Tegnap megnéztem.

Este volt a tévében, így végignéztem.  Nagy formátumú film, szép képekkel és a többi. (Új információ volt számomra, hogy Attila, Isten ostora, mennyire szerette a vörös hajú nőket. Így én, valószínűleg az ő leszármazottja vagyok. Mik vannak??!! De ez nem fontos, nagyon nem fontos, csak megjegyeztem.)

 



/Kép innen/

"A hun-magyarok nagy királyáról könyveket lehetne írni. Vajon miért fordult vissza Atilla Róma falai alól? A félelmetes magzatgyilkos járvány vagy mocsárláz által tizedelt és meggyengült serege, esetleg látomásai miatt? Netán tisztelte az Örök Várost, amit gall, vizigót, vandál hadurak felgyújtottak és kifosztottak? Ez a titok a múlt homályába vész. De ha Rafaello festményét nézzük -- amelyen az angyalok meghátrálásra késztetik a rettegett Atillát, - talán elhisszük, hogyan alakították a történelmet a vallás, a politika és más ideológiák. Számunkra azonban Atilla váljon legalább olyan erővé, mint a mongoloknak Dzsingisz kán vagy a jenkiknek szeretett Rooseveltjük! A képen a Hadúr kardjával csatába induló Atilla már a beérett, bölcs, megállíthatatlan, de igazságos királyként szerepel, aki körül 'minden igaz még erősebben világol'." - [Kertai Zalán festőművész rajza. Hunok - Magyarok, Rokon népeink harci kultúrája. Szerkesztő: Kárpáti Gábor Csaba, Bp. 2004. Kiadó: HUN-idea.]" /Innen/



"Időszámításunk szerint a IV. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán, ők voltak a hunok. Élükön pedig a kiemelkedő hadvezér, Attila (Gerard Butler) állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot, és ehhez megvoltak a megfelelő képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet. A nyugati kultúrában és hagyományban Attilát “Az Isten ostora”-ként ismerik, majd neve a barbarizmus és a kegyetlenség szinonimájává vált." /Innen/

Nekem úgy tűnik, a kegyetlenség stabilan megmaradt.

Attila apja, Mundzsuk (vagy Mundzuk) mondja a fiának ezt:
"Hogy jussunk el az Aranyos Szedeletbe, ha egymás ellen harcolunk?"
Talán, nem lenne baj, ha a mai, az istenek vezérletében önkényesen válogató attila-utánzatok, is elgondolkodnának jelképük apjának ezen a mondatán.

 Aranyos Szegelet: "A honfoglaló magyarok a Kárpát-medencét nevezték a világ aranyos sarkának, aranyos szegeletének, amely kövér legelõivel, halban gazdag folyóival, vadban gazdag erdeivel és a Kárpátok védõ-ölelõ oltalmával alkalmassá tették ezt a földet a végleges letelepedésre, a végleges visszatérésre." /Innen/ 

Még egy van, ami szintén este ragadt meg -tudom, csak időlegesen, ezért is írtam fel, s rögzítemn itt a padomon is- agyam helyén. S ez egy Thomas Mann idézet: 
 "Nem az ember a fontos, hanem a történet. De nem minden emberrel történik meg akármilyen történet."

S most találtam még egyet, melynek aktualitása nagyon is élő, hallgassa, akinek van füle, hogy a stílusnál maradjak: „Thomas Mann a nemzetiszocializmust kertelés nélkül az excentrikus barbárság és a primitív-tömegdemokratikus vásári durvaság óriáshullámának” nevezte: „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.”

Nos, itt tartunk. Vagyis ti itt tartotok, mert Attila a nagy, de kegyetlen király apjának tanácsát, mely szerint -szépen lefordítva- egységben az erő, bírtatok semmibe venni, és széltszakítottátok a magyarokat. 
Üljetek le, üljünk le egy percre és gondolkodjunk! Ránk férne, elhiszitek?




 

Ha már EZ nem zenema, hát pótolnom kell a hiányt valami arra érdemessel.

Mindenesetre megfigyelendő a változás, ami nála mutatkozik.
Mert ebből:

Ilyenné:

Az eleje kicsit döcögős, de érdemes kivárni. Meglehetősen unikális amivé fejlődik. Nattyon komoly. 

Akár ZENEMA is lehetne, de hát nem az... nem is értem. :)
Csak eléggé jellegzetesek ezek a figurák, s nosztalgia-röhögést kaptam tőle, na.

 

Komoly. Nattyon komoly.

Ha már nekem ez -mekkora mák!!- szívemhez közel áll.
  S most, hogy ezt leírtam jöttem rá, hogy nemcsak a nezetiség okán, de ezt hagyjuk... Ja, az egyik roki-listán kaptam, naná.

Dittének ajánlva.



Azért ez komoly. De nem?? 

Kinek-kinek más okból.

Különböző okokból lehet böjtöt tartani.
Én például egy busztól vezérelve kezdtem életem legnagyobb ilyetén szertartásába, eltartott vagy 4 hónapig, teljes böjt formájában.
Mely ugye, azt jelenti, hogy még vizet sem vehettem magamhoz. Néha nedves gézt szopogathattam, de ennél többre -s nem vallási indíttatásból- nem voltam képes.
A böjt sokféle lehet. Indíttatástól függően, ugye.
Az első, ami nekem -s gondolom ezen a vidéken másnak is- beugrik, az a vallási hasonnevű időszak. Az oldalról egy idézet:

""Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik az nem virraszt, és aki nem virraszt azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. - A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ui. Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: "abyssus abyssum invocat". örvény az örvénynek kiált.
(Anselm Grün: Böjt - Test és lélek imája)"

Én -ismétlem- böjtöltem. Akkor ez azt jelenti, hogy kiáltottam isten után, s meg is kaptam a választ?
  Igen. Tulajdonképpen igen. Én akkor kiáltottam isten után és meg is kaptam a választ.

A minap hallottam, hogy a frissen megjelent s a közoktatás 11. évfolyamában tanulóknak ingyen rendelkezésükre bocsátott hivatalos 2011-2012-es tanévre szóló naptár egyszerűen nem tartalmatzza a keresztény /vagy keresztyén, vérmérséklettől függően "szabadon" választható/ ünnepeket.

Ellenben tartalmazza a muszlim és hindu ünnepek időpontját.



Az oldal, ahonnan a kép is való, egy ajánlót tartalmaz, mely alapján megrendelhető a kiadvány.
Ott a cikkben szerepel a naptár célja is, melyet így fogalmaz meg:
"Állampolgári ismeretek, osztályfőnöki óra vagy más tantárgyak oktatásánál is használható kiadvány olyan témákat tartalmaz, mint a környezet védelme, fogyasztók jogai, tájékoztatása és védelme, a biztonságos és hatékony internethasználat vagy például az Európai Unió szerepe és jelentősége. A kiadvány célja, hogy a diákok képesek legyenek önálló és megalapozott döntéseket hozni, valamint tudatosabb polgárokká váljanak."

Nos, igen.
Tudatosabb lesz egy tinédzser attól, hogy a húsvét idejét nem látja a naptárban, így nemhogy a nyuszivárás -mely az ő korában már legfeljebb csak holmi hagyomány-hülyeség szintjén létezhet-, de annak eredete sem merülhet fel, netán irodalmi, történelmi, valláskultúrai ismeretek gyanánt?
Ellenben a muszlim ünnepek, vagy hindu jeles napok vajon miért fontosabbak legyenek az EU diákjai számára, s így a magyar tanulóknak is, mint a keresztény kultúrkör, melynek mi, magyarok is jeles tagjai vagyunk, kiemelt dátumai?
Nem értem. De biztosan bennem van a hiba ismét.

