http://www.urbanlegends.hu/2005/07/vilagitotorony-vs-hadihajo/

Szép jó reggelt! :-)) El bírom képzelni, hogy reggelente a világítótoronyból ásítozom rá a zócejánra! :-)) Az első kép a BAH-csomópont felé vezető utat juttatja eszembe.

Szép jó reggelt Mindenkinek! "Pálmafák a világítótorony tövében... miért volt rajtunk mégis folyton viharkabát???" Mit akarsz? Mostanában vannak napok, hogy be se kell kapcsolni a kazánt! Örülni kell a nyár és a napsütés minden kis adományának! Látod, a pálmafa tud örülni! Mellesleg láttál már 20 fokban íreket "szenvedni" a kánikulában? És 25 fokban, amikor szabályosan a gutaütés kerülgeti őket? Olyankor elnéptelenedik a város. Nnna, ez egy ír pálmafa! Akkor érzi jól magát, amikor rajtad viharkabát van! Ez olyasmi lehet, mint a Garinish islandi fókák, amelyekről kiderítettem, hogy ők bizony nem nyári szabadságon vannak a déli tengereken, hanem vagy 150-200 fókacsalád ITT ÉL, ez a hazája. És nagyon élvezik, ahogy a kirándulók barátkoznának velük.

"Egy sirály alszik a fészek alakú kiszögellésben..." Nem is alszik... Nézgelődik... Nem is tudtam, hogy a sirályok szeretik a virágokat.

"Zárva volt a lejárat, pedig istenuccse nekiveselkedtem volna..." itt akkor szoktak zárni dolgokat, ha az komoly életveszély.

"...black and white pudding és ilyen-olyan kolbászkák..." Köszönöm, hogy a kedvemért már eleve kinagyítottad! The Irish Breakfast... Áll egyrészt ezekből a "puddingokból" (ami amolyan hurka volna, csak túl száraz), aztán "sausage" (ami amolyan virsli-féle, illetve minden kolbászkát annak hívnak), 1-2 tükörtojás (ami ugyanolyan, mint nálunk, csak nem biztos, hogy a tyúkocska kapirgált valaha a szemétdombon) és 1-2 szem "fonnyasztott" paradicsom. Ja és majd elfelejtettem, a "bacon", az angolszalonna sütve. Ez így mind együtt az "Irish Breakfast". Persze, ha valaki nem bír ennyit megenni, akkor nem muszály. Én meg szoktam enni és azzal az egész 8 órás munkaidőben elvagyok. Külön tudomány a puddingot úgy megsütni, hogy a magyar ízlésnek ne legyen túl száraz. A legjobb módja, hogy nem vágjuk karikákra - mint a képen -, mert így tényleg kiszárad. Javaslatokat írásban szívesen elfogadok, hogyan süssem! Az angolszalonnát csak korlátozottan tudom megenni (ezzel az egész családunk így van), mert sajnos sózással tartósítják (itt döntően ez a jellemző, ezért sós a vaj - ami remek a vajaskenyére, legfeljebb nem kell megsózni, de már nem jó a süteményekben, ezért sós a túró - a cottage chees -, amiből tehát nem lehet jó túrós palacsintát csinálni) és szétmarja az ember száját. Viszont a sausage remek, "oroszlánszívű" barázdabillegető kislányom már a magyar virslivel szemben az ír sausage-t preferálja. A tükörtojás az ugyanolyan, mint bárhol máshol, azt imádom! Viszont hogy miért fonnyasztják a paradicsomot, azt még nem tudtam kitalálni. Talán azért, mert nem őshonos Írországban... Énrám egyébként akkor is megütközve néznek, ha nyers paprikát eszem. Látszik rajtuk, hogy borsódzik a hátuk... Szóval ízlések és pofonok különbözők.

Szia, aLEx, én a kolbikarikákat - a világosakat - sütinek néztem. Olyan kedvet kaptam tőled reggelizni, hogy most megyek is a kuhnyámba, körbe nézni valami jó kis vegafalat után. :-))

A világos karikák volnának a "májas hurka", talán valami "szezámmagos" kivitelben. De lehet, hogy amit "szezámmagnak" nézek, az csak a rizs. (A hölgyek, akik értenek hozzá, nyugodtan kinevethetnek! Nem sértődök meg.)

