Ma nyugaton jártam, bár naná, azzal is kötözködtem, hogy jogosabb lenne az észak jelző használata meggyőződésem szerint, de abban nem lenne ilyen kulturális él. Vagy trendi.

Vagy mi.
De mint fontos dolgot -azt is gonzóilag kapcsolódva- meg kell jegyeznem: "A fazon az elszáll, az anyag az marad"

Mert velem szemben, két asztallal arrébb a Nyers együttes frontembere, no meg a Belmondo feje -az ifjak csak így ismerik, hiába emlegetem a jobbik énjét nekije, egy megfordulásra sem méltatja azt a boszorkány, utólag meg reklamál, hogy de hát ez a ficak a Czutor Zoltán!! miért nem szóltam?? hát hiába mondom én, hogy nincs is agyam, a nevét meg pláne nem bírom megjegyezni, nemhogy annak örülne, hogy a Nyersre emlékszem, meg arra, hogy még valamiben nyomja, de a Belmondo az csak neki jutott eszébe, mikor már leteremtett... ehhhh- vagyis Luci' tényleg boszi lehet, mert már másodszor találom a vele való kávézás közepette magam egy celeb szomszédjában. Hát, igen. 
A karrier útja. Mármint az enyém, nem Nyersé, hogy a megfelelő ember mellé csapódom.
Amíg hagyja.

Nekem, ismét egy kicsit. Vagyis kicsit jobban, mint azt hittem volna.

Kezdhetném ott, hogy én egy egyetemi előadáson -pláne de az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán- ugyan mi a frászkarikát keresek, no meg ott akár, hogy mégis mi közöm az újságíráshoz. Sőt, továbbmegyek és mondhatom, hogy tökéletesen új számomra maga a fogalom, azaz a gonzó újságírás, vagy gonzó média, mint olyan. De bele sem kezdek így.

Ez a monológ most tele lesz tűzdelve hivatkozásokkal, mert én magam nem tudom megfelelően elmondani a lényeget, ezenkívül akár érthetetlennek tűnő jegyzetekkel, hiszen az előadás alatt én szorgosan körmöltem, mert ugye memóriám nagy jóindulattal sem nevezhető parttalannak, és az ott elhangzó dolgok -tekintve azok vadonat újdonságértékét számomra- valamiféle rögzítést kívántak. Mármint tőlem, az én értékrendemben, az én világomban. 

Új hatalmi ág a média
Ezzel a mondattal kezdődött az előadás, mely kicsit később célzottan átalakult valami interaktív konzultációvá, az öt újságíró és a jelenlévő cirka harminc fiatal -többségében egyetemista- és én néniségem között.
A változás, mely megállíthatatlanul zajlik az újságírásban is, lassan megeszi a nyomtatott sajtót, pontosabban annak írmagja csak a blikk-szintű lapok formájában marad fenn. S ott virágzik is.
A gonzó őse az 1860. körülre datálható the yellow press volt, melyről én -sok mással egyetemben- most hallottam először. Ennek legfőbb jellemzője a pozitív hangnem, a dolgok személyes megközelítése, s azok így közreadása. 
Majd ennek továbbfejlődése a múlt század 60-as éveinek Amerikájába tehető, ahol is Hunter S. Thompson teremtette meg a "gonzó" újságírást. ("A kifejezés a francia-kanadai „gonzeaux” szóból ered, melynek jelentése „fényes ösvény”. A gonzó lényege az erős szubjektivitás, a tények és a fikció vegyítése a szerző által közvetített üzenet hatásának felerősítése érdekében, aminek a pontosság igényét is alárendeli, és így a stílus felülkerekedik a tárgyilagosságon. Thompson nyomán, az írás folyamatában gyakran játszanak közre különféle tudatmódosító szerek.")
A műfaj maga átmenet az újságírás és az irodalom között, és tulajdonképpen Thompsonon kívül, tehát azóta senki nem csinál valódi gonzót. Megjegyzem ezzel azért vitatkoznék. Mert ha jól értem, akkor amit itt, énblog címen csinálunk az gyakorlatilag lefedi teljes egészében a fogalmat. De ezt csak közbekotyogtam, minden tudás, újságírói háttér, vagy akár csak egy diploma -mondjuk egy rakás idegen kifejezés ismerete nélkül.
A terjesztés, a közösség-építés eszköze a beépülő banner, vagy akár a hoax is, hiszen a hírérték mellett, vagy akár annak fölérendelve is a személyes hangnem, a személyes látásmód a lényeg s ezekkel lehet szórni az igét a legjobb költséghatékonysággal. Ezeknél egy hátulütő van, s az a nem meghatározott célcsoport, de ekkora hibafaktor még elnézhető ezen a szinten.
Volt szó még a gerillamarketingről, mely már kifinomultabb, de még mindig nem a hivatalos reklámozás szintjén terjed, viszont egyre költséghatékonyabb.

Többek közt megkérdeztem, hogy a gonzó az van-e vagy tanulni kell, vagy lehet-e egyáltalán ezt, mint egy technikát, mert nekem úgy tűnt, hogy ez olyan, mint a gravitáció, van és kész, megállapítani lehet, hogy EZ AZ, de "művileg" előállítani minimum nehézkes. Probléma felvetésnek megvették ostoba kérdésem, de egyértelmű válaszra nem jutottunk, pontosabban az kiderült, hogy vannak eszközök, melyek ehhez elengedhetetlenek, s ezeket lehet tanulni, az persze, hogy ezzel él-e a delikvens az más kérdés.
Persze volt még néhány kérdésem, és mikor azokat feltettem, marhára zavarban voltam -mert ugye, a frászt keresek ott egyáltalán- és nem írtam fel magamnak, és ki is estek agyam helyéről, de sebaj, majd visszatérnek. 

Aztán eljutottunk oda, hogy a gonzó és a drog elengedhetetlen kapcsolatáról esett szó. Thompson kokainfüggő volt, és elhangzott, hogy a tudatmódosítók használata velejár a kreativitás kiélésével, az igazi mély újságírás nélkülözhetetlen része a cucc. Ezzel nyíltan vitatkoztam. Ha már interaktív játékká vált a szeánsz. Ugyanis elhangzott az is, hogy nem lehet különválasztani mondjuk a cannabist a többi drogtól, hisz lám, Thompson is csíkozott és mit alkotott. 
Nem, engem ez nem győz meg. Vagyis persze, elhiszem, hogy nagyot alkotott -bár ez csak hit, mert még a Félelem és reszketés Las Vegasban-ra sem emlékszem igazán, pedig láttam, ez tuti-, de ez -legyen akár éteri magasságban is az eredmény- nem igazolja a veszteséget, amit a kemény cucc tesz az emberrel. Meggyőződésem, hogy a cannabis más tészta, azzal lehet úgy élni, ahogy ott elhangzott: "Lehet, bármilyen cuccot lehet nyomni, de okosan kell azzal élni!". Nem szívem, kemény cuccal nem lehet okosan élni. Sőt, egy idő -s igen rövid idő- után, már szimplán élni sem lehet. És nem igazolja az elvett életet a mégoly nagy kreativitást sem. Öreg vagyok? Lehet. Buta vagyok? Lehet. Sőt, biztos. 
Láttam sokakat, akik elvesztették -nemhogy megtalált és kinyílt kreativitásuk, de életük s ami talán ennél még fontosabb is- önmagukat, s már csak a cucc irányított??? IGEN. IGEN, láttam.
Elhangzott Thompson mantrája is, amit szintén meg kell jegyeznem:"Ha tisztán írsz, szerkessz betépve, ha betépve írsz, szerkessz tisztán!"