 

.. mert ugye nálam ez, egy valós probléma.
Már nem az, ami folyton eszembe -vagyis eszem helyére- idéződik, csakis a miheztartás végett, ugye, hanem maga  az érzés.

Mert én sosem operálok ezzel, és azzal áltatom magam, hogy tudatosan nem, mert tisztában vagyok azzal, hogy kevesebb az energiám, pláne agyi képességem, mint az átlagnak -bizonyos dolgokban, mert meggyőződésem, hogy túlélésben kenterbe verek cirka bárkit- így azt nem pazarlom, de lehet, a valóság messze nem ily' költői és magasztos. Egyszerűen csak arról van szó, hogy kevés vagyok, mint .. mint mondjuk csigaházon a kúpcserép.
És persze egyszerű, mint egy bot, mert nem azt gondolom, hogy ha másnak rossz, attól nekem jobb lesz. Így nem lihegek mások után bűnbakot keresve -s találva is, hiszen kell ez, mint egy falat kenyér, különben mi más maradna, mint a saját, minimum bűnrészességem-, s amíg másnak elrontanám a napját, azt hihetném, hogy az enyém mennyire jó.

Csakhogy nekem erre nincs energiám, de tovább,egyek, szükségem sem. Az én életem olyan, amilyen. Megkaptam azt, amit sokan elképzelni sem tudnak. S lehet ezt kiforgatni, undorítónál idiótább jelzőkkel illetni, de ettől még a valóság valóság marad. 
Az én életem alma, akkor is, ha -by Péter, köszönöm- fele most a víz alatt van...



/Fotó innen, e/ 

Egészen pontosan DJ Infragandghi.

Tegnap láttam egy riportot, kedvenc beszélgetős tévé-személyiségemmel, Veiszer Alindával, aki szinte kivétel nélkül érdekes, és sokszor éppen aktuális -a napi események folytán éppen valamiért porondon lévő- emberekkel beszélget késő este. Én manapság már inkább a másnapi dél körüli ismétlést nézem, mert az én koromban éjszaka már ugye nem lehet ilyen lazaságokkal foglalkozni, vagy éppen ellenkezőleg, nem marad annyi energiám sem, hogy a tévére tudjak fókuszálni csüggedt tekintetemmel, nemhogy még el is raktározni az információkat. 
A mostani rádöbb -mely történés jégmező agyam tekintve igen gyakori, gondolom, hihető- ismét egy zenész volt. 
 Azt már sokszor elmondtam, hogy Veiszer Alindát miért szeretem, miért élvezem a bármilyen partnerral folytatott beszélgetéseit: láthatóan a legapróbb részletekig felkészül az eseményekből, a beszélgetőtárs életéből, s olyan szinten vezeti a beszélgetés fonalát, hogy amit akar -s el tud- mondani az illető, aki az asztal túloldalán ül, azt számomra érdekes formában, mégis lényegretörően, de nagyon pontosan meg is tegye.
Most amit láttam, DJ Infragandhi-val zajlott. Én eddig ezt a nevet úgy helyeztem el agyam helyén, mint mondjuk a Vad Fruttik-at, ám most, mire kiírták volna, hogy ki is ez a fiatalember, aki ilyen jellegzetes gesztusokkal és nagyon nem kicsit értelmesen beszél, valami zenéről, amit én a hallomás alapján valami elektro-mizériának lőttem be (s lám, nem tévedtem), de akkor még csak a beszélgetés kötött le. Ez is arról szólt, hogy ez a fiatalember, ő is, valamit_akart_csinálni és azt meg is tette.  Dolgozik. 
Nem azért mert kell, hanem azért, mert ezt szereti csinálni.
Elmondta, hogy -illetve Alinda hozta szóba természetesen- a világ minden részéről dj-k jönnek ide, Magyarországra vendégszerepelni, az Ő meghívására, s ez már valami hagyománynak tekintkhető, és így tovább.
Nem ebben, csak a beszélgetés hangulatában, az ember minőségében -és pőersze a zene, mint "körítés" jelenlétében- nagyon rímel erre egy hasonló, nem Záróra-i beszélgetés, Yonderboi-jal.

 
Íme egy Deck Attack produkció. 

A riport kifejezetten érdekes volt. Most, ahogy ezt írom, is itt megy mellettem egy ismétlés, melyben Béres Ilona a vebdég. Széles skála mindenképpen. És ez nekem tetszik.




 

Dr. Dániel Péter írása, én csak ideteszem. Innen vettem, bár én egy roki listán kaptam, de utánanéztem, hogy valódi-e.

 

Nyílt levél Orbán Viktorhoz!

dr. Dániel Péter írása

Tudod kedves Viktor, mostanában nagyon sokat gondolok Rád, sokat gondolkodok Rólad és a tetteidről. Talán azért is, mert nem is olyan rég még az egyik nagy példaképem voltál, ráadásul pedig meglepően sok a közös vonás is az életünkben.

A példaképem volt az a fiatal demokrata, az a szabad és jó hírű férfi, az a bátor és értelmes jogász, aki a rendszerváltozásunk hajnalán elmondott egy történelmi jelentőségű beszédet a Hősök-terén, kockáztatva ezzel akár a szabadságát, a későbbi pályafutását és a karrierjét is. A példaképem volt ez a fiatal "forradalmár", mert úgy láttam, hogy megalkuvást nem ismerve, bátran küzdött egy új és szebb világért, a szabadságunkért és a demokráciáért.

Igyekszem hát méltóvá válni e példaképemhez.

Mostanában sokat tűnődöm, hogy vajon miket mondana az a fiatal forradalmár, ha találkozhatna a jelenlegi önmagával. Talán a "földbe akarná döngölni" a jelenlegi önmagát és milyen igaza volna.

Tudod Viktor, mi egy helyütt katonáskodtunk, hiszen az akkori "előfelvételis" rendszer és a szocialista óvatosság jegyében minden, kissé gyanús jogász-jelöltet a messzi, zalaegerszegi laktanyában képeztek ki a hazánk védelmére. Emlékszel még az illegális sörözésekre a kantin mögött?

Aztán egy helyütt, az ELTE Állam és Jogtudományi Karán csodálkoztunk rá a római jog kristály-tiszta és koherens rendszerére, tanultunk a legalapvetőbb és elidegeníthetetlen emberi és polgári jogokról, no meg persze a büntetőjog zárt, szigorú és logikus rendjéről is. Emlékszel még az illegális sörözésekre a büfé mögött?

Később pedig egy helyütt tanulgattuk a DEMOKRÁCIÁT és vitatkoztunk róla, sokszor éjszakába nyúlóan, a Bíbó István Szakkollégium épületében, a demokratikus gondolatok fellegvárában. Nomen est omen. Emlékszel még az éjszakába nyúló illegális sörözésekre?

