Itt szól mellettem a tévé. A V3-on megy a "Szeretem a testem" és a műsor vezérhangja egy olyan szám darabaj, ami nekem nagyon tetszett, és most is tetszik, csak már el is feledkeztem róla. Ez pedig egy Mika nevű ifjú száma, a Big Girl (You Are Beautiful). Íme: <object…

Svéd. Dittétől kaptam, a hangzása nagyon jellegzetes, itt a helye. <object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/bPcxIyM33UE&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen"…

Svéd. Dittétől kaptam, a hangzása nagyon jellegzetes, itt a helye.   Ditte gyorsan le si fordította nekem, de nem járult hozzá, hogy közzétegyen szellemi termékét, mondván az nem műfordítás. Ehhh... Így csak árva, mostoha, farkasember, véráldozat. Ennyit mondanék.…

S felcsillan a remény. De van az úgy, hogy sajna már késő. Haldoklik nagyanyó, a nagyapó végigjárja az orvosokat, van-e valami remény - végül egy alternatív doktor azt mondja neki: egy módon segíthet az asszonynak, ha teljesíti férji kötelezettségét. Mire az öreg: - Nagyon…

Vajon mit tesznek ennek érdekében? A cikk, egy adás kivonata amit ma reggel láttam az ATV-n. Egyrészt nem szoktam nézni, nem magyarázkodom, csak tényt közlök, de ahogy kapcsolgattam ma reggel, megláttam Retkes Attilát, mint interjúalanyt, s ott ragadtam. Másrészt azt mondta,…

Elgyengültem és beállok a sorba. Hiszen bezzeg az én időmben!! Ehhhehhee.... Olyan a parkom ma, mint egy elhanyagolt, felügyelet nélküli zárt osztály. Csak a  benne lévő, mindenféle gátlás nélkül eszüknek hitt nyúlós gányukat osztó véglények (remélhetőleg nem…

Posta, képeslap, címzés, azonosítás. Dittelyányom lábát lógatta Brémában, én meg a dolgos, roki hétköznapokat éltem itthon. Tegnap jöttem haza gyogyótornáról, egyik kezemben ugye a járárhoz nem mellékes mankóm, másikban pedig szervezetünk életbentartásához…

Dittének. Ez megint egy emlék, ami talán e nélkül is előjött volna, de most, hogy apropója volt, sokszoros erővel tört felszínre. A 'zegyik lyányom' lógatja lábát éppen. Mégpedig közelebb hozzám, mint azt a mindennapokban megéljük, mégis marhára messze, mert így még az…

Ez az időszak nekem még nehezebb, mint az év bármely más szaka, de most (még) nem a jeges útról, nem a buszról, nem a kínról, sőt, még csak nem is az elvesztésről fogok írni, csak egy napi eseményről, mely mégiscsak személyes emlékeket is érint bennem. Igazából nem értem az…

Pedig igyekszem. Egy kis terápia, hátha nem az ájulás, hanem a nosztalgia kerekedik felül. Nálam, hézagos memóriámban ha felcsillan egy-egy ilyen kincs, azonnal kedves érzelmeket ébreszt és mint most, le kell jegyeznem. <object width="425"…

A globalizáció szürke eminenciása lettem. Tagore adta meg a végső lökést ahhoz, hogy szavakba öntsem nyár óta magammal cipelt titkom. Persze annyira nem volt az, hiszen fűnek-fának, ki szóba állt velem, s hajlandó volt meghallgatni, sőt, továbbmegyek, mikor eszem helyére jutott,…