Ezt kaptam tőled. A mi almánk.

Ez maradt. Most itt, nekem.

Köszönöm, hogy szerettél, hogy szeretsz, hogy mindent megkaptam tőled, hogy mosolyogsz rám, hogy nem hagysz magamra, bár egyedül vagyok, hogy ők a gyerekeim, hogy van mire építenem.

Tudom, hogy miattam. Azt is tudom, hogy együtt terveztük el, és úgy gondoltuk, hogy ez nekem menni fog. Vársz rám. Köszönöm.

Azt mondtad: "Kék az ég!"

Nézem.

Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.