Este megnéztem megint egy Kívülállók részt, a nálam lévő utolsókból –már csak kettő van- és nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy ne járjak rögtön a „végére”, de ügyes vagyok és nem tettem.
Most bevettem az altatót, de nem hatott, pörögtem, mint a búgócsiga, úgyhogy kértem egy másikat, na attól reggel úgy ébredtem, mintha nem telt volna el egy perc sem. Leszámítva a zizegésem,  tehát ez így bejött,
A fájdalom is enyhült mára, ám a zsibbadás erősödött, semmi más tünetet nem hordoz ez magával, csak most már a lábszáram is zsibbad. Rákérdeztem vizitkor, aszonta dokibácsi, ez normális. Okké, én hiszek néked.

A minap beszéltünk a hálón egy barátnőmmel, s én persze ezt úgy elfelejtettem, ahogy kell, de lám, az imént –a megbeszélteknek megfelelően- itt állt előttem.
Olyan nagyon jól érzem most magam!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.