A cím teljes egészében fedi a tartalmat ez esetben.

Nem tudok aludni, és ez nem furcsa különösebben, mert hetente minimum egy álmatlan éjszakám szokott lenni, de ma ehhez még hozzájött a jobb -oldalon nőtt, nyomorultabb, sokkal nyomorultabb, de remekül teljesítő, több tucatszor műtött- lábam.
Nyilván, ennek most nagyrészt okozója a hideg s a moci. De ez így kevés, tehát mondom: a tél, amúgy sem a barátom, mert billegális voltom miatt nem szerencsés mondjuk elcsúszni, és a mankó különösen hajlamos ilyesmire. Ráadásul a hüjenyomoréknak állambácsi -jelen esetben elmebeteg önjelölt király- évente egy pár cipőt datál, mely így is, a 80%-os támogatással belekerül 18-20.000 HUF-ba, ami ez dő alatt el is használódik, tehát azt sem tudom megjátszani, hogy egy évet kvázi kihagynék, mert akkor csináltatnék egy téli, bélelt cipőt, aztán egy nyárit...vagyis ugye egy béleletlen bőrcipőm van.
Ez tehát az egyik eleme ennek. A másik pedig a moci.
Az én gyönyörű, csendesen suhanó, borvörös mocim. Mellyel fáradság nélkül jutok el korábban gondolati messzeségben lévő, mára pedig kézzelfoghatóvá vált helyekre is, mint pl a GARÁZSVÁSÁR.
S e két tényező együtt azt is hozza magával, hogy kedves, erős, ügyes jobb lábam, mely a 25 cm-es csont- és 40% lágyrészhiány okán vérellátási zavarokkal küzd -pl nyirokrendszer 10%-on teljesít, s egy artéria is hiányzik sok-sok kis érrel egyetemben-, és nyáron a legnagyobb hőségben is képes kékre-zöldre fagyni.
A mocin ülve, ugye, még az a korlát sincs meg, amit gyalogászás közben "cipelek magammal", hogy kész, ennyi volt,  csak itthon, mikor aludnék veszem észre, hogy olyan féllábszártól lefelé egy jégtömb van a lábam helyén.
És ez az én fájdalomskálámon ma éjjel elérte a 7-es szintet. (E skála 0-10-ig kalibrált.) De annyira, hogy most még harisnya sem kell a SPANYOLCSIZMÁHOZ.
Tehát ma sem aludtam. Ilyenkor filmeket, sorozatokat szoktam nézni, vagy ha nagyon fájok és tudom, hogy nem tudok annyira sem koncentrálni, akkor valami természetfilmet, vagy ha még rosszabbul vagyok, akkor horrort. Mert azon elég bambulni.
Persze a jó horrort meg szeretem is, nem kínzom magam, lósz@rt, már bocs, de a mazochizmus távol áll tőlem, de nagyon ritka madár a jó horrorfilm.
Ma éjjel meg aztán kifogtam egy olyat, de olyat, hogy jaj... ami igaz,az igaz, nem is horror volt a szó klasszikus értelmében, sokkal inkább ijesztgetős(nek szánt) katasztrófa(szerű) dráma vagy mi a reteknek szánták, de címéhez méltón ISZONYAT volt.

Utána, cirka ötkor gondoltam, most már alszom egy kicsit, hátha át tudom verni lábam és nem veszi észre, hogy én itt a felvégen alszom.. de nem sikerült.



Mert ezt hívom én látóteret elfedő KÍN-nak.

Unalmas, tudom. Baromira az, nekem is és ez a mai remekmű csak fokozta unalmamat. .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.