Festett erek

2010.01.10. 16:28

De nem eszperente lesz ez, mert ezt nem lehet ebben vezetve megejtenem.

Huh.

Szóval, csütörtökön (ma szombat van, ugye) reggel Dorkával bementem az ÁEK-ba, hiszen nagy nehezen kiegyeztünk ebben az időpontban.

Megint külön szobát kaptam -most az 1. számút-, ugyan az ágy nem volt megvetve, de lévén ott fotel, asztal, hűtő, tévé, így ellébecoltam azt az egy-két órát, mire sikerült megoldani ezt a kérdést.

Örültek, hogy bementem, engem viszont ez nagyon is meglepett, mert ennek az elérése kisebb polgárháborúba került nekem, de sebaj, fő, hogy ott voltam.
Mikor meglett az ágyam, belebújtam csinos snoopys hálóingembe, és kényelembe helyeztem magam. Jött a nővér vért venni.
Hát, nem ecsetelem pontról-pontra, csak annyit mondok: a végén egy féltenyérnyi zöld és két kisebb kékeszöld folttal gazdagabban maradtam a helyemen a nővér meg egy később hívott doktornővel együtt, üres kémcsövekkel volt kénytelen ott hagyni. Azzal a felszólítással, hogy van fél órám egy másfél literes ásványvízes palack kiürítésére -na nem a lefolyóba, hanem meginni annak tartalmát-, s akkor újra próbálkoznak.
Hősiesen megittam az egész üvegniyt, a végén már minden bajom volt, de legyűrtem, s lám, győztem, mert egy szúrással sikerült megtölteni a 3 kémcsövet. Én is és a nővér is elégedett lehetett.
Aztán nyugi volt egész délután, néhányat telefonáltam, tv-t néztem, olvastam (szégyenszemre most olvastam csak ki Veronika történetét, s amennyire tetszett a történet maga, a könyv eleje, annyira utáltam a végét, olyan, mintha egy olcsó bulvárlap vezércikke lenne... broááá, hogyúgymongyam), szundikáltam.
Az előzetes egyezkedés során azért kellett volna legkésőbb 8-ra bemennem, mert a vizsgálatom 8-ra volt kiírva. Nos, ehhez képest negyed 11 után jött értem a beteghordó. Nem székben, netán ágyon, gyalog mentem le a két emelettel lejjebb lévő műtőbe. Érdekes volt. 
Ott, az előtérben vártam vagy 20 percet, majd 3/4 11-kor behívtak. Levetkőztem s akkor már felevickéltem egy tolóágyra, de csak azért, hogy a három méternyire lévő műtőig, s azon belül az asztalig eltoljon kedves kolléga. Ott pedig átakrobatáztam a helyemre, halált megvető bátorsággal. Kaptam csinos szájmaszkot és még csinibb sapit, aztán letakartak egy nagy kék nejlonnal, beállították a monitorokat valamint a karom, a jobb karom, ami már addig is kissé megviselt volt, de ennyi baj legyen, ugye.
Kaptam egy Lidocain injekciót, ode a könyökhajlatba, s kezdték is a dolgot. Kérdezték, hogy milyen magas vagyok, mondtam, azon kezdtek el sopánkodni, hogy lehetséges nem lesz olyan hosszú katéter.



























Mert ugye onnan -a jobb könyökhajlatból-, az arra futó artérián át mennek le a medence vonaláig, ahol is majd kiengedik abból a kontraszt anyagot, mellyel láthatóvá válnak az azt szállító erek. Tehát kis kutakodás a raktári készletek között, s ugyan kicsit vastagabbat, mint szerettek volna (nem 5-öst hanem 6-ost), de legalább hosszúságban megfelelőt találtak egy darabot, így kezdődhetett az érdemi munka. Már egy jódarab benn volt a karomban, mikor megkérdezte a doktor, aki a vizsgálatot csinálta, így akinek a kezében voltam, hogy mi történt velem.
Mondtam.
Egy megjegyzése volt:
- Persze nem volt bekötve. Naná.

Hmmm...

- De. És a három gyerekem is be volt kötve, a férjem is, aki meghalt. És nem száguldoztunk.