Biztos megszoktátok már, hogy mennyire szárnyal a fantáziám és talán Talema is elnézi nekem ezt. Lestem az alkalmat, hogyan hozzam szóba, de egyre kevesebb az esélyem rá. Ma is írtam már az ír emberek "kánikulaérzetéről", hadd legyen ez az alkalom, hogy leírjam, mennyire keresem a "keltát" az írekben. Mindig érdekelt a vörös haj titka. Ez valami kelta sajátság: a szeplő és a vörös haj. Mellesleg én nagyon szépnek találom, bár egyre kevesebb az írek között is a vörös. Nagy a génkeveredés, ahogyan az írek szétrajzottak a világban, aztán hazatérve Írországba már itt is egyre több a barna. Bár a szőke és kékszemű jelleg még ma is dominál. Még a feleségem is azt mondta, hogy nagyon szép arcúak az ír nők. De én most a vörös hajról szeretnék írni. Ezt errefelé úgy hívják, hogy "redhead", de nekem jobban tetszik úgy, hogy "ginger-haired". (A ginger az a gyömbér.) Hogy mire gondolok, ideteszek egy linket Lorrena McKennitt-ről, aki és ír és skót szülők (lám milyen erős a rokonság) gyermekeként kanadai. http://www.youtube.com/watch?v=MU_Tn-HxULM Különösen átmenő fényben érzékelhető az, amire gondolok. De hogy a hangját is meg tudjátok ítélni, ideteszek egy felvételt a Rómaó és Júliából: Time for Us (sajnos ebben őt magát nem látni). http://www.youtube.com/watch?v=5Tq56BN8PCQ&feature=related. Remélem, a két link átmegy! Szóval nekem nagyon tetszik a vörös haj! Meg persze minden más hajszín is, de mivel igazi, természetes vörös kevés van, ezért hadd beszéljek erről. Különösen tetszik, ha ez a vörös haj egy igazi hajrengeteg. Mert szerintem a minél több haj a nő igazi ékessége. És bár Loreena McKennit egy szikár alkatú nő (ami nem az esetem), de a haja miatt kifejezetten szépnek és nőiesnek tartom. S mivel a puritán természetet nagyon tudom értékelni, a szabadjára engedett vörös hajrengeteget nagyon szépnek és nőiesnek látom. Tovább megyek... A vörösben is van világosabb és sötétebb árnyalat. Az igazi sötétvörös, amit úgy hívok, hogy lángoló vörös. Egyszer láttam egy ilyen nőt a postán. Földbe gyökerezett a lábam és nem tudtam levenni a szememet a lángoló vörös hajáról. Szinte az arca is alig látszott, de én egyébként is a haját néztem. Akaratlanul is zavarba hoztam a nőt. Elnevettem magam, hozzá léptem és bocsánatot kértem. - Elnézést kérek! De egyszerűen nem tudom levenni a szememet a ginger hajáról. Erre a nő is elnevette magát és azt mondta: - Legközelebb, ha a postára jön, ne felejtse otthon a fényképezőgépet! Nevetve távozott. Szerintem nem vette rossz néven a kis affért. (Elnézést az offolásért!)

