Mint az emlékeztetőm is mondja, melyet éppen ezért tettem ki, le kell jegyeznem a tegnapom Itt, most csak a „hivatalos” részt sorolom, s azokban a saját kicsiny észrevételeim, a személyes történet majd külön.


PROGRAM
TÁMOP-5.5.5/08/1 – A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése
„Közös terek – média mindenkinek”
Egyenlő Bánásmód Hatóság 4. workshop
2012. január 18. (szerda)
Hotel Astoria
1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 19.
A rendezvény programja

Dr. Honecz Ágnes, elnök
10.00-10.10 Megnyitó


Dr. Pánczél Márta projektvezető, EBH
10.10-10.40 A diszkrimináció elleni küzdelem folyamatai és eszközei
a TÁMOP-5.5.5. projektben - szolgáltatások és partnerségek a média számára

A képzésről itt már írtam, mikor én részt vehettem azon, s melyet mindenkinek, és ezt nagyon komolyan mondom, válogatás nélkül mindenkinek ajánlok. (Nem, kor, etnikai hovatartozás, politikai szimpátia, szakma, családi állapot vagy bármi más szerinti választék, bárkinek ajánlom!)

Monori Áron tudományos munkatárs, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
Műsorelemző osztály
10.40-11.10 Speciális csoportok megjelenítése a hazai médiumokban
Legfrissebb kutatási adatok

Például nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a médiában a fogyatékkal élők megjelenése a 2 ezreléket éri el.
Hangsúlyozom: KETTŐ EZRELÉK.  Azért ez sokat mond, s a műsorokban való előfordulásunk döntő hányada a tematizált műsorokban észlelhető, ez azt jelenti
- fogyatékkal élők nem jelentenek mást, mint a saját fogyatékosságuk lényegét bármely más tehetségük lenne a hír, az nem kerül be a médiába, mert vagy lerontja vagy épp annyira „elnyomja” a sérültség ténye azt, hogy már csak ez utóbbi marad a hír értékű;
vagy
- az integráció, mint olyan, nem létezik. Tehát, a fogyatékkal élők, nem jelentenek hírt a nem letagadható, nem elhanyagolható, de nem egyértelműen s kizárólag lényegü(n)ket adó fogyatékosság(un)k ténye nélkül.

Ahogy az is kiderült itt, hogy a melegekre, mint külön csoportra, nem készült ehhez hasonló kutatás, vagyis nulla adat van arról, hogy ezen védett csoport milyen arányban jelenik meg a médiában.

Az viszont létező adat, hogy a roma identitásúak megjelenése arányában 24,5%-ban s ebből is igen magas az arány e csoport együttes említése a bűnözéssel. Mely figyelembe véve a média vélemény formáló erejét, meglehetősen visszás.
Vagy például –amíg voltak- a kibeszélőshow-kban a romák szerepeltetése csak olyan helyzetekben, szituációkban volt tetten érhető, mely a romák felé táplált előítéleteket mintegy visszaigazolta.
Itt ismerkedhettem meg egy számomra új fogalommal, mely remekül leírja –mivel erre szolgál-, azt ami ma is tapasztalható a többségi társadalom markáns részében, s ez a csoportok közötti diszkrimináció, nos, ehhez a médiagettó hozzájárul, s közbevetném, itt felmerül bennem a klasszikus kérdés: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Tehát Mónika rárepült az élő témára, vagy Mónika segítette erősödni s ekkora mértékűre nőni a diszkrimináció csíráját?
Fogós kérdés. Ugye? (S most Mónikáról, mint általános jelenségről beszéltem….)


