11. nap /a
2008.08.05. 22:52
Erről a napról már nem írtam vázlatot sem, hisz még délelőtt elindultunk a nyugis hétvégénken szállást adó házból, s estére, mikor ideértünk Dittéék otthonába már alig éltünk.
A házról annyira kedvem lett volna képeket készíteni, mert mint azt korábban írtam is, kifejezetten hippilaknak tűnik az én városi, meglett polgárasszonyság szememben, de ezt nem tettem, mert azért az olyan intim szférába való belépés lenne, s azt már mégse kéne. Ámde egy dologra engedélyt kértem, úgy, hogy a természetesen Emese (a tulajdonos) hozzájárulását kértem és kaptam meg, mert ezt a képet -úgy gondoltam- mindenképpen be kéne tennem ide. Szerintem ez remekül példázza a ház hangulatát, a földszinti fürdőszobában a mosdó fölött van a falon:
Köszönöm. Ezt is.
Még délelőtt indultunk és hosszú tengerparti autókázást terveztünk, igazi homokos tengerpatot is láttam (nem röhögni!! nekem ez volt az első, s gyanítom az utolsó is, de ez már az enyém!):
Majd eljutottunk oda, amit igazából aznapra célul tűzött ki nekünk Ditte. (Illetve nekem, hogy megnézhessem azt. Hmmm... Köszönöm. köszönöm, na...)
A hely nevére persze nem emléxem (tán Mizen Head?, de lehet, hogy valami egészen más, majd netán ha Ditte is elolvassa ezt, orromra koppinthat...), de az nem vita tárgya, hogy valami elképesztően meseszerű hely. A másik, ami miatt nehezen felejthető (megkockáztatom, hogy felejthetetlen, bár az én esetemben ez merész feltételezés, ugye), az a maratoni tárvolság, amit ott -számomra artisztikus körülmények között- gyalog meg kellett tenni. De az nem kérdés, hogy megérte.
(Hehe... most először éreztem igazán ingerenciát arra, hogy a Titanic ominózus jelenetét elevenítsem fel, melyben a tyúk két karjával a levegőnek nekifeszülve dacol az óceán erejével, de inkább nem hoztam a gutaütést egy seregnyi idegennyelvű turistára. ... é.: mindenki másra, mert ugye én csak magyarul, és az ott körülöttem lévők közül senki sem így beszélt.)
Hát, nem direkt olyan?
Illusztrálandó az ehhez a kicsiny célponthoz vezető utat, melyet természetesen csak gyalog lehet megtenni (a terepviszonyok miatt), ideteszek néhány képet:
Innen indul a séta a kilátóhoz, idefent még szervezetünk életbentartására magunkhoz vettünk némi enni és innivalót. Majd jöttek ezek a részletek:
Melyek végére érve jött a titanikos kép. :)
Én most megyek aludni. Tán holnap leszen folytatása ennek a napnak, meg annak is ami még hátra van, mert még itten vagyok, ni! :)
Nem fogom. Most mondja Ditte, mert valami olyan civilizálatlan helyre visz, hogy ihajla!
Asszem már rám fér, hogy aludjak egy kicsinkát...
Innen indul a séta a kilátóhoz, idefent még szervezetünk életbentartására magunkhoz vettünk némi enni és innivalót. Majd jöttek ezek a részletek:
Melyek végére érve jött a titanikos kép. :)
Én most megyek aludni. Tán holnap leszen folytatása ennek a napnak, meg annak is ami még hátra van, mert még itten vagyok, ni! :)
Nem fogom. Most mondja Ditte, mert valami olyan civilizálatlan helyre visz, hogy ihajla!
Asszem már rám fér, hogy aludjak egy kicsinkát...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr301596296
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.