Végre csak eljutok odáig, hogy lejegyezzem mi is történt még aznap.

 Volt ugye, CsíkosHátú látogatóm, minden földi jóval, mi szem-szájnak ingere, és mikor gyorsan-gyorsan szaladt is dolga után én itt maradtam teljesen egyedül és azt hittem, a semmit csinálom majd estig. Aztán jött egy sms egy elmaradt karácsonyi ajándékról és nem úgy lett.

Az estét aztán hosszas beszélgetéssel, remek zene hallgatásával és igen jóféle alkoholos italok fogyasztásával töltöttem, melynek egy része ugye az ajándékom volt. Azóta is díszdobozában érlelődött csak a polcon, várva, hogy nem is létező, ám az átadó által beképzelt sértődöttségem elmúljon, s jelentkezzem. S miután ezt én nem tettem, elveszett barátom -felszólításnak engefdelmeskedve- megkeresett, és pedig örömmel vettem át azt a gyönyörűséges üveg Tokaji Borpárlatot.
Jazz továbbképzésem ismét haladt a maga útján, kiveséztük az irányítás szükségességét, valamint az ízlés alakíthatóságát -egyesek szerint jó irányba-, némely árfolyamokat, a légiközlekedés, pontosabban a reptéri protokoll ésszerűtlen voltát és még sok okos és meglehetősen fontos dolgot.

Majd hajnali fél 3-kor értem haza, ezért nem válaszoltam egy gondolatbűnre még gondolatban sem, mert valljuk be, aznap igen későn keltem. De jó kaland volt, na. :)

Mondtam én, hogy a tegnapom ihaj, de sűrű lett. Most próbálom karakterekbe önteni a történetét annak a napnak, de közben meg valami egészen mást kell rögzítenem.

Tudtam, hogy Fanni, azaz Ketteske ezen a hétvégén csak időnként jelenik meg itthon, mert barátjával -Jeloval- valami versenyre mennek pestre. Mondjuk száznegyvenhatodik alkalommal, mikor elmondták, hogy hová is és mire, kezdett gyökeret verni agyam helyén ez az infó, úgyhogy már csak megerősítés miatt kérdeztem rá ismét, mert tudtam, hogy a Lurdy Házban van valami tetováló verseny, ahol indul Jelo is.
Én drukkomról biztosítottam gyermekemet is és főleg az alkotó fiatalembert, s tegnap telefonon beszéltünk is párszor, akkor is, mikor sajna már kiesett az egyik forduló után. De megkérték, hogy maradjon ott a verseny végéig és varrjon addig is, ez kapóra is jött nekik, mert Ketteske hátára most van növőben maga a tenger. Válogatott lakóival egyetemben.

A tetoválás és Fanni párhuzamnak, mint minden másnak megvan a maga története. Az első darab Ketteskén, egy jin-jang szimbólom, egy dátummal. Majd egy kérdőjel s utána egy cipzár.
Most pedig a fél hátát elfoglaló tengeri életkép.

Valószínűleg nem írtam volna le ezt itt, ... ha nagyi sárga lett volna, ugye... de mikor az imént ideültem, kaptam egy emilt, melyben Botika egy linket s egy már-már mérges hangú kérdést küldött. Katt a  linkre, s az index címoldala ugrott elém, ahol is ma a vezércikk erről szól, s a képen Fanni szerepel.  (Az egész cikk innen érhető el, ott a többi kép is, érdekes egy szubkultúra ez, nem kérdés.)

A képen pedig éppen Ketteske kapaszkodik a szék háttámlájába, amint Jelo dolgozik szépen, türelmesen, odaadóan a tengeri életképen.



A gyerekem címlaplány lett. S mindenkitől azt kérdezte most, hogy szép-e.
Nekem ez nem kérdés. De ugye ez objektív mérce szerint sem az, hiszen nagyon is egyértelmű. Csakúgy, mint a teljes sorozat ebből az eresztésből, mindhárman szépek, erősek, okosak és nagyon határozottak. Szerencsére tőlem csak az utóbbit örökölték, a többihez nincs közöm. S ez így van jól. :)


Kiegészítés 03. 22.én, mert kaptam egy képet amin a tenger sokkal jobban látszik.



Így már jobba látszanak a medúzákok, tán.

Néha -vagyis többnyire- öreg roki vagyok, akinek semmi sem történik az életében. Aztán az univerzum elemeiből gubanc kerekedik s egy napon belül egy rakás dolog összejön.

Korán keltem, mert messze földről érkező vendéget vártam a reggeli kávém mellé. Eleve a felkelés nehezen ment, hisz derekam megint ellenállt, úgyhogy komótosan, lassan ment a felöltözés majd épp ilyen tempóban folytatódott minden.
Elindítottam a mosógépet, ki- majd bepakoltam s el is indítottam a mosogatógépet, kivettem a fagyasztóból az ebédre tervezett tejszínes husi alapanyagát, tehát előkészültem a napra. Főztem egy adag kávét is, mert tudom, van aki csak azt szereti míg én az instant kávéval is beérem, sőt, s nem tudtam, hogy vendégem milyet fogyaszt, illetve eleve, hogy kávézik-e.
Aztán csak tébláboltam, mert vártam, hogy kilenc óra legyen. Mivel a kapucsengő nem jó, így gyakorta tengtem-lengtem a bejárati ajtó felé s ott rendre kikukucskáltam a ház elé, hogy hátha meglátom vendégemet. Persze nem, sőt, csak 10 felé ért ide s akkorra éppen már nem bírtam az ácsorgást, így bevettem magam Hármaska mellé a szobámba, az ágyba és tévét néztünk.
Murphy? Naná. Szóval, végre előttem állt, teljes életnagyságban, kockás ingben és menetfelszerelésben Zebra.