Biztos megszoktátok már, hogy mennyire szárnyal a fantáziám és talán Talema is elnézi nekem ezt. Lestem az alkalmat, hogyan hozzam szóba, de egyre kevesebb az esélyem rá. Ma is írtam már az ír emberek "kánikulaérzetéről", hadd legyen ez az alkalom, hogy leírjam, mennyire keresem a "keltát" az írekben. Mindig érdekelt a vörös haj titka. Ez valami kelta sajátság: a szeplő és a vörös haj. Mellesleg én nagyon szépnek találom, bár egyre kevesebb az írek között is a vörös. Nagy a génkeveredés, ahogyan az írek szétrajzottak a világban, aztán hazatérve Írországba már itt is egyre több a barna. Bár a szőke és kékszemű jelleg még ma is dominál. Még a feleségem is azt mondta, hogy nagyon szép arcúak az ír nők. De én most a vörös hajról szeretnék írni. Ezt errefelé úgy hívják, hogy "redhead", de nekem jobban tetszik úgy, hogy "ginger-haired". (A ginger az a gyömbér.) Hogy mire gondolok, ideteszek egy linket Lorrena McKennitt-ről, aki és ír és skót szülők (lám milyen erős a rokonság) gyermekeként kanadai. http://www.youtube.com/watch?v=MU_Tn-HxULM Különösen átmenő fényben érzékelhető az, amire gondolok. [Sajnos nem ment át a második link, moderálásra vár. Így törlöm a linket és újra feltöltöm anélkül.] Szóval nekem nagyon tetszik a vörös haj! Meg persze minden más hajszín is, de mivel igazi, természetes vörös kevés van, ezért hadd beszéljek erről. Különösen tetszik, ha ez a vörös haj egy igazi hajrengeteg. Mert szerintem a minél több haj a nő igazi ékessége. És bár Loreena McKennit egy szikár alkatú nő (ami nem az esetem), de a haja miatt kifejezetten szépnek és nőiesnek tartom. S mivel a puritán természetet nagyon tudom értékelni, a szabadjára engedett vörös hajrengeteget nagyon szépnek és nőiesnek látom. Tovább megyek... A vörösben is van világosabb és sötétebb árnyalat. Az igazi sötétvörös, amit úgy hívok, hogy lángoló vörös. Egyszer láttam egy ilyen nőt a postán. Földbe gyökerezett a lábam és nem tudtam levenni a szememet a lángoló vörös hajáról. Szinte az arca is alig látszott, de én egyébként is a haját néztem. Akaratlanul is zavarba hoztam a nőt. Elnevettem magam, hozzá léptem és bocsánatot kértem. - Elnézést kérek! De egyszerűen nem tudom levenni a szememet a ginger hajáról. Erre a nő is elnevette magát és azt mondta: - Legközelebb, ha a postára jön, ne felejtse otthon a fényképezőgépet! Nevetve távozott. Szerintem nem vette rossz néven a kis affért. (Elnézést az offolásért!)

Loreena McKennitről... http://hu.wikipedia.org/wiki/Loreena_McKennitt

Ami pedig lemaradt, az a Time for Us linkje a Rómeó és Júliából, hogy a hangját is egy ismert műből tudjátok megítélni. Sajnos a videón maga az énekesnő nem látszik. http://www.youtube.com/watch?v=5Tq56BN8PCQ&feature=related

Milyen jó mesélő vagy. És kiváló a humorod. Idővel mennyi minden derül ki rólunk. :-))

Ilyet sem mondtak még rólam, hogy kiváló a humorom! Köszi! Egyébként nem én voltam a humoros, hanem a vöröshajú hölgy a postán. Én csak leírtam a szavait. Mesélni szeretek. Mostanában oroszlánszívű kis barázdabillegetőmmel módomban van gyakorolni. De remélem, hogy a női nem iránti tiszteletem minden szavamból érződik!

A humor nem csak a szellemes poénokban mutatkozik meg, hanem egyfajta látás- és kifejező mód is. Pl. Más-más humorral ír Operabarát vagy Kokó - most Okok -, adott esetben grincs vagy Lancelot, akár Shakespeare is. Te sem nélkülözöd, ez csak hozzá tesz az írásaidhoz. A politikai jellegű jegyzeteidben nem érzékelhető, de, lévén azoknak más funkciójuk, ez érthető is. Látom, Erlauernél már belemerültél. Egy cikkre felhívom a figyelmed, hátha érdekel: JZoli munkája a fenntartható fejlődésről.

Ja, a hölgyek iránti tisztelet érződik, abszolút, és nem csak a vörös hajúak iránt. :-))

JZoli írását már megnyitottam a monitoromon, de még nem volt időm belenézni. Igyekszem pótolni. "...és nem csak a vörös hajúak iránt. :-))" Akkor egészen biztosan NŐ vagy és nagyon kifinomult szenzorokkal rendelkezel!

S ha már ennyire benne vagyunk a romantikus hangulatban, akkor hallgassuk meg ugyanerről Tchaikovsyt (Csajkovszkijt) is! http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=FrEnoYKlBx4

És persze engedhetünk egy kicsit a vizuális igényeinknek is, ahogyan 1968-ban képzelték el Júliát. Igaz, hogy ő nem "ginger-haired". Olivia Hussey & Leonard Whiting A zene pedig ugyanaz a dallam egy kissé másképp: What is a Youth - Nino Rota előadásában http://www.youtube.com/watch?v=vuAdivVzyMo&feature=related

Ez a miegymás kategóriába tartozott kedves Talema!