De azt ott sem kérdőjelezték meg, hogy ha nincs egy alap tehetség, egy alap tér, ami kitárulhat a drog hatására, akkor hiába a cucc, abból önmagában nem lesz géniusz senki.

Zárszóként egy velős megállapítás hangzott még el, mely azt hiszem megkérdőjelezhetetlen: "Mégis melyik művész normális?" 

(Cannabis Kultusz, GonzoPress, és ezek apropóján egy film, amit a megnézendők közé sorolok, hacsak ugye el nem felejtem: Kolorádó Kid.)

 
 

/Hunter S. Thompson innen van most/


Köszönöm. Ha lehet ilyet mondani az esetemben, okosabb lettem, és köszönöm, hogy legalább nem nyilvánosan ájultak le az előadók a székükről a kérdéseimtől.
 

Igen. H9h9!

Annyira örülök most, hogy ha tudnék, kiugranék a bőrömből!!

Pénteken bemondta az unalmast a mosógép. Bakker. Illetve már csütörtökön, de másnapra lett végleges a tény, miszerint nem hajlandó tenni a dolgát, hiába becézgetem, fenyegetem, ígérek neki jót, fűt-fát, megtorlást, magasról tesz rám. Így hívtam a szerelőt, kinek lánya vette fel a kagylót és nekem szegezte a kérdést, mikor elmondtam a bajom, hogy „Maga nem tudja megcsinálni, lehet, hogy csak a szűrőjével van gond?!”
Nos, átlendültünk eme kérdésen –hisz közöltem, hogy nincs kedvem hozzá-  majd előjegyzésbe vett hétfőre, hogy a szerelő jön majd.
A hétvége barátnős mosással telt –persze csak a muszáj dolgok mosásával- és reményteli várakozással, hogy valóban csak valami dugulás van –s az sem akkora, hogy mondjuk megegye a szivattyút- és nem szerkezeti, motorikus gixer. Annyit sikerült kideríteni, hogy a szűrő tiszta, hiszen Kati kibányászta –ő nem roki-, vagyis nem ott van a baj, egyrészt de jó, nem potyára hívtam ki a szakit, másrészt meg basszus, hiszen akkor mi a frász van.
No de sebaj, ez van, nincs mit tenni, szivattyú ellenőrizve, az legalább sértetlen, szűrő elzáró cucc mosogatógépben szmötyi-mentesítve,én  nyugisan várva szakit. Ma reggel meg is jött, idenyúlt, onnan levett ezt meg azt, kikoccolta emezt és lám, már megy is minden a maga útján!

Annyira jó, apró örömök, öreg néniségemre ilyenek jutnak nekem, s mennyire jól érzem magam ettől! Hát még, hogy este meg megyek az ELTE-re, egy előadásra. Na, ezt add össze!

De előbb ezerrel mosok, mert hajlandó mosni szeretett, szép, okos mosógépem!


  

Még mondja valaki, hogy nem szép az élet! 

Tánc, ahogy kevesen tudnak.
  Nézd végig és menj le a parkba futni egyet, vagy csinálj néhány felülést, de ha csak sétálsz egyet, akkor is eszedbe fog jutni! Nekem legalábbis biztosan. 

 

Most szólalj meg! Én nem nagyon tudok, az egyetlen, amit most tehetek, hogy ideteszem a padomra. Érthető, azt hiszem.

Erre még sosem gondoltam. Lehet, hogy így van és mindent elszámoltam?  

 

30Y - Ül és vár

hogyha az életben
boldog akarsz lenni
csinálj zenekart és hogyha
abból nem lesz semmi
vegyél magad mellé egy
kutyát vagy macskát társnak
mert nem beszél vissza egy
ilyen háziállat

látni a szíveddel
a szemeddel lesni
ha becsukod vágyak
és ha, ha kinyitod semmi
majd a hintaszéked
elringat s az álom
nem jön a szemedre csak
ott ül a párkányon

ha feldobod, piros
ha leesik, semmi
ha az élet fenn van, akkor
neked kell lenn lenni
ott ül a felhőkön
az égben keres társat
háziállat lehetsz, hogyha
rossz voltál gazdának

ül és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak
ül, és vár csak...


Vagyis eleve téves az alap, amire minden épült? 

Csak egy idézet.





"Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut levegőhöz. Ezt a súlyos csöndet nem oldja sem rádió, sem tévé hangja, csak egy másik hús–vér ember közelsége hozhat megkönnyebbülést."
Rácz Zsuzsa
 

Én csak leteszem ide a padomra. Mert ennek itt (is) a helye.

Szia Ernő!

Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd - bizonyos Molnár Ferenc - megállította feletted az égen a mulandóság napját.

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.

Te, Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.

Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy - élt 26 évet.

Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.

Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps.

Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak.

Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.

Na és a Csónakos. Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé Ferencváros!

Te, Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?

Haza, haza - nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nem régóta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról - persze nem az igazi nevükön - hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?

Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG, meg, hogy BARÁTSÁG, BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod.

Köszönöm neked.

Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel:
Geszti Péter



Én az egyik roki listán kaptam a levelet, de itt és itt is fenn van a hálón, és még vagy ezer oldalon. A képet meg innen szedtem.

Véremet adtam. 

 

Mert ez nekem jó. Ha már én egy hordónyit kaptam, akkor néha -jaj, de nagyképű egy görény vagyok, most másodszor, na, de akkor is- adok belőle vissza a közösbe bele. Arról nem beszélve, hogy egy bögrével megint gazdagabb lettem, meg egy tollal, és egy pizza- meg kávé/tea/üdítő utalvánnyal. És egy müzliszelettel meg egy üveg vízzel. Meg egy levásárolható élelmiszer utalvánnyal. 
De nem ez a lényeg -tudtam én ezt, tudtam, csak nem sejtettem!!-, hanem az, hogy tényleg úgy érzem, most egy hangyányit visszaadhattam abból a tengernyiből, ami nélkül nem lennék már jóideje. 
Vagyis pusztán az egó vezérelt. Mint mindig. 

(Megjegyzem, mikor meghallgatta a szívem a doki, azt mondta: "Hallom, jó szíve van!" és mosolygott hozzá... nem tudom, minek szólt ez, de nem is fontos.:)

Mint tudjuk, a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbben helyes.  Ez így, bikkfanyelven megfogalmazva az Occam borotvája elv.



