Ott tartottam, hogy megvettük a jegyeket a Blue Pool Ferry nevű kishajóra, mely átvitt minket aztán Garinish Island-re, amely helyről én egy árva kukkot sem tudtam, tehát teljesen nyílt lélekkel, abszolút üres lappal nyitottam felé. De lett volna akár bármilyen előtanulmányom is ehhez, azt hiszem, mit sem ért volna. 

Nem jöttek zavarba hajóskapitányék, mikor én a két mankómmal igyekeztem a beszálláshoz, ketten marokra ragadták a ponyvavázat így megtartva a hajót, s gond nélkül libbenhettem át... (csak az a zabszem, az ne lenne...)

Ezen fókák nem állatkertiek, ők kérem ottan laknak... mink meg ottan hajókáztunk mellettük, köztük...

Ez is a nem semmi kategória nekem.

És a szigeten:

Katica-hátizsákkal, zöld nadrággal majdhogynem beleolvadok a környezetbe... csak az a két mankó... ugye... :))

Öööö... rokiknak kívül tágasabb?? (Vagy ezt csak a magyar megszokás értelmezi bennem...)

Meglehetős rebarbara mutánsok...

A kijárat, de engem kiengedtek a befelén...

Apály volt éppen

Visszafelé is integettünk sok-sok fókának...

Ezt muszáj volt megörökítenem... csúcstechnika a hajózásban...

Itt szálltunk ki, s indultunk vissza az úthoz.

Még hátra van a visszaút busszal Killeagh-ba, s másnap Bantry-ben a kalóz fesztivál, de abból most már ismét csak az ígéret marad. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.