Amióta belenőtt a DIGI a tévémbe, nos, nem találok semmit. Leginkább. Ez a kedves okos digikábel visszavetett cirka 10-12 évet az időben, mert vagy egyáltalán nem, vagy csak személyes hangulatnak engedve ad infót az éppen adott csatornáról, s annak is legfeljebb csak a nevét hajlandó közölni. Ezt sem minden adónál és nem lehet sorrendet cserélni, de ráadásul nincs távirányítója a beltéri egységnek sem. Hiszen abból egy van, ahonnan megyen a jel a mazzagos teflon, s a tévék felé és adja a saját, beépített routerének is, ahonnan a pc-k veszik azt. Ráadásul a teflon három napig használhatatlan volt, mert ostoba jelet adott vonal helyett, s bejelentésemre pár napig eltartott, mire gatyába rázták azt -mikor aztán lett, azon értesítettek is, aztán másnap reggel szólt a teflon, én felvettem és belebődültem, ahogy szoktam: "Eeeeeegeeen!!!??"... mert csak Ildike tudja ezt az új számot, senki másnak nem adtam meg... hehe... nos, a rehabmérnök volt, aki kinyomozta ezt a számot, mert az OTP-től rossz mobil elérhetőséget kapott meg, s nem tudott elérni, márpedig a LÁT-hoz neki meg kell néznie a lakást, át kell vennie a dokumentációt elvileg három napon belül... aztán ez meg is történt, tehát lassan tán elindul a kapunyitóm és a fürdőszoba akadálymentesítése is-, de azóta baj nincs vele, a net is működik és a tv-n is sikerült becsalogatni a félszáz csatornát, persze az említett dolgot még szoknom kell. De tudom, kekec vagyok.
Szóval, nem találom a csatornákat, de sebaj, így kénytelen vagyok a port.hu-t használni, s csak bízhatok a szerencsémben, hogy megtalálom a tv-n az onnan kiválasztott adást... ehhh... ja, de nem is ezt akartam mesélni, csak hát... na, mindig is szívesen néztem a TvPaprikát, illetve a főzős műsorokat itt-ott, s mindig is voltak nagyon kedvelt darabok köztük. Sokáig Stahl Judit nagy kedvencem volt -főleg míg híradózott, majd a kajához való viszonyát, annak mosolygós megjelenítését is nagyon szerettem, egészen egy pontig-, valamint az abszolút favoritom tántoríthatatlanul Jamie Oliver, de Keith Floyd kicsit sem rejtett alkoholaddikt volta sem kutya. Aztán meg kell említenem a majd JO-rel egy szinten álló -már az én szubjektív sorrendemben- Nigella Lawson-t, akit már MEGEMLÍTETTEM, sőt, KÖSZÖNETET IS HEBEGEK NEKI neki mindannyiszor ha muffint sütök.
És odaértem a jelenhez, amikor  is -és ezért említettem Stahl-t- nézem a Fem3 délutáni főzős blokkját, amit ő állított össze "a világ érdekes gasztroműsoraiból". Van köztük tortakészítés, van benne családi süteménygyár, van benne barátnők által alapított muffin-cukrászda és például az a nő, akit muszáj megjegyeznem.

Anne Burrell



/Anne Burrell ehun lakik, e/

Viszonylag régóta nézem, mert míg a civilizált világ tv szolgáltatását vettem igénybe, s volt infóm arról, hogy éppen mit nézek, egy párszor beleakadtam már néhol, s a kedv, amivel teszi amit tesz -ahogy minden e téren vett kedvencemnél ez alapvető jellemvonás-, az meghatározó, s engem leköt, tehát már láttam, de kérdőjelek maradtak bennem mindig, mert annyi sót használ, hogy a fal adja a másikat... és ez engem kicsit zavart mindig is. Tudom, hogy a só, muszáj alkatrésze a kajának, sőt, az életnek -kis nagyzolással-, de azt is tudom, hogy a szív és érrendszer betegségeinek egyik fő okozója, szinten tartója, nem beszélve a limfödémáról. (Bár, ez utóbbinak gyakorlatilag minden és bármi a fenntartója, állapot-rontója, így ebben a só, legfeljebb a futottak még kategória...) Tehát nehezményeztem magamban a vele való szimpatizálást, mert annyira jellegzetes amint gyakorlatilag belemarkol a sóba, s átlátszatlan falként szórja azt az edénybe, mikor arra kerül a sor.
De nem tudtam legyőzni s csak néztem gyakorta, most meg pláne, hogy nem találom a csatornákat....



/Muppett párhuzam eminnen, e/

Aztán tegnap is néztem, amint valami nemtommit csinált -a tegnapira tényleg nem emlékszem, de valamelyik nap fügét sütött s fagyival tálalta azt, nos, ilyen ez a tyúk...- és most megemlítette a sót is. Illetve egészen pontosan az ő sózási szokásait, mondván sokszor megkapja, hogy túl sok sót használ.
Némmá mondom, nem én vagyok a gőzmozdony!

S mintegy magyarázatképp hozzátette: "Azt azért tudni kell, ez kóser só, s mint az ismert, a kóser só messze nem olyan sós, tehát többet kell belőle használni!"

Anne Burrell - Éttermi praktikák otthonra

Szóval, Anne Burrell is bekerült a kedvenc kuktáim közé -mely mérce másik végén tántoríthatatlanul Gordon Ramsay áll, tőle szimplán rángógörcsöt kapok, de norbiréka is erőst hajaz erre a címre, bizonyos szempontból meg sőőőőőt...- csak most már ki kéne derítenem, mi is a különbség a kóser s a gój só között?!
Tulajdonképpen nem is a különbség mibenléte érdekel, hanem egyáltalán a fogalom volt ismeretlen előttem. Tudom, hogy megszeghetetlen törvények vonatkoznak az ételre a zsidó konyhában, de a sónak magának kóser illetve gój volta új infót jelent nekem. Szóval, miben is mutatkozik meg a só kósersége?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.