/William Ockham innen, ni/


Pontosabban kifejtve pedig emígyen szól:

>Occam borotvája

"Gyakran hallani Occam borotvájáról.

Mi ez voltaképpen?"

William of Ockham (latinos írásmóddal Occam, angol skolasztikus, 1285?-1347?) fogalmazta meg azt az alapelvet, amit Occam borotvája néven ismerünk. Eredeti formájában így hangzik: "Pluralitas non est ponenda sine necessitate", vagyis (kb.) "Ne szaporítsd szükségtelenül az entitásokat". Tehát: ha valamit meg tudsz magyarázni egy bizonyos entitás létezésének feltételezése nélkül, akkor tedd azt.

Újabban, amikor Occam borotvájáról beszélünk, gyakran általánosabb formában fejezzük ki azt, pl.: "Mindig a legegyszerűbb megoldást kell választani."

Az ateista gondolkodásban Occam borotvájának a következő a szerepe. A körülöttünk lévő világra két lehetséges magyarázatot adhatunk:

Van egy hihetetlenül bonyolult és szövevényes Világegyetem, s ez természetes folyamatok eredményeképpen jött létre.

Van egy hihetetlenül bonyolult és szövevényes Világegyetem, és van még egy Isten is, aki/ami a Világegyetemet teremtette. Ez az Isten nyilván nullánál nagyobb komplexitású.

Mivel mindkét magyarázat összeegyeztethető a tényekkel, Occam borotvája azt sugallja, hogy a kettő közül az egyszerűbbet kell elfogadnunk - az elsőt. Sajnos egyesek azt mondják, hogy van egy harmadik, még egyszerűbb megoldás:

Nincsen hihetetlenül bonyolult, végtelenül szövevényes Világegyetem. Csak képzeljük, hogy van.

Ez a harmadik lehetőség logikailag szolipszizmushoz vezet, amit sokan elfogadhatatlannak tartanak. "Személyes tapasztalatból, imákból tudom, hogy Isten létezik!"

Ahány istenhívőnek van személyes bizonyítéka az általuk imádott lény létezésére, ugyanannyi ateistának van személyes bizonyítéka, hogy ilyen lény nem létezik. A bizonyítékok jellege egyénenként változó.

Továbbá - anélkül hogy kapásból el akarnánk vetni a bizonyítékodat -, sok ember állított már mindenféle valószínűtlen dolgot - pl. hogy ufólények elvitték őket, meglátogatta őket Elvis Presley szelleme, stb.

"Mindenki imád valamit"

"Mindenki imád valamit, legyen az pénz, hatalom vagy Isten..."”

Ha ez igaz, akkor mindenki politeista. Az istenhívők legalább annyira törődnek ezekkel a dolgokkal, mint az ateisták. Ha az ateisták érzései pl. a családjuk iránt imádatnak nevezhetők, akkor ugyanezt elmondhatjuk a teisták érzéseiről is.

Valamit minden másnál fontosabbnak tartani még nem jelent imádatot, a szó semmiféle értelmében.

"Az ateisták a Sátánnal szövetkeznek!"

Az ateisták nem hisznek semmiféle természetfeletti, istenszerű lényben. A Sátánt minden szempontból éppannyira mitologikus, nem létező alaknak tekintik, mint Istent.<

Cikk innen.

Ockham borotvája ennél szárazabb, egyszerűbb kifejtésben itt olvasható.  S ebből adódik Hanlon borotvája, mely így foglalható össze:  „Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire az ostobaság is elégséges magyarázat.” /Megjegyzem, nekem szimpatikusabb Napóleonnak tulajdonítani ezt, mint a másik lehetőség, de ha az az igaz, akkor sem veszik el a lényeg./

Mindezek ismeretében már tovább lehet lépni, hogy magáévá tegye a tudásra szomjas köz az új fogalmat, mely nem más, mint Talema borotvája.
Tehát Talema borotvája: a legegyenesebb utat a pillanatnyi komfortérzéshez minden szinten igazolja, hogy annál hosszabb utat nem biztos, hogy képes lehet befutni...

Érthető? Nekem az. A fogalom megalkotója Péter, aki kicsit néha Fura, de mindig nagyon okos és talán épp emiatt az összeállítás miatt nekem nagyon fontos barátom. 

.....................................................


Kis kiegészítés. Eredet Eter' #7, biztatás Kalas #22 komment, s eredmény: gugli.
Íme:



Morgan, Conwy Lloyd
1852-1936
Bírálta Romanest.
Kísérleti és összehasonlító munkákat sürgetett.
Az interpretáció szabálya:
Nem szabad egy viselkedést magasabb rendű
működés eredményének tekinteni, ha egyszerűbb
módon is meg tudjuk magyarázni.
Ochram pengéje, Morgan kánonja, parszimónia

/Kép innen, adatok meg ehunnan, e/

Nem tudom, hogy volt-e már ez, nem találtam meg, de éjjel megint leállt a meglévő néhány kerekem ettől, úgyhogy ismét -vagy először- itt a helye.

Néhány dolog többet ér, mint gondolnád. 

 

Csipetnyi demagógiával adódik a kérdés: van farmerod?

Rég volt? Egyesek szerint igen. Szerintem meg aki ezt mondja, a tojáshéjat cígöli még javában...


 

Azért az igazi diszkótáncos fiúk mozgása -ezzel a 'kart az égbe travoltikusan' megoldással- nagyon ott van a szeren. A csillogó-flitteres ingekről már szót sem ejtve ugye.

Márti a kekec. Megint, vagyis még mindig, hisz ha a Sárkányfűárus nyomdokaiban szeretnék maradni, azért tennem is kell.
S lám, teszek is.

Szóval, szeptember elején -alig egy hónapja- ismét bírtam belecsapni a lecsóba. Röviden összefoglalva: annyi történt, hogy szokás szerint utaztam a buszon és egy rég nem tapasztalt sofőri hozzáállással szembesülhettem, miszerint húzzak a sunyiba a gondjaimmal, még hogy én a kijelölt helyre ülnék, még ilyen marhaságot! S ezért én ismét levelezésbe kezdtem a Volán Zrt.-vel.   
Ma, ahogy hazatértem a négynapos igali kiruccanásomról -melynek krónikája is lejegyzésre érdemes, sőt-, itt a válasz, a legutóbbi buszos hasfájásomra.

Nem teszem ide az egész levelet, sem az enyémet, sem a választ, csak a lényeget idézem.

"Autóbuszvezetőink döntő többsége megfelelő módon, udvariasan látja el feladatát.

Bejelentése kapcsán a szóban forgó járaton gépkocsivezetőnket nyomatékosan figyelmeztettük az udvarias szolgáltatói magatartás fontosságára, valamint az előírásoknak megfelelő munkavégzésre, melyet a jövőben fokozottan ellenőrizni fogunk."