Azon is sokat tűnődöm mostanában, hogy vajon mit szóltunk volna akkoriban, ha valaki egyszer csak belépett volna a szobába, a vita közepén, úgy 2-3 sör után és ezeket mondta volna nekünk :

"Tudjátok lesz majd 20 év múlva Magyarországon egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszere, melyet majd a parlamentáris demokrácia helyett kínál fel a nemzetnek az akkori miniszterelnök, egy elsöprő, 2/3-os választási győzelmet követően. Erről az új rendszerről korábban senki nem hallott és semmilyen jogi háttere sem került kidolgozásra. Ezzel az új rendszerrel kapcsolatosan soha, senki, egyetlen egyszer sem egyeztet majd, egyetlen ellenzéki párttal, civil-, szakmai- vagy érdek-képviseleti szervezettel sem. Ennek az új, furcsa és teljességgel kidolgozatlan rendszernek az lesz majd a hivatkozási alapja, hogy az akkori miniszterelnök - már a választások éjjelén - forradalomnak fogja nevezni a demokratikus választásokat, előkészítve így a terepet a különböző rendkívüli intézkedéseknek a kormány részéről. Aztán az új rendszer jegyében a kormányzat megszüntet majd minden egyeztetést az ellenzéki pártokkal, sőt még a törvényjavaslatokat is csak és kizárólag egyéni képviselői indítványként fogja majd benyújtani a Magyar Országgyűlésben, tudatosan megkerülve és negligálva ily módon még a parlamenti bizottságokat is.

Az új rendszer jegyében a kormány megszüntet majd minden egyeztetést és konzultációt a társadalommal és a civil-szervezetekkel. Az új rendszer jegyében a kormány folyamatosan demagóg pótcselekvéseket fog végezni, a felelős kormányzati munka helyett. Az új rendszer jegyében visszamenőleges hatályú, törvénytelen-törvényeket fognak majd sorozatban hozni, melyek sértik a legalapvetőbb és nemzetközi egyezményekkel is védett jogelveket, a hazai jogállami normákat, sőt az elidegeníthetetlen emberi jogokat is.

Az új rendszer jegyében eltörlik majd például az előzetes letartóztatások felső, garanciális időhatárát, lehetővé teszik házkutatások tartását házkutatási engedély nélkül és gyermekeket is elzárásra ítélhetnek, csekély tárgyi súlyú ügyekben. Az elzárásokról pedig akár bírósági titkárok is dönthetnek majd, hogy így később, az esetleg oda is kinevezett pártkatonák - lásd Stumpf István alkotmánybíró úr törvénytelen kinevezését - segítségével esetleg meg tudják majd félemlíteni a demokratikus ellenzék vezetőit vagy elnyomást tudjanak gyakorolni a büntetőjog eszközeivel, tetszésük szerint, bárki ellen. Az új rendszer jegyében egyébként majd indoklás nélkül lehet kirúgni a közszféra területén dolgozó terhes édesanyákat vagy az éppen betegállományban lévőket is. Az új rendszer jegyében, visszamenőleges hatállyal emelnek meg majd adókat, természetesen ezt is úgy, hogy senkivel, így az érintettekkel sem egyeztetnek."

Azon tűnődöm, hogy mit válaszoltál, mit válaszoltunk volna ennek az embernek, miközben előadja ezeket az antidemokratikus képtelenségeket. Lehet, hogy végigkergettük volna a Ménesi úton?

Tudod Viktor, nekem a jogi karon Fodor Gábor tanította a filozófiát és az etikát. Tudod, az a Fodor Gábor, aki számos társával együtt már évekkel ezelőtt elhagyott Téged és a FIDESZ-t, valahol félúton a Simicska-féle cégbirodalom kiépítése és a párt teljes, bolsevik típusú és vezérelvű centralizációja között. Ők már akkor látták, amit mára már az egész nemzetközi közvélemény és persze a hazai, józan és értelmes demokraták is látnak. Tudom, hogy kb. 2,5 millió szavazód még nem látja ezt, de hidd el, az ősz végére már ők is látni fogják. Keserves lesz az ébredésük.

Nagyon sok honfitársammal együtt figyeltük döbbenten az 1998-2002 közötti hatalomgyakorlásotokat, az önkényeskedő túlkapásokat és törvénytelenségeket. Döbbenten figyeltük a pökhendi, demokratához és felelős politikushoz is méltatlan, "döglött dakota lovas" válaszaidat a jogos és súlyos vádakra, kérdésekre. Aztán 2002-ben már nemcsak döbbenten, hanem egyre növekvő rémülettel is figyeltem, figyeltünk, egyre többen.

Rémülten vettem észre, hogy a beteges hatalomvágyad immár teljesen elvakított, hogy a parlamentáris demokráciát megtagadva, felelőtlen utcai politizálásba kezdtél. Rémülten figyeltem a megváltozott retorikájú beszédeidet, melyekből egyre inkább sugárzott a türelmetlen és erőszakos, demokratához méltatlan gyűlölet. Rémülten figyeltem, hogy a 2006-ban, a Gyurcsány Ferenctől elszenvedett választási vereséged aztán végleg átszakította a gátat Benned és már nemcsak a demokráciának, de a jognak, sőt a józan észnek is hátat fordítottál. Rémülten néztem, ahogy vérig sértett önérzeted, vélt megaláztatásod miatt már be sem jártál a magyar Országgyűlés épületébe és ahogy az üres széksorok vádlón kiáltottak minden értelmes demokrata felé.

Tudod Viktor egy demokratikus választáson mindig van ám vesztes, de ettől "a haza még nincs ellenzékben".

Kedves Viktor, a demokrácia nem egy felesleges "duális erőtér", melyre nincs szükség. Tudod, a demokratikus baloldal nem torzult genetikailag, sőt, furcsa anyagból sincs gyúrva és nem veti magát törvényszerűen a saját nemzetére. Tudod, Viktor, ezek demokratához méltatlan, veszélyes gondolatok, ám és főleg nagyon-nagyon messzire vezetnek. Tán emlékszel még rá, Viktor, hogy a demokratikus baloldal nem élt vissza a maga 2/3-os hatalmával 1994-1998 között és nem harsogta, hogy a "genetikailag torzult jobboldal" 2 igazságtalan háborúba sodorta hazánkat és bizony ezenkívül is sok-sok törvénysértést követett el a történelmünk során. Tudod, Viktor, a Trianon-hisztéria, a Horthy-nosztalgia és az avítt szentkorona-tan nem ad ám megoldást a modern kihívásokra. Főleg pedig nem helyettesíthetik a felelős és értelmes kormányzati munkát.

Amúgy, remélem, hogy Pozsgay elvtárs jól halad a szentkorona-tanos alkotmányozással, gondolom őt leszedtétek már a Kubatov-listáról is, amolyan megtért "házi-komcsiként".

Döbbenten és rémülettel figyeltem a polgári-körök kiépítését és az azokból törvényszerűen kisarjadt, jobbik-gárda mozgalmat, melyek már nemcsak a demokráciát, de nemzetbiztonsági érdekeinket, nemzetközi megítélésünket és hazánk békés jövőjét is nyíltan sértik, veszélyeztetik.

A gárda-perben az egyik felperesi beavatkozó jogi képviseletében vettem részt, és így talán én is hozzátehettem ügyvédként valamit ahhoz a sikerhez, hogy végül is jogi úton betiltásra és feloszlatásra került a ?magyar gárda? a felelőtlen utcai politizálásodnak és gyűlölet-kampányodnak e "törvénytelen gyermeke". Szomorúan látom persze ügyvédként és törvénytisztelő állampolgárként, hogy az időközben jogerőssé is vált bírósági ítélet betartatásáról természetesen Te sem gondoskodsz.

Itt jegyezném meg egyébként, kedves Viktor, hogy ha pár száz megtévesztett és felhergelt fiatal ráront a nemzet fővárosára, barikádokat emel a semmiért és felgyújtja a TV székházunkat, akkor a demokrácia joggal védheti meg magát. Vigyázz kérlek, mert ráadásul nagyon veszélyes precedenst teremthet a felmentésük és rehabilitációjuk.

