Lady Gaga nő vagy férfi?
Nem igazán érdekel.
 

Egy lélek furdalatlanná lett ma. Eszem a szívét.
Mert én értek hozzá.

Mark'yhennon kérésére teszem ki ezt.

 2010. szeptember 11-én, szombaton 18 órától mindenkit szeretettel várunk a

 
Cafe Cino (Budapest, II. kerület, Törökvész út 87-91., a Rózsadomb Centerben) kávézó és étteremben, a Nyár Záró Blogter talin.

Aki nem tudja merre van, azzal 18:00-18:15-kor találkozó a Battyány téri metrófeljárónál, ahogy feljön a lépcső a metróból. Tömegközlekedés: a 11, 29-es buszokkal lehet megközelíteni. 11-es busznál a Csatárka utcánál kell leszállni, míg a 29-esnél a Törökvész útnál.

Mindenkit szeretettel várunk. A rendezvény, a korábbiakhoz hasonlóan meglehetősen nyitott, szívesen látjuk az olvasókat, kommentelőket, érdeklődőket is a bloggerek mellett.




A helyről:

Egyedi árajánlat alapján a Cafe Cino a Blogter találkozó résztvevőinek az alábbi árakat biztosítja:
Száraz vörös és fehérbor: 1600 Ft / üveg
Amstel 0,5 l : 450 Ft

Természetesen az állandó kínálat is fogyasztható az étlapon szereplő áron:
Kávéféleségek: 390-690 Ft között
Többféle tea: 450 Ft
Alkoholos kávék: 750-990 Ft között
Rövidek: 750-1000 Ft között (néhány prémium termék 2000 fölött van)
Üdítő: 0,2 l: 390
A legdrágább étel Lasagne bolognese 1700 Ft, ezen kívül hamburgert (körettel 1560 Ft), tésztákat (1350-1580 Ft) salátákat (1250-1580 Ft) tojásételeket lehet fogyasztani.

 

 Nem emlékszem. S ez a két dolog -mármint a fogak csökkenő száma, s a memória elenyészése- biza összefügg.

Brit kutatók -mondaná a Mokka adásában Kárász Róbert-, akarom mondani egy amerikai kutatássorozat bebizonyította, hogy a szájüreg betegségei egyenes összefüggésben vannak a szellemi teljesítőképességgel. Mely mély alapigazságot én a havonta hozzám kerülő nőcis újsághalom egyik darabjának átolvasása közben fedeztem fel.

Nos. Adva van egy túlélő, ki néhányszor meghalt -vagyis nem mutatott életjeleket, nem volt légzés, szívverés, agytevékenység-, s mindez a kóma idején történt, vagyis mindannyiszor vissza kellett cibálni, nehogy végleg a kerítés túloldalán maradjon. Mely alkalmak mindegyike alatt az agyszövet egyre nagyobb  része került a szakszóval leírt, főzelék állapotába, hiszen igen hosszú időbe telt, mire meggyőzte ez a világ a vándort, hogy még nincs dolga odaát, majdan az utolsó halál után ennek aránya biza a 90%-ot is elérte.  
Ezer meg egy más sérülést nem említve, valami mütymüty okán 14 foga is ott maradt a 6-os út melletti szántóföldön, ennek a túlélőnek. Ám ennek jelentőségére mindeddig senki nem világított rá.

Pedig most már nyilvánvaló, hogy a memóriája az említett -és tökéletesen teoretikusan felvetett, s meg nem személyesített- túlélőnek, nem az agyhiány miatt, hanem a mindez idáig okkal meg nem nevezett -de valószínűsíthetően a sebtiben helyére tett lélegeztető vagy a légzsák hiányában az arcával közvetlen érintkezésbe került műszerfal által kifejtett erőnek köszönhetően kialakult- 14 darab fog elvesztése miatt lett olyan, amit maximum nagy jóindulattal lehet csak annak nevezni. 
Szóval a Meglepetés meglepetést okozott nekem. Nyilván ez is a célja eme elmés névválasztással keresztelt orgánumnak.



/Nem ilyen, na, de ez ehun lakik e/

Csak el ne felejtsem!

Tudom, én például nem adózom. Vagyis nem szja-t, mert, hogy ugye szj-m nekem nincs, mármint adóköteles szj-m. Ám a szexmunkásoknak van, vagy az örömlányok -örömfiúk, vagy mi a szöszök- nem tartoznak a mindenkibe?

Ez a kérdés csak mint egy mellékszál került elő, miután olvastam egy hírt a  nemrég nekem járó Női Napozó hírportál hírlevelében.
Ez így hangzik:

"EU-s támogatással tréningezik a szexmunkásokat
2010. 08. 31.

Idén 10 éves a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete. A szervezet nevet váltott, tavasz óta Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének nevezik, és másfél éve egy EU-s Támop projekt keretein belül 47,7 millió forintot költ tréningekkel, jogsegélyszolgálattal arra, hogy a korábbinál is alkalmasabban segíthesse szexmunkás nőket és férfiakat. A pályázati pénzből azon dolgoznak, hogy a magyar társadalom minél inkább elfogadja a prostituáltak emberi jogait és csökkenjen a kiszolgáltatottságuk."


S tovább egy link erre az oldalra, ahonnan az én vezérhangyám eljutott egy kérdésig, miszerint adóznak-e a szexipar dolgozói.
Egy további részlet a cikkből:
„Amikor elkezdtem, éppen technikusi iskolába jártam, és vidékről kellett ingáznom. Elfogyott a pénzem, és Havas Henrik riportkönyvéből alaposan megtudtam, hogyan működik ez a világ. Az Expresszben találtam egy hirdetést, ahol azonnali hostessmunkát ígértek, és jelentkeztem. Három hónap alatt összespóroltam egy lakásbérletre, azóta önfenntartó vagyok” – mondja Anna. Ő nem ad senkinek a keresetéből, mégis jól jött neki a szexmunkás egyesület segítsége. „Még az elején találkoztam az egyesület munkatársaival, és tőlük tudtam meg, hogy nem illegális, amit csinálok. Addig folyamatosan aggódtam"

Valóban rendezni kell a kérdést. Tudom, hogy létező iparág, tudom, hogy szükségük van az érdekképviseletre az ebben dolgozóknak, tudom, hogy jelen pillanatban az EU feneketlen forrásnak tetszik néha támogatások terén, néha meg zsugori vén f.sznak... tudom, hogy az út mellett dolgozó lányok, a stricik által erőszakkal kényszerített nők védelemre szorulnak, mindezt nem vitatom, tudom, hogy a tájékoztatásra szükség van, minden téren, így ebben is, mind egészségügyi, mind jogi, mind emberi téren.