Tényleg, igazuk van. A többség már határozottan javuló tendenciát mutat udvariasság és -ez a lényeg- a szakszerűség terén, mert egy szolgáltatást végző, utasokkal foglalkozó buszsofőrnek nagyon nemcsak a vezetéshez kell értenie, hanem a tömegközlekedés, személyszállítás szabályaival is tisztában kell lennie. Sőt, lehet bunkó is akár velem vagy bárkivel, de ami jár, az jár. Bakker.
És nem, tényleg nem annak a sofőrnek akarok rosszat, vagy akartam bárkinek is. Remélem ez érthető. (Mellesleg a cím is egy részlet a levélből. Hogy gúnyos-e a hangsúly? Nem tudom. De ha az is, nem nagyon rezelek be tőle.)


   

(szöveg)

   Azt hittem érdemes, és úgy tűnik, az is.
  "Ugyanazzal az átéléssel csináljuk megint!"
Akárhányszor is kell nekifutni, akkor is, ha én sem gitározni, sem énekelni nem tudok. Csak a sárkányfűhöz érzek egyre nagyobb vonzódást. 

Talán néha igen.

 

Hiszel a mesékben?

 A tegnap sűrűbb és eseménydúsabb lett, mint azt vártam. Úgyhogy most persze nyilván nem is emlékszem minden -h9h9- részletre, de majd magassarkúilag fixált barátném kisegít. 

A délelőtt még -a várttal ellentétben- unalmasan telt, aztán jött boszilyányom és ennek megfelelően alakultak a dolgok.
Kibattyogtam elé a vonathoz, s azonnal meg is kaptam, hogy elbújtam, pedig nem is, legfeljebb nem az utolsó kocsi, utolsó ajtaján kéne leszállni s azonnal észre lehetne venni engem, amint segítek a mankómnak, hiszen az olyan labilis önmagában, tehát folyton támogatom, s így elég feltűnő jelenség vagyok. Majd miután végre utat engedett örömének is a velem való találkozás okán, kérdezte, hogy kész-e a kenyér és a süti, de ismét le kellett lomboznom, mert még a hozzávalókat is meg kellett vennünk a baótba... (Eme megnevezést Ő tette a szép lakhelyem egyik kiskereskedelmi egységére, mely a Spar üzletlánc tagja, mert én kijavítottam, mikor azt a "közért" névvel illette. Kijavítottam, hisz tudtommal a KÖZÉRT vállalat csak a fővárosban működött, ami így is volt az első időket leszámítva de akkor is cirka a teljes pesti boltszámnak csak a ~8%-a volt budakörnyéki, tehát vidéki. Vagyis ez kilőve, barátnémnak egyetlen autentikusan vidéki megnevezés maradt, s ez a BAÓT...  ehhhhhh)
Vagyis vásároltunk. Csoki volt itthon, de még valamit akartam a sütibe, s ezért kérdeztem ki de határozottan, hogy mégis mit szeretne, s történt ez már azután, hogy rájöttem, a rozskenyér is tuti finom lesz ha egy adag pirított fokhagymát teszek még hozzá, így oda is kocogtunk -vagyis én kocogtam, ugye, ő meg tipegett amolyan nőcisen -később kiderült- fürdőpapucsában- a zöldséges részleghez, felmarkoltam egy adag csinos, 3 darabból álló fokhagymasort, majd mentünk is tovább és kérdezgettem továbbra is, hogy mégis milyen sütivel vehetném le a lábáról. 
Kezemben volt tehát a kenyér-adaléknak szánt növény, s bírtam megejteni a címben jegyzett kérdést. Amolyan vidéki nőcis, vagy már inkább nénis hangsúllyal, hangerővel.




/Fokhagyma ehun termett, ni/

De ahogy kimondtam -így, ezekkel a szavakkal, ahogy fent is áll- azonnal bírtam volna a föld alá süllyedni, ennek megfelelően még hangosabb, mondhatni éktelen röhögőgörcsben fakadtam ki, s szegény inzultált boszilyány kénytelen volt csatlakozni hibbant nénjihez....

Túléltük ezt a közjátékot, majd csak kiszedtem belőle, hogy egy adag csokis-meggyes muffint nagyon értékelne, így beszereztük az ehhez kellő dolgokat, és irány haza.
Pik-pakk elindult a kenyérsütőgép -csendes hálaadás Dittelyánomnak érte-, és gondos -na jó, legalább annyira odafigyelős, hogy fontos dolog ne maradjon ki a hozzávalókból- sütisütés volt soron.
 Luci már a Sparban bizonyította -nem mintha eddig nem tudtam volna ezt-, hogy nem e világról való, hisz majd megvette az univerzum hidege a BaÓT-ba, aztán hazajöttünk és mindenáron ki akart ülni a teraszra. Az egy kicsit sem akadályozta ezen tervében, hogy nekem ezer dolgom volt még odabenn, s azt az apró tényt meg, hogy a kerti székek mind rendre a sufniban sorakoznak, egyenesen kihívásnak tekintette. Hát, komolyan! Nem is értem én ezt! De sajna a sufni kulcsa nincs meg, vagy legalábbis eleddig nem akadtunk a nyomára, illetve nekem vannak ötleteim, de ő -akinek magának ez fontos igazán- ragaszkodik egy teóriához, mely valószínűleg helyes, de ebből még nem következik a megoldás folyamata... de jaj, miket zagyválok össze, a lényeg, hogy a konyhából kellett kivinni székeket, hogy eleget tudjunk tenni boszilyány napimádatának. Ő ki is költözött én meg robotoltam tovább... ó, én szegény... majd végre kijutottam, éppen leültem volna a nekem szánt -az övé napsütötte részen, enyém meg természetesen árnyékban.... ehhhh- székre, de szerencsére éppen mikor a súlypontom még nem billent át, elkezdett berregni a sütő, hogyaszongya kész a muff... vagyis én még akkor sem pihenhettem, hanem eredhettem vissza a robotba bele...

/Meggyesmuff meg innen, e/ 

Aztán végre kijutottam, vittem is ki -nem fokhagymás- mufft, frissen kisültet, illatosat, meggyel és csokival csábítót a bor mellé, mely már ott gyöngyözött a poharakban. Tokaji Ófurmint, gyönyörű színű nedű, jutalomnak tökéletes volt.
Ám egy dolgon még ez a nemes ital sem segített, pedig Luci ezt is beígérte nekem, hogy ha azt megiszom, akkor majd nem fázom. Ja.
Úgyhogy erős a gyanúm, hogy az ő bensőjét a heves természete fűtheti... esetleg a klimax. Más magyarázatot nem találok.
 
