoife mellé adta hozományul Richard de Clare-nak, Pembroke grófjának (becenevén Strongbow), aki angolszász volt. Innen datálódik az angolszász hódítás Írországban. A várrom is látványos, a kilátás is gyönyörű a hegytetőről és a történelmi ismeret is fontos. Szóval a gyerekeim már ismerik az angol invázió kezdeteit is Írországban, de fontos élményekről maradnak le, amelyeket ebben a korban kellene megszerezniük. Ezért vagyok szomorú, hogy nem otthon élünk.

Jó estét! Olvasok én mindenkit, esküszöm, és üdvözlöm a társalgást s csak azért nem veszek részt benne, mert nem érek rá... :)) Majd otthon, nyugis, öreg rokinéni napjaimon... de most!! :)) A hideg, illetve a mihez képest,. ugye... szóval, egyszer voltam én télvíz idején itt már, íme: http://telelek.blog.hu/ Vagyis a Medve-lak nem véletlenül Medvéék otthona.... :) Majd jövök holnap is... köszönöm a hely életben tartását! :)

Ó, Talema megértünk, most hiba volna a számítógép mellett tölteni az időt! Mars nézgelődni! Nem mindennap lehetsz ott (itt)...

aLEx, a kislányaid nem itthon születtek? Ha beléptem az intimszférátokba, ne válaszolj.

Szia, talema, dumcsizunk, Írországról is. :-))

Dehogynem, a leánykáim itthon születtek. A kicsi 2003-ban született. 2004-ben lettünk Unió tagország, én rögtön kijöttem. A család pedig jött utánam novemberben, azaz a csöpp kislányom akkor még járni sem tudott. Mi mindnyájan magyarok vagyunk, természetesen az asszonykám is. De amiről beszélek, az az érzelmi behatás. Amit én szavakkal nem tudok elmagyarázni nekik, mert mindenki saját maga érzi meg. És minél jobban kötődik egy gyermek Írországhoz, annál több benne az ír érzés és kevesebb jut a magyarságnak. Lehet mondani, hogy van kettős identitás, én nem tudom, mert bennem nincs. Én magyar vagyok itt is - azzal együtt, hogy nagyon szeretem az íreket. Szóval nem tudom, hogy mi az a kettős identitás, csak attól félek, hogy egyik identitás sem olyan erős, mintha az embernek csak egy identitása volna. Erről olyasvalakit kéne megkérdezni, akinek kettős identitása van.

Közben itt vannak a képek:http://talemair.nolblog.hu/archives/2012/07/22/412_-_ess_eso/ persze nem mind, de néhány, illusztrációnak.

Nyírfa, talán megtaláltam a legjobb magyarázatot... A gyerekeimnek ír barátaik vannak, meg lengyelek, de ők is itt élnek Írországban. Tavaly nyáron 2 hónapot otthon voltak a gyerekek, de már 2 hét után honvágyuk volt - Írország után! A barátok után. Van egy ír barátom, aki világot járt ír, Londonban született ír családban (az apja ott dolgozott) és ott is nőtt fel. 12 éves korában jöttek haza Írországba, amiért a barátom roppant haragudott, hiszen ő Londonban érezte jól magát. És hazakerülni egy világvárosból egy csendes ír falucskába neki óriási változás volt. Azt meséli, hogy egy év alatt megszokta és már nem vágyott vissza Londonba. Ma már hálás érte, de akkor, 12 évesen ez számára tragédiának tűnt.

Köszönöm a választ. Nincs miért búslakodnod, aLEx. Így döntöttél, tartósan kint éltek, nyilván megtaláltad a számításaidat. A gyerekek majd eldöntik, hogy ők hol akarnak élni, bízzál benne, hogy természetes módon alakul az identitásuk. Ők is tudják, hogy magyarok, az csak többlet, hogy felnőnek egy egészen más mentalitású országban. Ha hazajöttök, és ők itt maradnak, akkor igen nagy hasznára lesznek az országnak a másképpen is lehet megtapasztalásával. Ha meg nem, másutt akarnak majd élni, az az ő döntésük lesz, a lényeg, hogy semmi ne legyen rájuk erőltetve, elvárva tőlük. Akkor nem lesz baj az identitással. Inkább örülj, olyasmit adsz a családodnak, ami csak keveseknek áll módjában. Széles látókörre tesznek szert a gyerekek, és bárhová mennek, ezt már viszik magukkal. A blogodban éppen erről beszélek. A tudat tágulásáról, a másként gondolkodás szükségességéről. Úgyhogy ne aggódj! Pont azt teszed, amit a bensőd vezérel. Még hogy kibic. De még mennyire kell, hogy világlátott emberek legyenek körülöttünk.

Talema, köszönöm ám, hogy ilyen kedves vendéglátó vagy. Elterpeszkedtem a foteledben, és egészen otthon éreztem magam. Dobtunk egy-két hasábfát a kandallóba, hogy tartson a jó meleg, mert nagyon ottfelejtettük magunkat a tűz előtt, de, hát, nem mindig beszélget ilyen jót az ember.

Nyírfa, köszönöm a megértést és a biztatást! Talemának pedig mára is sok szép élményt kívánok! És persze megértem, hogy nincs ereje (ideje) velünk csevegni. Elvagyunk magunk is...

Kedves kandalló előtt beszélgetők :) Varázslatos olvasni Benneteket! Nagyhirtelen a Mesefolyamok óceánja c. szanszkrit elbeszélés irodalom, vagy az Ezeregy éjszaka egymásba öltött meséi jutottak eszembe - olyan csodásan veszitek át egymástól a szót... amúgy is egyik kedvenc országom, jó hallani élő emberek elbeszéléseit is, nem csak a könyvek leírásait :))) Felüdülni járok ide, olvasgatni azt a sok szépséget, amiről írtok, beszéltek - eddig csak némán, de ma megindultak a könnyeim. Jó ilyen emberekről, ilyen létezésről olvasni -itt, ebben az elembertelenedő kis országban.Hiszem, hogy mi is képesek vagyunk/leszünk arra, amit az írek a 80-as évek végétől megtettek. Köszönöm a szép perceket Nektek ! Szeretettel kívánok mindannyiótoknak békés, szép napokat. Zsóka

[felady](#1416267) Én köszönöm, hogy olvastad és örülök, hogy tetszett. Nagyon örülök, ha erre jár valaki és értékeli a hablatyom, sőt, még hozzátesz valami okosat! :)) Köszönöm.