/ezen zebra ehun lakik e/

Tudtam, hogy nem marad sokáig, hiszen messziről indult reggel és időre ment még tovább, csak beugrott hozzám, hiszen úgyis pont útbaesett neki Batta. (Na, jó. Batta senkinek se esik útba, mert okosan, nem megy keresztül rajta egyetlen főút sem, tehát mindenképpen meg kell szakítani az útját a bárhová igyekvőnek, hogy az egyik bekötőn eljusson a városig. De azt hiszem, megint csak kötöm az ebet... vagy mi...)
Azóta is ott állok a konyhában, és keresgélem leesett állam... Azt a pár percet, amit itt töltött, gyakorlatilag arra fordítottuk, hogy elsorolta, mi mindent hozott nekünk.
Ugyanis hozott virágot. Gondolom, mert azt illik. Vagy mi. Mely virág egy tálcán gondosan elrendezett nagy kupac, guszta, igen dagira töltött túrós palacsinták formáját öltötte. (Ez akkor nem látszott, iulletve csak az ígéretét mutatta annak, hogy mennyire finomak is azok a szépségek. Höhö...:)
Nomeg aztán két üveg, gondosan felcímkézett háziszörpöt. Egy meggy- és egy eperszörpöt, melyek most ott állnak a "szörpöshelyen" a pulton, s ahányszor odatéved a tekintetem, a meggy piros illetve az eper kék zárógumukarikájára, mindannyiszor elmosolyodom és újra felágaskodik a kérdőjel, vajh mivel érdemeltem én ki ezt a nemtommitől, hogy ilyen emberek jelennek meg az életemben.
De még nincs vége. Nem CsíkosHátú Barátom lenne, ha beéri ennyivel, gondolom. Hiszen még hátra volt egy kupac, két darab épphogy lecsukható tojástartó képében. Hogy az én texos-tojáshoz szokott szemem még képes volt egyáltalán felismerni azt a mutánsgárdát, ami abban a két papírcéleszközben volt, nos, nyilván nem végtelen memóriámnak, hanem annak köszönhető, hogy gyerekkoromban azért még találkoztam olyan tojással, ami békésen kapirgáló és kotkodákolva baromfiudvart járó tyúkoktól ered, s ennek képe, meg ennek a sárgájának sárgasága, eléggé beégett oda, ahol ma már nemigen marad meg általam irányítottan gyakorlatilag semmi információ. Merthogy a manapság általam vásárolt texos remek  inkább gyártósorrá alakított zárkában élő, sztahanovista, tyúklényegét rég elfeledett ici-pici tojások tömegét előállító organizmusokból ered. Meg is mutattam Zebrának kettőt ezekből, s hozzátettem, hogy honnan tudta,. hogy már második hete felejtettem el tojást venni a heti bevásárláskor? (De nem árulta el, csak csendesen mosolygott.)
Udvariasságból leült kicsit, de semmit sem fogadott el, s néhány percet -de tényleg, és a "néhány" igen bőven mért jelző itt- beszélgettünk, majd indult is tovább.
Én meg azóta is ott állok kővé dermedve és csak tátogok, nomeg néha elmajszolok egy palacsintát. (De sajna ez már csak duma.... hüpp... elfogyott...)
Megbeszéltük azért, hogy gyorsabban szaladok mint ő és rokit megszágyanítő sebességgel állok fel és ülök le a székről-székre, S ez neki meglepetést jelent.
Ilyenkor elgondolkodom tajta, hogy valóban nem látszik rajtam, hogy mennyire gátolnak legó-alkatrészeim a szabad mozgásban? Nomeg a fájdalom sem utolsósorban, ugye, bakker. De az is lehet, hogy csak tökélyre fejlesztettem a lehetőségeim kihasználását. Valamikor még a legelső időkben, mikor először hazakerültem 7 hónap kórház után, akkortájt jöttem rá, hogy mi is történt velem, mihez segített hozzá András és Péter a rehabon. Ők ketten az ergoterápián dolgoztak, előbbi most is ott van, és tartjuk is a kapcsolatot, utóbbi már elköltözött egy tanyára és ha jól emlékszem lovakat tartanak a feleségével egy farmon (?), és azt mutatták meg nekem, annak a lehetőségét adták a kezembe, hogy megértsem, elfogadjam és ki tudjam használni amaradék testem nyújtotta lehetőségeket. Nagyon konkrétumoktól kezdve: hogyan álljak fel, hogyan lépjek a zuhanyfülkébe, hogyan vegyem fel a zoknit... , ehészen addig, hogy minden ellenére, ami történt, amit elvesztettem én élek. ÉLEK és élhetek. Ezt meg kellett értenem, s ehhez ők segítettek hozzá leginkább. De most elkalandoztam, csak azért böktem ezt közbe, mert talán ebből nőtt ki az, hogy legfeljebb az látszik rajtam, hogy lusta disznó vagyok.