Mindezek alapján talán megérted már, hogy pár nappal ezelőtt miért nyomtam egy kaszinótojást az egyik "Orbán-bullád" közepére. Ha nem is a ?nemzeti együttműködés gránit talapzatán? de a polgári engedetlenség morális, illetve a bíbói demokratizmus és szabadság talaján állva, felháborodva és kétségbe esve. Nem bohóc tréfának szántam, vagy mai divatos szóval élve, nem "celebkedésnek".

Kétségbe esett sikolynak, segítség kérő kiáltásnak szántam. A világ felé, Európa felé, a hazám, Magyarország felé, meg persze minden értelmes és józan, szabadság-szerető demokrata felé.

Döbbenten látom ugyanis, hogy időnként már csak a művelt és demokratikus Európa segítségére számíthatunk, a saját kormányunk törvénytelen ámokfutásával szemben. Lex-Járai. Média-csomag.

Ugye emlékszel még kedves Viktor : "A HAZA NEM LEHET ELLENZÉKBEN!"

Így tiltakoztam hát, mivel az általatok kiadott és kötelezően kifüggesztetett politikai kiáltványt jelképnek tartom. Az önkényes és dilettáns kormányzati hatalomgyakorlás jelképének. A demagóg és értelmetlen kormányzati pótcselekvések jelképének. Az elvtelen politikai hűségnyilatkozatok jelképének. A "Cipolla"-féle, cinikus, hazug és groteszk varázslat jelképének.

Hiszen hazánkban már nem a nemzeti együttműködés a tét, hanem a demokráciánk megőrzése.

Az a tét, hogy tagjai tudunk-e maradni az Európai Uniónak, a művelt, demokratikus világnak. Az a tét, hogy meg tudjuk-e egyáltalán őrizni a parlamentarizmusunkat, a jogállamiságunkat és az Európai kultúr - körhöz méltó, modern és koherens jog-rendszerünket. Az a tét, hogy vajon folytatjuk-e felelőtlen robogásunkat az IMF-fel és az Európai Unióval szemben, az államcsőd rémisztő szakadéka felé és végképp elszegényedünk, leszakadunk-e Európától.

Egy ember gátlástalan és beteges hatalomvágya miatt. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr egyéni ambíciói és érdekei miatt. Miattad, kedves Viktor.

De hát tudod Te ezt, kedves Viktor, hiszen egyszer az egyik "lendületes" beszédedben, több más meglepő dolog mellett, azt is mondtad nekünk : "Kedves barátaim, van élet az Unión kívül is."

Én most nagy-nagy tisztelettel és demokratához méltó óvatossággal ezt mondom Neked: "Kedves Viktor, van élet ám a miniszterelnökségen kívül is."

Kérlek, ne rombold le felelőtlenül azt a demokráciát, mely a Te nagyon gyors és kezdetben még nagyon megérdemelt felemelkedésedet is lehetővé tette, s mely Téged és családodat is gazdaggá, befolyásossá és hatalmassá tett. Kérlek, hagyd meg nekünk a rendszerváltozás óta közösen elért sikereinket és ne hazudd azt a szemünkbe, - egyéni és önző érdekeidtől vezérelve -, hogy az elmúlt 20 évünk csak valami zűrzavaros időszak volt, melyben még önrendelkezési jogunk sem volt.

Hiszen volt önrendelkezési jogunk és együtt építettük fel azt a demokratikus jogállamot, melyre a törvényszerű hibák ellenére is, mind büszkék lehetünk, s melyet Európa is befogadott és elismert.

Bevallom, egy dologban azért egyetértünk a NENYI buta és hazug szövegével kapcsolatosan. Az 1998-2002 közötti időszak azért tényleg elég zűrzavarosra sikeredett...

A Simicska és Schlett-féle cégbirodalom körül Josip Tot és Kaya Ibrahim nevű, álnok útlevelek settenkedtek, a családi kőbányák teljes gőzerővel működtek, hazánk kék egén Grippenek száguldottak, messzi, offshore-tájak irányában, a szentkorona vígan hajókázott egy szebb jövő felé, az APEH épületeiben lezajlott a "hosszú-bájtok éjszakája", a Millenáris park környékén pedig még a kutyák is fánkot ettek és kvarcórát viseltek. Zöld mezőinken döglött dakota lovak vágtáztak, kék folyóinkon pedig az Ezüst hajó úszott a biztos happy end irányában...bár az is igaz, hogy ekkoriban még nem voltak legalább "Orbán-bullák" a falainkon.

Az az egyik legnagyobb baj ezzel a butácska-bulláddal kedves Viktor, hogy teljesen hülyének nézel minket és ostoba gyerekként kezelsz, mikor kötelezően kirakatsz egy ilyen demagóg falragaszt a mi pénzünkön, a mi adónkból működő és elméletileg ugye pártsemleges közintézményeink falaira, felélesztve ráadásul ezzel a rossz emlékű 50´-es évek "legszebb" hagyományait.

Tudod, Viktor, még meg is érteném, ha mondjuk idősebb lennél pár évvel és Brezsnyev elvtárs pénzén tanultál volna a moszkvai Lomonoszov egyetemen. De hát Te Soros György pénzén tanulhattad a jogot és a demokráciát az Egyesült Királyságban. Így aztán meg persze végképp érthetetlen és felháborító ez az egész. Ideje hát nyíltan kimondani, hogy "meztelen a király", hisz Babits Mihály óta azt is tudhatjuk már, "vétkesek közt cinkos, aki néma".

Szóval, kedves ex-példaképem, mindezek miatt nyomtam én azt a bizonyos kaszinótojást a bullád közepébe. Bár tartozom még egy vallomással. Én azt a kaszinótojást tulajdonképpen a Te arcod közepébe nyomtam ezzel a gesztussal, ellen-fülke-forradalmári hevülettel a demokrata lelkemben. Ez a kaszinótojás volt az én "földbe-döngölős" beszédem, feléd és a kormányod felé, melynek természetesen minden lehetséges jogi és egyéb következményeit is emelt fővel vállalom.

Végezetül hadd idézzem másik nagy példaképem, Bíbó István egy agyonidézett és értelmezett sorát: "Demokratának lenni annyi, mint nem félni." Legyen ez mindkettőnkre igaz, Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Orbán Viktor, arra az új közmondásra is tekintettel, mely szerint : "Jobb ma egy kaszinótojás, mint holnap egy kordon-bontás."

Tisztelettel :

dr. Dániel Péter

ember, jó hírű, szabad férfi, demokrata, magyar állampolgár és ügyvéd

Tanulságos.

"Az USA-ban zajlott egy magyar zsaru meg egy amerikai sheriff között kint valami verseny alkalmával ez a beszélgetés.

Arról volt szó, hogy a seriff elmesélte, hogy ha valaki gyorsan hajt, mögé
megy az autóval, és felveszi azt a tempót, amivel az előtte haladó megy. Ha
ez a tempó magasabb a megengedettnél, akkor kiszedi a kocsit és bírságol.

Magyar zsaru kérdése tolmácson keresztül:
-És hogy bizonyítod, hogy valóban gyorsan hajtott?
Sheriff::
-Nem értem a kérdést. Még egyszer, please!
-Hogy bizonyítod be, hogy tényleg gyorsan hajtott?
-Hát, mögé megyek és megnézem a km-órámat, hogy mennyit mutat, ha felveszem a tempóját.
-Igen, de hogy bizonyítod?
-Nem értem...
-Hát, tegyük fel, az ember azt mondja, hogy nem is ment annyival.
-Nem mond ilyet.
-Miért nem?
-Mert én vagyok a sheriff. Én megmondom, mennyivel ment, és ő fizet.
-És, ha nem fizet?
-Akkor 24 órán belül bíróság elé állítjuk.
-És ott mivel bizonyítod, hogy gyorsan ment?
-Nem értem...- gondolkodik a sheriff, majd a tolmácshoz fordul - Azt
lefordítottátok neki, hogy én vagyok a sheriff...?"





