Ma már nem voltam olyan üde, pedig a TEGNAPI NAP maga a nyugi volt, mégis kicsit lustiztam még reggel 5-kor, amint szólt a vekker (na jó, telefon, csak a vekker jobban hangzik...), de elkészültem időben.

Komolyan, minden évben eljátszom, hogy nem értem minek megyek reggel díszgúnyában s rohanva a kórházban ugrok át a játszóruhába, de ez -mint mondom- évről évre mit sem változik, így most is szaladás, átöltözés, majd kartorna a tornateremben Zsófival az egész csoportnak.
Utána vizit ahol a keddnek megfelelően a jó-kör volt terítéken. Ki-ki mondta a magáét, én a zanza egy évemet, csak a lakáscserét s benne az épp pár napos fürdőszoba projektet említettem. (Mára már a kő befugázódott, míg én nem voltam itthon.)
Aztán Zsuzsival fekvőtorna, amit naná, jól megszenvedtük, s ahonnan én fel sem kelhettem, mert az egyéni macerám következett.
(Itt is nagy sikere van a le- illetve felköltözésemnek a szőnyeget tekintve... nem is értem miért kérdezi mindenki, hogy "Nem lenne jobb neked tornaágyon?". De Zsuzsi -a vezető gyógytornász- is támogatja, hogy amit meg tudok tenni, azt tegyem is, s ez olyan. A mai csoportban egyedül voltam protézises -egy beteg van még aki kettővel él, de Ő ma a másik kupacba volt beosztva-, így néhány kacifántnál kihagytam a mozdulatot, de a többsége megy s engedélyezett is a dolgoknak.
Az egyéni alatt Zsuzsival átbeszéltük az egy évet, amióta nem találkoztunk, és megbeszéltük, hogy például a nadrágot hogyan kell majd felvennem, ha helyére teszik a másik protézist is -reményeim, s az OEP okos, nemérdekelsemmi véleménye szerint július közepén... Tanár úr szerint meg bármikor, de akkor nem, mert akkor szabin lesz...-, mert ez a para napi rendszerességgel megtalál.
Azután kis pihi, majd masszázsra kellett mennem. Kati a masszőr, vele idén találkoztam először, s egy beugrós van még -akinek a nevére nem emlékszem, mea culpa, mea maxima culpa, elnézést-, s én hozzá kerültem. Tökéletes munkát végzett, sőt, még a mankózás, egyenetlen terhelés miatt beállt izomzatú bal falkaromat is kiagyusztálta, mely hetek óta minden mozdulatra éles fájdalommal reagált, azt mondta, betonkötegek voltak ott szövetek helyett... höhö...


Aztán mára nekem annyi is volt, ja elvittem az Aspirin Protect helyett -spórolási célzattal- kapott s pár napja szedett gyógyszeremet, mert baromira elfelejtettem a nevét amikor be kellett diktálnom a kemikáliákat, melyeket szedek, s ma ezt bemutattam. Megkaptam a kajajegyem és Erzsivel -egy betegtárs- felbattyogtunk a főépületbe, ebédelni. (Tegnap egyedül mentem, de segítséggel könnyebb volt, hisz a mankómat nem nekem kellett így hoznom, míg egyik kezemmel kapaszkodtam... holnap,. ha el nem felejtem, lefotózom a lépcsőt...:)

Lefelé menet a büféhez, beszállt a liftbe JuMi, s együtt mentünk már a kávémért. (Ő nem kávézik. Nem is értem...:)
Engedélyt kértem tőle, hogy kicsit írjak róla. Az életszemlélete, a mód, ahogy beszél a világról, a dolgokról, a hite, annak nyíltsága engem magával ragad, hogy ne essek túlzásba, engem lenyűgöz.
A mód pedig ahogy beszél a gyerekeimről, az... azt nem is tudom. (Látni kellene talán most az elégedett anyai mosolyt az arcomon, hogy megérthető legyen ez a hiányos mondat. Talán a nettó barátság a legjobb kifejezés arra, amivel átitatott szavakkal beszélt. Ráadásul még egy én mondatomat is idézett, melyet egyszer, évekkel ezelőtt mondtam neki az étkezőasztal mellett, s ami benne fontos nyomot hagyott. Hogy mik vannak!?)
Egyik szeme most is le van kötve -nem tudom, mi annak a neve amivel az egyik szemet letakarják-, s nem lehet tudni, mikorra s mennyire áll helyre arcának azon felén az idegek működése, így a látása is alakul még, s ez azért -is- nagyon fontos, mert elképesztően jól rajzol. S edzi magát, hogy ezt is -ahogy rekord idő alatt minden más képességét is- visszaszerezze.
Még tegnap mutatott rajzokat, s ma engedélyt kértem ezek megemlítésére, sőt, azon kettő idecitálására is, melyeken a két idősebb lányom van. (Hármaskáról csak skicc van, de ígéret is, hogy lesz abból is rajz, belátható időn belül...)

Dorka


Fanni


A képek MANGA stílusban készültek, mert JuMi elkötelezett mangafan, s én elaléltam tőlük rögvest. Karakterében mindkét rajz tökéletesen visszaadja a karakterüket, az egyéniségüket, márpedig nekik az olyan erős.... hogy a fal adja a másikat... :) (Mostanában ez a szókapcsolat nálam a fokozhatatlan leglegleg...)

Nos, most ilyen kedvem van.
Elfáradtam, fájok már itt-ott-amott, de nagyon jól érzem magam.

.......................
És még egy történt. Bementem az OrtoProfil üzletbe, mert nincs több tartalék mankózoknim, s ez a méret ritkán kapható, ott beszélgettem a hölggyel és a benn tartózkodó szimpatikus fiatalember, meglátva a kitűzőmet, mely a táskám pántján lakik, ezt mondta:
- Örömmel látom, egyfelé gondolkodunk! És a Haza és Haladás-ban vagyok.- és szélesen mosolygott.
- Akkor mi EGYÜTT vagyunk!! -feleltem. S majdhogynem büszkén indultam kifelé a kávézóba.


/INNEN/
Természetesen a kitűzőm kicsiny, kerek szépség, csak arról képet nem találtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.