Nos, a lényeg az, hogy Zebra épp olyan, mint elképzeltem. Olyan gondoskodó, egyszerűen jó ember, mint amilyen kedves négylábú képzetét keltette bennem már akkor is, mikor a csíkos pizsamás képet még nem tudtam leváltani agyam helyén, s őt valóban csak így tudtam elképzelni. Emberi külsővel valahogy sosem sikerült igazán.
De mostantól ezzel is megvagyok. S gazdagabb lettem egy rakás finomsággal és jó hosszú időre szóló melegséggel a lelkemben, hiszen amíg ezek tartanak, s már mindig is, úgy raktározom ezt is el, hogy az emberek jók, s ezt ugyan eddig is tudtam, most már azzal is kibővült ez a gondolat, hogy a kockás ingggel álcázott CsíkosHátú zebrák is bizony jók.


S hogy miért váratott magára ennyit ez a dokumentáció? Nos, annak két oka van, Egyik majd a folytatásban olvasható, a másik, mely az igazi oka ennek, az, hogy tartottam tőle, komoly csalódást okoztam nem eléggé rokkantságommal. Vagyis azzal, hogy nem látszik rajtam első blikkre, hogy legó darabkákból vagyok -igen precíziós munkával- összerakva.


Zebra, köszönöm. Állam lassan megtalálom, hiszen pontosan tudom a helyet, hogy épp merre voltam, mikor az leesett...

Meghallgattam, majd kijegyzeteltem Vona Gábor ünnepi beszédét.

Azóta meg nézek ki a fejemből és elemezgetem a mondatait.

Az egyik roki listán kaptam a linket, ahol aztán megnéztem a beszédet.
Majd pihentettem a dolgot magamban, de lehet ennek a következménye volt, hogy ma meddő s méltatlan vitába keveredtem egy csendes rajongómmal, ki csalódott bennem... lehet, ha nem látom ezt a videót, nem megyek bele a stilisztikai vitába, sőt, lehet, ha Nagyi sárga és csilingel, akkor ő nem nagymama, hanem villamos a körúton...

Aztá újra nekifutottam, majd ismét, mert akkor már jegyzeteltem is.
Íme az általam említésreméltónak tartott, s mindenképpen ütősnek szánt elemek:

„A Jobbik nem a harmadik, nem a második... az ország jelenlegi helyzetében nem vagyunk hajlandóak más célt kitűzni, csak a győzelmet! Győzni akarunk és győzni fogunk!” Hatalmas és dicséretes önbizalomra vall ez a mondat. Egy megmérettetésnek nem is érdemes más ambíciókkal nekimenni.

"A győzelem után pedig nem maszatolni, nem mellébeszélni, nem hazudozni, nem lufikat fújni mit az eddigiek... hanem rendbe fogjuk teni Magyarországot!" Ismét egy mondat, mely valóban megmozgathat tömegeket.

"Egyedül a Jobbik felelős nekdtek, önöknek….és ezért gyakorlatilag ellenünk a nagykoalíció összeállt, a FIDESZ-nek és az MSZP-nek már a Jobbikk a legfontosabb ellensége." Ellenségkép? Nem hiszem, hogy ez az lenne, erre sokkal inkább más, sorok közé rejtett utalások vonatkoznak, ez "csak" a pillanatnyi mumus felvázolása.

"Jön a jobboik és áprilistól borítja a bilit…tudják, h a jobbik országgyűlésbe jutása majd nem azt jelenti, hogy eggyel több párt lesz, hanem néhány hónap múlva azt fogja jelenteni, hogy néggyel kevesebb…." Hogy is? És onnantól mi lesz? Kommunizmus? Mert ugye az egypártrendszer mintha arra hajazna. S az kinek is lesz jó? A magyaroknak?* 

"Eltöröljük a mentelmi jogot, a politikusok által elkövetett bűncselekményekre dupla büntetést fogunk kiszabni…" Az ötlet első hallásra jó. Majd kéretik elgondolkodni azon, hogy mennyit kell járnia bíróságra annak a képviselőnek,. aki ilyen-olyan csoportok érdekeivel szemben politizál s feszt feljelentgetik. Csak egy csendes gondolat.

"A Jobbik kormány…" Hát, nem kispálya. Ez már döfi, kérem szépen!!

