Koldus.



Azért ez komoly. Nem?

Én kipróbáltam.

 

Nevedben a sorsod?

Most megtudhatod, mert a Kabbala, az ősi tanítás
segítségével kiszámoljuk neked!

A névmisztika tudománya szerint nevünk magában rejti jellemzőinket, múltunkat és jövőnket. Állítólag Isten a világegyetemet 22 betűn keresztül teremtette, amelyeknek számértékük is van. Ezeken a betűkön keresztül mindent meg lehet ismerni, számértéküket összeadva. A családi név a család által felvállalt és egységesen megvalósítandó feladatot jelzi, míg a keresztnevek mind egy-egy egyéni feladatot, életminőséget jeleznek. Ebből a kettőből adódik a teljes név által mutatott életminőség, azonban az ember jellemzésénél minden egyes név fontos szerepet tölt be.

Itt.

Az én eredményem:

Én a Bolond vagyok. Jelent ez új információt? :)

Ha csak annyit írok be, talema, így módosul:

Hmmm... :))

A FACEBOOK-on találtam és ideteszem, mert pontos leírás. Popper Péter sosem tartozott a kedvenceim közé, de az eltagadhatatlan, hogy nagy koponya volt.



Popper Péter: Orván Viktor

" - Én megbocsátok, de nem felejtek! - Hogyan? Ön nem tudja, hogy csak egyféle megbocsátás van, a felejtés?

Nem tudta. Soha nem tanulta meg. Ezt sem Alcsúton, sem Felcsúton, sem Középcsúton nem tanítják.

Ő mondta ki először nyilvánosan és hangosan Magyarországon, hogy az orosz megszállók takarodjanak haza. Így lett ő a kimondások második hőse. Soha nem felejtjük el neki.

Az első hős kimondta, hogy 1956 nem októberi sajnálatos események, hanem népfelkelés volt, szabadságharc. Pozsgay Imrének hívták, majdnem kapott érte egy államfői pozíciót. De azután mégsem kapott. A második hős - Orbán Viktor, a borostás képű ifjú forradalmár - elkergette hazánkból az oroszokat. Kapott érte egy miniszterelnökséget. Valóban megkapta. Akkor már borotvált volt, mellényes, vasaltöltönyös. Lelkileg is.

A történelemből tudjuk, hogy egy Temüdzsin nevű fiatal mongolnak a nászmenetét megrohanták a kara-kitájok, és elrabolták a  menyasszonyát. Nosza, összeverbuválta a barátait, kollégiumi társait, és visszarabolta. S ha már itt tartott, nem engedte a csapatot szétszéledni, hanem vasfegyelemmel összetartotta. Bizony ehhez tehetség és szuggesztivitás kell! Ezt a Temüdzsint nevezték később Dzsingisz kánnak. S ezek a képességek megvannak a borbély és szabó által alakváltozáson átesett ifjú Orbánban is.

Hány Lelke van egy embernek? És egy nagy politikusnak? Egy kis politikusnak?

Az európai pszichológia feltételezésével szemben nekem az a meggyőződésem, hogy a személyiség nem szerkezet (struktúra). Úgy képzelem, hogy az ember lelkében sok személyiséglehetőség lappang. S az manifesztálódik, ami környezeti kihívást, provokációt kap. S ez a sok lehetőség közül előhívott személyiség azután persze mutathat hajlamot a strukturálódásra. Joszif Visszarionovicsból lehetett volna szent életű szerzetes Grúziában. De eljött érte a forradalom...

Orbán 'Viktorból is lehetett volna erős kezű apa, kőbányájával, szőlejével ügyesen gazdálkodó vidéki nagyember, harmadosztályú futballedző, ravaszul üzletelő kisvárosi prókátor, de eljött érte az átkozott szocializmus, elit ösztöndíjast formált belőle, és Angliában taníttatta, miközben az agresszív atyai büszkeség meggyőzte arról, hogy "jel a név és átkos mágia". Persze érdekes a nyelv: Vikt-or, a Győztes. Vikt-im, a Legyőzött, az Áldozat. Várjuk meg a napnyugtát, mielőtt siratni kezdjük a napot.

Félek ettől a portrétól. Egyrészt, mert személyesen egyetlen szót sem váltottam Orbán Viktorral. Másrészt mert nem kedvelem őt. Hát akkor miről fogok írni? Az előítéleteimről?

S ha ez a helyzet, akkor egyáltalán: miért írok róla? Halogatom a választ, de a végén úgyis kibököm. Egy amerikai film jut a eszembe, amikor az Európába küldött seregben szolgál egy önkéntes: szemüveges, vézna filosz, aki csetlő-botló kétbalkezes a hatalmas kigyúrt katonák között. Ám ahogy haladnak befelé Németországba, lassan megváltozik a helyzet. A szánalmas figura egyre jobb katonává válik. Ő lesz a csapat esze. Szinte ördögi ötletesség hajtja a németek ellen. Egy este a tűznél beszélgetnek, és egy fekete óriás megkérdezi:

- Mondd, mi történt veled? Kezdetben folyton kiröhögtünk. Ma jóformán te irányítasz minket.

A szemüveges nem felel. Behunyja a szemét, hallgat. S áttűnő képek vonulásában látjuk, hogy mit élt végig: a lágereket, a szemüveg- és mankóhalmokat, a levágott hajak kazlait, a csontváz múmiákat, a krematóriumot...S végül csendesen ezt mondja: - Megharagudtam rájuk!

Tessék, kiböktem.

Én, a véglegesen csalódott egykori kommunista diákvezető, párttitkár, propagandista Aczél György időnkénti beszélgetőpartnere voltam. 1989-ben kétszínű politizálásáért az ÉS vezércikkében támadtam meg Pozsgay államminisztert, s talán egyik legjobban sikerült írásomban mondtam el, hogy az árulás miért nem nevezhető damaszkuszi útnak. Bizalommal és várakozással fogadtam a rendszerváltás magyar módját, reméltem, hogy az ekkori bosszúért lihegő MDF helyett a rokonszenves Fidesz befolyásolja majd a hatalmat, igen, a fiatalok...

És évről évre jobban megharagudtam rájuk. Mert kiárusították fiatalságukat, tisztaságukat, hitelességüket. Kiderült, hogy csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: - Vigyázz! Ezek bűnözők!

Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever. Mindezzel meg kell küzdenem, hogy hozzáférjek az emberhez.

Első blikkre: nagyon csinos, arányos testű, mozgékony csávó, a klimaxos hölgyek öröme. Határozottan erős erotikus sugárzása van, ami még a képernyőn is átjön. Elégedett lehetne a család, ahol férj és apa, ámde mégsem él zárt világban. Érezhető hogy nem reménytelen a csábító harmadikok esélye. Én az életébe kapcsolódott nő helyében nem bíznék hűségében.

Feltehetően nagyon hiú, legnagyobb réme a nevetségessé válás, ha például leleplezik valamelyik kalandjában vagy tévedésében, kegyetlenül durvává válhat. Folyton figyeli, hogy viselkedése, szavai milyen hatást keltenek. Ezt jól megjátszott spontán magabiztosság takarja, ami váratlan helyzetekben hajlamos szétrepedni, és kikandikál alóla egy szorongó kisember. Kisembersége kis üzletei által lepleződik le.

Egy igazi államférfi is lehet szélhámos, no de nagystílűen. Adja bérbe a Hortobágyot amerikai tehenészeknek, találjon olajat a Lágymányoson, és kiaknázására alapítson nemzetközi konzorciumot, kössön sok ezer tonna szotyola szállítására szerződést Pápua Új-Guineával, és építsen űrrepülőteret a zempléni hegyek között... - ez igen!

De, lakáscsere-üzelmek, apuka kőbányáinak propagálása, manipulációk a feleség szőleje körül, óvatos simicskázás, ahol nem jönnek rá, édes istenem...

Kisemberségét bizonyítja, hogy amikor elfogy az előre betanult kész szöveg, bizony dermesztő butaságok hagyják el ajakát. Közgazdasági, és financiális nonszenszek, szobák, és kerekek számát latolgató lózungok, fürdőszobában borotválkozás közben kitalált indián bölcsességek, - "döglött lovat ne sarkantyúzz" színvonalon - és piros-fehér-zöld jelszavak végtelen áradatban.