  /Dolgozó lány innen/

És egy -szerintem- nagyon jó cikk ezzel kapcsolatban: A legális szexpiac közös érdek

De a kérdés, akkor is itt dobol: egy lány/fiú aki ebből él, vajon adózik?  

08. 28.
Sőt, mi több, nem is lesz sohamár... vagyis az autó reklámok nem kötnek le.

De némelyik aláfestő zenéje belemászik a fejembe és nem hagy békén, vagyis önvédelem, mint szokásom, idetenni.
Megkerestem.

Nem is hallottam még erről a tyúkról, s alighanem nem is fogok többé, de ez nagyon bejön.

...........................
09. 03.
Ditte ,egtalálta nekem a szöveget és gondos munkával le is fordította, hogy az ilyen kevéseszű népek, mint amilyen avgyok én is, megértsék. Tehát:

Be ok, Ingrid Michaelson

Csak szeretnék rendben lenni, rendben lenni, rendben lenni
Csak szeretnék rendben lenni ma
Csak szeretnék rendben lenni, rendben lenni, rendben lenni
Csak szeretnék rendben lenni ma

Csak szeretnék érezni, érezni, érezni
Csak szeretnék érezni ma valamit
Csak szeretnék érezni, érezni, érezni
Csak szeretnék érezni ma valamit

Nyiss ki és látni fogod
Összetört szívek kiállítása vagyok
Már nem lehet megjavítani, csak hadd legyek
És add vissza az összetört részeimet

Csak szeretném ma tudni, tudni, tudni
Csak szeretnék ma valamit tudni
Csak szeretném ma tudni, tudni, tudni
Tudni, hogy talán rendben leszek

Csak add vissza a darabkáimat
Csak add vissza őket nekem
Csak add vissza a darabkáimat
És hadd tartsam én az elromlott részeimet

Csak szeretnék rendben lenni, rendben lenni, rendben lenni
Csak szeretnék rendben lenni ma
Csak szeretnék rendben lenni, rendben lenni, rendben lenni
Csak szeretnék rendben lenni ma

Csak szeretnék érezni, érezni, érezni
Csak szeretnék érezni ma valamit
Csak szeretném ma tudni, tudni, tudni
Tudni, hogy talán rendben leszek
Tudni, hogy talán rendben leszek
Tudni, hogy talán rendben leszek

A végén bejövő szöveg:
Itt kezdődik a rák vége.
Szállj szembe a rákkal.

Written by Ingrid Michaelson

I just want to be ok, be ok, be ok
I just want to be ok today
I just want to be ok, be ok, be ok
I just want to be ok today

I just want to feel today, feel today, feel today
I just want to feel something today
I just want to feel today, feel today, feel today
I just want to feel something today

Open me up and you will see
I'm a gallery of broken hearts
I'm beyond repair, let me be
And give me back my broken parts

I just want to know today, know today, know today
I just want to know something today
I just want to know today, know today, know today
Know that maybe I will be ok

Just give me back my pieces
Just give them back to me please
Just give me back my pieces
And let me hold my broken parts

I just want to be ok, be ok, be ok
I just want to be ok today
I just want to be ok, be ok, be ok
I just want to be ok today

Köszönöm, Dittelyányom. :)
Én tartom az elromlott részeimet.

Ez nekem új, pedig azt mondtam -mert azt hittem, ugye- minden megvan tőlük. De ezek a "babaarcú műanyag vagányok" már csak ilyenek...

De megöregedtem, na. Pedig egy vonzó szirén vagyok ma -ahogy FACEBOOK elárulta-, csak hát a rajzfilmhangú főúr a ház spacialitását rám tukmálva elérte, hogy egy életre elmenjen a kedvem a fehérbortól. Ehhez elég volt egyetlen pohárnyi is -alig bírtam legyűrni azt is-, de lehet, nem is a nedű volt kétes, pusztán csak én nem tudom, mi is a jó már, hiszen emlékem sincs arról... óóóó... én szegény öreg, lymphoedemás nénike....

A deles busszal mentem Pest felé, szaladtam -nem röhög!!- a megállóba, mert itthon bírtam egy csuklós skizofrénnel vitázni kicsit tovább, mint az a busz indulásához mérten ideális lett volna, vagyis rohannom kellett, így nem csoda, hogy a szokásos buszonvagyokesemes-t is csak már félúton küldtem el, s akkor már boszorkányos barátném a metrón ült. Még jó, hogy nem fordult vissza, bár egy boszinak ilyen apróságokat, hogy valami nem úgy lesz, ahogy ő azt érzi-tudja-hiszi fel sem szabad tételeznie, hiszen mi lenne akkor a telefon szolgáltatókkal, ugye? Meg az idővel, magával, meg a félöttel, hogy mást ne mondjak, ugye? UGYE??!! Ehhh....

Néhány megjegyzendőm volna a mai nappal kapcsolatban:
(Boszi emlékeztetőjére hagyatkozom, hisz a fejemben agy az nem nagyon van, ugye)

- A vörös hajú nők soha nem lehetnek szemérmesek. A vörös hajú nők mindig szenvedélyesek.
Ezt Luci' egy belsőkörös informátora állítja, ki szitén a gyárilag vörös -na jó, ő csak max vöröses- nők szűk közösségéhez tartozik. Csak egy kérdés: meri ezt bárki is megkérdőjelezni??

- Hadd lássam, kisfiúk!

Ez a téma a beszélgetésünk gyakorlatilag teljes hosszában-széltében megtalálható volt, én nem is értem!!! A rajzfilm hangú pincér pedig csak hab a tortán effektus volt ehhez a meggyőződésünkhöz, miszerint ...áááá... "...hogy férfi légy, az volt a terv, de azt tudnod kell, ezzel a rossz dumával már nem jön össze neked semmi sem"... és megráztuk magunkat. :))

Aztán indultam haza. A buszon pedig összeakadtam egy igazi okos, erős, egész, hivatástudatának magaslatán lévő sofőrrel, akinek áldásos tevékenységéről meg is emlékeztem a munkáltatója felé a későbbiekben, de erről részletesen majd inkább az EZ VAN-ban.

Most meg itt vagyok. Hát, nem egészen úgy telt a nap, ahogy eredetileg terveztem, de így se volt rossz. Sőt!
Egyet viszont nagyon sajnálok, s ez a bor iránti szeretetem elenyészése, melynek nyilván a lábam az oka.
Na, jó. Akkor mégsem mindenért Luci' a felelős. Pedig ezt ma többször is meg kellett állapítsam. Bakker, na. :)

Lenne néhány, keresetlen szavakban összeszedett megjegyzésem némelyeknek. Például a parkőröknek, hogy vajh miért nem működik tűzróka alatt a szerkesztő, vagy legalább miért nem szólnak erről a felhasználóknak, de ez a gubanc a legkisebb jelen helyzetemben, ráadásul tán enm is gubanc, hisz ez az alapállapot ezen a környéken....