S egy előrejelzés bő egy évnyi távlatba:

"2011 májusa, napsütés, gyenge szellő lengedez és a rónán feltűnik egy német állampolgár akit a történet kedvéért, most csak hívjunk Salamonnak… Salamon földet akar venni... hát akkor van néhány feltételünk
az első feltétel, Sali, hogy igazold, h 10 éve magyarországon élsz…és 10 éve mezőgazdaságból is élsz
Nem Sukoró nem Páty környékén bújtál elő a bokorból hanem a mezőgazdaság a hivatásod, igazold azt, hogy a Rigó utcában gárdista nyelvvizsga biztosok előtt letettél egy felsőfokú magyar nyelvvizsgát; végezz el egy mezőgazdasági főiskolát, melynek a vizsgaszabályzatát még kitaláljuk. A beugrókérdés már megvan, sorold fel az Árpádházi királyokat, évszámmal egy perc alatt, visszafelé és ha mindezzel megvagy, akkor menj fel a köztársasági palotába Dr. Morvai Krisztina vár ott rád akinek két pecsétje van.
Magunkfajta és magukfajta.
És majd eldönti, hogy melyikhez tartozol…

bennünket csak egy dolog érdekel: mit fogtok szólni ti, mit fognak szólni önök, mit fognak szólni a magyar emberek." Ez itt a leglassabban emészthető része az egésznek. Legalábbis számomra. Érthető, hogy mit mond? Hol van már Viktor király felsejlő árnya!! Ugyan! Hiszen itt van a  megoldás minden vélt vagy valós bajunkra.

* Ugye érthető, hogy kinek? Akire Dr. Morvai Krisztina ráüti az ő pecsétjét.


Megjegyzem, azt is mondja, csak ezt nem írtam ki betű szerint, hogy mind4enki megkapja ami jár neki. Ki ezt, ki azt. Van aki segítséget, tehát valóban a sérültek kérdését szívén viseli ez a párt.
De engem azóta sem hívtak. Még várok, addig is ezen gondolkodom.

Vártam, s nem hiába tettem.

Ugyan még nincs túl meleg, az ujjaim is hajlamosak lefagyással fenyegetni, sőt, a reggeli égbolt inkább valami nyúlós, szürke szomorúságot, mint vidám kikeletet ígért, de most már biztos vagyok benne, hogy jön, megállíthatatlanul, s itt is van már a tavasz.
Egyértelmű bizonyíték erre egy csokor krókusz, amit ma kaptam.















Ugye milyen üdék és ígéretesek? Nekem nagyon jókedvem lett tőle. :)

Mert időm, mint a tenger.

Két filmet láttam aznap s egyiket már itt rögzítettem memóriám jégmezején, most pedig a másik következik, tulajdonképpen egy irányba mutat mindkettő, mégsem említhetők egy lapon. Ezért lett végül, az eredeti egy posttal szemben külön-külön a dokumentáció.

Egy férfiról szól ez, pontosabban egy életútról, ami nagyon is megérdemli, hogy sokan, minél többen tudjanak róla.
Én már sokadjára találkoztam akkor éjjel ezzel a filmmel, de eddig valahogy nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem, s mikor kikristályosodott bennem ennek az oka, akkor muszáj volt ott maradnom.
Tudtam a Tourette szindrómáról. Illetve ez túlzás, mondjuk úgy, hogy hallottam erről, s volt némi fogalmam róla, de csak annyit tudtam, hogy az valami kínos dolog. S most jött el az ideje a ledöbbenésnek, mert leesett, hogy ez nem más, mint az a bizonyos fal. Az a fal, amit én még most is néha, de régebben mindig éreztem köztem, s a világ normális tagjai között. Láthatatlan, de nagyon is valós ez, s jele a konkrét távolságtartásban –mikor helyet ad a járókeretes embernek a normi, s nem félreáll egy lépéssel, hanem mondjuk két méternyire hátralép- és a szemében –amiben benne van ez: „Nem akarlak látni, mert elkaphatom a bajod, de látni akarom, mert annyira bizarr látvány.”-  érzékelhető.
Most én ugyanezt éreztem és nagyon elszégyelltem magam s ott maradtam.

Mennyire jól tettem. Ezt mindenkinek látni kell.

Brad Cohen, egy jó kedélyű, mosolygós, okos tanár.




Brad Cohen egy Tourette-szindrómával élő férfi. Aki kiáll a másodikosok osztálya elé és elfogadtatja magát. Megtanítja például azt, hogy az ütődött lehet az alma is, ugyanakkor lehet az is, aki nem úgy viselkedik, ahogy számunkra elvárható lenne.



Brad Cohen egy valós ember.

  Akit látni kell.

Kinek hogy telnek. Ugye. Nekem leginkább maratoni tévézéssel, s a minap láttam két olyan filmet, amik mellett nem tudok billentyűkopogtatás nélkül elmenni.

Szörföltem a csatornák között (ugye ezzel a trendi kifejezéssel mondják azt, mikor abszolút céltalanul csak időkitöltés végett nyomkodom a távirányítót, s bízom benne, hogy valami számomra érdekesre akadok majd), s éppen kezdődött egy film, mely Alexander Pearce történetét meséli el.
Egy megtörtént eset a film alapja, s a fő téma, melytől évszázadokon átívelően fennmaradt ez az élet, az egy hihetetlen, mély érzéseket ébresztő bűn, a kannibalizmus.

Borzongat, ez tény.

Alexander Pearce utolsó gyónásai

Néhány cikket elolvastam róla, s ebből látom, megoszlanak a vélemények. Tulajdonképpen talán fele-fele arányban, egyik véglet azt ecseteli, amiről a film is szól, hogy adott egy ír ember, ki ilyen-olyan okból gyilkos, majd fegyenc lesz, s deportálják Ausztrália kietlen vidékére, Van Diemen földjére. Onnan, a táborból a kegyetlen bánásmód elől hét társával megszöknek, s gyakorlatilag esélytelenül bolyonganak a semmiben. Hiszen nem ismerik a vidéket, csak azt tudják (mert egyikük esküszik erre az inormációra), hogy valahol keletre tőlük van Jericho városa, vagyis a szabadság földje.
Csakhogy élelmük az első három nap alatt elfogy vagy megrohad, s a vidék hihetetlenül zord és tökéletesen kietlen. A kengurukat megfogni nem tudják, ehető növényeket pedig nem találnak. Így nem marad más lehetőség, mint a kannibalizmus.







