...ahogy mondom. Előbb címszavakban: - retina gúzsba kötő, lollipop-édes-agresszív színekben és korlátlan mennyiségben édesség;- bc közjáték, b@z'meg nyuszi a létrádat elemmel;- 1. szülinap;- Volán kaland;- gomolygó Egom;- magány Tim Roth-ul.Öregszem. És ez 14 éve meglepő, de csak a szokásos…

Így, nemes egyszerűségében és csakúgy nagyszerűségében: könyvek./Ezen jó illatú remekek ehun laknak e/Anno, még a boldogult XX. században, esztergomi gyerekkorom idején -sőt, még a korai években, dömösi kisdedként- belém ivódott a minden ellenére, vagy még inkább bármi mellett is a könyv, mint…

Felújítva, hisz az eredeti 2006. 01. 03-án ért hálót."A magányos roki elvárásai Csak mert erre sehol sincs utalás, pedig ez a faj is létezik. S bizony -amint volt 'szerencsém' ezt konstatálni- egyre többen is vagyunk. Az apropó: Mi kell a hímnek /A cikket törölték, már nincs fenn, nem csoda,…

Ez a kép. S szólt a holló, "Soha már!"(Persze csak a kerekek agyam helyén, melyek néha úgy csinálnak, dolgoznak, vagy emlékezni vélnek néhai munkás napjaikra, de köze szinte soha nincs a kapcsolatok által előhozott lenyomatoknak az éppen uralkodó témához. Bár hangulatában most tökéletes..)

Csak egy idézet. "Az egyedüllét csendje olyan, mint a csend a víz alatt. Mintha mélyen a felszín alatt úszna az ember, fülében csak a vére dobol, és néha, ha megcsörren a telefon, kiemelkedhet végre levegőért. De minél ritkábban csörren meg, annál ritkábban jut…

Kezdek beletörődni a hidegbe, a hóba, a bezártságba az egyedüllétbe. Pontosabban a magányba, ahogy a fehérség elszigetel a világtól. Talán, ha jön a tavasz, minden más lesz. Talán majd nem nyomaszt a mindent csak eltakaró, de meg nem szüntető fehérség, a szikrázó fagy, az…

Dehogynem. <object width="560" height="340"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/HnBpUGmcsFo&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param…

Sétáltam -mert mást nem is tudok-, s közben jöttem rá erre az alapigazságra. Csak engem érint, csak rám vonatkozik, tehát akit nem érdekel ez a téma, annak köszönöm a látogatást! Amint sétáltam, görgettem magam előtt a sok megoldhatatlan kérdést, gondot és egyszercsak…

Nyár van.Itt a sarokban, nem látszik ebből semmi. Ki kéne menni, kirándulni. Ja, én nyomorék vagyok... akkor legalább sétálni! De egyedül az sem szórakoztató, csak ugyanolyan taposómalom, mint bármi más. Van az a film, Michael Douglas, amint szétesik. Csak ő tud tenni valamit.…

Ha kérdezel, válaszolok. S ha ilyenkor derül ki, hogy nem is érdekel az arra kapott felelet, na, az ... az csak egy dolog a többi ezer közül... Magamat sem tudom elviselni. Egyedül vagyok, be vagyok zárva magamba, és megöl a magány. Ha kérdezel, válaszolok. ...és azt hiszem,…

Szám lettem űzve, ráadásul, minderre önszántamból vetemedtem. Amivel nem is lenne baj, vagyis nincs is, csak számos kompromisszummal kell(ett) békét kötnöm. (Kompromisszummal lehet békét kötni? Kompomisszumot lehet, ugye? És nem a kompromisszummal vele, hanem ez meg amaz közt lehet…