Szóval lefagy a lábam. Óóó, nem a nyár végét hirtelen de azonnal befejező, telet idéző 8 fok miatt, még csak nem is a  lábam érdekes volta okán, sokkal inkább azért, mert bírtam megint hosszú perceket bokáig érő vízben állva tölteni, s ennek már vagy 5-6 órája de még mindig nem vettem száraz zoknit, nadrágot, sőt, papucsot sem.

Nos, itt, az alanti képen nem volt rajtam se zokni, se papucs, nadrágom is akkurátusan felhajtva, ahogy kell ez nem vészhelyzet esetén, egy kies, nyugis, boldog emlékű ír tengerparti séta alkalmával, ugye. No de ez csak nedvességében visel közös vonásokat a mai eseményekkel...




De akkor lejegyzem inkább a történteket.

Tegnap ugye, mint fent jegyeztem, bekapcsoltam a cirkot, hogy mégse fagyjunk már kékre a saját otthonunkban, s dolgozott is a szerkentyű, ahogy kell. Reggel aztán Ketteske indult zuhanyozni, s mikor kinyitotta a melegvizes csapot, éktelen kiabálásba is kezdett. No, nem a csap, hanem Ketteske, ugye. Mert azon nyomban észre is vette, hogy a kazán (köznapi nevén az, igazából meg nem, de akkor is, na) ahelyett, hogy a melegvizet rendeltetésszerűen a vezetéken át a zuhanyfülkébe küldené, ugyan azt is teszi, mert közel van e kettő egymáshoz, de csővezeték szimpla kihagyásával ügyesen egyszerűen odaköpködi azt. S így percek alatt elárasztja a fürdőszobát, majd akadálytalanul terjed a folyosón s halad tovább a konyha és a nappali felé...
Én szaladtam... igenis szaladtam. A frász kerülgetett a gondolattól, hogy elcsúszom a vizes kövön, de ez volt épp a legkisebb bajom, hiszen azon a folyón megyek át ami épp előttem van (bakker, mekkora ez! beteg egy hasonlat, mi? folyó az volt bassza meg!!), úgyhogy mentem és megnéztem mi a baj.
Nos, egyszerű: ömlik a víz, ott ahol nem kéne.
S nincs szakaszoló a kazán alatt. Vagy mellett, vagy fölött….
Úgyhogy ki a kertbe, ahol is az egész házat, vagyis az egész ház vízvezeték rendszerét ki lehet zárni az utcáéról. Nos, én azt nem tudom, még igazán megközelíteni sem, így Fanninak kellett megoldania ezt a kérdést, s mikor ez meglett, már tovább nem telt a ház.

Ámde addigra állt a víz majd’ mindenhol. Ezer –na jó, nem 1000 csak mondjuk 20- törülköző szolgálatba, és próbáltuk élhetővé tenni a házat.
Aztán elkezdtem telefonálgatni.
Hívtam az erőműt, szinte azonnal jött is ki Béla, aki annak idején főnököm volt, aztán lett szakszervezeti vezető, mellesleg barátunk is, és perceken belül ott volt. Azt mondta, délután tud valaki gépészt küldeni, aki megnézi a kazánunkat. Kérdezte még, hogy mikor volt utoljára ellenőrzés, mert ezeknél a gépeknél azért nem várható el, hogy magukra hagyva dolgozzanak évtizedekig. Mondtam, hogy évente hívok emberkét hozzá, s a legutóbbi ilyennél –most tavasszal- azt mondták, minden rendben, valami kütyüt cseréltek is, vagy mi a szösz, és évekig még nem lesz ezzel baj. Na, most ehhez képest ez van.
Béla el.
Következő a lakásbiztosítás miatt az ügynök volt, akinél annak idején kötöttük azt. Ő sem késlekedett és pár perc múlva itt is volt. Mutattam neki az állapotokat, megnyugtatott, hogy akármi is lesz a diagnózis erre fizet a biztosítás, de szakszerviz kell hozzá. Mondtam, hogy tudom, de azt akartam, hogy még így lássa a házat. Ezt megértette, vette az adást, ő is el.
Jött a Junkers szerviz. Érdekes mód, emlékezett rám az emberke, meg a kazánra is, és pénteken –de lehet, már holnap délután- jön, megnézi mi van, és onnantól lesz melegvíz meg fűtés is. Hacsak nem kell kazánt cserélni.
Basszus. Nagyon megnyugodtam.

Úgyhogy hívtam Ildikét –utolsó írmagját régi barátaimnak, ugye-, de ő annyira dolgozik (tényleg, na), hogy nem vette fel, így hívtam szegény férjét. Aki persze jött is, mert nem hiába egy pár ez a két ember: egyik jobb lélek, mint a másik. De eddig a nyali… Szóval jött Misi, megnézte és azt mondta, hogy nem a kazán ment tönkre, hanem a kazánból kijövő cső fáradt el, repedt meg és engedi szabadjára a vizet. Ezt addig én nem tudtam, mert igazán be sem tudok bújni a kazán alá, nemhogy megnézni mi is a balhé odabenn… Misi, okos, ügyes mesterember lévén, annyit tett, hogy kiszakaszolta az ép vezetékkel –amin a víz bemegy a kazánba- a cirkót, így legalább a házba újra bejöhet a víz, így mosni, főzni lehet.

Zuhanyozni meg átmegyek szegény Ildikéékhez. Basszus. Megint elvett ez az életemből vagy x évet. De ha ez így megy, akkor én már réges-rég mínuszban vagyok, hisz ami már engem ért, gyanítom egy hadseregnek is bőven elég lenne. Bakker.

Romani Design Stúdió

Ez is egy eszköz, amit én jónak tartok. De nem az én véleményem a lényeg, csak annyiban, hogy idekerül ez a padomra.
Néhány cikk erről:
Romani Design - Bemutatkozott az ország első roma divatstúdiója
Bemutatkozott az ország első roma divatstúdiója

És olyan is, ahol nem a tolerancia a legfőbb erény:
Cigány divattal az "előítéletesség" ellen

Varga Erika iparművész munkája nekem tetszik. Láttam egy riport töredéket a minap, ahol L.L. Junior és egy ifjú zenész (énekes?) hölgy beszéltek ezen ruhák kapcsán. A kérdés az volt, hogy nekik tetszik-e ez és hordanának-e ilyeneket. Azt felelték, hogy tetszeni tetszik, de ők a romaságukat inkább a beszédben, a hagyományokban hordozzák, nem külsőségekben. Igen, ez is egy álláspont.
Ettől még néhány ruha kifejezetten tetszik nekem. Divat lesz ebből? Erre én áldásom adom.

Érdekes...

Ha már tegnap őszbe hajló gondolataim voltak, ma sokkal inkább ez a jellemző.

Hehe...

"de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."




