Ma voltam a vérellátó központban, előzetes megbeszélés után a saját vér levétel miatt.

Nos, csak egy pöttyet más a helyzet, mint reggel volt.

Szóval, kicsit korábbról kezdve: megkaptam a kivizsgálós beutaló-pakkot Tanár úrtól, mely a nagy nehezen VÉGRE KIÍRT TEP műtétem előfeltétele, s kezdtem is szervezni a dolgaim. A csomag része a vércsoport elemzési kérelem is, és én mikor megláttam ezt, kezdtem telefonálgatni, hogy akkor mi is lesz, mert ugye én vérileg is macerás vagyok (kétszer a csoportazonostól haltam meg a b után a kóma alatt). Kiderült, amit már tudtam is, hogy megváltozott a vérellátás rendje, már nem lehet úgy, ahogy eddig a műtéteim előtt, hogy néhány nappal korábban befekszem, levesznek tőlem pár zacsi vért, aztán a műtét után azt kapom majd vissza. Ez túl felhasználóbarát eljárás volt, mostantól úgy megy ez, hogy saját vér levételi kérelem kell csakis az operáló orvostól, s azzal kell menni a OVSZ-HEZ, ahol első körben készítenek egy kivizsgálást,majd annak eredményétől függően kell visszajárogatni és lezacsiztatni a trafó anyagát.
Tanár úr múlt héten szabadságon volt, így csak most mehettem hozzá, s előre lebeszéltem az asszisztenssel, hogy mikor megyek csak beugrok majd a már kész papírért -melyet ugye csak a héten tud kiállítani-,  mert megyek is tovább a vérellátóba, ahol aztán csapolhatnak.
Nos,tehát első utam ma a szállítással Tanár úrhoz vitt, gondoltam, csak beugrok, mert a célzott beutalóm ott vár az asztalon.
Aha.
Mer az úgy megy, mi?
Asszisztens tegnap elküldte a postával a beutalómat, így valszeg holnap fog ideérni, így kellett kérnem egy újat, hogy hagy ne kelljen ismét útnak erednem miután megkaptam a címemre érkező papírt. Kis keresgélés a számítógépben, aláíratás Tanár úrral s indulás a Karolina útra.
Nos, miért lenne akadálymentes. Ugye. Vagy 10 lépcső -de legalább korlát van- bementem, portás orra alá nyomtam papírom aki rögvest mutatta, kifelé, utcán fel, jobbra, majd a sarkon ismét jobbra, Daróczy utca, 'C' épület. Hát, még jó, hogy Erzsike -alapítványi segítő- ott volt, mert annyira figyeltem az utat, hogy nem vettem észre a járhatatlan járdaállapotokat és bírtam észre nem venni egy betontörött szakaszt, de odaértünk. S nocsak, vagy egy tucat lépcső megint. Most beküldtem előre a papíromat, hogy rákérdezzünk oda kell-e menni, nehogy felmászok és elküldjenek két utcával arrébb... de oda kellett. Kijött elém a biztonsági őr is, akitől megkérdeztem van-e akadálymentes bejárata akárhol az épületnek, de sajnálattal közölte sajna, olyan nincs. (S már nem is lesz,valszeg, hiszen a király eltörölte az akadálymentesítési határidőket, így még perelni, tehát jogi eszközzel sürgetni, számon kérni sem lehet a nem akadálymentes középületek létét.)
Egy fickós labirintuson át egy folyosóra vitt az utunk, ahol is leültünk volna -mármint én nem tudtam leülni arra a székre-, és vártunk a megfelelő emberre. Jött is, és behívott a vizsgálóba.
Megnézte a papírjaim az asszisztensnő, levett az ujjamból egy pici vért -vércsoportnak gondolom-, és kitöltöttünk egy-két-nyolc papírt, kikérdezett kóma ügyileg, rögzített a véradói előtörténetemet tekintve is. Mikor ezzel megvoltunk felhívta az orvost, akinek szignálnia kell a dolgokat s elmondta, a rendje a saját vér levételének az, hogy most megvizsgálják a mintát, s a műtét előtt két alkalommal be kell mennem oda, amikor is leveszik a kellő mennyiséget, így a műtétre biztonsággal készülhetek.
Kicsit vártam, s közben, miután Erzsike hallotta a történéseket, már Zsuzsával -az alapítvány főnökével- le is beszélte a szállításomat a kellő időben, majd megérkezett a doktornő.
Átnézte a papírjaim, tanakodott, kérdezgetett, megnézte a gépben a véradós és beteg anamnézisemet, majd kimondta az ítéletet: NEM LEHET TÖBBÉ VÉRT ADNOM. Még magamnak sem.
Csak néztem okosan.
Elmondta, nem is érti, hogy miképp adhattam ennyiszer -vagy egy tucatszor- vért, hiszen az agyi történéssel, kómával az anamnézisemben fennáll az ekkora "vérvesztés" után a spontán agyleállás veszélye. Hmmm... mondtam, hogy egyszer elküldtek, hogy amíg neurológustól nem viszek engedélyt, nem adhatok... s lám, vittem, onnantól nem volt hiba. Mert én kicsit sem vagyok rosszul egy véradás után/közben, a világon semmi macerával nem jár ez nekem, úgyhogy azt gondolom, ugyan már miért ne adhatnék... ezt nekem eddig senki nem mondta. Azt a választ kaptam, be kellett volna küldjenek oda, a központi vérellátóba és ott kellett volna kivizsgálni engem, s ott megkaptam volna korábban is már az egyértelmű tiltást a véradásomra, mert ez nem játék.
Bakker.
De pláne bakker, hogy még magamnak sem adhatok vért, tehát a kiírt műtét előtt sem vehetik le tőlem a véremet, azt elzacsizva készülve fel a műtétre, mert ugyanaz a veszély áll fenn, mint a véradáskor.
Vagyis macera már megint. Az egyik alfaktorom különleges, de nem annyira, mint azt eddig nekem mondták, tehát választott vérrel megoldható a dolog, így kérjek meg minden embert akit elérek, s aki mozog, s van lelke hozzá és nem okoz gondot neki -ezt én teszem hozzá-, menjen el a következő címre:

Közép-magyarországi Regionális Vérellátó Központ
Cím: 1113 Budapest, Karolina út 19-21.
Telefon: +36 1 372 4200, +36 80 324 244
Véradási időpont:
Hétköznap: 7.00-19.00



A feltüntetett időpontokban és ha tud, IRÁNYÍTOTT VÉRADÁS keretében adjon le vért, a nevemre, az adataim feltüntetésével. (Ezeket magánban köszönettel megadom, annak aki hajlandó erre.)
Elsősorban A+ vér kell, hiszen az én vércsoportom ez, de mivel választott készítmény kell nekem, így bárki adhat, bármilyen vércsoporttal, faktorral, s úgy rakják össze a számomra kellő pakkot.
Doktornő megfogalmazott egy szívhez szóló levelet Tanár úrnak, melyben leírta ezeket s javasolta kockázat-haszon fokozott elemzést e tárgyban s ez alapján a választott vér, s az irányított véradás eljárás választását.

Tehát a lebeszélt szállítás az autotrafó miatt lemondatott -melyet közben, mint mondtam, Erzsike lebeszélt az alapítvánnyal-, s indultunk haza. Az épület előtt vártunk a kisbuszra, mikor szaladt a Doktornő, mert egy papírt ott felejtettem s még ott, a sarkon is beszélgettünk kicsit.

Aztán hazajöttem, és ki is dőltem. Hármaskának elmeséltem ezt, ő azon melegében osztotta is a fészen -ő maga csak két helyre írta be-, hogy nekem kellene vér, én ennek örültem s el is aludtam. Arra ébredtem, hogy Apu telefonál, hogy ilyen meg amolyan kérdése van, mert osztotta a vérmacerám, s tájékoztatást kérnek a potenciális véradók. Hmmm...

Beindult a gépezet. Csak pillogok azóta is.
Sőt! Hívott Doktornő is, hogy azóta rajtam töpreng s azt találta ki, mikor megyek aneszteziológiára, kérjek irreguláris ellenanyagszúrés beutalót és akkor friss adatokkal jegyzett eredménnyel egészen pontos választott vért fogok kapni.
Ja, és még azt mondta, ő is megy és ad a nevemre egy adagot, mert ő is macerás alfaktorilag, tudja, hogy ez milyen.
Azt hiszem, nem fejezi ki eléggé, hogy meghatódtam.

Itt járt Ildike is, és ő is rögtön elkérte az adataim -amik mondom kellenek az irányított véradáshoz, hogy hozzám érjen a vér, ha pedig nekem nem jó, akkor is a nevemre írják jóvá, így a várólistán a kevés vér miatt előbbre kerülök-, mert ő is megy.


Szóval, így megy ez.

Véresen komoly kérésem, ha valaki érez magában annyit, és nem okoz neki gondot ez, és képes megtenni ennyi utat a kedvemért, az kérem, menjen a vérellátóba és adjon a nevemre vért!

Nagyon köszönöm. Szépeket fogok gondolni róla, s nem utolsósorban a karmáján meg jó nagyot lökhet ezzel a jótettel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.