Nos, nem a FILM, pedig az se rossz, ám az én ERIKEM nyomába sem érhet.

Tegnap este már éppen kikapcsoltam a gépet, néztem valami Denzel Washington izgiséget -valami horrorszerűség volt-, és készültem az éjszakára, reméltem, ki tudom pihenni magam, hiszen ma, tudtam, megyek onokát dögönyözni. Ám ekkor hívott Hármaska, hogy küldött nekem egy videót, azt nézzem meg de mindenképp, mert annyira büszke elsőszülött fiára, hogy csak na!

Így nem tehettem mást -"..mint közelebb vittem a medencét a házhoz..." ki tudja???-, s megnéztem. Majd megint és megint és azóta vagy "szásszor"... Íme:




Aztán csak aludtam valamennyit, és reggel jött is értem a Támogató szolgálat s mentünk Erikhez.
Úgy alakult, hogy ugyan nem sokat, mégis többet lehettem ott, mint számítottam rá, hiszen egy mára tervezett szállítást lemondtak, így csak ez a cél volt a délelőttben, vagyis ismét dögönyözhettem onokámat boldog odaadással.



Igazi férfi!!!



És nem ismer tréfát, ugye?!



Drága kincsem!




Felhívnám a figyelmet igen férfiasan kék ruhája mellrészén látható viking hajóra, mely méltán hivatott igazolni a nincs véletlen alapigazságot! 

Etettem is és újra megcsodálhattam, hogy milyen áhítattal néz édesanyjára, aki ugye az én picike kislányom... és ez maga a csoda. Elképesztő a teljes odaadás, és teliszájjal nevetés, vagy hosszas magyarázás amit kivált Berta mosolya Erikből.
Persze, ez a normális és minden baba így viseltetik, csak minden baba nem az unokám és minden babának az anyukája nem az én kicsi lányom... ehhh... ellágyult közhelyes nagyi vagyok.

Úgy elfáradtam, hogy hazafelé elaludtam az autóban, és még mindig csak vánszorgok, de még jó, ezért a fiatalemberért!!!! Ugye?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.