Persze ha csak ennyi volna, kit érdekelne ez a furcsa szellemű, politikába merült futballista jogászgyerek vagy micsoda. De nem! Orbánban búvópatakként rejtőzik valami zsenialitás is, valami utolérhetetlen szociális intuíció. Néha váratlanul felbukkan, majd még váratlanabbul eltűnik. Amikor nagy szükség lenne rá, biztonságot ígérően megjelenik, de amikor utánakap, gyakran a semmibe markol. Ez már a léleknek az a mélysége, ahova nem lehet bekukucskálni. Orbán magányos harca önmaga kísértéseivel.

Majdnem bizonyos, hogy Orbán már régen nem tudja, kicsoda Orbán. És ezt mentségére mondom. Mert ha tudja, és hidegvérrel váltogatva emeli ki jelmeztárából a különböző vallásokat, politikai stílusokat, polgári vagy forradalmi, sőt ellenforradalmi értékeket, identitáslátszatokat, akkor valóban sötét közéleti maffiózó. Ám valószínűleg már belegabalyodott önmaga sokféleségébe, s időnként diszkrét külföldi szanatóriumokba kell elvonulnia némi belső nagytakarításra.

Szegényke. Mi lesz vele? Az élet néha hosszú. Ilyenkor szeretném megsimogatni buksiját.

Hiszen ez a baj - ahogy nálunk mondják - a megélhetési politikusokkal. Akár annak idején Sztálinnak, nekik sincs hinterlandjuk az egy szál frontvonal mögött. Ha azt áttörik, nincs második, harmadik védelmi rendszer, ahova vissza lehetne vonulni.

Mihez fog majd a vezér és a vezérkar, ha elszivárgott már mögüle a sereg?

Ezek a Fidesz-fiúk kik is lehetnének egy normális polgári világban? Tehát most kell gazdagodni, markolni, szerezni évekre, évtizedekre előre, mindenáron biztosítani a család jövőjét. Így lesz, a nagyokat álmodó államférfiból, kicsiket üzletelő családfő, és gondoskodó apa. Ma már világos, hogy Orbán nem igazán kreatív, nem igazán alkotóképes. A nagy mű megteremtését most a nagy karrier helyettesíti.

S ha egyszer az is elvétetik tőle? Lesz helyette nagy pénz? Nagy foci? Vagy akkor már felejteni kell? Alkohol? Idegösszeomlás? Nehogy a végén kivirágozzon belőle valami paranoia féle. Egyszer már majdnem elkezdődött. Felcsúti Szent Viktor, akire Szűz Mária titokban rábízta Magyarországot. Miket ki nem talál ez a fiú!

Van azonban egy helyzet, amikor félelmessé válik. Amikor a szakadék, a vereség szélére kerül, de talán még adódhat túlélési, győzelmi esély. Akkor felébrednek rejtett démonai, vagy kívülről szállja meg valamilyen tébolyult erő? Munkabírása ezerszeresére növekszik. Mint valamilyen megvadult viharmadár száll országhatártól országhatárig, és vijjogva szólít mindenkit a küzdelemre. Még a leglustább hívei is felébrednek közönyös álmukból, és tántorogva indulnak utána. S a megújult sereg majdnem eljut a győzelemig. S ez a "majdnem" Orbán tragédiájának a lényege.

Rosszindulatúan huhogok? Dehogy, hiszen éppen elfogulatlanságom miatt rándulnak meg az idegeim, amikor hallom, hogyan szólítják. "Miniszterelnök úr!" Orbán, az exminiszterelnök. A virtuális örök kormányfő. Orbán, aki ma is az, aki tegnap volt. Mint amikor a 83 éves egykori balerinát ma is művésznőnek szólítják, a 90 éves aggastyánt tábornok úrként tisztelik...

Volt, volt, valamikor réges-régen.

Kell Orbánnak ez a kegyeleti aktus? Vagy számára ez azt jelenti: Nekünk te vagy a miniszterelnökünk, akkor is, ha bármilyen stepszli, vagy langaléta tolakodott a helyedre.

S ami igazi együttérzést kelt bennem: ezt az életformát elviselhetetlenül fárasztónak érzem. Mert nem Orbán sokkal egyszerűbb, könnyedebb természetéből fakad, hanem érezhetően csinált. Páncélban él! Olyan villogó szemű politikai ellenfelei között, mint egy sziléziai portyán kalandozó egykori magyar sereg vezére. A csapat erős, és hűséges, a fegyverzet kitűnő, még a lovak is bírják. Csak éppen...

Csak éppen örökké nyeregben kell maradni! Örökké markolni kell a kardot, örökké erősnek kell látszani. Soha nem adatik meg az elfáradás, a gyengeség bevallásának boldog pillanata, nem kapja meg azt a simogató melegséget, amikor fülét-farkát eleresztve eldobja magát egy sátor előtt, s csak sütteti magát a nappal...

Vezér, nem irigyellek..."

Ezt a példányt innen vettem, s a képet pedig innen.


Felébredtek szemellenzős, megbabonázott fidesznyikek? A ti életeteket éppúgy tönkreteszi ez a slepp, mint az általatok -vezérünk mantráját hűen követve- utált liberálisokét, hiszen a hazánkat, Magyarországot, viszik a tönk szélére... ha már ott nem vagyunk...
Megállítható még ez az ámokfutás?

Éjjel megint csak akpcsolgattam és elém került ez itt alant.
Huh.
Ha ifjabb, és egész, és nem félig vízben lévő alma lennék... de Nagyi-villamos párhuzam szellemében nem gondolom tovább.

 

a teljes adás (a beillesztő kód nem működik, vagy én sz@rtam el valamit, ez van...), itt pedig néhány szöveg. 

Fáradt hajnalon, egy ilyen koncert után a Lyuk lépcsőjén kókadva, s várva az első vonat indulását... hmmm...

Ehhez kell még egyéb kiegészítés?

 

Tulajdonképpen nem lep meg, örülök, hogy ennyire jó emberismerő vagyok, de nem örülök, hogy ilyen férgek vannak a hazám élén.

.........................................

Kieg. márc. 20. vasárnap
Péntek óta, azaz a beszédes kinyilatkoztatása óta, hősünk eltűnt a térképről. Telefonját is kikapcsolta, így sajna a FIDESZ vezetői sem érhetik el, s ezért -érthető módon, ugye- nem tudnak nyilatkozni az ügyről.
Megértem őket. Gondolom, mindenki más is....

A FECEBOOK-on, mint sokhelyütt még ez a téma. Egy nagyon értelmes kommentárt idecitálok onnan, mert annyira igaz, hogy pontopsabban tán nem is lehet fogamazni.
Egy kép Dániel Péter tollából:

Köszönöm.

 Hogy holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet?
Tényleg ez volt az álmotokban? Ezt akartátok?


Vikitek elkezdte, má anno a hídlezárásnál, és szívós munkával elérte, hogy -ahogy azt ígérte is- bebtonozza magát az ország élére. Mert ugye az nem kérdés, hogy -elnézést Tom Hanks- a mi Forrest Gump-unk egy báb, s hiába tetszeleg az államfői poszton, csak egy marionett figura -a minap megjelent hírek alapján kétes múlttal-, melynek zsinórjai -csakúgy, mint lassan minden másé is a hazámban-, ennek a Napóleon-komplexusos törpének a kezében vannak.
Ezt akartátok?
Ezt?
15 évre leszállítva a tankötelezettség határa, 14 évre a büntethetőség határa, a gyermekmunka -kivéve ilyen-olyan esetlegtalánnetánhogyha- kvázi tilalma...
Ezt?

