(3.)
A tegnaphoz elfelejtettem lejegyezni, hogy találkoztam Juhász dokival. Mármint Dr. Juhász ortopéd-traumatológus orvossal, aki nemhogy megismert, de még egy kellemeset beszélgettünk is, melynek során rákérdezett a reopTEP-emre is, sőt,mikor jelentettem, hogy remekül teljesít megjegyezte, hogy örül, hogy segíthetett rávenni az illetékest a megoldásra... Nagyon bírom őt...

Ma igen szoros etap volt, egyik helyről szaladtam a másikra.
Kartorna, elektromos kezelés, masszázs, egyéni torna. Aszittem, felkelni sem bírok a végére, de persze dehogynem. (Mondjuk a cirka három tucat, a főépülethez vezető lépcső tetejénél már köpni-nyelni nem tudtam, nyilván mert fitt vagyok, mindazatom... )

Már ott ültem az aulában és vártam a szállítást, mikor nagy meglepetésemre elsétált a kijárat felé András!! Tas András, aki nekem, ugye, egy ikon. Szerencsére észrevett és oda is jött hozzám. Néhány hete nyugdíjas már, csak csütörtökönként jár be úszni, mint most is.
Elmesélte, hogy mikor utolsó nap dolgozott, elment minden osztályra, külön-külön elbúcsúzott mindenkitől... és mielőtt akkor hazament volna, egy nagy meglepetés búcsúztatóval engedte el az intézmény, s benne a munkatársai, a betegek. És ezen alkalommal, a főnöke felolvasott egy blogbejegyzés részletet, mely arról szól, hogy András milyen munkát végzett és milyen fontos szerepet játszik az intézménybe kerülő kénytelen új életet kezdő sérültek magukra találásában.
És ezt a bejegyzést én írtam, az én szavaimat idézte fel Szilvi, András méltatására.

Sok helyütt írtam róla, mert négy ember van, akiknek az első időben rengeteget köszönhetek, sőt, a mindent kaptam ahhoz tőlük, hogy ne adjam fel, így nem tudom pontosan melyik részlet hangzott el akkor, de az tény, hogy minden alkalommal amikor valami apropóból előkerült András, valami ilyesmit írtam: "Tas András, az OORI ergoterapeutája, s akinek én magam azt köszönhetem, hogy a nihilből kijöhettem, mert segített megkapaszkodnom az új helyzetemben. " Ez INNEN.
Jövő csütörtökön is találkozunk majd. Ez is valami!!

Aztán jó későn ért csak oda értem a Támogató Szolgálat, mert az M0 és a Keszire vezető út is be volt állva, aztán idefelé már másfelé mentünk, de arra sem volt jobb a helyzet. Engem kiraktak Érden, mert a mammográfián visszatapsoltak valamiért...
Nincs gond... csak mint a túdőizémnél valami maszat... remek.

Szóval a mai napom meglehetősen fárasztó volt, ráadásul szemergő esőben vártam a kocsit az érdi bigyó előtt, most meg ráz a hideg. Bakker... asszem holnap nem megyek vízbe... bakker...


(5.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.