Ott ültünk, kibeszéltük a kibeszélnivalót, korra nemre és iq-ra való tekintet nélkül, majd arra lettem figyelmes, hogy egy autó áll be a kapu elé. Mondhatni összezavarodtam, hiszen ha jól tévedtem, nem péntek volt. Úgyhogy csakis optikai csalódás lehetett az a jelenség ott és akkor. Hiszen Ildike péntekenként szokott megjelenni, s akkor csütörtök volt (de később kiderült ennek az oka, ő -mármint Ildike- egy nappal arrébb lapozta a tv-újságot előző este, s ezzel a világ rendjét kavarta össze, mert minden hozzá alkalmazkodik).
Be is cuccoltunk, s ő is lecsekkolta a sütit, de borozni nem volt hajlandó, mert józanéletű egy nőci ez -nem is értem-, majd ment is a dolgára. Mi ketten pedig közeledtünk a palack aljához, így kezdett élessé válni a helyzet. Megoldást kellett találni. Nos, felmerült bennem egy messzi végen élő kedves barátom, ki mostanában meglehetősen hanyagol engem, egy látogatás, mikor két palack remek borral ajándékozott meg, majd egy edény s csatolt állománya és egy alkalom, mely az imént említett bor élvezeti értékéből nem is, de egy barátság patinájából mindenképpen elvett, s a kettőből egy üveg ott is maradt akkor. (Nem érthető? Sebaj, Én értem.:) Mit volt mit tenni, útnak is eredt egy sms, melyben naná, szépséges boszorkai alapok (mármint alap ok és nem fundamentum, na) megjelölés sem maradhatott el s lám, ennek megfelelően alakult is a borkészletünk.
Olyan egyszerűek az XY-ok. De komolyan! :)
Méltattuk együtt a terítéken lévő bort, mindkét vendégem külön-külön is megdicsérte MaliZoli ajándékát, melyet így közösen tudtunk elfogyasztani, s melyért én is hálás vagyok kedves barátomnak, s ha másért nem, hát ezért mindenképpen megérné valahogy kiharcolnom szíve enyhülését felém, mert az a bor, azért nagyon ott van. :)

Fazék el, mert neki még munkája volt az erőműben, de azért a távolból egy sms-ben méltatta az én szavahihetőségem s Luci muffját... (Ez szín tiszta csúsztatás! A mufft én süttem, Luci legfeljebb szépségével járult a hangulathoz. Bakker.)
Visszaírtam neki, hogy ugyan miért lepődött meg bármelyik felfedezésén is...

Én már korai órán -9 és 10 között- lépni sem bírtam, így be is fejeztük a napot. Még küzdöttünk kicsit az ágyammal, hogy a nem használatos fele is lakható legyen Lucilyányomnak, aztán joccakát lett.

Persze ez a boszinő ez két óránként járőrözött, úgyhogy azért messze nem nyugodalmas volt az éjszakánk, de sebaj, ennyi belefér...

A végkövetkeztetés pedig, amit le kellett vonnunk egyértelműen a sok-sok egyéni példa elemzése után, így hangzik (s kéretik végighallgatni, nem a címből ítélni) :

Kezdő anyukáknak meg mondom: sohase hagyd egy apára a gyerekfelügyeletet. Főleg, ha ő egy mérnök.



Pedig ügyes megoldás, valljuk be!

Kérem szépen tisztelt publikum! Kell nekem egy férfi.
Egyetlen kikötés van: minimum 7 centiméter hosszú legyen. 

Tehát az ilyen: 


/Kiskopi ennunan, e/

...nem megfelelő, bármennyire is a férfiasságra utal egyes megállapítások szerint.


Ez alapkövetelmény, hiszen az angol klasszikus ebből a hosszból készíthető el. S ez fontos.

Ugye érthető eddig?
De folytatom. 
Lyányom, a sorban a második, azaz Ketteske, készül a fodrász szakmunkásvizsgára s modelleket kell prezentálnia addigra az egyes frizurákhoz, technikákhoz.
Szerencsére vagyunk egy páran, így én a női klasszikus fazonhoz, Egyeske a kontyhoz, míg Hármaska a festéshez biztosítja majd az alapanyagot, ám így is marad egy, ami a férfi angol klasszikushoz kellene, s ennek nem vagyunk birtokában.

Vagyis jelentkezőket várok! Június idusán (a pontos napot jelzem időben) lesz a vizsga, értelemszerűen ott azon jelen kell lennie az illetőnek, s előtte még két esetleg három alkalommal is kellene egy gyakorlatot tartani Fanninak a vállalkozó hajával, hogy megismerkedjenek, s el tudja mondani, mikortól nem szabad ollónak még a közelébe sem mennie a delikvensnek.
Ügyes, Fanni ügyes, csakúgy, mint az összes lyányom. Hisz tőlem, szerencséjükre csak a határozottságot, míg édesapjuktól tenger eszüket, tehetségüket, szépségüket s gyakorlatilag minden mást ami jó lehet egy emberben örökölték.


/Fodrászbácsi innen van, ni/
Magyarázat a képhez: angol klasszikus frizurát nem találtam, de itt legalább készül egy haj, s bár Fanni nő, méghozzá gyönyörű ifjú hölgy, szakma tekintetében megfelelőnek tűnik ez az illusztráció. Jobb híján.

Jelentkezzetek, kérlek! Egy kávéra a vendégeim lehettek, ennyit bevállalok ráadásképpen.

Monte Carlo

Megint hajnali ötkor keltem. Bakker. Vagyis már fél hat is megvolt, mikor Ketteske úgy bírta nyitni és csukni az ajtót, hogy szerintem a Főtéren a Szt. István szobor is csuklott egyet, így nem volt mit tenni, bekapcsoltam a tévét, mert az álom azzal az elánnal ugrott is ki a szememből.
Az MTV fogalmam sincs, melyik csatornáján, szóval az egyiken ez ment és én ott ragadtam.

 

Jó, mi? Warpigs amúgy nem mozgat. De ez azért nagyon ott van.


Pezsgő ize a számban,
Egy szexbomba édes teste,
Finom remegés a lábban.
Az Aston Martin volánjánál
Öngyújtó lángja lobban,
320 lóerő, 8 henger
Együtt robban.

Cartier az óra,
Yves-Saint Laurent ing,
Kétárbócos jachtom
Az öböl kék vizén ring.
Monte Carlo mellett
A múlt szivarfüstbe vész,
Mikor 180-nal hajnalban
Hazafelé mész.

Refrén:
Megnyerem,
(Go ahead, don't you stop)
Vagy megveszem
(Go ahead, don't you stop)
De innen hogyha kell,
Csak elveszem.

Kapjunk be valamit
Gyorsan, garcon,
Két croissant rendel.
Együnk lazacot borban,
Esendő az ember.
A szoknyád alól súgom:
Baby ,love me tender.
Te is tudod jól,
hogy a nevem isten
Nem ember.

Cartier az óra,
Yves-Saint Laurent ing,
Kétárbócos jachtom
az öböl kék vizén ring.
Monte Carlo mellett
A múlt szivarfüstbe vész,
Mikor 180-nal hajnalban
Hazafelé mész.