Koncz Zsuzsa: Holnapra kész

Holnapra kész lesz az új megoldás
Holnapra beválik a számítás
Holnapra kész, mert a jövő tervezett
Holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet

Holnapra kész lesz az új beosztás
Holnapra, tudom, lesz csodálkozás
Holnapra kész, mert a jövő tervezett
Holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet

Várom, úgy várom, úgy várom
ezt a készülő csodát
Várom, úgy várom, úgy várom
Hű, de szép lesz ez a világ
Várom, úgy várom, úgy várom
ezt az új megindulást
Várom, úgy várom, úgy várom
mint a gát az áradást

Szépül és épül ez a Föld
szépül és épül ez a Föld
Holnapra kész
Ámul és bámul, aki néz
ámul és bámul, aki néz
Holnapra kész
ahol napra kész

Holnapra kész lesz az új igazság
Holnapra kész az egész világ
Holnapra kész, mert a jövő tervezett
Holnapra kész lesz, ami ma még csak képzelet

..............................

S holnapra kész a tegnap is... hiszen minden visszamenőleg érvényes, átírva minden lapot mindenhol...

És még egy kérdés: ha egy autón nagyMagyarország matrica van, s benne mindenfelé nemzetiszínű zászlók lógnak -matricák is és effektíve zászlócskák-, akkor miért megszokott látvány az abból kiszálló bomber-dzsekis, militari gatyás -terepszínű, oldalzsebes- kopaszcsávó? 
Ez a kettő valahogy kéz a kézben jár?

Első -meg tán második reakcióm-, mikor megláttam ezeket a képeket, ez volt: ööööööö....



Eddig ez itten a fal, maga.



S ez ismét ugyanaz, kicsit már közelebbről. Gondoltam, a belső járatokhoz, szellőzők, vagy tudom is én micsodák azok a bizgentyűk...
Oszt akkor:



Mi van? Tsókolom, mondom, mi van??



Hö??



A kérdőjel továbbra is él...

Sub Bass Monster: Nincs kiút







Valami változik és valami mindíg örök,
az élet bárhogy pörög, társadalmi körök.
Rétegek nem változnak, beleszületsz és ott ragadsz,
nem változik semmi még akkor se ha szétszakadsz.
Burzsujnak születsz a pénzbe döglesz bele,
De másnak nem jut ennyi sem a negyede sem a fele.
Na gyere és nézz: Ó A FASZOM KIVAN!
Ember vedd végre észre hogy mi van?
Lesüjjedni könnyű, felemelkedni nehéz,
hogy ha egyszer lennt vagy már mindenki lenéz.
Nem számít hogy hogy jutsz le a lényeg az hogy lent vagy,
azt veszed csak észre hogy a sok haver elhagy.
A drog a pia, az ok bármi lehet,
ok sem kell hozzá az ember ezen nevet.
De azon már nem ha ő kerűl majd szarba,
és beindúl az életért a kimerítő hajsza.

Refrén: 2x
Nincs kiút lent maradsz a porban,
nem segít itt senki, előbb vernek orrba.
Nem marad más hátra csak a betörés a lopás,
de ha egyszer megbuksz az tiszta szopás.

Nem mehet ez így,ó nem ez így nem helyes,
a parlamentből bírálóan így int a sok-fejes.
Dolgozzál, lakjál, élj rendesen! De hol?
Az országban? Hogyan? Itt mindenki rabol.
Még ők is (he-he) vagy főleg inkább ők,
nem tudni hogy kik a nagyobb bűn elkövetők.
A csórók akik felett a létszükség az úr,
vagy az a pár nagy bunko ki a vagyonbol kitúr.
Tizenéves skacok többszőr felnyomtak pár boltot,
a sajtó meg csak ennyit írt, a banda kereket oldott.
Megpróbáltak kitörni, de rossz lóra tettek,
a rendőrök meg egyből a nyomukba eredtek.
Ha elkapják, nem marad más számukra mint a börtön,
becsületük az nem lesz többet ezen a nyamvadt földön.
Még mélyebbre sűllyednek a rosszból minden kijút,
és ebből a nagy szarból most már tényleg nem lesz kiút.

Refrén: 2x

Ha a kezét nyújtja ők csak belé rúgnak,
bármit kérdez, csak rosszat súgnak.
Nevetnek rajta, ó a szegény ördög,
de senki nem hallja hogy ő mit dörmög.
Megpróbálna újból rendes életet élni,
a világtól nem félni a rosszról beszélni.
Kérni-kérni hogy segítsenek ebben,
de a segítség elmarad a szemünk se rebben.
Közömbös már mindenki mindenkivel, de mitől?
így meg aztán várhatja a sok balfék hogy kitőr.
Lelkileg is megfárad és ezért sokkal rosszab,
lehet hogy szar az élet, de így meg még hosszabb,
Baromi rossz dekkolni a nyakig érő szarba,
nem zavar ez senkit, nem rúg érte farba.
Nincsenek érzések, nem ver a szív...beng-beng,
ezt pofázza neked most Sub Bass és a Genng!

Refrén: 6x

....................................................................

Nem is tudom, miről jutott ez eszembe.

Ez itt "csak" egy folytatás, hisz a kalandos napom krónikája nem teljes még, mert hiányzott egy pontos mondat.
Már megvan.




Mikor megkaptam a meghívást, megilletődtem, s mikor összejött a napra annyi minden, láttam a dolog súlyát is.
De hála Aninak s a később csatlakozó Bóvicának, nem tehettem meg, hogy engedjek kényelmességemnek és milyen jól tettem.

Akkor is, ha a mellettem ülő két blogger jól látta rajtam az előadás közben, s ugyanakkor ütött szöget, önmagát buldózernek valló szögletes barátném fejébe a gondolat, miszerint valami nem smakkol, s akkor is, ha pontos volt a megérzésük, mert ahogy ott ültem, egy ponton azt gondoltam, hogy merre tudok kislisszolni a teremből... De hála a lakásszínháznak, s a helyemnek, ami a kijárattal ellentétes oldalon volt, lehetetlen volt észrevétlenül, vagy legalábbis nagy kalamajka nélkül lelécelnem, így maradtam, szigorúan magam elé nézve és a kellékeket figyelve, valamint a zenét, és a darab tagolását... és azon kérdést feszegetve magamban, hogy miért is nem nevetek?? Úgy, ahogy ott mindenki más. Vagyis mondom, egy bizonyos részletig nevettem én is.
Aztán a jeges rémület lett úrrá rajtam, hogy mennyire kilógok az emberek közül. Mert én azon nem tudok nevetni. Sőt, mosolyogni sem. Sőt, nézni sem.
Sőt...
...de így élek.
Csak nem verekszem a botommal.
(Bár, nem félek használni, s ezt hangoztatom is.)

Majd jött egy jelenet, ami átírt minden addigi érzést bennem.
Ahogy ezek az emberek a tengert, a tenger hangját, a hullámok varázsát, a víz felhajtóerejét számomra is érezhetővé tették, az valami fenomenális volt!
Köszönöm. Ezért, már ezért megérte ott lennem.

Aztán jött az utolsó jelenet:
Saját lábára állni?

Nos, igen. Titánötvözet.
Bal... jobb... bal... jobb... És odaér.

(Nekem jobb  bal ... jobb  bal... ez volt -illetve még most is és mindig- ez a sorrend, egészen amíg vagyok. És odaérek.)

[ht]!
Köszönöm, hogy ott lehettem.
Töprengtem, Mahutani a(z egyik) megmondhatója, mennyit, azon, hogy mit kerestem én ott. Aztán Ő -Ani- mondta ki és tökéletesen igaza van, és nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire megnyugodtam ettől.
Már tudom, s akkor is, ha magamtól nem láttam ezt, de már tudom, hogy azért lehettem ott, mert azt akartad, hogy osztozzam a sikeredben. 
És ezért nagyon hálás vagyok.
Az csak egy dolog, hogy mikor az érkezésünkkor elmentél mellettünk a ruhatárként szolgáló beépített szekrény előtt, rád sem ismertem, olyan szép voltál. S a lényeg, hogy részese lehettem egy más nézőpontnak is, kirángattál az emberek közé. Mert ha nem jut eszedbe rokiként gondolni rám, s csak akkor esik le, hogy ezzel nekem kényeskedő műroki lényemben bajom lehet, akkor ez jól van így. Ez nagyon jól van így. 
Köszönöm.
 

