Ahogy már említettem volt, új lakba költöztem, ahol persze megy a dolog, mint a karikacsapás. Ahogy szok', ugye.


Holnap jön a szaki és hozza az új vezérlőpanelt méregdrága mosógépemhez, de ez csak egy szelete az egésznek.
Mert az átállás, nem ehhez kapcsolódik, hogyaszongya mosó-szárítógépről átállok a patakban mosás és szellő általi szárítás módszerére -mert zöld és kib@&°ottul pipa vagyok-, hanem arra, hogy agyam helyén a kerekeket át kell állítanom.
Megint. Nem először, és tudom, nem is utoljára.
Néha emberhez köthető az átállás, néha helyhez, néha szituációhoz, de minden egyes alkalommal a közös pont az, hogy marginális különbség van az általam felvázolt, a várt dolog, s az aztán bekövetkezett, megtörtént valóság között.
Legyen az személyhez, tárgyi dologhoz, történéshez fűzött reményeimben akár.

Szeptember 30-án költöztem ide, s akkor határnapnak a karácsonyt jelöltem meg magamnak, amikorra -gondoltam- már rendben lesz a lakás. Nem számolva a fürdőszobában teendő átalakításokat, illetve "szépészeti" beavatkozásokat -például a befejezetlen kövezés, csempézés...-, melyek majd a LÁT segítségével végezhetők el, de ezeken kívül meggyőződésem volt, hogy megleszek.
Nos, nem leszek meg. Egyetlen helyiség sincs, ami készen lenne.
Vagyis át kell állítanom magam.


Ezt is le fogom nyelni, ez is bekerül a többi közé.
Nem vagyok szomorú, csak keserű, de az sem nagyon.

Boldog karácsonyt!




/Szabó László: Magányos Karácsony/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.