Sokszor -nem elégszer, de nem egyszer- írtam már az EBH-ról. (Pl.: itt vagy emitt...)
Most volt a TÁMOP 5.5.5 projekt záró rendezvénye, a Hotel Gellértben.

Ideális helyszín, több szempontból is. Számomra leginkább azért, mert metróval tökéletesen -akadálymentesen- megközelíthető a Kelenföld Pályaudvar Volán buszvégtől, így macerát sem jelentett a megjelenésem.

Előre leszerveztem, hogy lehetőség szerint kerekesszékkel megyek, így fontos, akadálymentes-e a helyszín ésatöbbi s várakozásaimnak megfelelően felkészülten álltak a kérdéseimhez. Két mankóval mentem, majd a délelőtt folyamán odaért a székem is, s boldog megkönnyebbüléssel ülhettem át bele, mert addig a táskámmal, két mankómmal s a kapott repicsomaggal voltam odaszegezve a szalon egy normálisaknak igen kényelmes, nekem inkvizíciós székéhez.


/Előadóteremnek berendezve akkor/

Épp ezért én csak jóval később fotóztam, hiszen a nap első részében a túlélés volt az egyetlen cél, amit szem előtt kellett tartanom.

Egy dolog miatt különösen meg kell jegyeznem ezt a napot, mely esemény még a szokásos fontosságánál is magasabb szintre emelte ezt, s nem az ebéd non plusz ultra színvonaláról, vagy a személyzet -mind a hotel, mind a szervezők- készségessége miatt, hanem egy, számomra  meglepetés okán.
Ez pedig a GRUND SZÍNHÁZ. 

Olyan eleme volt ez a napnak, mint a képzés némely gyakorlata, melyek az egész igen magas színvonalából még kiemelkedtek. 
Könnyed -hisz improvizációs-, kitalált -hisz ha úgy tetszik, irányított szitukkal operált-, okos -mert talán egyáltalán a felvetésükhöz kell a növényi szintnél jóval magasabb s kombinált iq, pláne eq- és bátor -ami talán túlzás, ehelyett inkább a profi a jó szó, mert képesek és bátrak voltak bevonni minket a játékba. 

Mint a képzésen, szituációs játékok voltak terítéken s ezek ütemét megszakítva szólhattunk bele, mi, szemlélők, s fordíthattuk akár más irányba a történéseket.

Megismerkedtem egy LMBT aktivistával -akinek a nevét persze mert nincs eszem elfelejtettem és amit nagyon sajnálok- aki nagyon szimpatikus, s délutánra, mikor a RÖVIDFILMPÁLYÁZAT eredményhirdetése zajlott, nézd meg, amúgy!!!!- jöttem rá, hogy akár fotón is megörökíthetem a helyszínt, de a tárhelyem itt most azt mondta, ennyi és nem több, így nem tudom betenni a képet.



Után indokolatlanul sokat gyalogoltam -hisz én osti, azt gondoltam, mit nekem egy metró megálló!!!-, aztán hazabuszoztam és megint gazdagabb lettem.

(Remélem, a kerekesszékem megkerül, mert azt ott hagytam a recepción, ahonnan ma viszik el, ha minden igaz.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.