Mellesleg, ha Te buldózer vagy, akkor én mi? Ahogy vettem fel a kabátom, a mankómmal bírtam lesodorni a K O M O D feliratot a míves komódról a ledőlő mankómmal...

Szóval, ha tudsz, bocsáss meg, hogy gyakorlatilag elmenekültem a végén, de ezt nekem helyére kellett tennem magamban.

És azt kell még mondanom, hogy a közönség reakciójából ítélve, nagyon sikeres előadás volt. Nem beszélve arról, hogy a művészet lényege, hogy gondolkodásra késztesse az azzt befogadót. Nos, ezt nálam elérte ez a darab.
Jobb lettem tőle.
Köszönöm szögletes barátném!

Egy napra legalábbis. S különösen nekem.

De akár külön-külön is nagyon megérte.
Mikor összejöttek a dolgok egy napra, azt gondoltam, hogy ááá, ez nekem nem fog menni, aztán, ahogy néztem az egymás utániságot időben, a dátumok kötött voltát -vagyis vagy akkor, vagy sosenemis-, hát kezdtem meggyőzni magam, hogy ugyan, bátoraligátor vagyok én, mennyi fog ez -csak győzze a fuvarosom türelemmel a dolgot.
Előbb 10 körülre beszéltük meg az indulást, mert a tárlat akkor nyit, de aztán kiderült, hogy a következő fejezet a napban ebédidőre esik, úgyhogy áttettük a startot 9-re, azzal a céllal, hogy mire nyit a Szépművészeti, mi ott toporogjunk a külső mozgiliftnél és amint lehet, menjünk nézni a képeket. (Akkor még nem tudtam, mennyire néznem kell ezeket, más apropóból is... sőt, más apropókból is...)
Ehhez képest, bírtunk elindulni innen nem is tudom, mikor, de hogy esélyünk sem volt a pontos toporgásra, az tuti, és az még csak egy dolog, de az ebédidőbeli körömfestési akció elérésének pontját bírtuk úgy eltekerni, hogy egyszercsak a Megyeri híd (amiről nekem mindig Évi ugrik be:) volt "alattunk". Telefonos segítséget kértem, de azt hiába, ugye, úgyhogy reménykedve a legjobbakban a másik oldalt is megnéztük a hídról, aztán az utolsó pillanatban a célnál voltunk. (Mert ügyesek vagyunk!! Tagadja-é eztet valaki??)

1. Épphogy megszáradt a lakk a körmön, már mehettünk is tovább.
Alig néhány körforgalom érintésével már meg is találtuk a Második célt. Ami aznapra első lett volna, de hát ha Nagyi ugye, meg a sárga ugye... szóval, kiállítás.
Élve nemrég felfedeztett lehetőségemmel, kívülről hívtuk a liftet, jött is kedves, segítőkész fiatalember és nem kellett a nemtomhány lépcsőn felvarázsolnom magam az előcsarnokig. Elővettem az ORSZI határozatom, mellyel eddig vagy tucatszor mentem be a számunkra biztosított ingyenjeggyel, s léptem oda az egyik jegypénztári ablakhoz. Mutattam a benn ülő hölgynek és mondtam, mit szeretnék.
Nem emlékszem pontosan a párbeszédre, csak arra a mondattöredékre, melyet aztán a felettesének mondott a telefonba, mikor szakadt a cérnája és hívta őt, mert nem voltam hajlandó elkullogni, vagy teljes árú jegyet váltani. Íme:
- Itt van egy hölgy, és ragaszkodik hozzá, hogy kiadjam az ingyenjegyet... azt mondja már volt itt így többször... de nem nálam... és 50%-os ...öööö... milyen is? -kérdezi tőlem, mondom: Mozgáskorlátozott vagyok, de bármilyen fogyatékkal élő is lehetnék, ugye?- mozgássérült... jó, akkor kiadom...
És kiadta. De nem kettőt -ahogy eddig, minden alkalommal, egyet nekem, egyet pedig a kísérőmnek, hisz így van ez leírva a múzeum honlapján is, de minden más állami fenntartású múzeumén is. hanem csak egyet nekem, mely -mikor rákérdeztem, elmondta- mindkettőnkre érvényes.Még egyrészlet itt zsibog a fejemben: hölgy kérdezi: "Melyikre is mennének?" Mondom. Erre ő: "Hervé. Naná, hogy Hervé." Hmmm... erre Ani mondta: "Néhány hete a Botero-n ugyanígy voltunk."
Kalandos. De egy kekec vagyok. S aki velem jön, az is. Vagy azzá lesz, vagy nem bírja mellettem sokáig. Mert én félember vagyok. 50%. Papíron. (Meg a monitoron némely más, papír nélkülieknél...)

2. Lucien Hervé
Összesen 100 kép van a tárlatban most.
Az apropóim, melyek miatt ezt nekem látnom kellett, az életrajzából egyértelműek. Egyik, a zsidó volta, előbb tiszta volt, de az SM csak ott derült ki számomra, pedig hát ugyanezt az oldalt itthon is megnéztem, de láthatóan át nem olvastam tüzetesen azt, legfeljebb átfutottam. Az SM egy alattomos kór, majdnem olyan alattomos, mint a PPS, bár tény, hogy egyikről sem tudok sokat, de azt hiszem az is igaz, hogy az átlagnál talán kicsivel többet.
A kiállítás egy jellegzetes önportréval nyit, mely széles, fehér térben helyezkedik el, így még mélyebb nyomot hagy a belépőben.
Egy idézet -melyekkel tele van tűzdelve a tárlat-, ami nekem elmondta a lényegét Hervé látószögének:

"Célom, hogy megmutassam a dolgok belső szépségét, a jelentéktelenben rejtőző szépséget.."


/Innen/


/Innen/




/E kettő meg ehunnan, ni/

És ami nekem nagyon megmaradt, nagyon-nagyon, talán a legjellemzőbb látvány számomra a 100 kiállított kép közül, az ugyanez az utóbbi sorozat, a PSQF, egy 1948-as darabja, melyben a felső harmadban látszik egy kisbusz, a szinte közvetlenül mellette haladva a képen tehát kicsit előrébb egy kis személyautó. S e kettőnek a kirajzolódó árnyjátéka a teljes látóteret betöltő kockakövön...

Minden képen az látszik, hogy akár esetleges is lehetne, s éppen ezért benne van az akár órákig egyhelyben ücsörgő, s a megfelelő pillanatra váró fotós, aki épp ettől lesz művész, lenyomata.
Örülök, hogy bejutottam. Mint az előmaceránál kitűnt, lehet, utoljára,. Sőt, mint másnap megtudhattam -egy FURA beszélgetés alkalmával-, a vaskos költségvetési megvonás okán, a tervezett, majd egy tollvonással semmissé tett felújítási és bővítési tervnek "köszönhetően" üres kiállítási termekkel kénytelenül üzemelő múzeum, most ott spórol, ahol csak tud. Tehát lehet, nemhogy ez volt az utolsó, de ahogy a viktátor viktál, még az általam eddig meglátogatott tucatnyi tárlat árát is behajtják majd rajtam...
Tessen csak próbálkozni! Mint köztudott és egy olyan hölgy vagyok, aki ragaszkodik bizonyos dolgokhoz...

Aztán irány egy McDonald's, ahol persze már annyira kivoltam, hogy elfelejtettem a kuponommal fizetni... de sebaj, gondoltam, ennél hüjébb már nem leszek... (de, de, csak azt még ekkor nem is sejtettem...), majd befutott széles mosolyával Bóvica s mentünk is tovább, a nap egy olyan pontjához, melynek szereplése a napirendemben olyan, amire Ani mondott egy nagyon jó meghatározást. Mert én -bár sokat, órákat rágódtam rajta- nem láttam benne ezt.
Pedig ott van. Köszönöm. Vagyis:

3. Mert méltán büszkeségében osztozhattam az én szögletes barátnémnak.

De ez egy külön fáma. A kiállítást meg nézze meg, aki csak tudja!

Sosem gondoltam volna, hogy a párhuzamosok így találkozhatnak.

 

Köszönöm.
Az összes párhuzamosnak.

Mert ideje van.