MIÉRT? MIRE JÓ EZ?
Arra a válaszra jutottam, hogy csak és kizárólag azért tette ezt a megjegyzést, hogy neki az azutáni ~23 másodperce az elégedettség jegyében teljen, hogy ő most megmondta ennek az idiótának, ő a faszagyerek! Mert más célja ezzel nem lehetett, teszem azt, ha egy olyannak mondja, aki valóban elvből, vagy tudomisén idiótaságból nem használja az övet, akkor azt gondolja, hogy majd egy ilyen megjegyzés után beköti magát?
Még egy ilyen felfújt hólyag sem hihet ilyet. Egyszerűen csak azt élvezi, ha belerúghat az emberbe, néhány másodpercig elégedett lehet magával.
Legyen neki.
Még megkérdezte, hogy miért is kell ez a vizsgálat. Elmondtam. Erre is volt egy kedves megjegyzése:
- Nem tetszik a lába? Minek ezt plasztikázni?
Komolyan, az, hogy én azt hiszem, vagy Gipsz Jakab azt hiszi, hogy a plasztikai sebészet kizárólag szépészeti beavatkozásokat jelenthet, az egy dolog, de hogy egy orvos is ilyen szimplán gondolkodjon! Az legalábbis érdekes. Vagy az is lehet, hogy ez is a tőle számomra kiporciózott büntetés része volt még. Ismét csak azt mondom, hogy legyen neki.
Kiderült, hogy egy ér hiányzik, a többi megvan. Ugyan még Tamás főorvos az osztályon, s főleg Lóderer doktor (megjegyeztem, "löbetűs doktorbácsi" nevét, höhö) nem értékelte ki azt, de nekem ez annyit jelent, hogy tán műthető az a környék. Holnap (azaz hétfőn), hívom az osztályt, s érdeklődöm.

Ja, és érszűkületem van. Nocsak. Ezt is ki kell majd vesézni. De ez egy másik történet.

Délben kerültem vissza a szobába -fölfelé már toltak, ágyon, mert megkérdezte a tologatós ember, hogy nem haragszom-e meg, ha ágyon visz fel, mert van, aki kikéri magának a fekve szállítást, de miután szédültem kicsit és a lábam furi érzeteket keltett, így én kértem, hogy hagy ne kelljen gyalogolnom az ágyamig-, ott várt a reggelim is és már az ebédem is, úgyhogy be az ágyba, kicsit pihegtem, majd megkajáltam.
Nővér megcsinálta a szekrényem, hogy ne kelljen kikelnem az ágyból ebédelni, így abszolút kényelmesen is költöttem el a sült krumpliból éa kolbászkából valamint csemi ubiból s valami leveskéből álló ebédem.
Úgy volt, hogy mehetek haza aznap délután, csak négy órán át feküdnöm kell, valamint a sárgadinnye méretű nyomókötést nem szedhetem le estig a karomról, onnan, ahol a katétert bevezették. Úgyhogy kedves ismerősöm, jelesül Fura Péter felkészülten várta, hogy munka után hazaszállíthasson majd engem, s erről még időben kapjon értesítést. Ennek megfelelően hívtam is őt, s annyiban maradtunk, hogy akkor 4 körül, mikor indul, felhív még.
Ez akkor elrendezve. Remek.
Fejem kicsit fájt, de nem volt vészes.
2 körül jött a vizit, s az éppen aktuális orvos, megnézve a lábam, közölte, hogy ő ugyan engem ki nem enged így, legkorábban szombaton, de jobban örülne ha hétfőn. A fejfájást mondtam neki, ő pedig azt felete, hogy mindjárt küld nekem tablettát annak elmulasztására, hisz ez egy létező mellékhatés, teljesen jogos a dolog.
Újab csavar, akkor maradok hétfőig, ennek megfelelően próbáltam elrendezni a dolgaim. Telefon erre is meg amarra is, mert rájöttem, hogy egyik kézben mankóval, másikban húzós bőrönddel nem fog menni nekem a metróban a mozgólépcső, momentán pedig taxira nem fussa, ugye, vagyis újra átszervezés, szombatra találni fuvarost. Mikor ez megvolt -szegény, kedves Botika személyében-, mentem, hogy erről felvilágosítsam az orvosokat is. Megértéssel fogadták újabb macerám, rákérdeztem a fejfájótlanító gyógyszerre, mondták, hogy menjek vissza, mindjárt kapom.
Oké. Ledőltem és el is szundítottam kicsit, mert a telefon csörgésére ébredtem, de olyan szaggató, ordító, idegtépő fejfájással, hogy még fényes pöttyöket is láttam, melyek gyakorlatilag elrakarták teljes látóterem. fasza. Nem mertem felkelni, mert közben még mintha szédültem is volna, így csak vártam.
Majd mikor egy órával később annyira stíbilnak éreztem magam, kimentem a pulthoz. Mondtam, mi van, erre megkérdezte a nővér, hoyg nem lesz az sok, nemrég kaptam. Kijavítottam, hogy csak kértem, nem is egyszer, de kapni sajna nem sikerült, így most kérem azt a bogyót, de ízibe. Kaptam, kettőt is.
Bevettem, s íme, nem robbant szét a fejem.
Tévéztem, aludtam. Másnap délben levehettem a sárgadinnyét a karomról, összepakoltam és vártam Botikát. Megkaptam a papírjaimat is és mikor kedves sofőröm telefonált, hogy jön, lassan összeszedelőzködtem, majd lesétáltam az épület elé -pici babája is van otthon, így azt gondoltam, ha nem muszáj ne sétafikáljon már kórházban, elég ha mellettem kénytelen ülni a kocsiban az az áldott jó lélek-, tök jól kiszámoltam, mert nem kellett többet várnom 3 percnél s már jött is.
Börleszk. De most kivételesen nem én, hanem Botika hozta formáját, s két karját kitárva örömkiáltások közepette jött felém, mintha rég nem látott szerettét kapná vissza a kórházból. Éééérdekes egy fickó, tán mondtam már.

