Melyek ugye fantasztikusan finomak is.

S nem én készítem egyiket sem, mert én ugye, én vagyok. Ám kóstolni, mi több!! Háhááá... na, az nagyon megy.

Már megint jóval korábbról kell kezdenem a dokumentációt, mert ugye a technika ismét lemaradt elmém fékezhetetlen rohanásától... (Nem röhög!! Mondom, nem döhög!!)
Mert én szorgalmasan fotóztam a dolgokat, de egyik telefonom bemondta az unalmast, amit helyette használtam, az meg egyrészt rokkant volt -má' milyen lenne, ha egyszer az enyém, ugye, másrészt, meg mikor rehabilitáltattam Andrással, kedvenc udvari telefonosunkkal, sajna adatkábel híján, melyet még Ő sem tudott beszerezni, olyan ősöreg egy kavics az, "mindén", ugye-, hát egy tapodtat sem lépett előre a dokumentáció.
Osztán mosmeg megkaptam Hármaska levedlett 5230-as fehér Nokiáját, s ezzel már fel tudom tenni a dokumentációt (megjegyzem, nagy nehezen megtaláltam, hogy hol tudok csoportokat csinálni, de a zistennekse hajlandó szót fogadni okoska és cartman-cica hanggal megszólalni, ha Berta hív... más még nem hívott -Ő is csak anyája kérésére-, így csak remélhetem, hogy minden más működik... ami persze nattttyon valószínű.... ehhhh).
Szóval, ottan tartottam, hogy fotó.
Demeghogy miért is, ugye.
Apu eccercsak valamikor egy hónapja azzal hívott fel, hogy na most Ő nagy munkában van, s azért szól, ha legközelebb megyek, szervezzem meg, hogy autóval vigyenek majd haza, mert adni akar egy csomó mindent, s azt én ugye nem tudom tömegközlekedve elfuvarászni. Hmmm...
Ecsetelte is, mi az a pakk.
Eperdzsem -több üveggel
Cseresznyebefőtt
Körte, alma zsáknyi mennyiségben
Körtebefőtt -szintén több üvegnyi
Füge-alma lekvár -ez sem magányos
Birsalmasajt

Öööö... ez volt az első reakcióm... meg a második és még néhány... Persze széles vigyorral kísérve.

Aztán kis macera, ez-az áttelepítése, problémák fontossági sorrendjének változtatása, majd eljutottam érettük.

Körte befőtt... béke poraira... remek volt, mind a két üvegnyit ellenőriznem kellett, hiszen nem lehet bizonytalanságban hagyni a dolgot, netán megromlott-e, ugye.
Alma-körte kupac, még mindig van pár darab, de már volt belőle nem egyszer kompót például, ami ideális vanília fagyival.... hmmm...
Cseresznyebefőtt, még kitart, de nem hiszen, hogy sokáig húzza, ahogy a lekvárok, dzsemek sem, bár azokból több üveggel is van. Szerencséjükre.... vagy inkább az enyémre? :)

Osztán meg a birsalmasajt.
Ugye.
Mikor ott voltam, Apu, biztos ami tuti alapon orrom ellé nyomott egy kis dobozkával, hogy kóstoljam meg, s csak ha ízlik, akkor vigyek belőle.
Hát, izé.

Dió darabokkal, gyönyörűséges selymes állaggal, jellegzetesen finom ízzel...
... kérdés ez, kérem??





No, látható, elhoztam három dobozzal.

Egy baja van, hogy fogy. Viszont még míg teljesen elenyészne jártomban-keltemben, ezt ki akarom próbálni vele.
Lesz ami lesz! Eccer élünk, még egy gyufát, alapon, ugye. :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.