/Seriff csillagok innen, e/
 

Hátha a gépház most, kivételesen idefigyel. Vagy ha nem is ránk, akkor végre elkezd a saját portáján elvárni egy minimum szintet.

A felhívás, EREDETIBEN ITT olvasható, és kéretik az illetékeseknek is ezt tenni, sőt, netán valóban egyszer segítséget nyújtani ahhoz, hogy a tér -mely az övék- sokszor ne szemétdombnak tűnjön. 



/Egységben az erő, ugye? Innen, ni/

Köszönöm.

Ha kérdezed, ha nem...

 

Heaven Street Seven: Menni kell tovább

Menni kell tovább,
így nem mehet tovább,
csak annyi kell,
hogy menni kell,
mindig ezt mondják, ha kérdezem,
és inni kell tovább,
és enni kell tovább,
és tenni kell és venni kell,
és ennyi kell és annyi kell,
mindenki változik,
de nem
változik meg senki sem,
ezt még megszivom,
ezt még eliszom,
találkozunk majd a túloldalon

a nap kisüt a ház felett, és átfesti a színeket,
én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább

fogd apádra,
fogd a lányra,
fogd rá a szélre, mert mindig csak fúj,
vagy a régi gépre, amig nincsen új,
ha megszakad a szív,
ha felrobban a híd,
ha elmosódott a látóhatár,
ha nincs közöd hozzá - reggel mi vár?

a nap kisüt a ház felett, és átfesti a színeket,
én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább,
a nap kisüt a ház felett, és elrepül a ház,
úgy bizony, ha kérdezed menni kell tovább,
menni kell tovább,
menni kell tovább,
menni kell tovább,
menni kell tovább

ha azt hiszed a könnyeid
az égiek majd megveszik,
ha azt hiszed nincs benne rendszer,
(ha azt hiszed van benne rendszer)

a nap kisüt a ház felett, és átfesti a színeket,
én elhiszem, hogy nem hiszed, de menni kell tovább,
a nap kisüt a ház felett, és elrepül a ház,
úgy bizony, ha kérdezed menni kell tovább...

A jelen idők történései felidézték egy filmélményem, s bár meggyőződésem, hogy már itt a padomon megemlékeztem erről korábban, most nem találom, úgyhogy teljesen újként kezelve, íme a jóvő szelleme, amennyiben így folytatódik a dolog...

Itt az előzetese, de azt nem hagyja idetenni (érdemes megnézni, sokat ígér), de egy rövidke részlet emitt gyön, ni:

S egy cikk, mely az Idiokrácia című remekművel ismertet meg.
Az ötlet érdekes. És meglehetősen úgy tűnik, nme áll messze a valóságtól, ha így mennek tovább a dolgok...

Felszáll a repülőgép, a kapitány a pilótafülkéből mikrofonon keresztül beszél.
- Kedves utasaink! Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak. Amint látják az ég kék,a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van, és a géppel is minden rendben...
     - Ó, A FRANCBA!!!

Az utasok halálra váltan  ülnek helyükön, moccanni se mernek, amikor is újból a kapitány hangja hallatszik :

- Elnézésüket kérem, de magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét!

Erre az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját... 

A boldogság nevű dolog mindenkiben ott van.
Csak van aki megtalálja és van aki nem. 




/Apropó, innen/

Pontosabban a Nika raguja.
 
 

Már megemlékeztem a Showder Club -Fábryt meghazudtolóan- áldásos tevékenységéről, s az ezen keresztül megismert kedvenceimről. Ebbe a sorba tartozik a Három Kismalac Produkciós csoport is, gondolom, ezt nem kell magyaráznom. 

Ha ránézek ... és ránézek, mert kell, mert le is kell írnom mindig, és ott van.

1 egyessel több. És 1 évtizeddel több. 
1 másik élet. 

Rám pazarolta. Az az 1, az az 1... 

Csak, hogy pontosítsunk, csak hogy tudjuk, miről is folyik a polémia mostanság.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája

/RÉSZLET/

"11. cikk

A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.

(2) A tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani."

Forrás innen, ahol a teljes szöveget át lehet tanulmányozni, s melyet a hazám, az EU-hoz való csatlakozáskor magára kötelezőnek elfogadott.




A kép innen: Kérdéses az alapjogi charta alkalmazhatósága a médiatörvényre, mely cikket nem árt elolvasni.
Közben persze felmerül bennem a kérdés, hogy az EU Alapjogi Chartája az amit alkalmazni kell a mi médiatörvényünkre, vagy a mi törvényünknek kell megfelelnie az előbbinek, mely -általunk is aláírtan, deklaráltan- magasabbrendű szabályozás.
De én nem értek hozzá, ehhez sem, ám kevés eszem helye mégis sokszor képes gondolkodóba esni. Sőt, olyan vágyak ébrednek benne, hogy mi lenne, ha mások is ilyesmit tennének, mielőtt térdre vetik magukat egy jellegzetes fejfedőt viselő, nagyformátumú, de igen alacsony férfiúról elnevezett komlexussal gátolt vezér minden hagymázas ötlete előtt...
 

... képtelen a hűségre.

A cím, nem a munkahelyre, a céghez való lojalitásról, tehát mondjuk szakmai hűségről, hanem a párkapcsolatban, házasságban megélt élet során tett hűségről szól.
A férfiak 90%-a képtelen a hűségre?

Miért? Nem értem. Tudom, a nők a Vénuszról a férfiak meg a Marsról jöttek.
Továbbmegyek, a pasik meg a sarki kocsmából... de komolyan, miért?
És még érdekesebb, hogy akkor az a temérdek férfi valakivel megteszi ezt, vagyis a nejét, stabil kapcsolatát megcsalja valakivel. Az ugye a szerető. 
Ha nagyon disztingváltan fogalmazunk. Azon akadt meg a kerék most agyam helyén, hogy a férfi, aki beletartozik a 90%-ba, az általában a közmegegyezés szintjén A_FÉRFI, akivel megteszi ezt, az meg a lotyó, a könnyűvérű kurva.
Ha pedig egy nő, aki kapcsolatban él, félrelép, akkor kihasznál egy szerencsétlen férfit -vagyis így már kettőt-, és egyértelműen egy élvhajhász luvnya...

Szóval a szög az ott van, mely beleütött a fejembe: egyrészt azért, mert nem hiszem el, hogy minden férfi a farka után menne -és az csak egy dolog, de nem is tud megálljt parancsolni az altestének... sem-; másrészt meg azért, mert a nő, akivel ezt megteszi egészen biztosan és kizárólag csakis egy ócska kurva lehet. 

5-re állítottam a telefont, persze szundiztam, mikor megszólalt és csak 6 előtt keltem fel igazán. Kezdtem készülni, Hármaskát nem kellett keltenem, mert a barátnője beugrott még hajnalban, mielőtt ment volna suliba, így kettesben kókadtak a konyhában, mire előbújtam.