József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

1935. okt.

Igenis. És már úúúúútálom az egészet.

Történt, hogy limfizém miatt, nem ehetek cukrot, de még sütit-csokit-üdítőt-miegyebet se. Persze fehérkenyeret se ehetek, de a muffinba olyan kevés liszt kell, hogy nehogy már elvegyék tőlem ezt is!!

Mert arra már megvan a megoldás, hogy cukor nélkül süssek finom, gyönyörűséges, illatos muffint, hiszen van nekem gyógyszertári nemcukor-cukrom, s azzal valami fantasztikus lesz a sütike.



/Ezen muff ehunnan van, ni, mer nekem nincs fényképizém, na/


Most is nekikészültem, hogy egy adag, azaz egy tucatnyi muffot csinálok. Gondoltam, fahéjas, némi csokival az nagyon kackiás lesz a mai naphoz. Elő is vettem a mérleget, bazi tálat, tepsit, kapszlikat, nemcukor-cukrot, receptet, miegymást...

Aztán ért a sokk.
Bakker. A lisztes kübli -mely egy IKEA üveg, ami még az első magyar ikeás szériából való, már nem ilyenek ezek, hiába, na, vagy én öregedtem meg, vagy nem tudom...- alján lézeng csak nyomokban némi fehét por. Hö.
Oh, nem estem kétségbe. Szokott itthon lenni -teljesen logikátlan helyeken, egyesek szerint, de szerintem tökéletesen követhető a polcok, fiókok funkcióinak logikája- tartalék ez meg az. Sokszor még liszt is!

Ám nem így most. Bakker.
És ezt én zokon veszem.
Vgayis nagyon de nagyon lisztérzékeny lettem. Na, nem így, hanem úgy, hogy a liszt hiányának gondolatától ökölbe szorul a talpam. Mely dolog a jobb lábam (mely ugye nagyon nem jobb, csak a jobb oldalon nőtt) esetében szinte állandósult állapot, de a másiknál nem az, csak ha ilyen trauma ér. Mint például most, hogy nem tudok muffint sütni. Hüpp...

Úgyhogy marad mára sütött élménynek a kenyér. Mely rozskenyér, mindenféle magokkal keverve és kreativitásom kiélve tettem hozzá egy kis simalisztet (akkor még volt... grrrr...), hogy tán kicsit magasabb, lazább legyen. S lőn!
Most szedtem ki a gépből és valami elképesztően szép! Jaj, de éhes vagyok. Na.

Egy vers.

Kosztolányi Dezső: AKARSZ-E JÁTSZANI

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosanak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

/Kosztolányi innen, ni/

Marica juttatta eszembe /itt/ és idepakolom, hogy meglegyen nekem. Soronként meg tudnám válaszolni, de egyelőre csak magamban beszélnék. Majd, ha újra játszom. Akkor elmormoljuk együtt a válaszokat.

30Y
Én már négyiksz vagyok. De azért ehhez visszatérek feszt, Zsóka az oka mindennek.

30Y: Azt hittem érdemes

Azt hittem érdemes meghalni csak azér’
Hogy egy dalt eljátszak és hogyha a babér
A fejemre kerül vagy a nagyobb nyakamba
Vagy hogyha még nagyobb hullahoppozgatva

Sétáljak benne végig majd a főúton
Az autók tülkölnek én meg csak hogy tudom
Rossz helyen sétálok de járdán nem férek el
Mer’ az én koszorúm nagy helyet követel

Magának és végül engem vesz úgy körül
Hogy foglya-káplárja is leszek legbelül
Fájó szívemnek csak az a kívánsága
Hogy ezt a vonulást amit én meglássa

Az anyám sóhajtson ez lett az én fiam
Pedig nem hittük ezt amikor boldogan
Otthon ültünk és vártuk már nagyon haza
15 volt és még nem volt soha csaja

Vagy nem tudtunk legalább mi szülők róla
De hogy kirúgták hazajött azt mondta
Bocs de a lejtőn le annyi már szentesnek
Gimnáziumnak meg szülői terveknek

Aztán most koszorú jó volt az a pofon
Apának mondja ezt anyu de én tudom
Pofonból nem lett még koszorú úgy soha
Pofonból koszorú nem lett még soha.

Azt hittem érdemes meghalni csak ezér’
Hogy egy dalt eljátszak és hogyha belefér
Színpadon halni meg nem is így csatába
De hogy párnák közt bár mindenhogy hiába

Van ez a szar élet bár szebb is lehetne
Ha nem volna kényszer hogy minden szar este
Eljátsszam milyen szar nekem ez az élet
Hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet

........................

Nem játszom. Tehetségtelen vagyok hozzá.

Tudtam én, az első pillantásra, hogy érdekes csóka ez. Na. Már néhányszor megemlékeztem a padomon róla.

Persze most nem tudom elővarázsolni azokat, de azért az az opus, amelyben áll a pódiumon és vetkőzik, egyre kevesebb ruha van rajta, majd egyre kevesebb van rajta, úgy egyáltalán belőle*... szóval, na.

* Megtaláltam:



Tegnap meg mit láttam?!
Hát, furafazon ez a Robbie gyerek. Na. Ez nekem tecc.

Csak úgy megjegyeztem. A furafazon-ság engem vonz. Na.

Pazar ötlet volt, hálám örökre üldözni fog!
S arról nem beszélve, hogy magamra mennyire de mennyire büszke vagyok, hogy ezt a blikfangot nem felejtettem el!!

Nos, de megint akkor kezdem az elején. Borzasztó hír, de nem ehetek cukrot. Mert pöfeteg lesz tőle a lábam, bakker. (Meg csokit, fagyit, édességet, banánt és szőlőt sem... broááááá...) De ez így nem maradhatott, úgyhogy felírattam nemcukor cukrot a diétámra, s azzal sütök néha sütit. Naná, mufft. Ugye.
Mert az -hogyúgymongyam- nem ráz...

Nigella nekem nagy kedvencem. Már írtam is róla, hogy mit szeretek benne, miért köt oda a tv elé, mikor látom tenni-venni a konyhájában, és most már konkrét oka is van rajongásomnak. S ez egy ötlet, mely talán mindenki másnak egyértelmű, de nekem akkor is olyan, mint egy villámcsapás, vagy tudom is én. Na.
Vagyis, mikor összecibálom a tésztához az alapanyagokat, legyen az akármilyen muffin is, abból lesz egy viszonylag lágy, folyós massza, melyet bele kell adagolni a muffintepsibe gondosan előre bekészített papírkapszlikba. Na, ja. Aki ügyes, annak ez biztos nem okoz gondot, de nekem ilyenkor a talpam is görcsbe rándul, hogy ne dzsuvázzak össze mindent a mélyedések, sőt, de még a tál és a tepsi  között megtett úton is/se. hö. De görcs ide, igyekezet oda, rendre minden alkalommal pontosan követhető a tészta útja kiindulási helyétől az érkezési oldalig. Nos, kedvenc Nigellám erre adott egyszerű de nagyszerű, briliáns ötletet.