Mikor szünet lett odamentem Monori Áronhoz, és megkérdeztem, hogy van-e polkorrekt meghatározása a fogyatékkal élő kifejezésnek. Azért, mert előadása közben, minden alkalommal „fogyatékosok”-ról beszélt, s mi, Zsuzsival és Mariannával minden alkalommal felszisszentünk, közben nem akartam ezzel előállni, mert egy nyuszi vagyok –bár Zsuzsi bökdösött, de én gyáva vagyok, mint tudjuk-, de szünetben nekiszegeztem a kérdést. S készségesen válaszolt. Azt mondta nincs erre ilyen irányelv, s amint láttam előbb nem is igen értette amit kérdeztem, ezért hozzátettem példának a süket-siket szópárt, melyből az első hülyét a második pedig a halláskárosultat jelenti, no meg azt, hogy ezt én nem tudtam a balesetemig, vagyis 10 évvel ezelőttig, de aztán –mondhatni- saját bőrömön érezve tapasztalhattam meg, hogy igen, nagy különbség van ezen kifejezések között. (Az is lehet persze, hogy csak erről az oldalról tűnik ez fel, de innen egyértelmű.) Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy mivel keresem meg, s kifejtette, hogy ő nem egy született előadó, s írásban vagy ha röviden kell egy konkrét témáról beszélnie, akkor természetesen a fogyatékkal élő kifejezést használja, de itt, most, annyira sokrétű és viszonylag hosszú, több területet felölelő, eklektikus előadást kellett tartania, ezért valóban nem figyelt erre külön.
A 2001-es népszámlálás adataiból kaptunk két részletet, egyik a fogyatékkal élők aránya, mely szerint magát valamely fogyatékkal élőnek 540.000 ember vallotta akkor, míg romának 189.982 fő. Azért nem a tavaly év végiből, mert azon adatok feldolgozása még nem történt meg, tehát nem ismertek a jelenlegi keretszámok. (Nos, mindenképpen érdekesek ezen adatok is, és azt nem szabad elfelejteni, hogy önbevallás történik egy népszámláláskor. Az is elhangzott, hogy a zaklatott, a többség által kvázi ellenségként kezelt csoportok tagjai sokkal kisebb arányban vallják magukat annak, ami. Ez tökéletesen érthető. Ahogy az is, amit már most hallani vélek, hogy bizonyos oldalról, mi ennek a magyarázata…)

11.10-11.30 Kávészünet
Én nem mentem le kávézni, hanem készítettem néhány képet.








Balatoni Zsófia social media szakértő, Uniomedia Communications
11.30-12.00 Közösségi média - progresszív külön út vagy a hagyományos
hírszolgáltatás partnere

Kiderült, hogy a Facebook magasan a legnagyobb hányaddal rendelkezik a felhasználók tekintetében a közösségi hálók körében, s annak nemcsak a társadalmi kapcsolatokban van szerepe, de például vélemény formálásban is, és talán még érdekesebb, hogy konkrét adománygyűjtő oldalak is szép számmal találhatóak.

Ezek mellett a közösségi média például arra is jó, sőt, sokkal jobb megoldást kínál, ha egy magánembernek egy társasággal, egy nagy céggel van feloldhatatlannak tűnő problémája. Erre tökéletes példa, az ott bemutatott videó is, mely egy zenészről szól, melyet ő is készített, s a történet a következő: fellépésre utazott Halifax és Chicago között, ahogy kell feladta poggyászként a gitárját, mely ugye munkaeszköze is, majd mikor megérkezett azt összetörve kapta meg. Bejárta a reklamáció rendes útját, minden lépcsőn elutasították panaszát, ezért készített egy pár perces videót, melyben elmondta a történetét, majd azt feltöltötte a Facebook-ra.
Íme:



Azt hiszem, nem meglepő, hogy a társaság a rohamosan osztódó s rájuk nézve nem túl hízelgő képsorok láttán megegyezett az utassal.


