Végre eljött ez a nap is! 

Persze nem eszik oly forrón, meg miegymás, hisz azért nem százas a dolog -több szempontból is vagy sem..-, de legalább a zuhanyozáshoz nem kell expedíciós pakkal útnak erednem.

De előbb a nap maga: 
Éjjel semmit nem aludtam. S ez nem költői túlzás, hisz én szoktam ilyet nem egyszer csinálni otthon is, csak úgy ..., de most a tegnap első ízben kapott váll- és nyaktorna eredményeképp, mely hatása remekül összedolgozott az inkvizíciós ággyal, sehogy se bírtam feküdni, s fájt is de bitangul. Néha ennek örömére napok óta nyugis csípőm is csatlakozott elégedetlen tagjaimhoz, így aztán remek bigband-et alkotva -jóvan, ennyi tag, ilyen eltökéltséggel, bigband, ééértve??!!- fújták a nótát nekem reggelig. Boldogan fogadtam 5-kor a fáslizást, és egy óra ücsörgés után fel is öltöztem.
A nappalos nővér bejött -aki azt mondta az alacsony ágyamra, mikor felvételnél megkértem, hogy a csípőprotéziseim miatt emelje azt fel nekem, hiszen kórházi ágy lévén, erre lehetőség van, csak én nem tudom a lábpedálját rávenni a kellő erőátvitelre, tehát mikor erre megkértem, ezt a választ bírta kiejteni arany ajkain: "Ez nem baleseti osztály, ez rehabilitáció, itt nem emelgetünk ágyat!"..ja, mellesleg Tanár úrral együtt dolgozott régen... vajon miért került el ide????????-, tehát ő bejött s közölte, pakoljak össze mert költöznöm kell. Höhö.... Szerencsére Feri... A_FERI, épp akkor jött be, s mondta rögtön: "Majd én megcsinálom, Márti nem tudja!", és nagyon is igaza volt. Persze ki sem pakoltam anno és amit lehet egyben tartottam, de akkor is sok pakkom van/volt, és amit napi használat miatt tartok, az ugye elöl volt... Mindegy, A_FERI segített.
Reggeli után torna, ami ma is iszonyat kemény volt, de ma is megéltem egy remek eredményt, ismét felfedeztem egy izmot, vagy izomcsoportot, melynek létezéséről sem tudtam eddig, most meg dolgoztatnom kellett. (Oldalamon -jobb, tehát veterán protézises- fekszem, lábaim között távtartó párnák, mert a bokáim sem közelíthetnek egymáshoz, térdek felhúzva, majd bal -tehát így felső, s frissen műtött, szabdalt izmú- lábam hátrafelé kinyújt, a törzsem folytatásaként, mintegy -de a táv megtartva-, lábfej felemelve, térd megfeszítve, s ott, ebben a helyzetben piciket emelve. Öööö... oszt Cili ilyeneket mond: "Akkor ebből harmincat!".. és mindehhez mosolyog... ) 

Torna után elbúcsúztam Mária nénitől, aki egy 86 éves soproni édes hölgy, aki tanítónő volt és a legjobb ezzel kapcsolatos sztereotípiákat juttatja a szemlélő eszébe: hiszen csillogóan értelmes, humoros, kedves, édes hangon beszél és nevet. Ma várta a mentőt, ami hazavitte innen Visegrádról, Sopronba. (Aztán kettő körül vitték csak el.)

Majd ergo-ra mentem, ahol ma annyit sem tudtam csinálni, mint tegnap, mert a fájdalom a  reggellel nem múlt el, viszont lokalizálódott a csípőmre. Úgyhogy vettem is be egy fájcsit.
Ma volt vizit!!! Itt hetente egyszer van ez, s épp mára esett. Az a főorvos jött, akihez Tanár úr beutalt, s akivel azóta egyszer találkoztam, s most kezet is fogtunk... így egy hét után... ja, és holnaptól kapom a Milgammát a zsibbadásomra, mely még mindig tart, tehát nem a Xarelto miatt, hanem egy ideg nyakon csípése a feltárásnál történés okán lehet.
Aztán elzarándokoltam a Fizioterápiára, ami az épület túlvégén van s ami előtt, a székekre nem tudok leülni, most is támasztottam az ajtófélfát vagy 10 percig, mire behívtak. Ennek örömére engedélyt kértem rá, hogy holnaptól a kerekesszékemmel mehessek, annál is inkább, mert  ennek fél kettő előtt egy-két perccel lett vége, s félkor meg az emeleten, az épület másik végén, a könyvtárban kezdődött a váll- nyaktorna, amin szintén jelenésem volt.
Odaértem.
És ma is konstatáltam, hogy a tucatév mankózás lerobbantja a vállat. 

Cirka 3 volt már, mikor A_FERI és egy nővér -nem a reggeli gyöngyszem- átcuccoltak, mondtam, hogy jön majd látogatóm, aki majd segít kipakolni, tehát azzal nincs gond, csak az ágyra majd egy felső kapaszkodó kellene és a fürdőszobába a wc-re magasító. "Oké, megoldjuk!"
(Otthon ez Misimester keze által remekbe szabott:



Álomcsapda jól látható, a wc-magasítás pedig azóta már teljes borítást kapott persze és így fixen tökéletes megoldás.)

Nos, ehhez képest az ágyamon nincs kapaszkodó, így a most még nagyon gyenge és egyáltalán nem terhelhető bal lábam csak cirka 6-8 szakaszban, iszonyú erőfeszítés során tudom csak felcincálni, valamint a wc-t nem tudom használni, ami mellett nincs kapaszkodó sem, ugyanúgy ki kell mennem a folyosóira, mert akinek csak lehet szóltam, de sajna 5kor elment a takarítónő és bezárta a folyosói wc melletti takarítószeres helyiséget, melyben benn van az egyetlen szabad erre szolgáló darab. Ismétlem, 5kor elment a takarítónő, az én költözésem csütörtök óta lehet tudni, állapotomat is és tegnap este óta vagy féltucatszor kértem ezek meglétét. 
S hangsúlyozom, ezek nem kényelmi szempontok. Nagyon nem. Ez az akadálymentesítésnek az én állapotomban elengedhetetlen részei.

Visegrádrehab rulez!

Holnapra tán előkerül a kulcs, s legalább ez megoldódik.

Be vagyok költözve, segítséggel persze, de mindenem helyére került, végre kiürültek a bőröndjeim, és holnap ideér a kerekesszékem is. Hurrá! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.