Avagy erős nő, akár. Nem a nemiség a lényeg, pusztán a testi erő! 

Történt, hogy manapság kicsit többet jövök-megyek, mint tettem azt korábban, s ennek egyik folyománya az, hogy a mankóm -mely a járásban kitartó társam- úgy látszik nem győzi ezt cérnával.
Mert a mankóm zoknit visel, s ez, időről-időre bemondja az unalmast. És kaptam én Dittétől remek fajta mankót, melynek különlegessége, hogy cirkalmas mintákkal díszített , mellesleg meg nem hagyom el, hiszen nem dől el, ha használom a kezem. Na.
Ám mostanra eltűnni látszik a rajta leledző csúszásgátló "zokni", s így mondhatni baleset-, igazából meg életveszélyes.

A 'magyar' mankó és az én ír eredetű mankóm, természetesen nem kompatibiis egymással, így az itteni gyogyóboltban nem kapok hozzá pótzoknit. Vagyis Ditte volt kénytelen küldeni nekem azt, amit rendre meg is kaptam, csakhogy nem tudok élni vee. Márint a csere lehetőségével, mert nem bírom leszedni a régit.
Vagyis, kéne egy erős férfi, aki megragadná az említett zoknit, s huss, megszabadítaná a mankómat tőle, majdnam az újat rá is tenné.

Nos? Jelentekzni itt alant lehet, s mondjuk egy kávét tudok felajánlani cserébe. Csábító, mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.