DOING TIME: I Was A Ye Ye Girl

Ahogy nézem, kicsit kétkedem, hogy ez a hang ehhez a retró nőhöz tartozik-e, de oké, ennyi belefér... mármint kétkedés és nem hang a nőbe, na... vagy tán még az is... ehhh....

K-PAX

Ma is láttam.  Sokadszor már és a minap került szóba épp egy levelváltásnál, úgyhogy ez megint olyan rácsodálkozós volt, hogy egyszer csak itt termett a tévémen /ma FILMBOX PLUSZ 15:05/.



/Ez nem a K-PAX/

Egy idézet, ami eddig megbújt a sok fontos között.
Ajánlom néhány szentfazék és fájón buta, vak, de magát nagyon okosnak érző erős nő/férfi figyelmébe:

"A Földön az emberek a „szemet szemért, fogat fogért, életet az életért elvet követik.

Az egész világegyetemben tudják, hogy ez ostobaság.

„A Földiek közül hiába jött erre rá Krisztus, vagy Buddha, ha a kutyát sem érdekli…”

„Emberek, nehéz elképzelni, hogy húztátok ki idáig!”

Azt meg egyszerűen nem értem, hogy az aki váltig esküszik Jézusra, hogyan éltetheti a bosszút, mint alapelvet. De mint tudjuk, nem ez az egyetlen, amit nem értek.

Tehetném a címet idézőjelbe is, hiszen egy cikkből ídézek, mert fontosakat ír, ráadásul a témában kompetensen teszi ezt.

"Az államadósság mérséklésének és a foglalkoztatás bővítésének univerzális eszköze a rokkantnyugdíjasok és a munkanélküliek ellen indított támadás. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok között nyilván vannak „potyautasok” is, de túlnyomó többségük valóban született rendellenességgel küszködő, vagy munkában megrokkant, illetve egészségromlást elszenvedett személy. A 350 ezres állomány közel egyharmadát minden előzetes vizsgálat nélkül csalónak minősíteni nem igazán tekinthető kulturált, korrekt eljárásnak. Az egyébként is gyűlölködéssel terhes közhangulatot tovább terhelni egy újabb front megnyitásával nem tűnik bölcs dolognak, bár az oszd meg és uralkodj gyakorlata mindig is hatékony irányítási módszer, legalábbis rövidtávon. Természetesen nem csak morális problémák vannak az elképzeléssel.

A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok állományának mérséklése már évek óta napirenden van. Létszámuk 2005-ben volt a legmagasabb, 467 ezer fő, azóta apadó tendenciát mutat. Különösen felgyorsult csökkenésük a 2008-ban bevezetett rehabilitációs járulék, a demográfiai folyamatok, illetve az új megállapítások szigorúbb feltételekhez kötése miatt. A 2005-ös csúcslétszámhoz képest 25%-kal, több mint 115 ezer fővel csökkent létszámuk, melynek túlnyomó része a 2008-at követő időszakra esik. A rokkantsági új esetek megállapításának 10 ezer főre vetített aránya soha nem volt olyan alacsony, mint napjainkban. Az elmúlt években a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok körében megvalósult évi több tízezerre rúgó állománycsökkenésnél nagyobb fogyást célszerűtlen forszírozni.

A Széll Kálmán Terv hallgatólagosan feltételezi, hogy rendelkezésre állnak, illetve viszonylag egyszerűen megteremthetők azok a munkahelyek, amelyek a szociális ellátó rendszerekből kikerülők tömegeit felszívják, megélhetésüket biztosítják. Ez pedig óriási tévedés. A 2000-es évek első felében, amikor a munkaerő-kereslet mértéke lényegesen kedvezőbb volt a jelenleginél, nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozói szektor nem tart igényt a képzetlen, alacsony munkakultúrával rendelkező, többszörösen hátrányos helyzetű munkaerő-tartalékra az inaktívak és a tartósan munkanélküliek köréből. Helyettük inkább szakképzett szlovák, román, ukrán, stb. munkaerőt alkalmazott különféle konstrukcióban. Nincs okunk feltételezni, hogy egy esetleges munkaerő-kereslet bővülés esetén ez most másképp lenne.

...

Tanulságul talán annyi vonható le egy régi viccet felidézve, hogy nem ártana a kormányzatnak előbb számolni, aztán riogatni a vágással.
Adler Judit
(A szerző közgazdász, szociológus, egyetemi doktor, a GKI kutatásvezetője.)"

Az egész cikk itt olvasható és érdemes is megismerni.

Ott voltam, meghallgattam, mert érdekel. Meg akartam győződni arról, hogy amit gondolok, az helytálló-e.

Tegnap csak megjegyeztem, amolyan figyelmeztetésnek saját magam számára, nehogy hagyjam elsikkadni ezt a dolgot, s lám, hithű legények már türelmetlenkedni is kezdtek a folytatásért.
Bájos ez a lelkesedés és finom stílus, mellyel alátámasztja némelyikük érdeklődését.
De ugorgyunk!!

A Polgármesteri Hivatal B épületében zajlott a fórum. Ahogy a parkolóból evickéltem az épület felé, megkértem Anit, hogy menjen előre és ott kérdezze meg, hogy merre is kell menni, hogy ne kelljen nekem ott keveregnem, hanem rögvest a jobbik helyre mehessek. Ani előrekocogott, majd megállt, mikor már belátott az épületek közé, s visszaszólt:

- Szerintem nem kell megkérdeznünk. Odatalálunk.

Jogos volt, kicsiny idő után magam is odaértem s láthattam a népes seregletet, akik a megfelelő bejárat előtt várakoznak.
Próbáltam nem röhögni, mert ez komoly.
Nagyon komoly.
A portán megkérdeztem, hogy merre is lesz a szeánsz, aztán mentünk is a Díszterem felé. Akkor még csak a hangosítást állítgatták be és néhány helyen üldögéltek érdeklődők.
Nekem a jobb szélső szék az ideális hely egy nézőtéren (mert az előtte lévő sortól beljebb nem fér el a lábam, itt viszont szabadon előre tudom nyújtani), ám itt a legfölső sort kivéve a többihez lépcsőn kellett lemenni, s ennek pedig a legszélső ülése előtt egy oszlop takarta a terem közepét, azt pedig nem kockáztattam meg, hogy kimaradjak egyetlen részletből is a teljes látképet illetően, tehát beljebb araszoltunk.
Kis időnek utána minden hely foglalt volt már, kezdődhetett is amiért jöttünk.

Együtt elénekeltük a Himnuszt. Ez nem kíván magyarázatot, nagyon tetszett.
Először beszélt a helyi alapszervezet szóvivője Endrész Klaudia, egy csinos, fiatal hölgy, ki öltözékét tekintve nekem inkább domina benyomását keltette -csipkés és vállát szabadon hagyó, testhezálló fekete fölsőjében s hasonló színű nadrágban, valamit éjfeketére festett hajával-, mint a politika színpadán szereplő emberét. De legyünk nagyvonalúak, ahogy a komenista időkben a hithű pártleányka a tenyerestalpas traktoros volt, mint pártjelkép, ma pedig úgy tűnik, a szép, nőies, de kétségkívül határozott domina felel meg ennek az elvárásnak. Ám, mondom, az tény, hogy üdítően okosan, helyesen, szépen beszélt.
Majd Csuti Levente kapott szót. Ő az elnök itt.
Nos, Klaudia szépen beszélt, érthetően, a közönséghez intézve szavait, s felállva helyéről tette mindezt, bemutatta a megjelenteket s megnyitotta a rendezvényt.
Csuti Levente a párt helyi elnöke és országgyűlési képviselőjelöltje volt a választásokkor, ezt előrebocsátom. Tehát, ő következett. Nem állt fel, papírjából olvasta fel a "beszédét", a sorokat ujjával követve, de néha még így is eltévesztve azt, monoton hangon, írásjelek érzékeltetését is nélkülözve, nemhogy a hangulati elemeket kiemelve tette volna a mondandóját különbbé, mint egy rekordkísérletet, melyben mondjuk a telefonkönyvet olvassa fel valaki.
Mellette ült Vona Gábor, aki néha ránézett, lopva, aztán újra jegyzeteibe temetkezett...
Csuti beszélt az országos politikáról, a FIDESZ ígéreteiről, s sok másról, de esküszöm sokkal jobban lekötötte figyelmem, hogy egyrészt a lábam elférjen, másrészt, hogy kihagyta ez az ember az általános iskola első három évét... Nem tudom, meddig beszélt, aztán végre átadta a szót a fővendégnek. (Mert voltak még ketten VG mellett, a Jobbik jogsegély-szolgálatától, akikhez konkrét helyi kérdéseket lehetett intézni egy ott körbeadott papírra írva, s melyeket később meg is válaszoltak, főként a battai társasházi botrány kapcsán, valamint a devizahiteleseket érintő kilakoltatásokra vonatkozóan.)