Nyolcból csak egy maradhat. S az győz, aki tovább tud ébren maradni. Kemény. Nagyon kemény.
Mire utolsó erejével végül eljut a lakott területig, gondolkodás nélkül visszaviszik a táborba.
Ott hősként fogadják, még akkor is, mikor nyilvánvalóan jelét adja elméje megbomlásának, de a tett, a szökés és túlélés tette mindenképpen tiszteletet ébreszt a rabokban. Egy társában mindenképpen, s fel is lelkesül, mikor az rábeszéli, hogy szökjenek meg. Így ketten nekivágnak a kontinensnek, Alexander Pearce immáron másodszor.

Mikor rájön, hogy a felbújtó, aki rávette a második kísérletre, nem tud úszni, s ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszi az amúgy is esélytelen menekülést, megöli, majd ... majd megeszi. Mert az őrület, ha ideig-óráig  el is bújt, ott lappang benne, s újra előhozza a kannibalizmust, mely először a kényszer miatt vált élessé, most pedig már "csak" a kétségbeesés, a düh okán.

Másik fele a cikkeknek pedig egyszerűen elvetemült kannibálként írja le ezt az embert, mint valami mumust, mint Hannibal Lectert, aki nagyszemű babbal, holmi szertartás képpen eszi áldozatai máját és ebben élvezetét leli.
Nos, nekem nem ez jött le a történetből és nem a játékfilm volta miatt, egyszerűen ilyen helyzetben a tabu fogalma átíródik.

/Első kép innen, második meg ehun lakik e/

A másik szintén egy film volt, de valahogy mégsem illik egy postba a kettő. Pedig az is egyfajta taburól szól. Mindjárt az is meglesz.

Csak úgy, mintha…

Írhatnék a borokkal szemben tanúsított oktalanságomról, vagy a politikáról, vagy a –kancsó szükségszerű utótag mivoltáról, ha az előtag egy népművészeti agyagedény, s ezt mindenképpen tudathatnám egy lovaggal, mert a Susogós Mackók ezt már csak jobban tudják mindenkinél, ugye. Netán a pedikűr kérdőjeléről, vagy a fehér auráról, sőt, a cigaretta és az államkincstár viszonyáról.
Írhatnék a kártyavetésről, vagy a koronázásról, netán a kopogtatásról. Meg persze a nőről és a pasiról. No meg a férfiról.
Esetleg a 404 értelmezési lehetőségeiről.
Az ott lévőkről és hiányzókról. A beígérkezettekről s a megemlékezettekről.

De inkább csak azt írom, hogy jó volt együtt. Köszönöm.

Itt ülök, mint arról már hírt adtam, és ismét a tévé zeneadóinak egyike szól mellettem, erre vagyok kárhoztatva, ó én szegény.

Néhány napja befészkelte magát a fejembe egy hang, mely egy szótaghoz tartozik, ami egy dal refrénjének második szava rejt. Ez annyira élesen elüt a többitől, hogy nem bírom kiverni a fejemből.

Meghallgattam a többi számot is -na, nem mindet, de sokat- és levontam a számomra nyilvánvaló konzekvenciát, ismét egy a tinicsapatok közül.
De az a hang, az nem hagy békén... "You are..."

 

Naiv vagyok. És buta.
Úgyhogy most figyeljetek okosok! Mondja el nekem valaki, hogy mégis mik azok az irányelvek, melyek mentén kell felépülnie egy párt, vagy egyéb politikai szerveződés választási programjának!

Gondolok itt olyasmire, hogy mennyiben kell tartalmazni egy ilyen szövegnek konkrétumokat is. Vagy elég ha amolyan mézesmadzag képpen elénk tárják a víziót, amit ők megálmodtak, s melyhez lehet csatlakozni, de annak a megvalósítását "puszira" rájuk kell bíznunk, hisz -még nagy vonalakban sem- szó sincs az eszközökről, legalább úgy sem, hogy ezt nagyon de nagyon támogatom, s ehhez az kell, hogy akkor ide nem adok és punk-tum.

Mert van valami törvény, mely nem a BTK vagy akár a PTK egy eleme, hanem a természeté, az pedig az anyagmegmaradás törvénye, vagy valami ilyesmi. Ha ide pluszban adok, akkor onnan el kell, hogy vegyek, hiszen a semmiből még én sem, sőt, sem az MSZP, sem a FIDESZ, sem a Jobbik, de még Fásy Ádám pártja (Torgyán doktor segedelmével) nem képes valamit csinálni.

Tehát egy választási program egyenlő a mézesmadzaggal?

Elég volt ebből, engedj el,
nem jó már nekem, ez a hely!

 

Egyéb kérdés?

Illetve nagyon is az.

