Sikerült elrendezni. Megint. És ez megint fájhat ennek-annak, de magasról teszek rá(juk). MEGSZEREZTEM a pöcsétet, de el sem kérték a könyvem -nyilván mert lerí rólam, hogy roki vagyok, bár a tagság megléte nem lehet ily' nyilvánvaló- és az akadálymentesnek hívott bejáraton át be is jutottunk, ahol kértem s kaptam egy kerekesszéket, majd a látogatók elől elzárt épületrészen át irány maga a tárlat. (A kezem addigra lefagyott, hiszen a villamoson vetem észre, hogy nem puszta időspórolás volt, hogy nem vettem fel a buszon a kesztyűm, mert ha ellenőriztem volna, hogy a táskámba raktam-e ahogy emlékszem, rájöhettem volna, hogy dehogy, hanem a buszon hagytam... a mankót fogva pedig nem lehet még zsebre tenni sem, ugye, tehát megfagytam... )*

Persze címszavakban csak, mert megérdemlem.

- A szelíd farkas 1933. S ami nekem azonnal, de rögvest beugrott róla, mellé, hozzá... elé, hogy a kellő kompozíció meglegyen...



/Frisspápa innen, örökifjú Capa meg ehunnan, ni/

- John Steinbeck... John Steinbeck az johnsteinbeck. Nekem. Meg sokaknak. (ITT említettem meg például, mint generációkon átívelő a jelen mocskában is remekül sarjadzó tapasztalatokat rögzítő alapot. S hozzáteszem, jaj... de ez egy másik mese....)
És amiért pláne ikon, nekem, az itt látszik igazán.... s megjegyzem, a múzeum liftjében, amit csak a dolgozók és a kiválasztottak -mint a semmirekellő nyomorékok- használhatnak ez a kép van a hátsó, teljes falon, s ott, vörös a szeme.... hmmm... és csak ismételhetem magam... hmmmmmm.... s két hmmmm egy keretben....

/Most e két hmmm... innen/

- Capa maga.


/Ehhez nincs hozzáfűznivalóm./

Nem teszek be több képet. Sokat ismertem, sokat ismertem, de nem tudtam, hogy Ő az atyja, s rengeteg új volt. 

FÉRFI.
Csoda, hogy a szép nők imádták?

Lát és láttat.

Ha hagyod.


* Ahogy aztán hazafelé vettem a jegyem a buszvégen, megkérdeztem a pénztárosnénit, hátha valaki jótét lélek beadta a kesztyűm.... nem számítottam rá, de ha nem kérdezek rá, akkor az egyetlen lehetőséget elszalasztom, ami tudom, a nullával egyenlő, de akkor is... ÉS MEGLETT!!!!! Hát komolyan, mintha a lottón nyertem volna, úgy éreztem! Remek befejezése volt a napnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.