16. eLEx Ühüm. :-)) . 17.-18. Gyönyörű zene. Két dolog előtt állok bámulattal vegyes " értetlenséggel" : hogy hogyan fogannak meg ezek a mennyei muzsikák - akármely műfajban - , és miként jutnak eszükbe egyeseknek olyan poénok, amelyeket készakarva sem tudnék gyártani. Jó-jó, születni kell hozzá, de akkor is - csak úgy emelgetem a " kalapom ". :-))

Bocsánat, javítom a 18-at: "What is a Youth" - Nino Rota feldolgozásában. (Mielőtt valaki leharapja a fejemet...)

Na de kanyarodjunk vissza a bloggazda témájához, az ír reggelihez. Akkor most mesélek erről... A történethez tudni kell, hogy Írországban a műszak a gyárakban általában 8-kor kezdődik. Az csak a nagy multi cégeknél szokás, hogy a saját műszakbeosztásukat (a 6 órás műszakkezdést) honosították meg az ír cégeiknél is. Tehát általában a műszakkezdés 8-kor van. Az iskola pedig 9-kor vagy 9:20-kor (hol mikor) kezdődik. Ez olyasféle sajátos szokás, mint mondjuk a szieszta Spanyolországban. (Megjegyzem, én még a mai napig nem tudtam hozzászokni, mert a 8 órás munkakezdéssel elmegy az egész nap.) Ebből következik - vagy pont fordítva, éppen annak az oka -, hogy az írek későn fekvők (a gyerekek például még nagyban hancúroznak éjfélkor is) és későn kelők. Ehhez nem tudok alkalmazkodni, például egyáltalán nem vagyok képes megszokni, hogy reggeli nélkül megyek munkába. Én még akkor is reggelizem, ha 6-ra megyek munkába. És szeretem a meleg reggelit... Nos, az első munkáltatóm Waterfordban, a Hasbro Ireland Ltd. (nagy játékgyártó multi cég) volt. Nagyon vagány és bátor cég, mindössze az önéletrajzomat ismerve egy telefoninterjú alapján hívtak meg dolgozni a céghez 2004-ben (ahogy csatlakoztunk az Unióhoz, már mentem is). Megvették nekem a perölőjegyet (egy péntek éjszakára) és kifizettek egy szobát egy B&B-ben az egész következő hétig bezárólag (hogy legyen időm szállást keresni). A dublini reptérre pedig küldtek elém egy taxit, a taxisofőr egy A!-es kartonlapot tartott a levegőben azzal a felirattal, hogy Hasbro (a munkáltatóm neve). Hajnali 3-kor értünk Waterfordba, addigra már ki voltam oktatva az ír hurling bajnokság állásáról. (A hurling egy olyan nemzeti sport Írországban, amit ütővel és labdával játszanak, lád erről http://hu.wikipedia.org/wiki/Hurling). A taxisofőr éjjel még városnézésre is vitt Waterforban, hogy mégis tudjam, hol vagyok és megmutatta a gyárat is, majd elvitt a B&B-hez. A B&B-ben az árban benne van a reggeli. Még szerencse, mert azt sem tudtam volna, hogy hol és mit lehet itt enni. Nos szombat reggel a háziasszony megkérdezte tőlem, hogy mit szeretnék enni, mondtam, hogy valami olyasmit, ami jellegzetesen ír. Erre mutatott egy étlapot is a reggeli választékról. Naná, hogy Irish Breakfast-et kértem, hiszen azt sem tudtam, hogy mi az. Elvégre ismerkedünk Írországgal, akkor kezdjük hát a reggelivel! Nos így ismerkedtem meg az ír reggelivel és annak összetevőivel. A háziasszony kérdezte, hogy mi legyen benne, pudding, sausage vagy bacon, én mondtam, hogy minden. Ha már benne van az árban, akkor együk meg mindet! Különben is honnan tudtam volna, hogy mi az a pudding. Nekem legfeljebb a csoki pudding jelent valamit. Hát bizony az első reggelinél láttam, hogy ezt mind megenni nagy feladat, de nekigyürkőztem és legyűrtem. Jól is tettem, mert vacsoráig kibírtam étkezés nélkül. Addig meg volt időm körülnézni a városban és felderíteni a boltokat, hol mit lehet venni. És megnéztem az éttermek bejáratánál kifüggesztett árjegyzéket is. Egy leves 6-10 €, egy második fogás 14-20 €. Szóval marad az Irish Breakfast, majd megbirkózom vele. Most jutottam el odáig, hogy hétfőn reggel 8-kor kezdődik a munkaidő. Előző este megkérdezte a háziasszony, hogy én mikor kelek. Mondtam, hogy 8-kor kezdődik a munkaidő. Hát sajnos a reggeli 8-9 körül van. Nem baj, majd veszek a boltban kiflit. Na nem addig van az, majd fölkel korábban. Így történt, hogy az én háziasszonyom 7-kor kelt és készített nekem reggelit, amit én jó fél óra alatt voltam képes begyűrni és utána tele gyomorral mentem dolgozni. Ez az emlékem fűződik az Irish Breakfast-hoz.