Vona átvette a szót -mely addig mintha egy párna mögül, vagy szélfútta nádasból igyekezett volna hozzánk érni, megjegyzem, vajmi kevés sikerrel-, s kezdődhetett az, amire nagyon is kíváncsi voltam.


Mint írtam, szokásomhoz híven, jegyzeteltem, most ezt -ahogy szintén tettem már- ideteszem, pirossal a jelen kiegészítéseimmel.

13-70 életkor
Erika!! Ketteske barátnője, amúgy szomszédunk, egyidősek, tehát nincs 20 éves. Rákérdeztem, hogy hogyhogy itt találkozunk (megjegyzem, szerintem ő lepődött meg rajtam jobban a sorok között), azt mondta, érdekli, s ha választani kell valakiket, akkor a Jobbikot választja.)
mozgalmi zene 1000-rel Sajnos én műveletlen vagyok ebben (is), így még rákeresés alapján sem tudtam biztosan, hogy mi is lehetett egynémely dal, amit hallottam, ha valaki tud ilyeneket, ne fogja vissza magát és linkeljen itt alant, de ízibe!! Köcce)
jogsegély a társasházi botrányban érintetteknek Miután it helyben ez egy égető probléma, megkerülhetetlen bármely politikai erőnek és tisztelet, ha ehhez hozzányúlnak. Csak tán eredmény kellene már.
Csuti Levente nem tud beszélni! Megjegyzem, olvasni még kevésbé.
Nemzeti Kríziskezelő felállítását ígéri a FIDESZ s sürgeti a JObbik, de előrelépés nem történt még
Battán akciócsoportot szerveznek a kilakoltatások ellen
"20 évet a 20 évért" folytatódik most Autentikus forrásból
történelem tanár Ezt én eddig nem tudtam, s most egy kifejezett jópontot írok jóvá neki. Ennek megfelelően -bár, mondom, ezt csak most tudtam meg- értelmesen beszél.
'81 óta csökken a lélekszám és fizethetjük az államadósságot Érdekes, beszédes párhuzam, ennek (is) utána kell majd néznem.
cigány lélekszám-növekedés sokszorosa a magyarénak Ez tény. Az sem kérdés, hogy valamit csinálni kell. Választ vártam.
VASTAPS
3. gyerektől a csp -> adókedvezmény lehet; csp: életkor minimumhoz kötve Az első nem rossz ötlet, sőt, de vigyázni kell vele, lásd a remek egykulcsos adórendszert. Adókedvezmény csak a nagy jövedelemből érvényesíthető. S ezt ott még Vona Gábor is kihangsúlyozta, hogy nem az keres jól, aki sokat s jól dolgozik. Az keres jól, aki jó helyen van, elsősorban.
A másik, a minimum életkorhoz kötés, felmerül bennem, hogy a Vona által oly nagyon -s ismét megjegyzem joggal- kritizált olló, így tovább nyílik, sőt. De ezt a veszélyt ő ezek szerint kizárólag az egykulcsos adórendszerben látja, pedig így egy generáció bizonyos részét, ráadásul megszületett magyarokat tenne eleve jókora hátránnyal indulóvá. Mert a születendő gyerek nem tehet róla, hogy hány éves volt az anyja, mikor ő a világra jött. Ez nem számít?
szavazati jog - elvi kötelezettség megadni a határon túliaknak Meglehetősen beszédes volt a metakommunikáció amivel kísérte ezt a beszédrészt. Elvi kötelesség.
"Ha a finnugoroktól származunk és nem a hunoktól, akkor miért vagyunk HUNGÁRIA és nem FINGÁRIA? Hangulatelem, turáni származásunk bizonyítására. Nem tudom mennyire igaz, de, hogy talált, az tuti.
G8 értelmetlen iddogálás Ahol Vona szerint a világ vezető hatalmai megbeszélik, hogy mennyire nem érdekli őket a többi...
Budaházy rokonság, interpelláljon Vona szegény bebörtönzött miatt Legalább tudtam kiről beszélnek.
VASTAPS
"A Parlamentben érdemi munka nem folyik." /VG/ Elmondta, hogy a plenáris ülésekre a kormánypártokból gyakorlatilag nem jár be a többség, sőt, egy-egy szót kérő mondja a magáét a félig vagy szinte egészen üres háznak. Ez nem jól van így, tette hozzá. Akkor kérdezem, csókolom, tessen mondani, hogyan kéne, lehetne, kellene?

Eddig a jegyzeteim. Ekkor már a kérdéseken is túl voltunk, s maradt a konkrét helyi téma -a társasházi botrány- megbeszélése, amiben én nem  vagyok érintett -szerencsére-, így engedtem leporellóvá hajtogatott lábam késztetésének, s indultunk haza. Utána itthon még azt a fent jelzett szösszenetet idetettem, s lám, nem hiába.

Érdemes volt elmennem. Az érdeklődők igen sokfélék voltak, és jó volt szemtől szembe látni ezt az embert, aki a Jobbik elnöke.
Nem csalódtam.
Köszönöm Ani.

És nemcsak én!! 
Mert elcibáltam magammal, szorosan szoknyájába kapaszkodva, Mahutani kedvest.

De abban a vonatkozásban sem volt hiba, hogy vihogtunk.
De majd holnap a részleteket, mert jegyzeteltem. Ahogy szoktam, hiszen kinek agya nincs.... az hiába visz noteszt, ha ez nem rímel, bakker. Pedig igyekeztem.
Na, megyek aludni.



/Képecske eredeti címe: rosszabbik... ezt helybenhagyom, s hozáteszem, a közönség reakciója ehhez igen hasonló volt, népszerű magyargyárek ez a VonaGábor/

Ja, már megint. Vegyültem. A zemberek közé, én, én, aki liberális vagyok. Előre megkérdeztem telefonon, hogy ugye nem fognak elzavarni... s lám, még vihogni is lehetett... :)

.........................................

Íme, 03. 04-én megszületett.

Felhívás!

Eszközöltem egy hívást, s megérdeklődtem, hogy kidobnak-e, de állításuk szerint nem, tehát ott leszek.
Csatlakozik valaki hozzám?



/Plakát ehunnan, ni/

Én ott leszek. Érdekel, hogy mit mond a városnak ez az okos ember.

Láttam a minap itt a parkomban a bálnás bejegyzéseket, de meg klell mondjam, nem nagyon érdekelt, úgyhogy nem néztem utána mi is ez. Aztán tegnap este ráakadtam az utóbbi idők legszebb gyöngyszemére.

Ki lehet ebből magyarázni magát?
"Balneológia... maradjunk ennyiben bálnatenyésztés.... "
Nebassz! És ez az ember felelős a jövő generáció tudásanyagáért! 
Nebassz! Fejétől büdösödik a bálna! /mondá néni aki mellettem töltötte az éjszakát, köszönöm/
Nebassz! Nincs mellette néha egy olyan ember aki csak úgy nagy vonalakban tisztában van némely dologgal, hogy ne mondjon ekkora szín tiszta faszságot nyilvánosan a Magyar Kormány nemtomhányadik embere???
Mert azt még én is tudom, én bakker, én, akinek a rokkantnyugdíját a Matolcsy klán csalásnak minősíti, tehát még én is tudom, hogy az minimum nincs közvetlen összefüggésben a nagytestű tengeri emlősökkel, ellenben a hazai turizmust, vendéglátást nagyon is befolyásoló gyógyfürdő-kultúrával, gyógyvizekkel annál inkább. Hiszen a balneológia lehet Új-Zélandon nem annyira, de itthon egy pöttyet fontos dolog. (Bár gyanítom, hogy de, ott is fontos a gyógyvíz és tán még a bálnatenyésztés meg nem is annyira tudományág. De cáfoljanak meg!)