Lassan, komótosan készültem, ittam egy kávét, de többet nem mertem, mert azért nem hívom ki magam ellen a sorsot -akkor is, ha... akkor is, na, jobb szövetségesemnek tudni még azt is, ami nem is van...-, aztán 8:10-kor útnak eredtem.
Én tudom milyen érzés minden lépésnél eleve rettegni attól, hogy vajon a következő sikerül-e. Idiótán hangzik? Igen. Idióta a helyzet, mikor ez felmerülhet. KÉétségbeejtő és a halálfélelemmel vetekszik. 
Leteszem a mankót, a keményre fagyott jeges hóra, rátámaszkodom -és közben azért esdeklek magamban, hogy ha el is csúszik, legalább ne úgy dőljek, hogy mondjuk a mankó kar-rögzítőjébe beletörik az alkarom estemben-, majd felemelem a lábam, és folytatom az esdeklést magamban, hogy a kinézett -s biztonságosnak látott- néhány négyzetcentiméter ahová a lábam tenni szándékozom, valóban viszonylag csúszásmentes legyen... Az már -ezen a szinten- csak mellékes, hogy a jobb lábam számára sima talaj kell a fájdalommentes lépéshez, hiszen nem hajló bokával a kis göröngyök -melyből fagyott úton van bőven- éles fájdalmat generálnak a rögzített, de hajlani akaró bokaízületben, teháét ez, ezen a szintem már nbem számít és ez csak igen kis része a nagy egésznek.
8:56-kor hívtam Bertát az önkormányzat elől, hogy merre jár, mert én már odaértem. Nekem tehát bő 3/4 óra beérni a hivatalba. Ő mindezt a távolságot megtette -kisbolt villámlátogatásával együtt- szűk 10' alatt. Hmmm...
A gyámhatóságon volt jelenésünk, ott elintéztük az elintéznivalónk -kedves, hozzáértő az előadó akivel évek óta kapcsolatban állunk-, majd gyerekem szaladt a buszhoz, mert neki be kellett mennie a suliba, nekem meg a tér másik oldalán volt jelenésem a Rendezvényközpont-ban.
Egyedül.
Elgondolkodtam, hogy van-e keresnivalóm egyedül ott, boldogulok-e majd segítség nélkül, de valahogy annyira a lábaimra -vagyis azok biztonságos helyre tevésére- figyeltem, hogy egyszercsak ott voltam az öles kiírásnál: "MA VÉRADÁS ITT!". Úgyhogy bementem. A recepciós fiút kérdeztem, hogy merre kell menni, mondta., hogy az emeleten van, de menjek lifttel s mutatta is, hogy merre találom. Remek.
Fenn már vagy féltucatnyi delikvens várt a sorára, Misi akkor pakolta ki az asztalra a tömböket, ajándékokat, ilyesmi, s benn is mégcsak készítették elő a helyet. Felvették az adataim -és már ismerősként üdvözöltek, és ez nagyon-nagyon jólesett-, beálltam a sorba. Biztos lerítt rólam, hogy nem vagyok teljesen a toppon, mert Misi hozott nekem egy széket, így én sorbanÜLTEM. :)
Persze benn, bírtam az egy teremben eltévedni, naná, hogy sosem oda mentem ahová kellett volna, de végül is megtettem amit akartam, nem ájultam el és megkaptam méltó jutalmam, egy bögrét ismét, no meg egy 500 HUF-os vásárlási utalványt.
Korán végeztem, gondoltam rá, hogy hazabattyogok, de annyira lassan kellett mennem megint -nem mintha teljes sebességgel értékelhető gyorsaságra lennék képes, de most a jég miatt még az sem ment-, így csak az SZTK-ig értem, ahol is rákérdeztem a recepción, hogy merre van Érden a Tüdőgondozó. Mert a címet tudtam, meg a neten is megnéztem, de gondoltam, az a tuti, ha valaki személyesen és szemléletesen el tudná nekem mondani. Így is lett, nagyon szeretem őket -egy kivétellel- mindannyian türelmesek velem, és ha elengedem magam, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy tán még szeretnek is; szóval elmagyarázták, sőt, egy mentős éppen ott volt, ő kijött és plasztikusan egy táblán elmutogatta, hogy hol kell leszállnom és onnan merre kell mennem. Persze abban megegyeztek, hogy lehet, az a távolság nekem nem lest egyszerű, de ez van. Arra bizony semmi nem megy.
Gondoltam, áááá, faszagyerek vagyok, menni fog, úgyis műroki vagyok, csak mondom, hogy ez meg az van, sőt az orvosok garmadája is csak túloz. Uccu neki!

Életemben -legalábbis új életemben tuti- nem szálltam még le a 220-nál. Ahogy mondták, hogy ott kell majd, azt sem tudtam felidézni, hogy ott van az a bizonyos suli, mely lánykori nevén ezt a számot viselte... aztán már persze megvan, de tegnap, ha megpusztultam se ugrott be. Mindegy, kicsire nem adunk! Szóval leszálltam.
Elmondás alapján sem tűnt kevésnek az a távolság, de így, hogy ott voltam, nos... Elindultam.
Érd nem élhető. Út -aszfaltozott út-, gyakorlatilag csak a fűútvonalakon van, járda még ott sem mindenhol, takarítani pedig egyáltalán nem teszik sehol. Így a ráfagyott hó, jég mindenhol csorbítatlanul ott feszít a nyílt színen. Fájt mindenem mire odaértem.
Az épület nem akadálymentes -bár azt el kell mondanom, hogy rámpa van a bejáratnál, de mind a kapu, mind az épület ajtaja alkalmatlan akár egy normálméretű kerekkesszékkel való bejutásra is, a rámpa mellett pedig cirka térdmagasságig érő korlát van; ebből látszik, hogy tán a jószándék megvan, de az, hogy legalább megkérdeznének egy ebben élőt, na, az már fel sem merül- de sebaj. örültem, hogy odaértem.
Szokás szerint megint elvesztem, vagyis én úgy érztem, ezért egy arra járó idős hölgyet, akin fehér köpeny volt, megkérdeztem, hogy van már számom, most mit kell vele csinálnom. Hölgy elvette a számom, utánanézett, majd visszajött, visszaadta a cetlit, s elmondta hová menjek.
Mint később -mikor az utolsó szobába kellett mennem- kiderült, ő ott a fő-fő-főorvos. Bírtam leszólítani, s lám, nem küldött el a sunyiba. :)
Szóval végigmentem a röntgenen a véroxigént regisztráló, és adatokat felvevő szobán, majd mehettem a percekkel előbb folyosó leszólított főorvosasszony elé.

Eddig nem tudtam, hogy mégis mi ennek a módja, mármint a tüdőszűrésnek. Most lett világossá előttem, hogy a szűrésen egy cirka 8x8 cm-es felvétel készül, melyen csak az látszik, hogy tiszta-e a tüdő, vagy az, hogy valami nem oké. Ha ez utóbbi van, akkor készül a nagy felvétel, mely már aztán kiértékelhető. LÁttam az eddig kicsijeimet is, meg a mostani nagyot is.
Van a jobb tüdőmön a felső kvadránsban egy cseresznye nagyságú, határozott kontúrú folt, s ez az oka a megfigyelt státuszomnak. (Gümőkór előjele is lehet - nem én találtam ki, bakkr, ez eszembe nem jutna, ott hallottam...) Azt mondta fő-fő-fődoki, hogy semmi baj, pontosan azért vagyok kiemelve a tömegből, mert ez egy jel, mely láthatóan tavaly is megvolt már, de mivel azóta nem múlt el, nem lehet figyelmenkívül hagyni, ám nem nőtt, vagy egyáltalán változott bármit is, így aggodalomra semmi ok. A kezdeti pánik -mely mikor megkaptam a levelet valóban belémmart, de aztán másnapra átengedte magát a fatalista hozzáállásomnak: ha ez van, akkor majd ezzel küzdünk meg,m bassza meg- most egy mély sóhaj képében az éterbe szállt, így már csak haza kellett jutnom.