Ketteske itt, az én gépem mellett tölti a telefonját, mert az ő töltője nincs itthon és ezt nem akarja elvinni, mert majd nem hozná vissza, hisz elfelejti -mondá volt ő maga. Vagyis ha megszólal a telefon, akkor nekem kell elrikkantanom magam, hogy kedves gyermekem tudomást szerezzen eme fontos esményről, jelesül, hogy valaki a világban nem élhet az ő hangja hallása nélkül.
Néha pedig sms érkezik.
Történt ez első alkalommal, mióta így vannak elrendezve a dolgok, s én simán állítottam, hogy ezek biza a Duna felett szárnyaló sirályok hangja. (Gyerekkoromban, mikor a hajón töltöttük nyarainkat, sokszor hallottam ezt a jellegzetes reszelős hangot.)

Szóltam is Fanninak, hogy "Rikácsolnak a sirályok!". Gondoltam ez egyértelmű, tudja, hogy üzenete érkezett. Nagy szemekkel nézett rám s kérdezte, milyen sirályokról hadoválok, erre én kiböktem, teljes magabiztossággal, hogy az sms-hangja sirály, arról beszélek. Mikor láttam, hogy valószínűleg igen távol járok a valóságtól, javítottam magam, hogy esetleg életlen reszelő hangja lehet ez?

Ja, az nem az, csak "kutyák reszelnek".
Na, innentől rajtam volt a hülye nézés sora, s ezt látva közepes gyerekem azonnal ki is kereste telefonján a megfelelő videót.
Elhűlve néztem.
Hát komolyan! MIvé lesz a világ!

Csak hogy megoszthassam felháborodásom, azonnal keresgéálni kezdtem, s lám megtaláltam:

HIába na. Öreg vagyok és már hallomásból sem simerem fel az ilyen felháborító zajokat. Hö.

Kaptam.
 

Szöget ütött a fejembe egy kérdés, mely kétségnek –mint azt mindennel szoktam-, hangot is adtam itt.

Majd alant kialakult egy polémia, többek között a Jobbik sérültek felé viselt politikai elveiről, és én kértem ott linkeket, de nem kaptam, csak lózungokat, majd sokadik kérésemre egy e-mail címet, ahol megkérdezhetem amit megkérdeznék.
Megírtam a levelet, majd elküldtem. (Persze nem jó címet kaptam, levél visszajött, de én nem voltam rest és kerestem egy jót, majd küldtem újra), íme:

 

From: T. Lencsés Márta [mailto:m2001@freemail.hu]
Sent: Saturday, February 27, 2010 10:51 AM
To: Jobbik Batta
Subject: érdeklődés

A Jobbik helyi elnökségének

Takácsné Lencsés Márta vagyok, egy szavazópolgár Százhalombattáról.
Nemrég hallottam, majd olvastam a hírekben, hogy a Jobbik egy szinten áll a biztos szavazók körében az MSZP-vel és ezen én kifejezetten megdöbbentem. Tulajdonképpen nem az előbbi megerősödésén, hanem az utóbbi hanyatlásán, vagyis ennek a mértékén.
Ezen meglepetésemnek –mint minden másnak is szokásom- itt, a blogomban hangot is adtam. Ott aztán persze kaptam hideget és meleget –ahogy ez szintén szokás-, s kialakult egy kisebb de legalább konkrétumokat is tartalmazó mini diskurzus a fogyatékkal élők helyzetéről, s a Jobbik ehhez való viszonyáról. Sok másról is, de erről kifejezetten, én nagyon szívesen beszélgetnék Önökkel, hiszen én rokkant vagyok, így ez a téma húsbavágóan érint, s azt hangoztatják a szimpatizánsaik (talán párttagok? ezt sajnos nem tudom pontosan, de most ennek itt nincs is különösebb jelentősége, csak a történeti hűség kedvéért vetődött fel a kérdés bennem), hogy a Jobbik az egyetlen, amelynek programja van, sőt, amelyben kiemelt helyen szerepelnek a sérültek.
Szóval, az merült fel bennem, hogy úgy általában a céljaikról, de különösképpen a sérülteket érintő kérdésekről talán hajlandóak lennének velem, mint polgárral, egy beszélgetésre. Én rokkant vagyok, egy mankóval képes vagyok járni, de nagyon korlátozott távolságokat. Az Urbárium városrészben lakom, így köbö a gyalog megtehető út nekem, max az SZTK épületéig tart, így sajna a városközpontig már szervezést igényel nekem a bejutás, de nem lehetetlen.
Ha leülnének velem egyszer egy beszélgetésre, sőt, netán még mondjuk be is szállítanának a párt-irodáig (fogalmam sincs, hogy hol van, de gondolom, messzebb mint az SZTK vagy a vasútállomás innen), azt nagyon megköszönném, de nem hiszek ebben igazán, csak felvetettem, mert mégis hátha… (Pozitív válasz esetén azt még tudni kell, hogy most nappali kórházban vagyok, még a jövő héten végig, ami azt jelenti, hogy reggel elvisznek itthonról, s este 5 felé érek csak haza, hulla fáradtan. Tehát a március 8-val kezdődő héttől már szinte mindennap ráérek. Elnézést ezért a nehezítésért még, megértésüket kérem, ismét.)
Szóval, ott a blogomon egy hozzászólásban, miután kértem a Jobbik sérültekre vonatkozó programrészleteinek felsorolását, pontosabban egy linket, hogy utánanézhessek, kaptam néhány általánosan  megfogalmazott, nagyívű, mézesmadzag szintű mondatot. Ennél talán pontosabbat tudnak nekem mondani majd, ezért kerestem meg Önöket.
Nem árulok zsákbamacskát, egyértelműen liberális vagyok, de miután a szavazók igen jelentős hányadát képes ez a párt megmozgatni, nagyon érdekel, hogy valójában mit tesznek le az asztalra. A véleményem sarkos voltát igazítsák helyre, kérem! A sérültek kérdése pedig saját sorsom miatt (is) fontos nekem.