L. Ritók Nóra szerkesztő, nyomorszele.blog.fn.hu
12.00-12.30 Egyéni utak - hírszolgáltatás a nyomor széléről a mainstream médiába

Tulajdonképpen ez a szelet volt az, ami miatt mindenképpen ott akartam lenni, s még a hóesés, a lefagyott járda sem tudott rávenni, hogy maradjak a biztonságos házban. Mert nem ismeretlen előttem ez a név, no nem olyan régóta, mert szinte éppen egy éve láttam őt először Veiszer Alinda Záróra című műsorában (s most megkerestem, bár akkor nem emlékeztem a nevére, csak a tényre, hogy ki ő s a tettre, amit véghez visz, de később aztán rátaláltam a blogjára is), amit én nagy-nagy szeretettel néztem mindig (s itt is megemlékeztem néhány epizódról 1, 2, 3).
Mutatott képeket a falvakról, ahol dolgozik, ahol az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény-ről, ennek alapelvéről, s mutatott munkákat is, melyek ezen keresztül készültek.
Beszélt arról, hogy azok az emberek akikkel dolgozik, akik ott élnek –nem véletlen a blogja címe: Nyomor széle- mennyire rossz mentális állapotban vannak, s egy adat nagyon megmaradt –felírtam, természetesen- bennem, van egy kis falu a körzetben, ahol dolgozik, Told. Ott 360 ember él, és ebből 6, azaz hat főnek van munkája.
Ezek után van még kérdés???

Elmondta például, hogy a kurucinfo-n néha foglalkoznak vele, s egyszer megjelent egy komment –a konkrét esetre nem emlékszem, de nem is az, hanem az arra adott reakció a lényeg-, mely így hangzott: „Nem bipoláris ez a hülye tyúk?” S ezt ő, némi elégedettséggel nyugtázta. Mondanom kell, hogy ettől még szimpatikusabb lett nekem?

Mondott egy kulcsmondatot is –illetve többet is, de ezt megjegyeztem-, miszerint ez amolyan vezérfonal ennél a munkánál: „Megmozdítani az adományokkal, de nem elváróvá tenni!”. Meg kell találni ennek a két dolognak az egyensúlyát, azt a pontot, ahol még szinkronban van e kettő, s így előre viszi a dolgot.



12.30-13.20 Ebédszünet
13.20-15.00 Szekcióülések

Dr. Gáti Anikó és Dr. Kossuth Borbála, EBH
Jogesetek az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárásából
Nemzetközi és hazai joggyakorlatok

Nagyon elcsúszott időben az előzetes terv így a szekcióülésekből csak egyen tudtam részt venni, pedig szívesen mentem volna akár mindegyikre is, de csak erre jutottam be.

Nyolcan voltunk az ülésen, melyen előbb álláshirdetéseket vettünk górcső alá az esélyegyenlőségi törvénynek való megfelelésük miatt, majd az EBH eseteiből kaptunk kisebb csoportokban egyet-egyet, s azokat kellett elemezni, kivizsgálni s ítéletet hozni az ügyekben. Majd elmondták, hogy valójában mi is volt a döntés.
Itt a kiscsoportban résztvevő volt A Város Mindenkié csoport egy tagja, vagy a HÁTTÉR Társaság A Melegekért egy képviselője, valamint egy újságíró egy egyháztól, két roma hölgy egy borsodi faluból vagy egy jogász a fővárosból. Sajnos a később bekapcsolódókra nem emlékszem. Mea culpa.


Dr. Sebestyén Andrea, EBH
Pénz vagy akarat kérdése?

Szabó Zoltán szervezeti kommunikációs tanácsadó, Fogyatékosügyi Kommunikációs Intézet
Tippek és tanácsok a tartalomszolgáltatók számára

Az információ elérése – Durgonics Tamás saját tapasztalatai
Látássérült emberek és az internet
A hátrányos megkülönböztetés felismerése
Érzékenyítő gyakorlatok a média képviselői számára

Dr. Pánczél Márta TÁMOP-5.5.5 projektvezető, EBH
A hátrányos megkülönböztetés felismerése
Érzékenyítő gyakorlatok a média képviselői számára

