Illetve már vagy hat hónapja elindult, sőt, de talán ha most ezt ily' nyilvánvalóan deklarálom is, már nem olyan beteg dolog.

Illetve már vagy hat hónapja elindult, sőt, de talán ha most ezt ily' nyilvánvalóan deklarálom is, már nem olyan beteg dolog, hiszen már a tizes visszaszámlálást indíthattam ma.
Jövő csütörtökön megyek világgá. Ide, ni. :)

Vagyis most már nem olyan valóságtól elrugaszkodott ha hangot is adok lelkesedésemnek, igaz? Mindösszesen egy retikült vihetek, úgyhogy ki kell találnom, hogy mit is, és azt miképpen fogom begyömöszkölni az említett pakkba, meg aztán azt, hogy az a valami elég legyen nekem az ott tartózkodásom igen hosszú (hehe... dejónekem!) három hetére. (Na, jó, be kell valljam, hogy nem egészen három hét, de nem sok híja van így aztán jobb szeretem kerekítve hasznáni ezt a terminust.)

Tehát, felmerül a kérdés -azaz stabilan tartja magát olyan február óta, mikor is kiderült a vihető /inkább nemvihető/ csomag mérete-, hogy ugyan mi a frászkarikát vigyek?
Egy biztos:

(("...egyet tehettem... közelebb vihettem a medencét a házhoz..." Na?! Honnan az idézet? A helyes megfejtő vedégem egy borra a következő talin. Egy bizonyos illetőt kénytelen vagyok kizártnak tekinteni a játékból, figyelemmel arra, hogy alig egy hete (sincs), hogy meséltem neki erről, s tegnap egy emlékeztető linket is küldtem róla). De ez csak egy -ugyan fényes, de mégiscsak egy- kis közjáték volt, tehát vissza a dilemmámhoz:))

Vagyis egy biztos:
papucsot vinnem kell, az tuti. Érdekes formátumú lábam nem egedi, hogy egyéb lábelit bitoroljak, nélküle pedig gyakorlatilag lehetetlenné lesz a járás tudománya.
Ez már tekintélyes térfogatot foglal igen szűkös pakkomban.
Nomeg fehérnemű kell, mondjuk... jajjajj... nem tudom hány váltás. 4?
Tán annyit be tudok gyömöszkölni. Meg talán két komplett toalett. És akkor tele is lett a zsebkendőnyi taszigálós bőrönd.

Sebaj! Ott leszek Írországban! Ditte vár majd, én meg repülök! Höhö...
És remélem elmegyünk megint a Mizen Head-hez (-re? ... szóval, oda,ni.) Mert az valami elképesztő titanikos élmény volt nekem és a tavalyi két hetes nonstop vigyorgásom ott anatómiailag a már-már megengedhetetlen szintet ütötte meg.

Íme, itt a tavalyi dokumentáció az e helyt tett kirándulásomról (melyhez halált megvető bátorság, erő, kitartás kellett, ugye, nomeg egy lelkes, bátor, kedvesügyesszép lyány, ugye...:). De nagyon-nagyon bízom benne, hogy lesz idei is, jaj, de izgulok!

Ditéék most vízesést néznek, úgyhogy nem tudom neki osztani az eszet, miszerint már nagyon be vagyok sózva... Höhö... Inkább keresek a gugliból néhány ír vízesést. Hátha. Höhö... vagy ezt már mondtam?

És persze, idén is ellenőrizni szándéxom a horteziális állapotokat a szigeten. Érthető, igaz?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.