Várom válaszukat és köszönöm türelmüket.

Üdvözlettel
Takácsné Lencsés Márta
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Majd legnagyobb meglepetésemre kaptam is választ. Ezt is ideteszem:

From: Jobbik Százhalombatta [mailto:szazhalombatta@jobbik.hu]
Sent: Tuesday, March 02, 2010 8:05 AM
To: T. Lencsés Márta
Subject: Re: FW: érdeklődés

Kedves Márta!

Tisztelettel köszönjük érdeklődését, március 8. után keresni fogjuk Önt és reményeink szerint a kérdéses programpontról is váltunk néhány szót.
Sajnos az Ön blog-ján megjelent nick nevek mögé bújt hozzászólókat elég nehéz beazonosítani, így nem jelenthető ki az, hogy tagunk, vagy csupán szimpatizánsuk, esetleg kontárkodó reagált Önnek.

Üdvözlettel és megbecsüléssel,

              Várnai Péter
százhalombattai alapszervezet
                 elnöke
Pest megye 8.sz.választókerület
  kampányfőnöke és szervezője
 www.szazhalombatta.jobbik.hu


Nos, ezek után ajánlom minden erre járó figyelmébe boxer28 208. kommentjét a citált post alatt, mely így szól:

2010-03-01 19:33208. boxer28 

@talema: ne személyeskedjünk :)
egyenlőre nem , hogy válasz nincs de még levél se :)
addig is, ha megengeded nekem- én nem hiszek neked- szerintem nem írtál semmilyen levelet.
ha tévedek természetesen itt bocsánatot kérek:)

Mindezt csak a miheztartás végett.

Tényleg várom a jelentkezésüket s érdekel a beszélgetés még akkor is, ha valóban csak pár szó lesz egy telefonos párbeszéd keretében.
S persze ki tudja, párttag, szimpatizáns esetleg kontárkodó jár-e erre. :)

Up Nap

Ez az enyém, ez a nap,
Látom, hogy a Marson süt a Nap!

Lufi méretű és állagú a nyomorult lábam. Nagyszerű. Viszont megsütöttem két kenyeret és a luk is megvan a fűtéscsövön, már csak embert kell találnom hozzá, aki képes rá, hogy rézzel megforrassza a könyököt.
Minden a legnagyobb rendben.

Nem bírom ki szó nélkül.
Monok, Szepessy Zsolt, Összefogás Párt (honlapjuk átmenetileg nem elérhető), és "a társadalom".

Most láttam a Naplóban egy riportot, Szepessy Zsolttal, Monok polgármesterével, az Összefogás Párt elnökével.
Tudtam, hogy Barna bácsit -Szoboszlai Barnát, a kesznyéteni gazdát, aki áramot vezetett az uborkás körüli kerítésbe, a tolvajok elleni védekezésül, s ettől egy ember meghalt- jelölik miniszterelnöki posztra.

Az egész miatt nem pörögnék itt, de most a riportban Szepessy Zsolt egyik mondata kicsapta nálam a biztosítékot. Mégpedig az, amely arra a kérdésre adott válasza, hogy komolyan gondolják-e Barna bácsi miniszterelnöki jelölését. Ez pedig így hangzik:

" Ez egy nagy fricska a mai társadalom orrára..."


Nem tetszik. Eleve nem szimpatikus ez az ember, de ez önmagában még nem jelentene sokat -már az elnök-, Barna bácsi köztörvényes bűnt követett el, amiért felelnie kell(ene, de ha jelölik, ugye, akkor mentelmi jogot is "nyer", mint valamelyik Roma Összefogás vezető, ha jól emlékszem, de most nem ez a lényeg, csak a séma), a mérlegelés persze nagyon fontos, de ez a lépés, az ő jelölése nekem nem magyarázható semmilyen módon.
Annál inkább el vagyok hűlve, mert MaliZoli is érintett az Összefogás Párt-nál, s ő nekem barátom. Remélem, ezután is az marad, hiszen már neki is elmondtam ezen aggályomat, bár akkor még nem hallottam a pártelnökük ékes mondását rólam, mint a társadalom tagjáról, s az orromról, melyre kiérdemeltem én, ezt a nagy fricskát.

   /kép innen/

Komolyan vehető egy olyan párt, amely eleve gegnek szán egy fontos pozícióra való jelölést?

Az égbolt egy darabja.

