Hát, Isten hozott itthon. Aludj jól.

csatlakozva nyírfához. majd jól visszaolvaslak, mert hát, egy éjjeli őr net nélkül nappal elég fáradt...

Jogos. :) Pihenjen, kérem, addig is mondom, küldetés teljesítve, eredményt küldöm emilben, kavics pedig szintúgy megvan, eccercsak odaér az is! :)

"Alszom, álmomban csengetek picit... és ha álmodnék -ha nem irtotta volna ki e képességet az agylágyulás-, ilyen helyre álmodnám magam..." Nagyon szép gondolatokat írtál le az utolsó pár bekezdésben. Csak annyit tennék hozzá - annak szemével, aki nemcsak álmodom magamnak és családomnak ezt a világot, hanem meg is valósítottam -, hogy ez nemcsak álom, hanem maga a valóság. Hiába vagyok én "félázsiai", az írek ma is mosolyognak rám. Ők nem foglalkoznak Orbán Viktorral, az íreknek saját véleményük van és azt a saját tapasztalataikra alapozzák. És nyilván Dittét, Medvét, a gyerekeiket vagy akár engem és az én családomat megismerve az írek nem gondolják azt, hogy mi "félázsiaiak" vagyunk. Kedves Talema! Rajtunk múlik, hogy milyen világot teremtünk magunknak. Én ugyan itt élek, de azonnal mennék haza, ha valamit tehetnék a hazámért érdemben. S a mankóddal úgy érzem, talán Te is "fejbe kólinthatnál" valakit - úgy jelképesen, lágyan és nőiesen -, aki a jogaidat, a jogainkat lábbal tiporja. Ma ennyit tehetünk, hogy írjuk a blogbejegyzéseinket. Lám látszólag egy utazásról írtál, örömökről, élményekről, amire az embernek szüksége van, vagyis az emberhez méltó életről. És ezzel nagyon sokat tettél egy szebb világért. Hiszen rajtunk múlik, hogy mosolyogva nézünk embertársainkra és toleránsak vagyunk irántuk. S minél többet mosolygunk, egyszer csak eljutunk oda, hogy visszamosolyognak ránk az emberek. A toleráns társadalom megteremtésének a lehetősége a saját kezünkben van! Ott kezdődik az út ebbe a toleráns világba, hogy mosolygunk a másikra. Kedves Talema, most, hogy jól feltöltődtél élményekkel, mosollyal és toleranciával, még inkább képes leszel arra, hogy még többet tegyél egy szebb és jobb Magyarországért.

[aLEx](#1420476) Én szinte ugyanezt gondolom. Sokszor leírtam már, hogy én ennyit tehetek. Elmondhatom, mindenhol, mindenkinek amit gondolok, s ezt meg is teszem. Elmehetek, ahová el tudok -illetve ahová elvinni sikerül találnom valakit... vagy, hogy mondjam...- megkereshetek ilyen meg olyan címeket s csakúgy, ahogy előbb is mondtam, leírhatom azt ami bennem van. Mert nem egy tartozéka vagyok ennek a 93.000.000 nkm-nek, hanem élő, éltető darabkája. Ez a hazám. Itt születtek a gyerekeim, itt élek, és idekötnek a számomra legfontosabb emberek emlékei. Ez a hazám. És ami most van itt, az nem jó, leginkább az a nem jó, amerre "fejlődni" látszik a dolog, s nem, nemcsak nekem nem jó,hanem meggyőződésem, hogy a közösségnek, az európaiként létező magyarságnak sem, sőt. Igen, én annyit tehetek, hogy elmondom a véleményem. Leginkább azért, hogy a gyerekeimnek az élete ne az ingoványra épüljön, mert ami most van, annak nemhogy alapja nincs, de felépítménye is instabil...ha már kép, hát legyen annyira zavaros, amennyire csak lehetséges, ugye... Meggyőződésem, hogy én fejbe is kólintok mindenkit, akit arra érdemesnek tartok, mert új életem egyik tanulsága az, hogy kvázi bármit megtehetek; s ehhez amolyan elméleti mankó -az igaziak mellett-, hogy nem hazudok. Soha. Mert ahhoz buta vagyok és ráadásul még önző is. Megkérhetlek valamire? Emilben lenne ideális, nemszemélyes dolog, ne ijedj meg, de egyelőre nem nyilvános.