Persze a reggeliről még rengeteget lehet írni. Most olyan időszakokra gondolok, amikor facér életet éltem Írországban, mert a család otthon volt. Ilyenkor úgy mentem dolgozni, hogy a boltok (amelyek jellemzően a benzinkutakat üzemeltetik) általában 7-kor nyitnak és fél 8-kor már friss reggelit lehet vásárolni. Gondolok itt a a pékárura és a frissensültekre. Megint csak témánál vagyunk, mert pék gyereke vagyok és magam is dolgoztam pékségben, kenyérgyárban. Sőt egy rövid ideig még itt Írországban is dolgoztam pékségben (két munkahely között) és tudom, hogy készül az ír kenyér. Az ír kenyér más mint a magyar, ez egyben a legnagyobb hiányérzetem. Igaz, már a magyar kenyér sem olyan, mint volt, amikor még édesapám sütötte. Hiányzik a ropogós, friss, még szinte meleg fehérkenyér, aminek korca van, csücske van. Az ír kenyér olyan mint a vatta, élvezni csak pirítósként tudom (toast). Itt igazi kifli sincs vagy zsömle. Mégis, ami legjobban hasonlít a magyar pékárura, az valami kifli-szerűség. Ez előregyártott (mirelit) tészta, amit csak ki kell sütni. Mifelénk az a neve, hogy "roll", de hívják úgy is sokfelé, hogy bagett. Különböző méretekben létezik és ha jól átsütik (bennfelejtik a kemencében), akkor ropogós. sajnos ez ritkán van, itt a sápkóros a divat. Amikor az eladó csomagol nekem, csodálkozik, hogy rászólok: nem azt kérem, hanem inkább a másikat, ha lehet, azt az "égettet". De az is csak addig jó, ha friss. Tehát ilyen rollt veszek. Hozzá paprikás sült csirkeszárnyat (Spice Chicken Wings). vagy ha az nincs, akkor " Breaded and Baked Chicken Drumsticks". Ez meg rántott csirkecomb volna, ha ismernék a prézlit (az ír szárazkenyérből nem lehet olyan prézlit csinálni mint a magyarból) és lisztben-tojásban is megforgatnák. Szóval nem olyan mint a magyar, de egész jó. Na ezzel felszerelkezve vonulok be a munkahelyre és még a műszak megkezdése előtt frissiben elfogyasztom. Engem nem zavar, hogy mindenki megütközve néz rám. Azt mondják "A hungry Hungarian!", ami azt jelenti, hogy "éhes magyar". Persze, hogy éhes vagyok - szoktam mondani -, hisz egész éjjel nem ettem! Az kissé bosszant a játék a szavakkal, hogy a magyarokat éhesnek csúfolják. Szoktam is mondani nekik, hogy a Hungarian az bizony a Hun származik. Láss csodát, az írek általában ismerik a történelemből Attila, az isten ostora nevét! Úgy látszik egy kis nép jobban figyel a környező világra és többet tud róla, mint az öntelt nagyok. Egyébként hogy viszont bosszantsam őket, ilyenkor szoktam elővenni egy paprikát és az orruk előtt eszem meg, csak úgy ropog a fogam között. Még inkább felhúzom őket, hogy úgy eszem mint az almát. Az meg aztán mindennek a teteje, hogy ugyanezt egy csili paprikával teszem (macskapöcse, cseresznyepaprika vagy magyar erőspaprika errefelé nincs, de csilt lehet kapni). - Hogy tudod ezt megenni? - kérdezik. - Kérsz? Megkóstolod? - innentől gondolom minden olvasónak ismerős már a történet, hogyan lehet másokat megtréfálni.

