A cím magyarázatra szorul, de ezt majd, ha nem leszek ennyire izéna...

1.
Hajnali 5-től fenn voltam, zuhany, csomag átnézés gyorsan –már amit képes voltam megnézni- és vártam. Joey-t néztem, kávéztam és vártam.
Beértünk 8:20-ra, bekopogtam a felvételi irodán, beadtam a pakkom –beutaló, leletek, műtét előtti vizsgálatok, kórelőzmény, vérválasztási utasítás- és szóltam, hogy a vérmintának a választott vér miatt ma reggel legkésőbb 10-ig oda kell érnie az OVSZ-hez, ahhoz, hogy hétfőre legyen számomra alkalmas zacsinyi nedű.
Aszonták, üljek le kinn –ahol nem tudok leülni, ezért tolóágyon dekkolok ilyenkor, mert csak az az elég magas nekem-, és várjak, én pedig kihasználtam az alkalmat és bementem Tanár úr szobájába, ahol is az adminisztrátornak szóltam, hogy szeretnék még most legkésőbb ma beszélni vele, s visszaültem őrhelyemre az ezer pakkommal –járókeret, két mankó, laptop táska, guruljka bőrönd, bazi papírszatyor- és vártam.
Ja, az alapítvány csak az ambulanciáig tudott hozni, becígölték a pakkom és mentek dolgukra.
Olyan 9:40 körül behívtak a Felv. Irodára és Lehoczky doki –aki tavaly nyáron is felvett –s aki azóta csak annyit változott, hogy még sármosabb ifjú titánná lett- vett fel, vizsgált, olvasott, telefonált, majd szerzett nekem egy nővért –Zsuzsa kötözős, régi ismerős, aki ma meglehetősen dezorientált (mielőtt.. nem, nem  a munkájában, de nehezen viselte a … a mindent… ), hisz a férje kinn várt a mai műtétre, ami később kiderült el is maradt…- felvett. Előbb nem nagyon hitte a vérmacerám, de mikor megmutattam az erre vonatkozó iratokat –régi és friss-, már mondta, hogy emlékszik rám tavalyról… aztán hívott egy taxit!!!!! és azzal küldte át az OVSZ-hez a mintát, melyet közben le is beszélt velük, nehogy perceken múljon a lecsúszás.
Aztán átküldött a röntgenbe, majd végre kaptam ágyat.
Akkor még csak elméletben –„Csak férfikórteremben van hely, jó lesz?” „Nem én leszek zavarban, elhiszi??” mondám, s ezzel meggyőztem tántoríthatatlanságomról, hogy engem hétfőn itten megműtenek és passz- lett ágyam, majd ültem még vagy 10 percet a tolóágyamon és végre szereztem egy beteghordót, aki segített feljutnom ide.
Ide, az első emelet 14. szoba, 6-os -ismétlem hatos, hatodik, féltucatodik- ágyára.
Ahol nincs fürdőszoba –ami a folyosón van, és egyelőre megnézni sem mertem, de a nővér már tájékoztatott: „Gyönyörű, most újították fel, tényleg gyönyörű!! De azt el kell mondanom, még nincs befejezve így egy kicsit még balesetveszélyes.” Mondjam??? MONDJAM??? KÖPNI-NYELNI nem tudtam!!!, most ki is megyek és megnézem mindjárt…-, de legalább nem ütköznek nekem minduntalan a mindenkik az ajtóban, most csak a mosdóhoz jut el ki-ki rajtam keresztül.
Megnéztem a fürdőszobát.
Ha nem ez lenne ma a századik, akkor agyvérzést kapnék!
Tényleg gyönyörű! De bazdmeg!!!!!!!!!
Egy kurva retkes kapaszkodó sincs, nemhogy nem megemelt a wc, de még az átlagnál is alacsonyabb és még a faltól is messzebb van, hogy ugyan nincs kapaszkodó, de még a látszata se legyen meg, hogy onnan némi stabilitást szerezhetnék.
Ja, most szervezik a nővérek –az az összes kettő, aki itt a negyvenakárhány betegre van- a „valahol van” wc-magasítót, vagy használhatnék ágytálat „… de azt neked kellene ki-berakni, mert nincs időnk!”
WTF



WTFWTFWTFWTFWTF

Ja, az ebédet már megkaptuk, még jó, hogy lenn az ambun elkaptam a diétás nővért –de csak mert ismerem őt- és elmondtam neki a lympho-diéta igényem, de itt az nem járja, így fehérjeszegényt kapok. Grízes-tészta, húsleves sok-sok fehértésztával. Mondjak valami? Uttttyan….

Kedvem bazdmeg király!!!

Folyt. köv.
(Hisz közben beszéltem Tanár úrral, de majd ezt majd…)

ÍME

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.