[aLEx](#1420476) Ja, még annyi kimaradt, hogy a félázsiai kifejezést nem én találtam ki, eljutott hozzám ez még odáig is. Hiszen kedves vezetőnk így titulált bennünket míg én a civilizációban voltam, s ez beépült nem is létező memóriámba...

Két filmet javasolnék megtekintésre azoknak, akik igazán szeretnék megismerni az íreket. Michael Collins személyéről szóló filmet Liam Neeson főszereplésével gondolom sokan ismerik, erről külön nem is szükséges írnom. Ebben a függetlenség elnyeéséről van szó és az azt követő polgárháborúról. Michael Collins nevét mindenki ismeri. Van viszont egy másik film, ami ugyanezt a témát dolgozza fel - az átlagember, a vidék szemével nézve. A szereplők is egyszerű emberek, a filmjelenetek is egészen hétköznapiak. A táj, a házak és az emberek - maga az ír valóság. A link a filmhez: http://www.port.hu/felkavar_a_szel_the_wind_that_shakes_the_barley/pls/fi/films.film_page?i_film_id=77866 A film címe: The Wind Thet shakes The Barley (A szél, mely az árpát lengeti). A magyar fordítása is egész jó: Felkavar a szél. Az IRA megalakulásáról van a filmben szó, hogyan voltak képesek vidéken, minden egyes faluban, városban felvenni a harcot a gyarmatosítókkal. Tökéletesen érthető a filmből, hogy egy olyan nép szabadságvágyát mint az ír, nem lehet legyőzni! A függetlenség elnyerése után a film folytatódik a polgárháborúban. Az IRA kettészakad és azt látjuk, hogyan válnak a korábbi szabadságharcosok "terroristává". Hogyan oszlik meg a korábban oly egységes nemzet. A film végén a főhőst, Damien-t kivégzik. A film befejezetlen. Maga az élet írja hozzá a befejezést, amely később történelemmé válik az 1920-as éveket követő korban. Ezt a kettéosztottságot, ezt a polgárháborús hátteret kell érteni ahhoz, hogy lássuk, mekkora hatalmas utat tett meg az ír nép, amíg eljutott odáig, amit Talemának módjában volt megismerni - a békés, a szeretetteljes, a mosolygós, a toleráns, a befogadó íreket! Nem lehetetlen dologról van tehát szó. Számunkra, magyarok számára pedig igenis aktuális a filmnek a tanulsága, hisz nálunk a polgárháborús hangulat (helyzet) éppen kiépülőben van.

Természetesen Talema, ha tudom, teljesítem is. Az e-mail címem nyilvános: alex_borotai@hotmail.com

A másik film egy számomra nagyon személyes dolog, mert abban a városban játszódik, amelyben én is éltem és dolgoztam: Limerick Cityben. Személyes azért is, mert a munkatársaimat faggattam, hogy milyen ír filmet javasolnak számomra megtekinteni, amely az ír filmművészetnek egyszerre remeke és amely sokat mond magukról az írekről. Ez 2008-ban volt, amikor már megvettem és láttam a "The Wind Thet shakes The Barley" című filmet. A munkatársaimat talán meglepte a komoly érdeklődésem, de nagyon jó néven vették. Akkor kaptam azt a tanácsot, hogy nézzem meg az " ANGELA'S ASHES" című filmet. http://www.imdb.com/title/tt0145653/ De mivel több linket is szeretnék ajánlani, azért külön bejegyzésben folytatom.