Ja, még jó, hogy egy nappal tovább kellett benn maradnom, hisz reggel a fogmosás közben láttam meg a tükörben, hogy egy túlvilági vörösfejű rém néz vissza rám. Bakker. Allergiás vagyok a vizsgálatnál használt kontraszt-anyagra. A karjaim, a combom, az arcom, de még a hajam alatt is rengeteg pici piros pötty, néhol összeértek s így egy nagyobb szigetecskét alkottak, amúgy szűziesen fehér bőrömön.
Kimentem a pulthoz, s szóltam. Megnéztek, kikérdeztek, hogy fulladok-e, majd mikor erre nemleges választ kaptak elláttak néhány üvegcse Ca injekcióval, hogy azokat igyam meg -egyenként- s mehetek. Jobban is lettem tőlük, míg benn voltam a kórházban hármat fogyasztottam el, itthon pedig az utolsó kettő már csak néhány percre enyhítette a már lángokat szóró bőröm kellemetlen érzését.
A torokgyulladásomkor kihívott ügyeletes jól leteremtett, hogy minek hívom ki ilyen szarságért, úgyhogy most nem mertem telefonálni (gyávulok, bakker), viszont gyalog sem tudtam elmenni, mert zuhogott az eső, így a barátnőmet kellett riasztanom. Ő elvitt, ahol is kaptam két injekciót és egy receptet, amit ki kellett váltani a városban (oda már sehogy sem jutottam volna el egyedül), s azt, hogy hívjam őket nyugodtan bármikor, kijönnek. Hö.
Berta szeriont olyan a bőröm, mint egy öregasszonynak, piros és bütykös. De legalább nem viszket már nagyon. Ez is valami.
A kiütések nem múlnak, úgyhogy lehet meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy így maradok. Ráadásul már mindkét karomon szét van durrantva egy-egy véna, így mindkettő fáj és színes mintákban pompázik.
Sebaj! Holnap megyek és megmutatom az eredményem a háziorvosomnak, s előtte még Editnek, a gyogyótornászomnak, aztán hívom az osztályt, hogy mi lesz a továbbiakban.
Ügyes vagyok. Kicsit színes, és pöttyös, de nagyon ügyes. Ugye. Hö.