S ez nem más, mint a fagyikanál!!! Ha ezzel merem ki az adagot a tálból, majd teszem bele a kapszliba, akkor sokkal kevesebb eséllyel taknyolom össze a mindenséget az értékes és finom és fontos és csábító tésztával.



/Ilyen patyolat maradt az én tepsim is, csak nincs fényképmasinám, na/

Annyira, de annyira ügyes okos szép és kedves vagyok, hogy ezt nem felejtettem el!!

És most megyek, eszem egy cukormentes, édes, finom, dagi muffint!

Egészen pontosan így hangzott el a címben idézett mondat: "Anya! Nem zavar, hogy egy jobbikos pult mellett ácsorogsz?" Nos, kifejtettem, hogy egyáltalán nem, sőt, még kedélyesen el is beszélgettem az agitátor hölgyekkel.

Történt, hogy leléptem Esztergomba még csütörtökön és ahogy utaztam keresztül Budapesten, megálltam a Nyugatinál, mert Egyeskével volt találkám. Ott, az aluljáróban vártam, míg Dorka előkerült, s a forgatagban megláttam egy kopogtató cédulát gyűjtő pultot, ahol két hölgy ácsorgott. Lufikat fújtak, egyikük olyan jó középkorú, másikuk pedig épphogy 18 elmúlt -tekintve, hogy ez a párt csakis jogilag feddhetetlen dolgokkal operál, így fel sem merült bennem, hogy egy kiskorút állítanak oda-, az előttük lévő pulton pedig újságok, szórólapok sorakoztak.
Nem bírtam megálljt parancsolni magamnak és odametem.

Korombeli hölgy kedvesen mosolygott, üdvözölt, majd megkérdezte:

- A kerületben lakik? Van még kopogtatócédulája? 
- Vidéki vagyok és csak érdekelnek a szórólapjaik.
- Vegyen nyugodtan, adok egy Barikád példányt is, igaz, ez áprilisi, de olvasgatni jó lesz!
- Köszönöm szépen, gondolom, nem vesztett aktualitásából sokat.

Felszerelkeztem szerzeményeimmel és pár lépéssel távolabb álltam, hogy odaengedjem a sok szimpatizánst. :)
Majd kis idő múltán odaért gyerekem s a fenti mondattal nyitott, mutattam neki zsákmányom és mondtam, még össze is barátkoztam az aktivistákkal.

A buszon aztán volt időm átnézni az újságot.
Zsidózás, cigányozás korlátlan mennyiségben, politikai legitimitás megkérdőjelezés bármely irányba, mindez kezdődve Pörzse Sándor sirámával, melyben azt fejtegeti, hogy vajon a népeket elnézve hol bújkálhat az a sok -egyötödnyi magát embernek valló választó- aki az elmúlt 8 év után is az MSZP-re volt képes szavazni. Szegény Sanyi csalódott az emberekben, mert nem hitte volna, hogy lesz akár egy valaki is, aki nem rá fog szavazni. Magam is sajnálom szegény hiteles személyiséget, hiszen bánata oly nagy.

Egy hithű JOBBIK-os tüntető képe:



/Néni ehunnan gyött most/

S az utolsó cikk az újságban pedig érdekes gondolatokat ébreszt bennem.
A cikk címe: Küldetése volt.
Nem találtam meg a hálón -ha valaki megleli, szúrja már ide alant a linket, kérem!- az eredetit, de néhány kapcsolódót igen. Egy itt is van, például.
Azt hiszem érthető a megütközésem a témán, a főszereplő kilétén az ő motivációin -amit nem kétlek, de nem értek, mondhatni már-már beteges gyászreakciónak érzek- és a párt részéről pedig a semmi_sem_drága_ha_pr-ról_van_szó-t látok, amit minimum ízléstelennek érzek. Vagy nem az? Széplelkű idealista vagyok megint?

Szóval, elolvastam, átnéztem, és annyit elértek ezzel, hogy már nemcsak zsigeri ellenállás okán tartom nagyon veszélyesnek ezt a szerveződést, hanem kézzelfoghatóan tapasztaltam is. Mármint kezemben tarthatom akár nap mint nap a kiadványaikat.
Ja, közben bedobtak egy szórólapot a battai JOBBIK kampánnyal kapcsolatban, amin Csuti Levente, a helyi JOBBIK képviselő-jelöltje agitál. 1990-ben született és 2006 óta (az őszödi beszéd "kirobbanása" után) kezdett politikával foglalkozni. (Megjegyzem, ifjú forradalmár. Nagyon ifjú.)
Egy bekezdést ideteszek és kérdezem, csak az én nyelvtani ismereteimet állítja fejre ez a néhány szó, vagy van olyan szabály, mely szerint ez értelmezhető?
"Vallom, hogy a társadalom legfelelősebb tagja, aki a gazdasággal foglalkozik, így rendkívül fontos, hogy megfelelő pozícióba olyan ember kerüljön, aki felelősséggel és szeretettel viseltetik nemzete, városa iránt."
KIssé nyakatekert, de lehet csak azért, mert én már öreg vagyok.

Egészen pontosan egy csíkos labda, melyet tegnap passzolt felém egy barát, aki nem vállalta a téma kifejtését, ellenben engem tisztelt meg a felkéréssel.

Mintha én valaki lennék. Pedig csak talematikusan tudok látni mindent, s ennek megfelelően írom is le a dolgokat. Hát, hiába. Kinek mi a perverziója, ugye. De lássuk a medvét!

Van ugye, az Ifjúsági Olimpiai Játékok, Youth Olympic Games 2010, mely megmozdulásról én a világon semmit sem tudtam, csak ezt-azt hallottam a hírekben, de annyira nem jutott el ez az információ töredék agysejtjeim zegzugában, hogy bármit is kezdjek vele, mármint hogy ez egy új történés lenne, melyet akár ismerhetnék is. Ám tegnap utána kellett néznem.