Szóval, előre!
Élen a Napóleon-komplexus-gazdag (még) bajusz nélküli királyunk!
Éljen a köztársasági elnökünk, s erről jobb jellemzést még nem hallottam, mint ezt: "Annyira kib.szott liberális a Fidesz hogy Forrest Gump-ot megrakták köztársasági elnöknek...azért ez becsülendő..." /csizsikpizsik/

Visszatérve, igen, kimagyarázzák. Ezt is. Csak ki kell várni, én bízom a fiúkban, s most már, hogy Szili is melléjük állt -mert ott a tál, amiből csemegézni lehet- semmi nem állíthatja meg a felemelkedésben szép hazánkat a még szebb jövő felé!

Ma.

Köszönöm.
És igen, néha már-már elhiszem. Pedig tudom, hogy bárki mondja... s ebből talán azt is tudom, hogy ... és legyen elég mára ennyi.
Köszönöm.

Ausztrál,1994.

Ez egy olyan film, ami ott van nálam az elsők között.
Sokszor láttam már, és most meglepve tapasztalom, hogy vagy csak nem találom, de az is lehet, hogy egyáltalán nem írtam róla még egyszer sem. Pedig... pedig, pedig.

Pedig túl akarom élni. S akkor is, ha '79-ben már éltem, de még nem találtam meg az életem.
 

  '84-ben rátaláltam. És azért is érdekes ez a bejátszás, mert ez időben épp odavaló, ám tátott szájjal néztem most, hogy az akkori jövőmet vetíti előre.

 

Tick egy mondata a filmből, ami lehetne olyan fontos is, mint maga az RSJ!:
"Érdekes, nem számít milyen erősnek gondolom magam, akkor is fáj."

Hát, ezt jelenti.

Tekintve mai hangulatom -mely a tegnap este teljesen érthető folyománya- Ditte küldött nekem egy okosságot. Némelyik azért nagyon ott van! Íme:



/Kép lakik ehun ni/

Hallgass mindig anyádra, mindenre, amit mond és arra is, milyen
hangnemben mondja!
Thomas, 7 éves

Manapság sokkal könnyebb nőnek lenni. Régen máglyán égették el őket.
Benedict, 5 éves

A férj az tulajdonképpen hasonló dolog mint az apa, csak kicsit többe kerül.
Nelly, 5 éves

Apukámnak vidékre kellett költöznie, ezért nekem lett egy új apukám,
aki itt marad a városban.
Selma, 7 éves

A szememet apukámtól örököltem, a hajamat pedig anyukámtól. A téli
dzsekimet pedig a szomszédoktól.                              
Sylvia, 7 éves

A testvérét az ember utálja is meg imádja is. A testvér, az egy olyan
nagyon kedves seggfej.
Filip, 7 éves

Az ember a családjának mindig elmondhatja, amit gondol, és soha nem
kell attól félnie, hogy valaki ugyanazt gondolja.
 Hakan, 6 éves

Abból, aki jó nevelést kap, jó gyerek lesz. Abból, aki rossz nevelést
kap, jó fej.
Tony, 6 éves

A fiúk nagyszájúbban születnek, mint a lányok. A fiúk belsejében nagy
ordítás lakik, aminek ki kell szabadulnia. A lányok belsejében kis
dolgok vannak, nekik elég ha kicsit nevetnek és futkároznak.
 Sofie, 8 éves

A nagyon okos nők azok voltak, akik elkezdték támogatni, hogy nem
mennek férjhez.
Elin, 8 éves

A barátnőimmel mindenről lehet beszélni. A fiúkkal is, de az nehezebb,
mert a szavak között annyi vihogás van.
 Sofie, 6 éves

Akkor megy férjhez az ember, amikor másvalakit jobban szeret
önmagánál. Szerintem ez nem lehet túl könnyű.
Ellen, 7 éves

Az együttélés és a házasság majdnem ugyanaz, kivéve hogy az egyik
önkéntes, a másik meg kötelező.
Siri, 7 éves

Nem hiszem, hogy használnék fogamzásgátló tablettákat. Nem is hiszem,
hogy olyan fontos lenne, mert nem akarok soha fiúk közelébe kerülni.
Kate, 7 éves

... És akkor a pap megkérdezi, akarod-e házastársadul azt, aki
melletted áll, vagy valaki mást. Általában nem áll ott senki más,
ezért azt válaszoljuk: akarom.                  
Emil, 7 éves

Furcsa, hogy az ember milyen keveset ér el, ha nem is próbálkozik.
Pauline, 8 éves

Az angyal az általában női foglalkozás.
Louise, 7 éves

Az angyalok teljesen természetesek ott fenn az égben. Csak a férfiak nem azok.
Cindy, 7 éves

Régen a férfiak nem tudták, hogyan lesznek a gyerekek és honnan
jönnek. Apák napján azt ünnepeljük, hogy végre megértették ezt a
dolgot.
Nina, 7 éves

Az apukámon látszik, hogy svéd, mert nagyon hasonlít az öccsére.
Matilda, 8 éves

Belgiumban minden háziállat szürke... Vagy csak az az újság volt fekete-fehér...
Matilda, 7 éves

Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy
kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra. Akkor már külföldön vagyunk, de
megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki.
Oscar, 8 éves

Az USA-ban már rengeteg embert felküldtek a Holdra. Meg többet is fel
kéne küldeni... talán mindet.
Moa, 6 éves

József nem volt az igazi apja Jézusnak. Volt ott valami dolog a
szamárral, de már nem emlékszem rá pontosan, mi.
Sofie, 6 éves

Én ismerem a Bibliát, mert járok hittanra. József eltűnt Jézus
életéből, és azt hiszem, hogy újra házasodott. Egy kicsit
szokványosabb nőt vett el, mint az a Mária volt. Aztán lettek
gyerekeik, szokványosan, nem Isten segítségével. Mert az ácsok
általában azt szeretik, ha a dolgokat szokványosan csinálják.
Linn, 9 éves

 

Avagy: A G-pont.


Hétfőn este már nem nagyon hagyott a gondolat békén, miszerint másnap reggel jelenésem van, s tulajdonképpen mit is keresek én ott? De -már mikor jelentkeztem is.- az járt az eszemben, hogy ha lajstromba vettek, akkor nyilván nem furakszom be illetéktelenül, így amennyire lehet, nyugodt voltam.
Aztán reggel indultam is, egy barátom vitt fel, s mivel ő munkába ment, korábban értem a szállóba, mint a kiírás szólt, így ücsörögtem majd' egy órát egyedül a szobámban.



Nem pontosan ez volt, mert elrendezésében kicsit más, de berendezési tárgyai tekintetében, s főleg hangulatában tökéletesen látható, miről beszélek.
9-re volt kiírva az első óra, én előtte kétségbeesetten hívtam aki eszembe jutott, hogy mégis hová kell mennem, vagy üljek ott három napig... de információt nem kaptam, így a határidő előtt néhány perccel elindultam, lesz ami lesz alapon.
Ahogy csuktam az ajtót, a szomszéd szobából éppen jött ki egy fiatalember, bőrdzsekiben, lófarokba fogott hajjal, s én rögvest le is csaptam rá: "Csak nem EBH?"
De, az volt... úgyhogy onnan együtt mentünk felfedezőútra, le a recepcióhoz, ahol megtudtuk, hogy ugyan jól emlékeztem, de lányos zavaromban mégis hagytam az enyészeté lenni az információnak, vagyis a Zöld Szalonban lesz a tréning. Tehát, irány az első emelet, a nevezett terem.


/Fenti két kép innen/
 
Végre rátaláltunk a velünk együtt 18 főre, plusz a projektvezetőre, akik a mostani Az egyenlő bánásmód érvényesítése és a társadalmi érzékenység fejlesztése című képzésen részt vesznek.