15.00-15.20 Kávészünet
15.20-16.00 Szekcióvezetői összefoglalók, visszajelzések

Az illusztráció a Fiatalok a diszkrimináció ellen című ifjúsági akcióra beküldött pályaművek egyike,
Igen, én ideteszem azt a képet, ami nekem a legjobban tetszett, illetve tetszik, mert a segédanyagok egy mappában vannak elrendezve, így kaptuk meg –jegyzetek, prospetkusok, ismertetők, cd- s annak a borítóján négy kép van a pályázat alkotásaiból.
Az egyik ezek közül Módos Dominika: KI-teremtés




A végét már nagyon nehezen bírtam csak kivárni. És ennek nagyon egyszerű, fizikai oka volt, legszívesebben nyüszítettem volna a fájdalomtól, amit a csípőm indukált bennem a számára szokatlan mennyiségű üléstől. De nagyon, nagyon érdemes volt ismét elküzdenem magam odáig.
Köszönöm, hogy ott lehettem!

-------------------------------------------------------------------
Közös terek - média mindenkinek
Egyenlő Bánásmód Hatóság TÁMOP-5.5.5 program 4. workshop
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) Európai Uniós támogatású TÁMOP-projektje a diszkriminációmentesség
követelményére, a hátrányos megkülönböztetés áldozataira, illetve a jogaik
érvényesítésében szerepet vállaló szervezetekre fókuszál.
A hatóság workshopjainak célja a párbeszéd, a tudásátadás és a tapasztalatcsere. Olyan információk
és tapasztalatok megosztása, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a különböző szervezetek, így
hangsúlyosan a média is, következetesen érvényesíthessék szolgáltatásaikban az egyenlő bánásmód
és a diszkriminációmentesség követelményét.
A rendezvény arra törekszik, hogy a résztvevők képessé váljanak a diszkriminációs mechanizmusok
felismerésére, azok megfelelő kezelésére és ezáltal a védett tulajdonságú társadalmi csoportok
esélyegyenlőségének feltételei megerősödjenek.
A média kifogyhatatlan eszköztárral rendelkezik a védett csoportok (nők, romák, kisgyermekesek,
idősek, fogyatékosok, etnikai vagy kisebbségi csoportok) sokszor méltatlan és kiszolgáltatott
helyzetének tudósításához. A hatóság negyedik workshopja a média felelősségét hangsúlyozza a
társadalmi kommunikációban és az antidiszkriminációs szemlélet széleskörű elterjesztésében.
A plenáris program során a résztvevők tájékoztatást kapnak az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2011. évi
jogalkalmazó tevékenységéről és a TÁMOP-projekt folyamatairól. A szekcióülések pedig elsősorban a
diszkriminációs ügyek helyes, társadalmi kontextusban elhelyezett, előítélet-mentes tolmácsolására és
kommentárjára irányítják a figyelmet, valamint a befolyásolás tudatosságának elmélyítésére
törekszenek az attitűdöt is formáló gyakorlatokon keresztül. Emellett a jelentkezők megismerhetik a
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság hazai sajtóról készült legfrissebb kutatási adatait, illetve a
Fogyatékosügyi Kommunikációs Intézet szakembereitől a tartalomszolgáltatás akadálymentesítésével
kapcsolatos kérdéskört.
Az esemény arra szeretné ösztönözni a média képviselőit, bátrabban, gyakrabban és nyitottabban
nyúljanak az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos esetekhez. S többek között arra is keresi a választ,
hogy a téma iránt elkötelezett civil blog és social media oldalak hogyan teljesíthetik ki a védett
csoportokról szóló hiteles tájékoztatást: inkább kiegészítik az erre szakosodott (hír)műsorokat,
nyomtatott és online sajtót vagy progresszív külön utat képviselnek a tájékoztatásban?
Vitassuk meg együtt!
A rendezvény a TÁMOP-5.5.5. A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági
munka erősítése című projekt része.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.