/Katéter képe innen, ni/

A bejegyzés trackback címe:

https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr161660031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zebra 2010.01.11. 08:23:32

Szette-vette neveletlen felcserje eredet kereste, meglelte, s megfestette. Fejed kegyetlen szenvedett persze, de lettek neked festett erek, s egyben veres pettyek elegen.

talemaunique 2010.01.11. 08:25:48

@Zebra: Szép! Nattttyon szép, CsíkosHátú Barátom! Na, ez az, ami az én tehetségtelenségemből sajna nem futotta. Köszönöm, hogy segítségemre ügettél! :)

Zebra 2010.01.11. 10:30:13

Nesze neked eszperente nyelvlecke! Kellett ez? Ejnye, de belemelegedtem! :)

ArtmüllerÁgnes · http://artmuller.hu 2010.01.11. 12:08:57

Ez meg eszperente eszmecsere? He? Pettyek, erek, ezer fele repedt fej... ez kegyetlen lehetett! Ej, gyerekek, de nehezen megy ez nekem! Esetleg mert nem lehetek Zebre? Izé... Zebra? :))

Na szóval: a doki kapja be, megszavazom neki a hülyebunkó titulust; a pettyek majd hamarost elmúlnak, szerintem az almáspite kiváló gyógymód lesz rá, majd meglátod! Szerdán jól megetetlek! :))

talemaunique 2010.01.11. 12:49:23

@Zebra: Ámulok csak! :))

@ArtmüllerÁgnes: Na, hát mi van? Ja, egy négylábúval és egy költővel én -másfél + 1 mankó-lábú-, agynélküli nem vehetem fel a versenyt.
Most voltam a házidokimnál, azt mondta nem vész, elmúlik, ahogy a kontraszt-anyag világgá megy a szervezetemből. És nem fertőzök, legfeljebb viszolyogtatok. De most pont ezzel lenne bajom? :))

szita. 2010.01.11. 15:20:50

tündérdoktorbácsi...

de legalább közelebb a cél(:

talemaunique 2010.01.11. 15:26:04

@szita.: Igen. Ez a lényeg.
Ráadásul a karmám is telik, mert ennek a jó, kedves, okos dokinak szereztem egy kis elégedettségben töltött időt. Mert ügyes vagyok. Ugye. :)

Kinga, (törölt) 2010.01.11. 23:18:36

Csókolom! Itt a pettyes leánya. :) Ugyanis érdekes piros pöttyök vannak a nyakamon és az államon. Eredetük hivatalosan ismeretlen, de én tudom, hogy "ember" és cua allergiám van. (:

talemaunique 2010.01.12. 08:37:06

@Kingaa: Na, szép. Musz' magának utánozni engem? Tudom én, hogy nehéz találni az én dolgaimban követendőt, de egy kis odafigyeléssel csak akadhatna ennél jobbra is. Nem?
Ja, az előbbit kezdem érteni, az utóbbit meg leesett állal bámultam, azt hittem, megint valami számomra megfejthetetlen délvidéki miaszösz, mikor aztán rájöttem, hogy nem is!! Háhá!! És kikérem magamnak, én nem utálom a cundát, sőt, kifejezetten tecc nekem, ott még az én hétakós méreteimre is van kimondottan tsinos holmi. Na. :)

fruttipapir 2010.01.12. 13:05:30

Oj, be segítőkészek ezek a nővérkék, meg doktorbácsi...
(még szerencse, hogy ilyen türelmes vagy és nem robbantottad fel őket kórházastul..)

Szép kis tortúra, mondhatom!
( máskor próbálok hatásosabban drukkolni, mert most a hóval se nagyon jött be)

Gyógyulást! puszi

talemaunique 2010.01.12. 13:18:43

@Bóvica: Általában semmi bajom velük, ott a határidő ismeretlen fogalom, de más kivetnivalót nemigen találtam.
Ez a doktor egy lelketlen, önbizalomhiánnyal küszködő szerencsétlen, s mondom, ha ettől jobb neki, ám legyen csak bunkó. Bánom én? :):
Áááá... remekül drukkoltál, minden jól alakult (é.: nem estem el és nem temetett be a hó, hogy legközelebb kikeletkor találjanak kékre fagyott testemre...:), úgyhogy igen ügyes KisGoba vagy! Köszönöm! :)

fruttipapir 2010.01.14. 00:27:15

@talemaunique:
Akkor engedtessék megjegyeznem, hogy :

Juppííííííí !

:)
süti beállítások módosítása