Ugye?

Soha nem foglalkoztam ezzel, pedig korom szerint hihető lenne, hogy átéltem a makramé virágkorát.

Ezzel szemben csak ámulattal néztem mindig, hogy valaki egy szál mazzagból képes "valamit" csinálni.



/Makrafüli innen, ni/



Na, erre most én, nemes egyszerűséggel bírtam este, a sötét éjszakában benne, a gordiuszi csomót magát ide prezentálni az egyetlen ortopédcipőmre, amit hordani tudok. 



/Gordicsomó meg ehunnan gyött, e/

Mármint az egyetlen pár cipő egyetlen ballábas darabjára, annak is a fűzőjére, de annyira, hogy levenni alig bírtam a lábamról azt, kibontani a gubancot meg azóta sem sikerült. Úgyhogy fennáll a veszély, hogy ezt a problémát csakis annak átvágásával orvosolhatom, s bár királlyá nem leszek ettől, de legalább cipőt húzhatok majd a lábamra.
Bakker. Ha már évente csak egy pár jut nekem, legalább ne játszana ilyen trükköket velem!!

És...ÉÉÉÉÉÉSS!!... és b@szod, van lejjebb!! Most komolyan, mikor azt hiszem már nem lehet, akkor látok egy ilyet és kész vagyok.  

Most mondja valaki, hogy nem népnevelő, tehetséges ifjak ezek! De most komolyan!!

Ki vagyok akadva. Ez kell nekünk, mi?

 Jé, ez megint eszperente lett, pedig nem így szántam. 
Levelet kaptam, hiszen én is egy vagyok a haza nyugdíjasai közül, így az én véleményemre is kíváncsi viktorkirály.

1,7 millió levelet küldtek szét széles-e hazában, mert kíváncsiak -jaj, miket beszélek, hisz hol többes szám, hol csak egyes a levélben használt, így nyilván az előbbi is csak amolyan királyi többes lesz… de furi....- e széles réteg gondjaira, s a nemzeti konzultáció keretén belül konkrétan hozzánk fordulnak.
Igen, ez nem az említett pöffeszkedő többes szám, hiszen én is része vagyok ennek a rétegnek, mert két hónap híján 9 éve magam is nyugdíjas vagyok. Igaz ugyan, hogy nem öregségi –bár öregtyúk vagyok, de az ahhoz elvárt kort nem érem még el- „csak” rokkantnyugdíjas, tehát nem éveim, hanem sérüléseim számával „nyertem” el ezt a megtisztelő státuszt (nem, ez nem lekicsinylés, hisz a másik alternatíva az lett volna, hogy a temetőben vagyok, és nem ingyenélő nyugdíjasként, tehát ez remek, na).
A hálón keresgéltem, de nem találtam meg a levél pontos szövegét, így ctrlc/v-vel nem tudom, csak lepötyögve idetenni, de ezt megteszem.
A címoldal zöld, a feladó helyén:
ORBÁN VIKTOR
MINISZTERELNÖK

A címzett sorban ennyi –vastagon szedett betűkkel-

HALLGATUNK
ÖNÖKRE

A bélyeg helyén pedig ez (persze 2010-zel, csak olyan képet nem találtam, bocsi):



/kép innen, ni/

A levél Orbán Viktor egy nemzeti lobogó előtti joviális arcképével kezdődik, mely mellett vastag, zöld karakterekkel a hallgatunk_önökre szlogen, alatta a nemzeti konzultáció 2010 kiegészítéssel, majd maga a lényeg. Íme:

Tisztelt Nyugdíjas!

Magyarország miniszterelnökeként azért keresem föl most levelemmel, mert úgy gondolom, hogy az idős emberek az eddiginél sokkal több figyelmet érdemelnek a politika részéről, ezért kormányom kiemelt feladatának tekintem, hogy ezen a területen is előre lépjünk.

Tudom, hogy mi örökre adósai vagyunk Önöknek, akik hosszú évtizedeken át keményen dolgoztak és küszködtek azért, hogy nekünk már jobb életünk lehessen, és hazánkat nemegyszer építették újjá romjaiból.

Önöknek köszönhető, hogy Magyarország minden helyzetből képes volt talpra állni az elmúlt fél évszázad során, a legsanyarúbb korszakokban is megőrizte legfontosabb értékeit. Ennek köszönhetően tudtuk az idén ismét megteremteni a megújulás lehetőségét.

Hálával és tisztelettel tartozunk Önöknek. De ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is szeretnénk kifejezni. Olyan tettekkel, amelyek valóban hasznosak az idősebb korosztályok számára. Ehhez az Önök közreműködése is szükséges. Vagyis az, hogy megosszák velünk gondjaikat, problémáikat, és megtudjuk, hogy mit várnak a kormánytól. Fontos számomra az Önök véleménye, mert hiszek abban, hogy jól kormányozni csak az emberekkel közösem lehet.

Ezért tisztelettel arra kérem, töltse ki a mellékelt kérdőívet, és küldje vissza nekünk, hogy véleményét és gondolatait útmutatóként használhassuk a jövőnket formáló, új intézkedések előkészítése során.

Előre is köszönöm együttműködését.

Szeretném, ha tudná, hogy  keményen és elkötelezetten dolgozunk tovább annak érdekében, hogy mindig érezzék: a hazájuk és a kormányuk hálás Önöknek a sok évtizedes helytállásért.

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:


miniszterelnök

/aláírás innen, ni/


Eddig a levél „személyes” része, majd következik a kérdőív. Ezt is ideteszem, de én nem értek ehhez (sem), így szerkeszteni nagyon nem tudok, tehát a beikszelendő likakat kötőjelekkel helyettesítem, de tán így is érthető lesz. Vagyis aszongya:

HALLGATUNK ÖNÖKRE (pasztell zöld alapon)

Ön hogy ítéli meg saját helyzetét, életkörülményeit? Kérjük jelölje meg x-szel.
- Megfelelő
- Közepes
- Nehéz

Az új kormány alábbi intézkedései közül Ön melyikkel ért egyet? Kérjük, jelölje meg x-szel, amivel egyetért.
- A politikusok létszámának jelentős csökkentése
- A bankok megadóztatása
- Adócsökkentés
- A kilakoltatási tilalom meghosszabbítása (bajba került lakáshitelek esetén)
- Az energiaárak befagyasztása (idén nem lehet emelni villany, gáz, távfűtés árát)
- Az állami vezetőknek járó végkielégítések megadóztatása
- A rendőrség létszámának növelése

Ön szerint az idős emberek számára ma mi jelenti a legfőbb gondot? Jelölje meg x-szel a három legfőbb problémát.
- A lakás rezsijének (fűtés, villany, gázszolgáltatás, egyéb) kifizetése
- Gyógyszerek beszerzése, ára – egészségügyi ellátás, ápolás
- Élelmiszerek beszerzése, ára
- Közlekedés
- Közbiztonság hiánya otthon és az utcán
- Ügyintézés a hivataloknál
- Egyedüllét – kulturális, közösségi programok hiánya
- A mindennapi teendőkhöz nincs segítség (bevásárlás, takarítás, stb.)

