Alszik beteg gyerekem...
2007.07.22. 10:21
Éjjel szegény annyira odavolt, hogy alig bírt kibújni a ruháiból.
Megmértük a lázát (két lázmérővel is, mert nem akartam elhinni az elsőnek, hogy nem lázas...), aztán olyan éjféltől megszakítás nélkül durmol az ágyamban. Nem ébresztem fel.
Csak a dokumentáció végett: fél nyolc volt, mire el tudtunk indulni, gyorsan odaértünk (Almádin belül volt nehezebb dolgunk, mire megtaláltuk a kis utcát, ami pedig a főútról nyílik... hát, ez van...:), én még sosem jártam ott, pedig az összes gyerekem uszkve 100 éve nyaranta 1-1 hetet ott tölt. Most sem jutottam beljebb, jöttek a nevelők, aztán a gyerekek... aztán falfehéren, nyúzott külsővel, mintha a 35 kilójából (amennyivel indult nyaralni) harmincat benn hagyott volna az épületben, szinte kitámolygott Hármaska. Összepakolt a többiekkel és a nevelőkkel mire odaértünk, úgyhogy csak elbúcsúztunk, bepakoltunk az autóba, aztán még váltottam néhány szót Katival*, majd indultunk is haza.
Hát, kérem szépen azt a kilométeres sort, ami a pályáig araszolt!! Most azt mondanám, hogy a hajam hullott, de igazából a sor meg sem fordult a fejemben akkor, mert inkább azon paráztam, hogy mi lehet a hátam mögött ülő gyerekem lelkével, gyomrával... (Én a nyomorult lábam miatt nem férek el hátul. Illetve csak akkor, ha elfoglalom az egész hátsó ülést és végignyújtom rajta a lábam... na, akkor viszont Hármaska nem fért volna el, tehát én elöl, ő meg mögöttem...)
Már a kocsiban elaludt, fején a vizes macis törülközőjével...
Azóta alszik. Már beszéltem Katival is, ha minden jól megy -remélem!!!-, holnap reggel megyünk Bertával a rendelésre.
Köszi a bloggerdrukkot!!
* Az előzőben Bóvica egy kommentben finoman pedzette a nevelő felelősségét. . Ebben az esetben egy csendes szavam sem lehet rájuk, legelsősorban Katira. Berta nagyon szereti őt, én pedig már évekkel ezelőtt meg voltam róla győződve (s vagyok most is), hogy ő az egyik élő példa a tanár-pedagógus szerepek különbözőségére. Nem sokan vannak ilyenek. (Már aki a kettő közül nem szimplán tanár, hanem érdemes a pedagógus meghatározásra...) Kati egyértelműen pedagógus. Szereti a gyerekeket, elsősorban neveli őket, de nem kisebb mértékben tanítja is, amolyan tyúkanyó, vagy nem is tudom. Okos, igazságos, szeretni képes és szerethető felnőtt. Örülök, hogy Berta az ő osztályába jár. Most pedig ismét -mondom, ahogy szokott- mindent megtett. És nem is indulhattunk volna el korábban, mert így is nehezen viselhető volt a hőség.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr731596605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.