Ahogy kijöttem az épületből ismét leszólítottam egy járókelőt, hogy merre vcan közelebb buszmegálló, azt a választ kaptam, hogy szerinte ugyanakkora távolság erre is meg amarra is, úgyhogy én oda indultam, ahonnan jöttem -biztos ami tuti alapon.
Na. Erre ott, ahol leszálltam, nincs megálló. Úgyhogy el kellett mennem a következőig. Jeges, földes, köves, egy lépésnyi, kitaposott "járdán", szerintem többet, mint másfél kilométer, mindezt fölfelé. Olyan 80 méterre lehettem a megállótól, mikor elhúzott mellettem a battai busz.
Elsírtam magam.
De tudtam, ha megállok, onnan engem csak daruval mozdítanak el, úgyhogy potyogó könnyekkel -ami a látásromlás miatt is életveszélyes ilyen helyzetben-, s közben a kíntól való röhögéstől rázkódva, egyre erősödő fájdalmakkal és a rettegéssel az eleséstől, mentem tovább.
A 80 métert olyan 10' alatt sikerült leküzdenem. A fagyos buszmegállóban töltöttem 20'-et a következő buszig, majd felszálltam.
Hazafelé itthon még bementem a pékségbe, szereztem kenyeret, majd jöttem haza.
Nagy kanállal ettem a fájdalomcsillapítót és ma reggel Segítő Erikának kellett felöltöztetnie. De jól vagyok. És nincs tüdőrákom, csak egyedül vagyok, ezért kell egyedül túráznom, akkor is, ha mindenki szerint egy rinyálós undorító, ostoba vagyok, mert minek indulok el, ha tudom, hogy képtelen vagyok rá, aztán meg csak sajnáltatom magam. 

 

Nem lehet jó. De nincs tüdőrákom, csak egy cseresznye méretű foltom. 

Pedig azt hittem, a minőség ugye pótolhatatlan...

De, mint tudjuk, van az a szint.
Most lógattam a lábam -illetve ahogy már mndtam éppen nem lógattam, hanem ellenkezőleg felraktam feszt és csináltam vele a semmit- egy hétig Esztergomban, Apunál. Kicsi ház, nagyon kicsi, kellemes, kényelmes, zárt, utcazajtól és szomszádoktól is külön világot alkotó magánsziget.
A hó, és a hideg -brrrr- meg csak még jobban elzárt a világ lakott részétől, így be kellett érnem azzal, ami házon belül található volt. Vittem egy regényt magammal, de a szemem nem sokáig bírta, úgyhogy a hálón lógtam, néha meg a tévét néztem. Pontosabban, ha én az egyiket bitoroltam, akkor Apu a másikkal kellett beérje.

Mert ugye, én voltam a vendég.  (Hö...) 

Apu minden híradót megnéz, kezdve hajnali 5 óra nemtomhánnyal, s folytatva a sort az összes adó, mindenféle -oldaltól független kiosztású- hírműsorával napestig. Így én marhára képben voltam a napi aktualitásokat illetően. De ez olyan messze van a szertől, mint Makó Jerizsálemtől.
Ugye.
Mert az igazi addikció, mely nekem "jó" ismerősöm, smafu bizony ahhoz, amivel szembesülnöm kellett.
Mert felsimertem, hogy Maunika csak halovány előfutára volt az igazinak. 

Mert ez, hát ez kérem, az igazi élet. Akarom mondani a való világ. Vagyis a ValóVilág.

Basszus, eljutottam oda, hogy néztem. Mit néztem, vártam a közvetítést. De mit vártam a közvetítést, a hálón is rákatt az élő kukkra. És mit rákatta az élő kukkra, még drukkolni is kezdtem az egyik organizmusnak...

Hát, igen. Idáig jutottam. Az, hogy az RTL Klub idejutott az hányinger. Hogy egy köztörvényes és undorítóan viselkedő gerinctelen, valaha jobb sorsra érdemes kokain-függő színész-árnyékot tesznek oda bohócnak, az szín tiszta pénzkérdés. Az meg, hogy én ezt nézem, az engem minősít.



/Akupunktúrás leszoktatás kell majd?/

De akkor is. A legborzasztóbb, hogy őszintén drukkolni kezdtem egy lakónak. 
Ijesztő.

Na, vajon ki az, akinek drukkolok? Na, ki lehet az??

 Hát, idén van.

Tavaly is hasonlóképp kezdtem az évet.
Most is Esztergom, láblógatás -vagy inkább lábfeltevés- és alvás, nyomozás-, pókerezés-nézés rogyásig, majd egy egész héten át, aztán szilveszter napján délután egy telefon: húsz perc múlva ott van értem a taxi, mehetek a Nap utcába.
Miután Apu nem szereti a pezsgőt, így azt a kezembe nyomta, hogy vigyem magammal. Mást úgysem tudtam vinni, hisz a remek, illatos kiflit talán kettő híján már sajna megettük -esküszöm, hogy nem egyedül én, de tényleg!-, így valóban magamhoz vettem azt s kiszobroztam a kapu elé. (Mondjuk ahogy mentem ki, nem néztem meg, hogy Apu melyik kulccsal nyitja a kaput, így mikor idén jöttem vissza, persze, mint egy tolvaj, úgy kellett a karika összes kulcsát végigpróbálnom, mire bejuthattam. De ez már nem a naphoz, hanem az eszem helyéhez tartozó mozzanat.:)
Fájó búcsút vettem szülémtől és vártam az autót.
Bakker, nagyon hideg lett! De nagyon! Míg én csináltam a semmit a vendégágyon, itt kitört a jégkorszak, vagy mi??
Mikor aztán szálltam be a kocsiba, akkor jutott eszembe, hogy ja, én a címet nem tudom. Öööö... de mint kiderült, nem először találkoztunk szakival, képben volt agyi teljesítményemet illetően, ráadásul Kokit -Zsuzska párja, a házigazda- ismeri, úgyhogy tán nem fogok elveszni. Így is lett. 
A féllábszárig érő és itt-ott letaposott hóban igen nehéz volt közlekednem, de segítettek, így csak börleszk voltam, nem elesett... (Jaj, micsoda szóvicc, mi??)
Ismét tízen voltunk, ismét kaja rogyásig, itóka nem kevesebb, így remekül telt az idő.
Most korábban mentem, mint egy éve, tehát volt aki csak utánam ért oda. S bakker! Hoztam a formám, meg az egész éjszakán át kitartó humorforrást az egész csapatnak. Egy deli legény, amint belép a nappaliba s meglát engem, felvirul az arca, s felém nyújtja kezét és örömmel lép elém. Én meg -udvarias öreg banyaképp, ahogy kell- mondom:
-Márti vagyok. Találkoztunk már?
Némileg megfagyott a levegő. Mikor kimondtam, már éreztem, hogy ez nem az amit nekem most mondanom kéne, mert pillanat töredékről töredékre lett hidegebb körülöttem, de mit volt mit tenni, ha belekezdtem...
Okos néneségemnek azonnal -amint felvilágosított a felzúduló tömeg- nyilvánvaló lett, hogy a tavalyi lovag, akinek a nyakán lógtam egész éjjel, és aki oly megbízható gárdedámnak bizonyult, nem más, mint ez a kedves, igen férfias és megnyerő jelenség ott éppen előttem. Én meg nem ismertem fel. Bakker.
(Egész éjjel rajtam röhögtek. Bakker. Teljesen jogosan. Bakker. ... Én is magamon. Bakker.)
Nem volt mentes a beszélgetés a politikától sem, amit ma nem ecsetelhetek, mert ma már ma van és utána kell néznem a mi_tetszik_a_nagybátyámnak ügyben, tehát ezt a témát nem fejtem ki, hasonlóképpen visszafogom a másik jellemző témát, mely csíkos hátizsákokkal áll közvetlen kapcsolatban, így csak azt fejtem ki, hogy átbeszéltük megint Zsoltit, tisztáztuk az adomák életbentartó hatását, függetlenül az adoma kicsengésétől, órákat dumáltunk az adókról, szóba kerültek az ókori kínaiak is, és mindeközben éjfélig én bírtam akkurátusan elfogyasztani tisztán egy teljes üveg -meg egy másik éppen felbontott elejét is- Martinit. Mindig szigorúan a virágig töltve azt a pohárba, ugye. (Nem hiszem, hogy magyaráznom kell bármit is, de akkor is: a pohár, egy oldalára színes virágokkal festett vizespohár volt, melybe Vöri töltögette nekem a nedűt, mindig, mikor az üressé vált, ugye.)
Megkoccoltuk az éjfélt, azt természetesen pezsgővel. Pezsgőspohár nem akadt, így mindenki abból ivott, ami volt. Bögrék, stampedlik, vizespoharak elő, jutott mindenkinek, nekem egy csinos, égig érő lábakon álló pöttyös malaccal díszített bögrébe került az óévbúcsúztató pezsim. Úgyhogy, még malackodtam is. :)
Aztán tovább beszéltük az éppen aktuális témát, majd kis tanakodás és egyeztetés után felkerekedtünk és 