Tehát "Angela's Ashes"... http://en.wikipedia.org/wiki/Angela%27s_Ashes A film címe magyarul: "ANGÉLA HAMVAI" Nagyon nem ugyanaz a magyar fordítás, hogy "Angyal a lépcsőn", bár nyilván lehet angyalra is asszociálni. Éveken keresztül kerestem ezt a filmet. A gyerekeim szinte hetente látogatják a városi könyvtárat, amely alig 200 m-re van a házunktól. S bár a DVD-re előjegyeztettük magunkat, csak most, 2012-ben kerültünk sorra. Mindig azt a választ kaptuk, hogy "ki van kölcsönözve". Már nagyon furdalta az oldalamat, hogy milyen is lehet ez a film. A film Frank McCourt ír származású amerikai író önéletrajzi írásaiból készült és megdöbbentő erővel mutatja be az 1930-40-es évek Írországát. Egy ír gyerekkoráról szól, az író szavaival AZ ÍR GYEREKKORRÓL, konkrétabban A KATOLIKUS ÍR GYEREKKORRÓL. Fontos tudni, hogy Limerick az Ír Köztársaság harmadik legnagyobb városa Dublin és Cork után (Belfast és Derry Észak-Írországban van). A filmet nézve pedig a mai Limerick is nyomaiban fölismerhető. Az Angela's Ashes 1996-ban Pulitzer-díjat kapott az életrajzi és önéletrajzi kategóriában, tehát hiteles ábrázolása a kor Írországának. z ebből készült filmet ajánlom tehát figyelmetekbe. A film egyszerre döbbenetesen ábrázolja a szegénységet és ugyanakkor bámulatos, lenyűgöző a humanitás, a szeretet és remény bemutatása. Gyönyörű annak bemutatása, hogy minek örül egy kisfiú, hogyan játszik és hogyan alakul ki benne a vágyakozás a szépre, a jóra. A filmben bemutatott szegénység engem is sokkolt. Messze nagyobb szegénységről van szó, mint amiről a saját édesapám mesélt a szovjet hadifogsággal kapcsolatban. Csak egyetlen dolgot említek meg. Visszatérő jelenet a filmben, ahogy a gyerekek belépnek a saját házuk lépcsőházába, ahol laknak és áll a "víz" a lépcsőházban. Már ez is döbbenetes, hogy kerülhet víz oda? A gyerekek pedig vidáman "tocsognak" a tócsában és egymásra rúgják a "vizet". Időbe telik, mire az ember a párbeszédből megérti, hogy ez bizony nem "víz", hanem 17 lakás "szennyvize", ami oda - ki tudja hogyan - összefolyik. Nem volt csatornázás, nem volt a lakásokban fürdőszoba és WC. És döbbenetes szembesülni a ténnyel hogy az önéletrajz írónak - a filmbeli főhősnek - még Brooklynban meghalt egy húga, Margaret. Majd Limerickbe visszatérve egy éven belül valami fertőzésben meghalt két öccse, az ikrek, Oliver és Eugene. Csoda, ha ilyen nyomorban éltek, hogy még csatornázás sem volt és a fürdőszoba és WC is hiányzott? Nos, ez az a háttér, amit ismerni kell, mint a 800 éves gyarmati múlt örökségét - miközben az Egyesült Királyság ugye az egyik vezető hatalom volt a világon. Ez az a háttér, ami egészen a 70-es, 80-as évekig fennállt, amire korábban is utaltam már, amire maguk az ír ismerőseim azt mondták, hogy "a 80-as évekig itt nem volt szinte SEMMI". Ebből a háttérből emelkedett ki, növekedett és fejlődött 2-3 évtized alatt Írország azzá, ami, hogy ma már semmiben nem marad el az Egyesült Királyság mögött, sőt, ma már az angolok települnek át Írországba és keresnek ott munkát! Számunkra pedig van a dolognak egy sajátos - és nagyon sajnálatos - aktualitása. Az, hogy az EU felmenő szakaszában mindez lehetséges volt. De a lemenő ágban hiába vágyakozunk rá. Csak magunkban bízhatunk...

Ja, a gyerekeim már vagy 20-szor látták a filmet és a kicsi is rajong érte.

Az augusztusi holdtöltével csak a baj van... Eleve kettő lesz belőle! Most mondd, mintha egy nem lenne épp elég... (: Ez egyébként nagyjából három évente fordul elő, hogy egy naptári hónapra két holdtölte jut. A tegnapi holdtölte állítólag pozitív volt és igen alkalmas arra, hogy elengedjünk minden olyat, amiről tudjuk, hogy nem lehet a miénk....