Ha igazán nem akarnám ezt játszani, hát nem csinálnám.<P>Eldobható vagyok.... és kigúnyolható.</P> <P>Céltáblát játszom, teljesen önszántamból. </P> <P>Azt hittem erős vagyok. Ha levágták volna a lábam, akkor most nem képzelhetném magamról -még ennyire sem- hogy ember... igazi ember vagyok. </P> <P>... és akkor 4 évet megspóroltam volna mindenkinek. </P> <P>Vagy csak egyszerűen meg kéne végre békélnem a gondolattal, hogy nem kellek senkinek. Illetve, akinek kellek, már a másik oldalon van. Mindenki ott van már, aki ehhez a szűk körhöz tartozik. És most itt már rég nem a nemiségről van szó.</P> <P>Ha játszom tovább, hogy eszméletlen erős vagyok, akkor azt kéne gondolnom, hogy ez is a leckém része. Csak vegyem ezt tudomásul és passz... lépjek tovább, képes vagyok rá.</P> <P> </P> <P><EM>Pasik? Nők? Szerelem? Viszony? Munkahely?</EM>   </P> <P>Jó az élet belső oldalán. Kívülről nézve különösen látszik ez.</P> <P> </P>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.