Most még csak negyvenötreggel van, de –hacsak nem történik valami számottevő- nem jegyzek mást mára. Úgyis alvást tervezek. Vagy tökömtuggya…
Ám a tegnap!!
Reggel –hajnali félnyóckó- puccba vágtam magam, és vártam. Teljes glancban ültem itt és először nem is tudtam, mivel üssem el az időt, de ráfanyalodtam a TrónokHarca aktuálisan következő részeire. S csak azért a ráfanyalodás, mert spórolok vele, hisz mi a retek lesz velem itt, ha nem lesz néznivalóm??!! Rádió hobbimantrát közvetít itt kizárólag –márijarádijó-, semmi más nem jön be, az intézmény gyámoltaknak kezeli a beutaltakat –így a tv is kiesik, nem mintha nagyon vágynék rá, de történésnek jó lenne-  olvasni tudok még, vagy rejtvényt fejteni. De látni csak szabad fényben képes a szemem annyira, az meg itt csak a büfé-könyvtár-tornaterem csodakomplexumban –mert sem ki a szabadba, sem a teraszra nem jutok ki, hiszen akadálymentesítés itt nem divat-, lehetséges, így most nem játszott, hisz inkább nem mentem el a szobából.
Megnéztem vagy három részt, megebédeltem, aztán ideért, akire vártam.
Mint a messiás –ha már hobbi…-, olyan dicsfény övezte szememben Ani érkeztét, s pánikban szinte indulás is volt.
Dömös volt a választott cél.

Először ATM-et kerestünk, de azt nem találtunk –érdeklődésre sem-, viszont a helyimaffiakisbótba benne –cba-, mivel mást nyitva nem találtunk, megvettük a muszáj tartalékot –wc-papír és joghurt, ebből négyet voltam hajlandó, mert naggggggyon remélem, nem töltök itt több időt-, majd jött anap érdemi része.
Fagyi, kávé, és Duna-part.






Az alábbi kép, a gyerekkorom részletét rögzíti, hiszen én azt a barlangot, ott a túlparton, évekig olyan misztikus révülettel figyeltem, olyan távoli áhítattal, hogy az mintegy emblémaként maradt meg bennem azóta is.

(A hajóállomás kávézójában megnéztem a mozgássérült wc-t. Egy-két elvi hibától eltekintve -1. a kulcsot el kell kérni a pultostól, de ha bejut a mellékhelyiségekhez így az ember, a rokiwc-t akkor sem tudja használni, mert az még külön be van zárva...2. belül a fordulókör nincs meg, de ez tényleg csak szabvány-kötözködés, önállóan így nem, de legalább egyáltalán használható a helyiség-, tehát ezeken túl, vagy még ezekkel együtt is kifogástalan. Emelt maga a szaniter, két oldalról van mellette kapaszkodó, egyik fix, de L alakú, másik lehajtható -papírtartóval-, alacsonyan van a kapcsoló, a mosdó dönthető, és még fixen fölszerelt fogas is van, mely szintén alacsonyan található, így használható is. Kérdem én, ha egy hajóállomáson ez megoldható, akkor egy REHABILITÁCIÓS INTÉZETBEN MIÉRT NEM??)

A vásárlást el lehetett intézni kártyával, fagyira való kp épp volt még a természet maga nem került pénzbe, de továbbra is kellett keresni egy automatát, így átmentünk Visegrádra.
A_FERI az első héten bevitt egyszer már oda ez ügyben, de én baromira semmire nem emlékeztem, hogy merre van az amarra, csak mikor már ott álltunk előtte… de megtaláltuk. Én akkor ki sem szálltam a kocsiból, ellenben azután ismét kávé és most egy tiramisu volt terítéken. (Egy kedves fiatalembert elkergettem a kiszemelt asztaltól, mert csak annál voltak karfás székek, de amint meglátta mankóimat –s gondolom, rajtam az elszántságot, hogy nem félek használni…höhö..-, már kelt is fölfele s ült át egy másikhoz.)



Volt vagy háromnegyed hét mire visszaértünk, egyenesen a nővérszobába mentem, hogy lejelentkezzem a visszatértem ügyében s meg is kaptam rögvest a Clexane-omat a hasamba, majd még egy kis ágyhúzás, pakolás és Ani indult, nekem meg vége lett a napnak.

Nem fotóztam le, pedig sírva röhögtem rajta, mikor elolvastam, de ezzel el is szalasztottam a lehetőséget, Dömös déli végénél, a 11. út helységtáblájánál is kinn a másik tábla, mondván: „Európai falu” Fölé, kicsit dülöngélő, de egyértelmű betűkkel, filccel kiírva ennyi:

„Mér, milyen lenne?”

Jogos kérdés. A jelen válasz meg ez: viktoriánus, wazze.

Köszönöm Ani, ez a nap nagyon kellett! Olyan nincs, hogy mi lett volna, ha... tehát nem mondok semmit.

+
Azt mondtam, nem írok ma kicsinkát sem, s így is teszek -asszem-, de ez a kép nagyon idekívánkozik:


/A fészen tanáltam/

++
Na, oszt mégis...
Azóta kiderült, itt, az intézményben van röntgen, de azt egy -azaz 1- ember üzemelteti, s

mivel ő most 2 hét szabin van, így két hétig NINCS RÖNTGEN. (Egyelőre ezt az infót a nővér

adta, holnap ha erre téved egy orvos, őt is megkérdezem.)

Tehát, igen hangyányi az esély rá, hogy a hathetes -fontos, elengedhetetlen- röntgenem,

mely előfeltétele a hazaengedésemnek, megtörténik a héten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.