A várakozásaim mik voltak? A tréning talán első elemeként kaptunk két-két etikettet, melyekre fel kellett írni, egyikre a "mit hoztam", másikra a "mit vinnék" kitételnek megfelelő gondolataim. Én a "Hoztam"-ra felírtam:
Tapasztalat,
Érdeklődés,
Bizakodás
A "Vinnék"-re:
Tapasztalat,
Egyensúlyt,
Kapcsolatot,
Konkrét információt.

Azt mondhatom, elvárásaim nem voltak irreálisan magasak. Ehhez képest viszont óriási értékkel gazdagodva távozhattam, csütörtök este.
És itt nem a mindennap korlátlanul fogyasztható svédasztal és hasonló reggeli nyújtotta "előnyökről" beszélek....


Avagy-ügyben.
Segédanyagként sok más mellett megkaptuk a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szövegét is. Ebben felsoroltatik a megkülönböztetések fajtái, azok meghatározása, az ebben érintett csoportok köre, többek között.
Így hangzik a részlet:

"Az Ebtv. szerint „közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

a) neme
b) faji hovatartozása
c) bőrszíne
d) nemzetisége
e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása
f) anyanyelve
g) fogyatékossága
h) egészségi állapota
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése
j) politikai vagy más véleménye
k) családi állapota
l) anyasága (terhessége) vagy apasága
m) szexuális irányultsága
n) nemi identitása
o) életkora
p) társadalmi származása
q) vagyoni helyzete
r) foglalkozási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama
s) érdekképviselethez tartozása
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője

miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne."

Tamás, akivel a végén egy hosszasabb kávézást eszközöltünk még az étteremben, rámutatott erre a nem elhanyagolható részletre. Ki-ki vonja le a megfelelő következtetést ebből, mert ugye az látható a felsorolásból, hogy a fogyatékosság a G-pont a kérdésben.
Vagyis a téma legérzékenyebb, ugyanakkor talán a legnehezebben megközelíthető részlete.
Egyéb kérdés?

................................................
Kapcsolódó írásaim a képzés gyakorlatairól: 1, 2, 3, 4,...


 

Mert felszólítottak rá.

Egyik rokilistán kaptam ezt a viccet:

Egy férfi bemegy egy bárba, ahol a kiszolgáló egy robot.

A robot megkérdezi tőle:
- Mit kér, Uram
- Egy Martinit.
- És mennyi az IQ-ja, Uram?
- 168.
Ezután a robot elbeszélget vele a fizikáról, az orvostudományról és az űrhajózásról.

A férfit nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, ezért később visszamegy a bárba.

Újra Martinit kér, és amikor a robot az IQ-ját kérdezi, azt válaszolja, hogy 90.

Ezután jól elbeszélgetnek a fociról és az időjárásról.

A férfit még mindig nem hagyja nyugodni valami, ezért harmadszor is visszamegy:
- Mit kér, Uram?
- Egy Martinit.
- És mennyi az IQ-ja, Uram?
- 15.
A robot közelebb hajol:
- 2014-ben is a Fidesz-re szavazunk, ugye......!?

Ma reggel megint a Mokkára tévedtem, most pedig a Parlament plenáris ülését nézem.

Nem először ragadtam le ennél.
Reggel egy KDNP-s politikus -mea culpa, nem emlékszem a nevére- elmondta, hogy a demográfiai hullámvölgy miatt is kiemelten fontos, hogy a most készülő Alkotmány tartalmazza a magzati élet védelmére vonatkozó szakaszt.
A műsorvezető megkérdezte, hogy ez abortusz tilalmat jelent-e. A válasz az volt, hogy elismételte a korábbi mondatát.

Most pedig hallgatom a témában az országgyűlés vitáját.

Elolvastam az idevonatkozó törvényt, 1992. évi I.XXIX. törvény a magzati élet védelméről.

Miért érzem ismét azt, hogy szemenszedett hazugság amit el akarnak hitetni a zemberekkel? Miért érzem azt, hogy tilos lesz az abortusz? Miért érzem azt, hogy a kötőtű ismét halálba segíti nők tucatját? És miért érzem azt, hogy ezzel a hazug, kétszínű, gazdagot gazdagabbá, szegényt lehetetlenebb helyzetbe sodró, EU-val packázó -s annak levét velünk megitató- kormány mélyen egyetért? 

Mert azt nem hihetik, hogy az a nő, aki nem akar szülni, mindent, bármit meg fog tenni, hogy véget vessen a terhességének.
MInt ahogy az a nő, aki gyermeket akar, mindent megtesz azért, hogy legyen.

Ez komoly! Az egy dolog, hogy nincs memóriám, ezért elfelejtem a végre meglelt s már korábban használatba is vett adatkábelt, de azzal ha a fene fenét eszik se boldogulok, hogy feltegyem a nagy örömmel és elégedettséggel készített képeket a remekművemről, de még az is kihussan okos kis (vagy már mondtam: buta nagy busa... tessen választani) fejemből, hogy nem is van a receptbe benne én csak kreativitásom okán tettem bele a  lényeget, aztán persze -igazolandó a nem is valót- még hivatkozom is rá!!

De szóval, hogy érthető legyen. Én imádom a muffint. Enni is, de sütni mindenképpen. Tán mert ez az egyetlen, amit nem rontok el, de ezt ne feszegessük jobban, legyen elég annyi, hogy szeretem, oszt jónapot! Próbálom kitapasztalni, hogy elérjem azt az állagot, amit egyszer egy írországi útmenti fogadóban ettem, mert az valami éterien légi, édes, de nem émelygős, áfonyás álom volt. Bazi méretű, dagi, puha de tömör és olyan, amilyennek lennie kell.
Tehát kísérletezem.
Mostanság csak féladagot sütök, mert rajtam kívül más úgysem eszik belőle, tehát minek is készítenék egy tucatnyit, legdurvább napjaimon sem vagyok képes elfogyasztani annyit, tehát csak 6 kapszlira valót rakok össze. Most is.
Narancsos-rumos-csokis muff. Illatos, finom.
Le is fényképeztem, hogy idetehessem okulásul, majd marhára nem találtam az adatkábelt. Néhány óra kétségbeesett kutatás után a nyugis kávézás alatt megláttam, hogy Hármaska gépéből lóg kifele az én adatkábelem. Cö. Csoda, hogy nem találtam??
Na, ez is megvolt. Kávézás befejez, mazzag áthelyez, osztán mit kék csinyálni??
Öööö... nem jöttem rá.
Bakker. Ott van a kép a teflonba benne, megvan a kábel és nem tudom átküldeni rajta azt. Áááá....

És ez még semmi! Mert Dittének mondom a dzsímél ablakába benne, hogy süttem rumos mufft. Kérdezi, hogy az meg milyen, mármint milyen receptből. Erre én átküldöm a mindmegette.hu megfelelő darabját és várom az elismerő megjegyzéseket.
Ja, de az csak nem jön. Mert Ditte képes azt nehezményezni, hogy ebben gyárilag nem is van rum!! Ööööö... hát ez nekem fel se tűnt. Én magamban a receptet úgy könyveltem el, hogy az narancsos-rumos muffin. Oszt jónapot. de nem, ahogy visszapörgetem magamban, már megvan, hogy csak néztem a fiókban a hozzávalókat, ilyen csoki, olyan cukor, emilyen aroma és a rumot találtam a legkézenfekvőbbnek ehhez. Aztán bele is tettem és lett igazi illatos, finom darab az eredmény. Innen pedig ezt én magamban össze is dolgoztam. Kell ebbe belekötni? Jaj már.

Amint netán megtanulom ismét, hogy hogy lehet a teflonból kivarázsolni a képeket,a kkro ide is kerülnek, addig is ajánlom ezt:

Minimum ééééérdekes. Ahogy Medve mondaná. :)

.........................................................................

Na, hazajött Hármaska és ostoba anyájának megmutatta, hogy hogyan lehet kibűvölni a fényképet a teflonból.
H9h9!
Íme:



Mahutani megkóstolta és még él. H9h9!