Ön szerint mi a kormány legfontosabb teendője az ország jelenlegi helyzetében? Jelölje x-szel a három legfontosabbat.
- A gardaság talpraállítása, munkahelyteremtés
- A rend és közbiztonság megteremtése (bűnözők elleni szigorúbb fellépés, rendőrség megerősítése)
- Az egészségügy megmentése (kórházak, orvosi rendelők felújítása, építése)
- A szociális biztonság helyreállítása
- A nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése
- Bérek emelése
- Adócsökkentés
- Nyugdíjak emelése
- Gyermekes családok támogatása
- A fiatalok lehetőségeinek javítása
- Az oktatás színvonalának emelése
- A kultúra támogatása
- A vidék és a mezőgazdaság erősítése
- Az energiaárak növekedésének megakadályozása

Az Ön helyzetén milyen intézkedés javítana leginkább? Kérjük soroljon föl hármat.
1…………...
…………….
2…………...
…………….
3…………...
…………….

Ha első kézből szeretne értesülni a Fidesz híreiről, eseményeiről, kérem, töltse ki az alábbi űrlapot!

(…)

KÉREM A KITÖLTÖTT KÉRDŐÍVET KÜLDJE EL CÍMEMRE: 1088 BUDAPEST, SZENTKIRÁLYI U. 18.

……………………

Nos, eddig a nemzeti konzultáció rám eső része. Mert fontos vagyok. Még nem töltöttem ki, ma kaptam és még előtte rögzíteni akartam itt, a padomon ezt.

Egy kis videó néhány megkérdezett érintett véleményéről:




 
Én például szívesen veszek néhány javaslatot is, ha valakinek eszébe jut, hogy ugyan mégis mit írhatnék a három felkínált hely egyikére a javaslataimként! Vagy abban segíthetne valaki, hogy melyik a fontosabb, az én nyugdíjam vagy a gyerekeim oktatása, majd a pályakezdésük, vagy a kultúra támogatása, netán az ország helyzete? Ja, hogy mindegyik?? Oh, kérem, de csak maximum három opció jelölhető be, hiszen annyi a magyar igazság!



De nem vagyok telhetetlen. Ha hármat megcsinálnak maradéktalanul a választási ígéreteikből, már elégedett leszek vikiékkel. Ja, hogy nem is tettek konkrét ígéreteket? Oh, dehogynem. Például azt tutira veszem, hogy a ház létszámát radikálisan csökkenteni fogják, csak kérdés, hogy mely irányelvek alapján, sőt, az sem kétséges, hogy a bankokat nem hagyják, netán még le is győzik (…), de ennek meg kurvára mi isszuk meg a levét.
De sebaj. Én –mint mondtam- drukkolok vikiéknek. Hiszen a hazámat irányítják most, ha elbasszák, alattam is vágják a fát.

... meglep, meglep, meglepetés....

 

Mert ugye ez volt. Aztán meg ez van. A kapcsolatok agyam helyén érdekes eredményeket hoznak, ugyi?
De nekem legalább 10% van. Némelyeknek meg egyáltalán nincs. Így annak irányítására sem lehet hallgatni.

 Kérdem én, hiszen sose hittem volna, hogy ez... hogy EZ, hogy ilyen nekem tetszeni fog... de ettől most nem tudok szabadulni. Na.

Úgyhogy kiteszem a padomra és bízom a legjobbakban, mármint abban, hogy akkor nem fog vissza-visszatérni ez a hang, ezek a hangok, ezek a képek... 
Eminem gyerek érdekes, mindig is így tekintettem rá, Rihanna meg... hát, Hármaska egy ideig nagyon bírta, vagyis megfelelt a 13-15 éves lyányok ízlésének, ezért engem kicsit sem vonzott, s nem elvből, hanem pusztán matematikai alapokon, vagyis én annak a korosztálynak az évszámainál minimum két tucattal több éve rovom a köröket itt, tehát nem tartozom a célközönségbe.
Nos, íme:

S ennél sokkal jobban keresek egy klipet, amiben négy, olyan negyvenes meglett fickó játszik tinit és randalíroznak az utcán, de csak nem jövök rá mi volt az, s azóta egyik zeneadón sem láttam... ááááá... pedig, pedig!!!!
De ez sem rossz, na.

 Épp az éjszakánál tartottam, de nem tudtam befejezni, mert el kellett rohannom. 

Valahol a szivárvány alatt, megöregedtem. Kötekedő, fásult öreglány lettem? Nocsak.
Bóvica fogadott be éjszakára, az ő vendégágyát bitorolhattam, majd vasárnap délelőtt ki is kísért a Népligethez. 
Haza délután 3 körül értem, s épphogy lecuccoltam, hívtam Ildikét, gondoltam, átjön kávézni majd.
Jött is, és mikor leült és készítettem a kávét, még akkor sem esett le, hogy ő azért jött, mert előre megbeszéltük, hogy levisz a Battai Napok rendezvényre, ahol is éppen fellép Misi, az ő férje az együttesükkel. Egyszer már voltam koncertjükön, igazi, dallamos rockot nyomnak, s teszik mindezt 25 éve. 

A Steel együttes, benne a dobos Misi, az én legkitartóbb barátnőm férje.

Kicsit csepergett az eső is, de még ezzel együtt is jó volt. Nagyon. Csinos fiatal, dekoratív hölgyek járták a tömeget és kémcsőbe porciózott Jägermeistert osztogattak, ami szintén csak emelte a hangulatot, bár én, koromra és kedvemre való tekintettel nem kértem, pedig tényleg bájosan kínáltak vele.
Aztán Ildike hazafuvarozott és jóformán csak bedőltem az ágyba. Még most is csak pihegek.
Ennek szellemében délután Csillagkaput fogok nézni. S néha arra gondolok, hogy én meg sem érek annyi évet, amennyi alatt eljut a beszélgetés fősodra a Megasztár és bor tárgyköréhez... hiszen legalább ez eszembe jutott. De nem vagyok biztos benne, úgyhogy nyugodtan helyre lehet igazítani.

 Elfelejtettem. Majd egy úr kisegít, remélem.