/Logo innen, ni/

A MOB (Magyar Olimpiai Bizottság) oldalán találtam is erről egy cikket, amit átnéztem.
A lényeg, illetve a legfontosabb ebből ez a rész:
"Az ifjúsági olimpia célja, hogy erősítse az olimpiai eszmét; meghatározó vonzerőként jelenjen meg a fiatalok számára; oktató- és nevelő hatást váltson ki ; életforma modellt ajánljon.
Az első két pont különösebb magyarázat nélkül is érthető. Az oktató és nevelő hatástól az olimpiai mozgalomban azt várják, hogy a sport a gyerekeknek hasznos elfoglaltságot, pozitív programot ad, segíti társadalmi integrációjukat, s a személyes nemzetközi kapcsoltok kialakulása révén nagyobb empátiára lesznek képesek más nemzetek gyermekei iránt. Az életforma modell pedig nem más, mint olimpikonként élni: sportembernek lenni, s a mindennapokban is megtartani a tisztességes küzdelem eszményét."
Nos, most akkor áttérnék a hazai vonalra. Történt, hogy Sólyom László anno köztársasági elnökként a nádi poszáta mellett térdelt évszakokon át -vagy mi a szösz mellett meddig, na-, hiszen amellett, hogy nem vállalt nyíltan állást a napi politikában egyik fél mellett sem (sic!!!!), nem ártotta bele magát egyéb súlyos kérdésekbe sem.... hiszen a köztársasági elnök szerepe nem ez. Aztán jött az urnás forradalom, s viktoriánusok lettünk. Igen, én is, hiszen magyar vagyok, Magyarországon élek, ez a hazám, s most éppen viktorkirály uradalmában élek, vagyis magam is viktoriánus valék, vagy mifene, s megkezdődött az évtizedekre szóló birodalom kiépítése. Ennek egyik első lépése volt, hogy Sólyom László -mandátuma lejártakor- utódja a sokak által kedvelt, érdemekkel bőven és jogosan büszkélkedő, mellesleg megbízható pártkatona  Schmitt Pál lett, vélemény ide, sötét fellegek oda, ő most a köztársasági elnök.
Történt a minap, hogy a NOB elfogadta Schmitt Pál egy javaslatát, mely útjára indított egy csíkos labdát, majd nálam kicsapta a biztosítékot.



/Kép a cikkből/

Ebből a számomra fontos részletek:
"A közlemény szerint a napokban tájékoztatták a csapatok vezetőit a szingapúri olimpiai faluban, hogy "a versenyek eredményhirdetésekor a sportolók nem vihetnek magukkal személyes tárgyakat, feliratot, kabalafigurát és zászlót. A NOB magyar tagja ezzel a javaslattal kívánta megóvni az ifjúsági olimpiai játékok eredményhirdetésének a rendjét, különös tekintettel az esetleges túlzó nacionalista megnyilvánulásoktól."
"Szerdán az [origo] idézte a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség, az AIPS honlapján megjelent Schmitt-nyilatkozatot, amelyben a köztársasági elnök azt nyilatkozta: "Beszélgettem Jacques Rogge-gal, és azt mondtam neki, meg kell hozni néhány fontos döntést, például, hogy a versenyzőknek nem kellene túlságosan hazafiasnak lenniük, ezért ne vigyék magukkal az országuk zászlaját a dobogóra. A zászló már ott van a helyszínen és az akkreditációs kártyán, a himnusz is hallható, nem szabad eltúlozni a rivalizálást. Roppant fontos, hogy az emberek közel kerüljenek egymáshoz. Éppen ezért arra kértem az elnök urat, hogy tiltsa meg ezt a dolgot.""
Hogy is mondja? "a versenyzőknek nem kellene túlságosan hazafiasnak lenniük, ezért ne vigyék magukkal az országuk zászlaját a dobogóra"
Ez csak nekem furcsa? Ezt csak én érzem meglehetősen visszásnak? Pláne egy fidesznyik szájából?
De tovább is van, mondjam még? (S nem Szabigyerek jön... jaj, a kerekek agyam helyén idétlen kapcsolatokat képeznek, Sub Bass Monster második lemeze volt ez...)

Hiszen, a nacionalizmust Schmitt Pál kiirtja a tizenévesek kezéből, mely gesztussal csakis a sport szeretete, a közösség formálás és az egyén jellemének megfelelő fejlődése a célja, mégis úgy látszik, van a világnak olyan része, ahol mi látszunk dobogón álló és indokolatlanul zászlót lobogtató ifjúnak.
Például némely irányból kifejezetten így tűnik. Ebből egy részlet:
""Ma világosan látható, hogy a 19. századi nacionalizmus újjáélesztése a mi kárunkra (a szlovákok kárára) és a vele való visszaélés a Fidesz részéről a belpolitikai harcokban nincs egyenes összefüggésben azzal, hogy milyen kormányzat van hatalmon Pozsonyban" - mutat rá a lap. Mindezek alapján várható, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok a jövőben sem lesznek idillikusak, mert "a Fidesz jól megvan Slota nélkül is" - zárja kommentárját a Pravda."

Hogy is van ez?

Ismét egy örökbecsű idézet, mely a csíkos labdával érkezett, s összefoglalja kicsit e két vonalat: "Ami igen jólesett, hogy azért mi magyarok, de főleg a Smici, mi megmondhatjuk a világnak, hogy ki meddig mehet el a nacionalizmussal (de főleg a gyerekek). Ez azért már valami. A másik, hogy ugyanakkor mi, de főleg a fidesz bármeddig elmehet a nacionalizmusban. De azért kérdések is feltolultak bennem: hogy akkor ez most hogy legyen, a kettős állampolgár gyerekeknek melyik állampolgárságuk szerinti nemzeti lobogót vonják fel, és melyik himnuszt játszák el? És ha az egyiket felvonják, akkor a másikat magával viheti-é a dobogóra? És ha a gyereknek turul a kabalája? És hová álljanak a belgák?"

Szóval, hiába na. Nem lehet elég korán kezdeni a nevelést. Teljesen jogos, tanulja meg az a gyerek, hogy nem holmi nemzetnek tartozik lojalitással, vagy mifene, hanem a királynak, ugye!

Jó páros vagyunk, hiszen nem lógunk feszt egymás nyakán...

