Avagy a "libsi szinglihorda" következő állomása. Mert ugye az első a Szeánsz volt, mármint nekem az első és az, amin hordaként vonultunk fel.

Egyelőre csak mézesmadzag, amit én el nem eresztek, ha addig élek is!!!! -ezt lehet fenyegetésnek venni akár, mert megnéztem az elérhető videókat /ez a legfontosabb nekem ebből eddig/ és ismét csak megállt az idő körülöttem/-, és részese akarok lenni ennek. (Öööö.... na)
De most még nem is erről akarok regélni, hanem azt jegyzem, hogy mikor szóba került ez az előadás, nekem a címről rögvest a Monthy Pyton ugrott be, mert ugye én öreg vagyok, s ezeken szocializálódtam, ám kiderült, hogy csak aszittem, így rákerestem és már képben vagyok -amit leginkább a várakozás jellemez-, de még nézelődtem kicsit.
S rátaláltam egyre, ami annyira, de annyira jellemző és iszonyúan aktuális és nem is tudom sorolni a jelzőket hozzá, így csak ideteszem, hogy meglegyen.



 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.