De ez most csak az apropó, hiszen kénytelen vagyok így délután a híradó(k) előtt a Hal a tortán-t nézni s most éppen DOPEMAN napja volt.

Nyáron, a Hőség terén, míg kinn álltuk a sarat -pontosabban a sivatagot-, Dopeman szinte végig kinn volt velünk, s sokat beszélgettünk. Egyik jegyzete ITT VAN, ni, s most ez azért fontos, azért kell újra megemlítenem, mert most láthattam a húgát, akiről ott mesélt nekünk.

Onnantól kezdtem tudatosan figyelni rá, s már cizelláltabban látom ezt az embert. (Is.) Érdemes, mert mikor nem az imázsát építi éppen, akkor NAGYON JÓKAT MOND.

Aminek Dopeman illetve a vietkong levese azapropót adta az az eredetileg is engem folyamatosan pedző információ, mellyel naná, a fészbúkon akadtam össze ma:




Miért is, tsókolom? Ez még csak nem is olyan, mint a polytraumatizáció -melyhez nekem van "cseresznyém" s mely igen széles spektrumon mozoghat-, mert ez egy önálló diagnózis s aki ezt előrehaladott állapotában nem tartja összeegyeztethetetlennek az önálló élettel, nos, az szimplán elmehet a búsba!
Vagyis még egy amit nagyon fontos, hogy rendbe tegyen a következő kormány!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.