A mai tornán megtáltosodtam. Illetve nem a main, hanem mostanában -gyanítom annak a combon döfésnek is része lehet ebben-, s még az is nagyon -fogcsikorgatva ugyan, de biztonsággal- ment, ami eddig szóba sem jöhetett.
(Jobb oldalamon fekszem, jobb lábam felhúzva, bal kinyújtva, combok között távtartó párna, hogy ki ne akadjon a protézis, s így kell emelgetni, meg köröket rajzolgatni a lábammal. Hülyén hangzik? Sose tudd meg, hogy mennyire emberpróbáló ez egy TEP műtét után!)
Aztán bordásfalnál állva, emelgetni a bal lábam, mintha lépcsőznék -na, nem röhög, már akár öccentire is felgyön-, aztán hátrafelé emelgetni, meg ott is a kisköröket rajzolgatni.

Ja, és még egy extra... hehe ... a spec ágy az enyém a tornateremnek nevezett kis lukban,mely széles és emelhető. Mindkét tulajdonsága fontos e játszmában.
Hasra fekszem -ez csak külön óvintézkedésekkel megy, de ez is olyan, amit jobb ha az ember nem ismer...-, lecsúszom annyira, hogy a combhajlatomnál legyen az ágy vége, tehát a lábaim "lelógnak", s a lábujjaimra támaszkodom -nos, ez merev és fájdalmas lábujjakkal és három centivel rövidebb egyik lábbal nem olyan könnyű... viszont vicces-, két kezemmel az ágy széleiben kapaszkodom, s emelgetem -lehetőleg- egyszerre a lábaim.
Vicces látvány lehetek, de ez jó a csípőbe éppen beépülő titán kütyüimnek s így nekem is. :) 

Ahogy jöttem vissza, a nővér -egyike az igen kevés kedves, lelkiismeretes, mosolygósaknak- engem várt, mondván: "Most látom, május 22 óta itt van és még nem volt megmérve a vérnyomása egyszer sem?" 
Beinvitált a kezelőbe s azonmód meg is mérte, s produkáltam egy etalont. (123/82) Lejegyezte.

Aztán volt ergo, holnap megint kevesebben leszünk, már ismerősileg.... bakker.
De kiderült, hogy az OORI ergoterápiáján szolgálatot teljesítő Tibi innen ment el oda, s ennek a hírnek kifejezetten örültem. Tibi egy nagyon szimpatikus ember, abszolút beillik András és Péter -már nincs ott, de nekem ők a mérce ebben- ergoterapeuta vonalába.

Ismét mágnest kaptam, holnap rákérdezek, hogy már nem jár a vállamra az uh, s csak a bokámat delejezik?
Majd nyak-válltorna a csodahelyen, aztán ott ragadtam kávézni s beszélgetni.

Utána meg Diabló, most meg TrónokHarca következik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.