Nagyon jó képek! Hangulatos!

Na, most, vacsi után olvasok az ír reggeliről is. :-))

Én is ettem vacsorára egy kis friss zöldséget is. Nem azért, mert "hungry" vagyok, hanem azért, mert szeretem és egészséges.

Na, Te pék fia, akkor légy szíves mondd meg, hogy , milyen arányban keverjek köles- és barna rizslisztet , esetleg hajdinát, hogy jó tésztát kapjak kenyér vagy zsemle sütéséhez. Kukorrica- és rizsliszt keverékéből sütöttem itthon kenyeret, nagyon szép lett, guszta, de a belseje nem volt az igazi, nem is ízlett, dominált a kukorica kissé émelyítő íze. Egyre jobban tetszik az ír életforma, éjjeli bagoly vagyok, szeretem az este meghittségét. Korán kelni, ha nem muszáj, nos, erről a családom tudna mesélni. :-)) Viszont, el nem tudom képzelni, hogy a korai órákban belakjak. Én főzelékes vagyok, sok zöldséget és rizst eszem. Azon kívül oda vagyok a nem finomított összetevőkből készült sütikért. Hogy élnék meg kint , élelem szempontjából? Van-e keletjük a gyógynövényeknek, a természetes gyógymódoknak ?

Holnap már vajon jön, talema?

Bevallom, én nem vagyok szakértő az ilyen köles és barna rizsliszt keverési témában, mert ez nem igazán a hagyományos pékmesterség része (amelyben csak kisinas ill. segédmunkás volta). Valójában én inkább csak a kenyér ízét és illatát szerettem, a kenyérkészítés tudományával kevésbé rendelkezem. Ha olyan huncutságokra vagy kíváncsi, hogy hogyan kell készíteni egy cipót 2,80-as kolbásszal a belsejében, arra kimerítő választ tudok adni. De lehet, hogy ennek módjára önmagad is rájössz. Viszont van egy javaslatom. Mi is vettünk egy kenyérsütő gépet. Igazándiból ez sem magyar kenyeret készít, mert a kenyér nem kemencében sül, de nagyszerűen alkalmas mindenféle kutyulmányok megalkotására. Adnak hozzá olyan receptkönyvet is, amiben tényleg nagyon sokféle változat fel van dolgozva. Krumpliskenyér, tökmagos kenyér, meg amit akarsz. Ahogy lapozgatod, olvasgatod, a fantáziádat igazán elengedheted, mert a dolog nagyszerűen alkalmas kisérletezgetésekre is. Az én asszonykám nagyon kalácsszerű dolgokat is tudott produkálni vele. De az is elképzelhető, hogy már a boltokban is találni ilyen receptkönyveket. Vagy az interneten. Csak próbaképpen beírtam a gugliba: "kenyérsütő receptek". Ki is dobott 372 ezer találatot 0,30 másodperc alatt: https://www.google.com/search?q=Keny%C3%A9rs%C3%BCt%C5%91%20receptek&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&source=hp&channel=np Böngészheted kedvedre... Itt most elpostázom, mert belenéztem a legelső linkbe és nagyon jód dolgokat láttam benne.

Íme, a keresőben a legelső link. Kedvem is volna azonnal nekiállni kenyeret sütni, mert a végén olyan tippeket is találtam, hogy a megdagasztott kenyeret hogyan süssük meg sütőben és akkor egészen olyan lesz, mint a kemencében sütött ropogós kenyér. Mindig sejtettem én, hogy a sütési móddal kell variálni. Ajánlom figyelmedbe a linket, mert tényleg nagyon sokféle recept van benne. Kiindulási alapnak jó. Látod kedves Nyírfa, nem tudtam neked válaszolni, de egy kis kapaszkodót azért talán kaptál. És persze jót beszélgettünk közben - az ír reggeli ürügyén.

"Viszont, el nem tudom képzelni, hogy a korai órákban belakjak." Ezt viszont nagyon rosszul teszed. Inkább este egyél nagyon keveset vagy akár semmit és akkor reggel éhes leszel. Persze az sem mindegy, hogy kezded a napot. Ha kávéval (és cigivel?), akkor az elveszi az étvágyadat. Korán kelek, így van időm a munkába menet előtt megéhezni. Persze nekem valószínűleg könnyű, mert 5-6 óránál több alvást nem igényelek.