 Nos. Ja.

Gébics szedte sorokba néhány parklakó lényegét, úgymond esszenciáját.

Az enyémet ideteszem, hogy meglegyen:

Megvarázsolóka

Talema sokat „gonoszkodik”,
mert öntörvényűen gondolkodik,
dalolni mer a madarakkal,
s nem törődik a Turulokkal;
sámánok törjék a csontjait!

Itt van az eredeti Gébics szösszenet, a sok más parklakó jellemzésével együtt.
Nem akartam az aktualitásnak megfelelve valami fogadalomfüzért írni, most mégis megteszem egy darab tutisággal.
Ha ez, amit én idáig produkáltam gonoszság, na, az tuti-fúró-kukker, hogy megmarad, mert az ember nem változik. S ebben nem lógok ki a sorból. 

És az is biztos, hogy senkire sem erőltetem rá a gonoszságom, aki akar, mellém ül a padomra, szívesen látom, dumálunk, veszekszünk netán, és abban biztos lehet, hogy üldözni nem fogom. Hiszen mint tudjuk, nemcsak gonosz vagyok, de agyam sincs, így elfelejtem.

Az idézőjel utólagos közbeszúrását értékelem.
Mindazonáltal meg kell jegyeznem, az utolsó sor miatt, kedves Gébics, nem is tudom mit mondjak.



Úgyhogy inkább csak annyit mondok boldog új évet, mindenkinek olyat, amilyet vár és el is tud viselni jó szívvel. 

 Nehéz kérdés.

Vagyis kinek-kinek, ugye. Hiszen van akinél ez mint eldöntendő sem merül fel, hisz vagy egyikre vagy másikra, de kizárólagosan ráállt.



vagy



/Szabálykövetés vagy spontaneitás ehunnan, ni/

Apropó is van, persze, hiszen nekem agyam helyén csak úgy nem terem meg a gondolat csírája, de perpill nem érdekes. Csak az elmélázás, miszerint egy teljesen nonkomform helyzetben is vannak mindenképpen követendő elvek, szabályok?
Muszáj mindent listák szerint és előre elgondolt tervek alapján tenni? 

Találtam egy cikket, és ide is teszem, mert érdekesnek tűnik. Némely kérdést felvet, az tuti.

Eredeti helye ez.

" 2010.12.29. 10:45

Régészeti szenzáció: megdőlhet az evolúció tana

A Tel-Aviv Egyetem kutatócsoportja tárta fel az azt a barlangot, ahol a tudósok szerint legalább 400 ezer éves fogakra bukkantak, amelyek a korábbi, szintén Izraelben előkerült Homo sapiens nevű ember maradványaira emlékeztetnek. Az eddigi feltárt Homo sapiens csontvázak azonban csak fele ilyen idősek voltak.

A röntgen, CT és talajelemzés szerint 400 ezer éves fogakra bukkantak 

„Nagyon izgalmasak az eredmények” – mondta Avi Gopher régész, akinek a csapata a fogakat röntgen és CT vizsgálatoknak vetette alá, és a modern technika valamint a földrétegek elemzésének a segítségével meghatározta azok korát. A régész hangsúlyozta azonban, hogy még további vizsgálatokra is szükség lesz, hogy minden kétséget kizáróan alátámasszák az eredményeiket, amelyek, ha igaznak bizonyulnak „megváltoztathatják az evolúcióról eddig kialakított képet”.

A jelenleg uralkodó tudományos tézis szerint a Homo sapiens Afrikából származik és onnan vándorolt el. Gopher szerint azonban, ha a csontok valójában az emberiség leszármazóinak maradványai, akkor az akár azt is jelentheti, hogy az emberiség eredete Izrael területéhez köthető.

Homo sapiens vagy Neandervölgyi?

A Cambridge Egyetem őstörténeti szakértője, Sir Paul Mellars elismerően nyilatkozott a vizsgálatról, a felfedezést pedig „fontosnak” tartja, mivel abból az időszakból kevés maradvány került elő, de hangsúlyozta, hogy még korai lenne azt állítani, hogy a csontok embertől vannak. „Ezeknek a bizonyítékoknak az alapján, amiket eddig feltártak, a lehetőség egyelőre távoli” – vélekedett Mellars, aki azt feltételezi, hogy a csontok inkább a modern ember ősének, a Neandervölgyinek lehetnek a maradványai.

A tudomány jelenleg leginkább elfogadott álláspontja szerint a Homo sapiens és a Neandervölgyi egy közös őstől származik, aki Afrikában élt mintegy 700 ezer évvel ezelőtt. A leszármazottak egyik csoportja Európába vándorolt, ők lettek a Neandervölgyiek, akik később kihaltak. A másik csoport Afrikában maradt, ők lettek a Homo sapiens, a modern ember.

A fogak gyakran pontatlanul határozzák meg a származást, és a koponyavizsgálat pontosabban meg tudná határozni az izraeli barlangban talált egyed faját – mondta Mellars.

Gopher azonban biztos abban, hogy csapata hamarosan koponyákat és más csontokat is találni fog, ahogy folytatják az ásatást. Az őskori Keszem barlangot még 2000-ben fedezték fel és az ásatások 2004-ben indultak meg. A három kutató, Gopher, Ran Barkai és Izrael Herschkowitz az eredményeikről az Amerikai Antropológiai Folyóiratban számoltak be."



/Kép helye/

Régebbről eredeztethető az ember, az értelmes ember, mint olyan? És ez mennyiben dönti meg az evolúció tanát, érzésem szerint maximum átrendezheti legfeljebb, de nem cáfolja azt. Vagy igen?