Hajnali nyolckor kezdődött a szombatom, vagyis jóval előtte, mert már öt körül ébren voltam, s ez, ahhoz képest, hogy volt 2 is, mikor elaludtam, nem túl pihent reggelt jelent, de nem volt mit tenni. Indultam is vásárolni, mert csak akkor volt rá lehetőségem és tudtam este még sok dolgom lesz.
Terveim szerint az egyes busszal indultam Pestre, így azt gondoltam, hogy ideális a nyolcas kezdés, hiszen így legkésőbb 10-re már otthon is leszek, gyors ebéd készítés, pakolás, s mehetek tovább. Na, ehhez képest, még jó, hogy vettem egy grillcsirkét, így nem kellett kaja nélkül hagynom itthon lévő kettő gyermekem, hiszem volt már majd' fél egy, mire visszaértünk. Így semmire nem volt időm, vagyis rohannom kellett eleve, hogy a buszt elérjem. Na, ehhez képest -már a cidrihez, hogy lekésem- 10 perc alatt kinn voltam a megállóban és remegő lábakkal kellett az oszlopot támasztanom további bő 10 percen át. Hiába, tervezni tudni kell! Aki meg nem tud, az támassza az oszlopot a hátralévő időben, na. 
Első utam Pesten Dorkához vezetett a Blahára, náluk a Mókus őrsöt megtanítottam zöldborsófőzeléket csinálni,  míg ők csapatban készítették az ebédet, én Jóbarátok részeket néztem, majd mikor elkészült a kaja, mind odasereglettek mellém és együtt ettük meg a remekül sikerült első, közös erővel készített főzeléküket -virsli illetve kolbász is dukált hozzá, ki mit kért, ugye- és további epizódokat néztünk, míg el kellett indulnom. Dorka éppen hajmosás után volt, így csatolt állománya, Laci kísért a találkozóhoz, átadott Lucinak, s már le is lépett.
Boszorkányos barátném felé az első kérdésem az volt, hogy mi a baj. Mert én bizony azt láttam rajta, hogy valami nem kerek, de tagadta, hogy bármi valós alapja lenne ennek a meglátásomnak. Belenyugodtam, hogy hiába, na, az én megérzéseim még véletlenül sem szoktak bejönni, miért éppen most lenne ez másképp?! Úgyhogy mentünk tovább. Valószerűtlenül sokat buszoztunk és egyszer csak ott voltunk, ahol lennünk kellett.
Csalódottan vettük tudomásul, hogy ketten vagyunk összesen, de mire elhelyezkedtünk volna, befutott Kósza, aki eleve közölte, még a  szervezés alatt, hogy csak azért jön, hogy átadjon nekem egy temérdek dvd-t aztán már huss, ott sem lesz. (Temérdek dvd-kek köszönhetően Csillagkapu nagyhatalom lettem és nem mellesleg baromi boldog is. Köszönöm Kószabácsi, ma lesz a napja, hogy elkezdem nézni, mert a tegnapom is maga volt a káosz.:) De látva árvaságunk -vagy eleve így tervezte, csak félrevezetett minket, engem legalábbis-, odatelepedett hozzánk, sőt, azon melegében borozásba is kezdett velünk. Aztán befutott Mark'y, akinek helyismerete ott nagyon nem véletlen, ugye, majd csak vártunk. Nos, természetesen bor társaságában, de akkor is. Mígnem befutott egy telefon, miszerint hányadik emeleten vagyunk, mert ők -Beatus, Bóvica és En1- jönnének a harmadikra, mely instrukciót megjegyezték, de olyan itt nincs... Mark'y szaladt egy kört az épületben, mire kiderült, hogy ja, ők máshol vannak, már nem emeletileg, hanem centerileg... szóval, némi pontosítás és név egyeztetés után a házban szaladó lovag is majd' kicsit később az elveszett csapat is megérkezett. 
Aztán még nem kis meglepetésemre csatlakozott hozzánk Fehér Bölény is, akit én esküszöm, és lehet engem utálni, meg kiröhögni, de nőnek gondoltam. Csak a kommentjeit olvastam sokszor és érdekesnek találtam, de mindig, kivétel nélkül mindig nőként gondoltam rá. Na, még hogy unalmas agy nélkül öregnek lenni!
Jut eszembe a cím. Kósza fejtette ki, hogy az Ő korában már ez a két dolog a főcsapás a társalgást illetően: a Megasztár és a.... bakker, elfelejtettem. Neki könnyű megjegyezni, hát 42 házasságban eltöltött év van a háta mögött egyelőre, s ki tudja még mennyi lesz, úgy könnyű, ha ilyen hátországgal lesz valaki jó kedélyű úr! Szóval, mi a másik, Kószabácsi?
Beatusnak nagyon örültem, szeretem az ilyen találkozásokat, hsizen jobb látnom a nick mögött létező embert, mert ritka arról az oldalról, aki megmutatja magát. Ez nem kritika, pusztán tapasztalat, különösen örültem neki.
Aztán még [ht] kedves is berobogott és egy sajttál, csirkeszárnyakkal is a terítékre került, vagyis komoly kis összejövetel lett ebből. 
Én viszont már Pest felé mentemben éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége rám nézve, nem való nekem ez a strapa, pláne nem az utána éjszakába nyúló boszorkányos szülinap ünneplés. Mert Luci' engem leszállított a megfelelő asztalhoz, majd mikor már voltunk néhányan tovább is állt, s abban maradtunk, hogy mikor én indulnék, szólok neki, s valahol -jaj, már nem is emlékszem, hová kellett volna mennem- összeszed, s hajnalig dorbézolunk.
Csakhogy Bóvica ismer már engem. S ahogy odaült mellém, közölte, hogy van-e hol aludnom, mert ha nincs, nála meg van ágyazva a vendégágyon, mely hely engem vár tulajdonképpen. Hmmm... elcsábultam, na. Szegény boszkánylyányomat így telefonon értesítettem csak a hírről, miszerint megszabadult a nénitől, nem kell vele pironkodnia az éjszakában majd... De még tartozom neki egy levéllel, csak annyi dolgom volt és még a vasárnap délutáni szaladásom el is felejtettem -mennyi mindent elfelejtek, mi? kinek újdonság ez még??-, de az egy másik történet lesz, ahogy az időt elnézem most...
Szóval, Mark'y, aki a helyütt otthon van szinte, közölte velem, hogy bármit meg tudnak csinálni, még az én diétámnak is megfelelő sütivel képesek előállni. No, ez egy kihívás. És láss csodát!! Naná, a nevére nem emlékszem, de valami mandulás, krémes, finom és gyönyörűséges tortát kaptam, a nem kevésbé finom borom mellé -mely valamilyen oknál fogva mintha mindig újratermelődött volna a poharamban- nagyon jót beszélgettünk, de tényleg, és még a hely nagyobb részében zajló 18. szülinap sem rontott, sőt, a hangulaton.

Most mennem kell, pedig a hétvégének még csak a felénél tartok. Na, most lassan szaladok, mert azt a bizonyos elmaradt levelet muszáj pótolnom.

Jó volt. Kizökkenek ilyenkor magamból és ez nekem jót tesz. Hogy másoknak milyen, azt nem tudom, bár Kósza azt mondta, hogy sokan szeretnek engem. Nos, őt ismerve ez akár sértés is lehet, mi tagadás, ugye. De én meg őt épp ezért szeretem, na.

Köszönöm. :)