Ehhez sem értek. De tapasztalatom van a témában.
<P>Az apropó: <A href="http://talema.blogter.hu/?post_id=3989">http://talema.blogter.hu/?post_id=3989</A></P>
<P>Ezen belül is a következő hsz.:</P>
<DL>
<DT>RobinWarez
<DD>2006-04-30 13:42:55 </DD></DL>
<P><FONT color=#6600cc>"Szia Talema!<BR><BR>Lehet, hogy nem ide illő amit írok!?<BR><BR>Akik nem ezzel foglalkoznak nem feltétlenül tudják, hogy ha utas voltál a balesetben az autó kötelező felelősségbiztosításának terhére neked kártérítés jár. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy hozzátartozód volt-e a sofőr.<BR><BR>Ilyen helyzetben nagyon sokan "nélkülöznek", hiszen a munkaképességük megváltozik, nem tudják ugyan azt a munkát elvégezni mint a baleset előtt, holott egy összegű és járadék formájában folyósított, vagyoni és nem vagyoni kártérítésre jogosultak.<BR><BR>A pénz az csak pénz. A fizikai és lelki fájdalmt nem enyhíti, de mégis nagyon nagyon sokat számít!!! Főleg ha gyerekek is vannak.<BR><BR>Hátha!?<BR><BR>Üdv."</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Nem tudom, hogy hol, de egészen biztos, hogy írtam már erről. Most ismét megteszem, hisz ez az életemnek nagyon fontos eleme.</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Csaba, a három lányunk és én összetörtünk az autóban. Mindannyiunkat kórházba szállították; ötünket, három helyre. Gyerekeink egy hétig voltak benn, utána mehettek haza. Én az autóban először, majd még kétszer meghaltam, egy hétig voltam kómában, volt vagy 30 műtétem, jól vagyok.</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Csaba az autóban először s utoljára ebben az életében, meghalt. Próbálták visszahozni, de az ő útja itt, akkor befejeződött. Azóta a kerítés másik oldaláról segít nekem. (Vagy inkább az almánk azon fele, mely Csabáé, azóta más közegben van... <A href="http://talema.blogter.hu/?post_id=40913">http://talema.blogter.hu/?post_id=40913</A></FONT><FONT color=#333333>)</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Ezután én egy hétig kómában, majd 3 hónapig amnéziás állapotban voltam, tehát én magamról sem tudtam, nemhogy a balesetről. Később szervezte oda mellém az orvosom (kinek mindent köszönhetek: hogy élek, hogy két lábam van, hogy van agyam, mivel gondolkodni vagyok képes... és van pénzünk, amiből fel tudom nevelni a gyerekeket, tehát az egyik mantrám: KÖSZIFAZEKASDOKI!) az ügyvédnőt, aki kezébe vette a biztosítás ügyét.</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Nekünk csak kötelezőnk volt. De mint kiderült, ebben a helyzetben a 'csak' nem is igazán jó szó, hisz ez a fajta biztosítás úgy van kitalálva, hogy ilyenkor bizony ez megfelelő megoldás az életben maradásra...</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>...HA TUD ERRŐL AZ EMBER!</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Mert ügyvédi segítség nélkül simán elhajtják az embert a biztosítótól, mondván nem vagyunk jogosultak a kártérítésre.</FONT></P>
<P><FONT color=#333333>Szóval, ha 'csak' kötelező van, akkor is jár a kártérítés az utasnak. De -sajnos- kell ehhez egy megbízható, jó ügyvéd. Ha kell, én tudok ajánlani egyet, igazán lelkiismeretes és megteszi, amit lehet. Ha ő nincs, én most nem írom ezt a postot itt, mert a gyerekeimet is elvesztettem volna, hisz annyi jövedelemből, amennyi a nyugdíjam, nem lehet megélni. </FONT></P>