Jaj, most látom, hogy lefelejtettem a linket a 31-ből: http://margit2.hu/gepikenyer.htm

"Én főzelékes vagyok, sok zöldséget és rizst eszem. Azon kívül oda vagyok a nem finomított összetevőkből készült sütikért. Hogy élnék meg kint , élelem szempontjából?" Apámat láttad volna, ő imádta a főzelékeket, a sok zöldséget. Ha a húsok nagyon nem izgatnak, akkor itt is megkapsz mindent. Olyan zöldségeket is, amelyeket otthon talán még soha nem is láttál. nem hiszem, hogy bármiben hiányt szenvednél itt. A húsokat is csak azért mondom, mert az angolszász ízlés nagyon sajátságos. kerülnek minden zsíros húst. Amit a boltban lehet kapni, az annyira megválogatott szabvány száraz hús, hogy magyaros ételt nemigen lehet belőle készíteni. Például egy jó pörköltet... De erről az Írországban élő magyar háziasszonyok többet tudnának mondani. Írországban a koleszterin olyan slágertéma, hogy "koleszterines" húst nem lehet kapni. Pedig ami hiányzik, az éppen a jó cuppogós, cupákolós, mócsingos hús. Nekem legalábbis... Erre azt találtam ki, hogy összehaverkodok a helybeli hentessel és ott rendelem meg a húst. Így jutok hozzá kocsonya, körömpörkölt, csülkös bableves alapanyagokhoz. Olyan húsokhoz, amik még nincsenek sóval tartósítva. A munkatársaim között is van olyan, akinek valamelyik családtagja farmer és sertéseket tart. Lassacskán már ott tartok, hogy veszek egy fél disznót és elkezdem gyártani a kolbászt, a szalonnát és a sonkát. Képzeld, a szalonna volt az egyik dolog, ami legjobban hiányzott nekem. Aztán felfedeztem a lengyel boltokat (magyar bolt a legközelebbi úgy 80 km-re van). A lengyeleknél nagyon sok hasonló élelmiszer van. Ezek szerint a földrajzi közelség (és a történelmi közös múlt) hasonló ízlést eredményez. Szóval a lengyel boltban lehet kapni szalonnát is. Meg ételízesítőt is, meg túrót is (amiből palacsintát lehet csinálni), babot is és sorolhatnám tovább. De a szavaidból úgy veszem ki, hogy téged a húsok nem nagyon izgatnak. A süteményekkel viszont nem vagyok kibékülve. Ami van, az túl édes, a tésztájuk vízízű. Szerintem a süteménykészítés az rád kellene, hogy maradjon. De úgy képzeld el, hogy már a 14 éves lányom is, ha megkíván egy süteményt, akkor nekilát és megcsinálja magának. De már a kicsi is csatlakozik hozzá, tanulgatja már ő is. Jó játék ez is egy kislánynak. A lányom barátnői meg csak lesnek, hogy az én lányom már kész konyhaművész hozzájuk képest. Bizony a lányom már egy háztartást képes volna elvezetni. Volna még nyilván mit tanulni, de minden alapja megvan hozzá, képes volna megoldani. Ezt is Írország teszi, mert az itteni konyhaművészet nem igazán a magyar gyomornak való. És főképpen a sütemények nem annak valók.

Szia, aLEx, szép napot neked! Köszönöm a kimerítő tájékoztatást! :-)) Az a helyzet, hogy nem tudok eligazodni a receptek alapján, ezért nekem szájbarágósan kell elmondani, mit hogyan tegyek, illetve , az a jó, ha láthatom, így tudom könnyen megjegyezni. Főzni is így tanultam anyósomtól, figyeltem, mit csinál. A kenyérsütő gép be van tervezve, de a tepsiben is megsül, ha jól van összeállítva a tészta, és nem égetem le, illetve nem marad nyers belül. Néhányszor már próbálkoztam, egyszer sikerült maradéktalanul, tönkölylisztből, hát, arra nagyon büszke voltam. Vegetárius vagyok, már a rendszerváltozás előtti években leálltam a húsevéssel. Mindig is vonzott az egészséges életmód, minden, aminek a természethez, a természeteshez van köze. A süti és a zöld növények a kedvenceim! :-))