Tudom, már sokszor éltem e hangulatizével... de nem tehetek róla, engem üldöznek ezek....

Voltam én, na hol voltam én -áááá, most nem Írországba benne, ez is hüpprokon, ugye-, hát kórházban voltam én és megmítettek. Egy ideje meg itt vagyok Esztergomban, ahol is semmit nem csinálok, csak néha -mondjuk két naponta- eláztatom a kötésem (jelzem a ma reggeli zuhanyozás sem volt tökéletes... már kötés vízhatlansági szempontból), és nyomozok... Igen, az ID-n, többnyire.
Valamelyik reggel arra ébredtem, hogy egyik fülemből hiányzik a fülbevalóm.
Volt már példa rá, hogy így, parajelenség keretén belül elhagyott egy gyűrűm, melyet máig sem találok, így már -bakker- meg sem lepődöm, csak hát nem örülök az ilyennek.
Amit tudtam átnéztem, de azzal tisztában vagyok, hogy legobb napjaimon sem teljes ez a képesség, mostani állapotom meg pláne nem enged sokat.



Nem pont ilyen, mert inkább egy kusza csomó a gömb, de alkatában ennek felel meg, na. /Ez ehun lakik e/

Szóval, csak a hüpp maradt...
Mára megint bírtam szamárfészket csinálni az ágyamból, úgyhogy kicsit gatyába ráztam a dolgokat.

És lám... basszus.... a párnám alatt volt. Igaz, a bbigyója, az az ellendarab az valóban az enyészeté lett, de legalább maga a füli megvan.

Tele vagyok ostoba paraizékkel... vagyis azokból se a lottószámok megjelenése jut, mondjuk felsejlő árnyként, hanem fülik és gyűrűk -no meg félpár zoknik- semibe tűnése... Bakker...


Holnap szednek varratot okos, ügyes, szép, erős és nyomorult lábamból, hogy kampóimmal mi lesz, az is akkor derül majd ki, úgyhogy drukk a helyén, rendben?

Hüpp...

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.