Elmentem világgá, vagyis igenyesen Esztergom felé vettem az irányt, csak előbb még meglátogattam egy igazi barátomat. Ő olyan ember, akit lehet és kell szeretni és akit csodálni kell, és aki nagyon megérdemli ezt.
Diétám már az első órákban egyhelyben kezdett toporogni, hiszen Györgyi ebéddel várt, mely igazán egészséges -és még lymphoedema diétából (melynek anagrammája: amoda mélyedt pihe... csak megjegyeztem...) sem kilógó- zöldséglevessel kezdődött, majd sárgabarackos gombóccal -fahéjas porcukorral gazdagon meghintve- folytatódott. Nos, jó ideje nem ettem ilyet. Bakker, ízlelőbimbóim ódákat zengtek... khmmmm....
Majd pihegtünk egy kicsit még, átbeszéltük a korábban célul kitűzött busz indulási idejét, így kettővel később kezdtem a továbbutazásom a végcél felé.
Összességében vagy egy egész mókusőrsnyi jótét lélek karmáját lódítottam előre azzal, hogy az utamba kerülő lépcsősoroknál megkértem őket -mindig csak egyszerre egyet, ugye-, hogy vigyék fel vagy le a pakkom, hiszen nekem kapaszkodnom kell, nincs mese, s egyik kezemben mankó van -mint kampókéznek a kampó, ugye-, másikban meg a bőröndöm cibálom, így aligha leszek stabil a mozgólépcsőn, az álló lépcsőn meg ki van csukva, hogy közlekedni tudjak. Szóval, sokaknak előrébb vittem az életfeladatát, de volt egy érdekes közjáték. Ez már ma hazafelé történt, mikor is a metróba mentem volna lefelé, lyukasztottam a jegyem, majd lesben állva, hogy ha jön egy mit sem sejtő egész én lecsaphassak rá és nyakába akasszam "magam", várakoztam, jött is egy család, papa, mama, két kislány, s én anyukának szóltam, hogyaszongya: "Elnézést, segítene…?" s kvázi nyújtottam felé a táskám és mondtam is volna tovább a mondókámat, ám hölgy futtában megjegyezte: „Elnézést, nem vagyok külföldi!”
Nos, ez a mondat engem úgy ért, mintha legalábbis pöröllyel jól fejbe kólintottak volna, egyszerűen földbe gyökerezett a lábam, szó bennszakadt, csak álltam, egyik kezemmel a mankóra támaszkodva, másikkal a bőröndömet kicsit előrébb húzva, egyik lábam lépésbe kezdve és mint egy pillanatkép lefagytam.
MI VAN????
Ott álltam és próbáltam resetelni a fejemben a 10%-omat, hátha mégis értelmezhető ez a mondat, helyzet, s csak a szokásoknak megfelelően én vagyok a nem egészen kerek… De rácáfolva ezen lehetőségre, s mégiscsak megerősítve az agy-maradékom csodaszámba menetelét, egy snájdig legény, talpig egyenruhában kivált a lépcső előtt sorakozó ellenőr sorfalból és odalépett hozzám. Kivette kezemből a bőröndöm, s mielőtt meg tudtam volna szólalni, közölte, hogy ezek a „nemkülföldiek”!!!, majd határozott lépésekkel indult is tova. Én pedig örömmel és nagyon hálásan követtem.

De visszatérve diétámra, el kell mondjam, Apu már első este sült hurkával várt, majd másnap rántott csirkemellet, petrezselymes krumplit és tejfölös ubisalit kaptam. Nem beszélve a kakaós csigáról, meg pogácsáról, meg ki tudja miről még.
Aztán meg 20-án, mely nap nemcsak a kirakodóvásárról és az esztergomi Kárpátia koncertről (jaj, most nézem, a gugli kiadja ezt is, meg ezt is erre, ugye nem Palya Bea az, aki hungarista?????? egy világ omlik össze bennem… aki tudja mondja már!!!), hanem egy boszorkányos látogatásról is híres, mely során ismét adtam a diétámnak, hiszen ugye az alkohol említése is szentségtörésnek számít, nem még kettő majd még egy deci bor elfogyasztása. Vagyis na, a lelkem ösmerete ágált feszt, de én győztem! Aztán estefelé útnak indítottam barátnémat vonattal én pedig visszavonultam Apu házába. De oly annyira, hogy másnap fel sem keltem, aludtam egész nap, illetve amikor éppen ébren voltam, fontos nyomozásokat követtem figyelemmel az ID csatornán.

Ma pedig jöttem haza. Itthon sütöttem egy olyan, de olyan rozskenyeret, hogy megszólal! Gyönyörű, finom, fantasztikus! Ezzel boldogan térek vissza a diétámhoz.

Reggel lesz dolgom egy feldobott csíkos labdával, de ez már más lapra tartozik, hiszen abban nyoma sem lesz önzésnek, önmegtartóztatásnak meg pláne, sem nacionalizmusnak, sem szarkavarásnak… Szóval, most megyek aludni, ha már így kipihentem magam.   

Szia, hogy vagy?

A listán második a nője mellett
Csak az lehettem, csak dísznek kellett
A dívás képem nem is pont az enyém
Csak egy ilyen jellegű.

Azt mondta segít nekem majd a matekban
Mert eddig ostoba módszerrel tanultam
Akin te segítesz - gondoltam neki
Azon már nem segít semmi.

Miss Budapesttel a híd alatt
Valamit fogott, de nem halat
Ha neki jó, nekem is.

Szia, hogy vagy? Boldog állat.
Milyen szép rend van itt nálad
Itt egy mikró, ott egy bábu.
Ha nyomod a mellét, azt mondja "áj láv jú".

Előtte jégyhegyek olvadtak kiskutyává
Csak egy dolgot nem bírt, a kötöttséget
De most nézd, hogy kapkod a lufik után
Szolídan durran az utolsó.

A listán második a nője mellett
Csak az lehettem, aki arra kellett.
De már rúd mellett táncol az első nő
Ez lesz ám az eskűvő.

Tapogatózik a híd alatt
De ott csak egy szakmunkás maradt
Ha neki jó, nekem a legjobb.

Szia, hogy vagy? Boldog állat.
Milyen szép rend van itt nálad
Itt egy mikró, ott egy bábu.
Ha nyomod a mellét, azt mondja "áj láv jú".

Szia, hogy vagy? Boldog állat.
Milyen szép rend van itt nálad
Itt egy tévé, ott egy másik
És a bábu halkan furulyázik.

Szia, hogy vagy?
Boldog állat.
Milyen szép rend van itt nálad
Itt egy mikró, ott egy bábu.
Ha nyomod a mellét, azt mondja "áj láv jú".

Szia, hogy vagy? Boldog állat.
Milyen szép rend van itt nálad
Itt egy tévé, ott egy másik
De már senki sem furulyázik.

Kiveszem a szabadságom.

Ami nem is létezik, hisz ingyenélő nyugdíjas vagyok, de akkor is, holnap reggel lelépek és elküzdöm magam Esztergomba.
Ahol is terveim szerint marhára megszegem lymphoedema diétámat és szinte mást sem fogok csinálni, mint csütörtök estétől vasárnap délig fekszem a vendégágyon és nézem a nyomozásokat a nem tudom milyen csatornán, s így nyomon követem sok-sok durva, erőszakos bűncselekmény felderítését.
Mellesleg Katával ellenőrizzük a Sörakadémia jelen állapotát, valamint Apu főzési és sütési tudományának jelen helyzetét.

Ott nincs net, vagyis Katánál (aki unokatesóm, ugye) van, meg a telefonomon is be tudom már varázsolni, de nem fogok ott napi iksz órát lógni a hálón, hisz kialszom magam, olvasok, eszem és nézek ki a fejemből.
Ennyit tervezek a hosszú hétvégén.

Ja, a cím. Szoktam nézni a Showder Club-ot. Kőhalmi Zoltán a kedvencem, ez egyértelmű,



/Innen, ni/

s persze Szöllősy-Csák Gergely



/Ez a kép meg ehunnan, e/

Eszméletlenül nemnormálisak. Ám most nem miattuk lett az anagramma a cím, hanem egy társuk, akinek a nevét nem jegyeztem meg, mert csak egyszer láttam és nagyon szégyellem is magam ezen hiányosságomért, de ez van, szóval ő mesélt az anagrammáról, mely játék életszerűbb formája a hálón is -mint minden más- megtalálható.
Én a nevemmel -mint szintén mindenki más is- próbálkoztam először.
Például:

sánta arcán kélt mécses    
Vagy:
sánta arcán célt messék    

Nos, én elszórakoztam ezzel kicsiny ideig. Pihenem is vagy négy napig.

Martha, Inc.: The Story of Martha Stewart 2003.
Tegnap láttam és igazából azóta nem térek magamhoz.

Ez a nő egy katatasztrófa, és én azt hittem eddig, hogy csak egy háziasszony-polihisztor, aki a sütés-főzéstől a kerti barkácsolásig a varráson, hímezésen át, mindenhez ért.
A film ismertetője, a véleményem meg -már nem a filmről, mert az pont úgy van megcsinálva ami elvárható egy ilyentől, profin, semmi maszlag, semmi extra, de pontos, érthető, látható, egyszerűen jó- az, hogy egyrészt karrier építésben elsőosztályú luvnyáról van szó, másrészt viszont egy kibírhatatlan -már gyerekkorában is egy utálatos gennyzsák volt-, törtető, idegbolond.
Eddig sem kerestem a receptjeit, de ezzután pláne nem fogom.



/Ez egy jellegzetes kép, a filmben Sybill Sheperd alakítja ezt a nekem ellenszenves nőt/


Stahl Judit sem a kedvencem. De róla még nem készült ilyen összefoglaló film, így "csak" megbízható forrásból tudnám idézni egy kitörését, s ettől nekem elmegy az étvágyam a stálkaják hallatán. Híradósnak nagyon szerettem, de valaha futni is tudtam.

A vélemény szabad. A "szólás" sincs akadályok közé szorítva, ám a jó ízlésnek nem ártana néha szerepet játszania abban, hogyan formáljuk meg a mondandónkat.

Bár küldetésem van, mégsem visz rá a lélek, hogy minden reggel a Reggelit nézzem. (Sem tegnap, sem ma nem volt Mónika a "helyén", ezt azért ellenőriztem.) Vagyis ma is visszataláltam a Mokkához.
Ma Vujity Tvrtko az egyik házigazda és ő beszélgetett Szikora Róberttel. (Nem fogom becézni. Az én ízlésem meg itt szab határt.) Merthogy történt a minap, hogy az R-Go frontembere nyílt színen leköcsögözte a volt miniszterelnököt. (Íme.)
S ma reggel ennek apropóján meghívták a TV2-be, hogy ugyan mondja már el, mégis miért, hogyan gondolja ezt.
Két gidájával az oldalán kifejtette újra.
Hogy széthúzást szított például. Mellesleg menjenek el a nézők a koncertjére, s mellesleg nem lehet a szűzanya segítsége nélkül nemzetet építeni.

Na, kérem. Ez a valódi, mély, igazi píár. Ehhez kérem érteni kell.



/Őszinte, karakán, bátor Róbert meg a Gidákok innen, ni/

Csak nekem nem tetszik, hogy így beszél? Csak nekem visszás, hogy a köcsög szót használja, majd a koncertjét reklámozza és mindehhez még hozzáteszi a mély vallásosságáról árulkodó szűzanyai kötődését??

Kifinomult, intelligens megoldás ez?

...kapsz az élettől, csinálj belőle limonádét!


/Limonádét itt csinálják/

És mi van akkor, ha nem citromot, hanem keserű pirulát kap az ember?
Azzal mihez lehet kezdeni?

Mert van aki látja bennem a tehetséget. Persze lehet, csak arról van szó, hogy tudja az illető minden elem adott a feladat teljesítéséhez. Melyek a tv készülék, a tenger idő, s a végtelen memória. (Imádom, mikor jogosulatlanul fényeznek. Komolyan!)

Szóval, van nekem egy azaz egy darab (leg)kitartó(bb), s évtizedes barátném, jelesül Ildike. Ki bulvárban tagadhatatlanul a világ előtt jár, s mindenki szeretetét élvező Maunika rossznál rosszabb melltartóinak legnagyobb szakértője, ám mióta kedvence a délutáni, munkahelybarát sósávból, a hétköznap reggelbe költözött, sajna nem tudja élőben követni annak színeváltozását. 
Mely tényről pedig a net segítségével s az ebédszünetekben beszerzett fontos bulvárlapok hasábjairól természetesen értesül, de konkrét, napi bizonyítékkal nem szembesülhet, hiszen amikor kedvence látható a képernyőn, akkor ő ül az asztala mellett s végzi a nemzetgazdaság számára nélkülözhetetlen feladatát. (Minden vicc, de ez nem. Vagyis majdnem minden, de ez sem, na. Érthető? Legalább nyomokban?? Jajmár...)
Vagyis volt a Mónika Show, s benne okos, kedves, mindenki életét egy perc alatt megoldó, empatikus és értelmes, mellesleg lábremegtetően szép, nőies Maunika, kinek áldásos tevékenységéről én magam is meg kellett emlékezzek itt 4 és fél éve, majd ez a remek ebek harmincadjára került, s lett MM (azaz: MindenkiMaunikája) az RTL Klub Reggeli-jének műsorvezetője.
Én azt nem nézem. Többnyire Mokkával kezdem a napot, vagy az M1-M2 Ma reggel-ével, így valóban kihívás nekem, hogy mostantól akkor kísérjem figyelemmel azt az adást, s benne MM metamorfózisát. Mert ez a lényeg.
Hiszen innen:



/Vékony, jókedvű, "majmegmondomén" Maunika innen van, e/

Eljutott ide:



/Keserű, kiborulásra hajlamos, s néhány tucat kilóval súlyosabb Maunika innen, e/

Ildike tájékoztatott arról -mert én sajna nem olvasok bulvárt-, hogy utálja a ráerőltetett göncöket, utálja a kontyokat, utálja a sminket, meg egyáltalán... s most ultimátumot kapott a csatornától, hogy vagy lefogy, vagy viszollátás...

Nos, ezt kell nekem követnem. Ha bárki, ki erre jár, és tud valamit a napi változásokról, tegye meg, hogy idebiggyeszti alant a cikk satöbbi elérhetőségét, hogy ne okozzak már csalódást kedves, dolgozó, fontos barátnőmnek, pláne, hogy Ő szegény engem ily' szép erényekkel ruházott fel, például, hogy van eszem...!! Köszönöm!