"Anna nem beteg, de mégis folyamatosan kórházba jár. Amint betöltötte a tizenhármat, megszámlálhatatlan mennyiségű orvosi vizsgálatot, vérátömlesztést és injekciót kapott – mindezt azért, hogy nővére, Kate le tudja győzni valahogy a halálos kórt, a leukémiát. Anna voltaképpen azért született, hogy Kate csontvelődonora legyen, és elfogadta, hogy az élet ezt a szerepet osztotta rá… egészen mostanáig. A könnyet fakasztó filmdráma Jodi Picoult My Sister’s Keeper – magyarul: A nővérem húga címmel megjelent – bestsellere alapján készült, a szülők szerepében Cameron Diaz és Alec Baldwin. © filmtrailer.hu"

Ez is itt van a gépen már darab ideje, s csak ma jutott eszembe megint, hogy akár meg is nézhetnék egy filmet.

Halvány dunsztom sem volt róla, hogy mi lehet ez, megint, mint a Komfortos mennyország-nál, csak elkezdtem nézni, egyet a lehetségesek közül, de fogalmam sem volt, hogy mi is lesz belőle.
Hát, sírás lett a vége.
Nomeg az égbolt egy darabja.

Néhány kérdést felvet. De néhányat meg úgy ahogy van semmissé tesz.
Nem találtam magyar nyelvű részletet, de a hangulata is épp elég ahhoz, hogy elkapja az embert.

/kép innen/

Ismét egy rokilistás okosság.


Telefon:

- Itt pecázgatunk a haverokkal, és mindegyik megkapja az SMS-t, csak én nem. Lehet, hogy amiatt, mert én árnyékban ülök...?

- Problémám van a készülékkel, stb...
- Milyen típusú készüléke van?
- Hát Vodafone!
- Értem, de a készülék típusára, pl Motorola, Ericcson, Nokia..?
- Mondtam, hogy Vodafone! Különben nem magukat hívtam volna.

- Telefonszám után tudakozódnék! Sajnos csak vezetéknevet tudok: Kis, egys-sel...

- És önök ott bent a központban figyelik, hogy mikor jár le a kártyám?

- Vodafone ügyfélszolgálat, jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Maga nem az automata?
- Mit gondol?
-... Igen!

- Jó napot, én egy Vidamaxot akarnák főtőteni, de valami keresztet is kér, ami nincs rajta a kártyán, csak a sok szám...
- A kettős kereszt billentyűt kell megnyomni, ami a telefonján van...
- Jaaaa.... de melyik? Ez a hópehely vagy a létra?

- Hallo!
- Parancsoljon!
- Haalooo!
- Én hallom!
- HAAAALLoooooooooo!
- Hall engem?
- Na végre! Kiírja ez a telefon, hogy borítékom van. Mit csináljak?
- Olvassa el, hogy miről szól!
- Nem szól ez semmit, csak ott figyel...

- Jó estét, valami gond van a telefonommal, nem tudok SMS-t küldeni, pedig fontos lenne...
- Jelenleg karbantartás van a központban, ezért nem működik ez a szolgáltatás.
- Aha... akkor nem tudna a nevemben elküldeni egy sürgős SMSt? Én itt vagyok az Árpád-híd budai hídfőjénél,
a barátnőm meg a túloldalon a pesti hídfőnél, és üzenni kéne neki, hogy jöjjön át, mert itt várom!
- Sajnos én sem tudok üzenni, de miért nem próbálja meg felhívni..?
- ..... ja jó ... tényleg....! Köszönöm a segítséget!

- Á, maga az? Három hónapja beszéltünk, emlékszik?

- Milyen telefonja van?
- Nokia.
- És azon belül?
- Ericsson 318-as.

- Töröltem a hívásátirányítást a kóddal, de nem jó!
- Milyen kóddal?
- Rácsos linzer, rácsos linzer, 002, rácsos linzer és a küldés gomb .

- A bátyámnak elromlott a telefonja. Én egyébként az öccse vagyok.

- Beleesett az emésztőgödörbe a telefonom, elég koszos lett és büdös. Kihalásztam, de nem működik.


Raiffeisen Bank hívások:

hibabejelentő: Forint vagy deviza alapú hitel érdekelné?
ügyfél: A forint alakú, az milyen?

hb: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok, xy vagyok, miben segíthetek?
üf: (Mondja a párjának) Te ez egy automata már megint.
hb: Nem vagyok automata, miben segíthetek?
üf: Kérdezett az automata, most mit csináljak?

hb: Kérem betűzze le a nevét úgy, hogy keresztneveket rendel hozzá.
üf: Jó, akkor "p", mint postás.

üf: Meg tudná nekem mondani, hogy mennyi a ph értéke a hitelnek?

üf: Egy előzetes hitelbírságolást szeretnék kérni

üf: Voltam itt a Ráfázán banknál és azt mondták a báró listán vagyok, vagy micsoda.

hb: Nevét hadd kérjem.
üf: Betűzöm a nevem, mert kicsit raccsolok... j, mint jóka

hb: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok xy vagyok, miben segíthetek?
üf: Jó napot kívánok! Vida József, ööööööö Vida János vagyok. Sosem tudom a nevem.

hb: Melyik banknál vezeti folyószámláját?
üf: Azt hiszem a Media Marktnál van, ha van ilyen bank...

üf: Ezen a házon holtig tartó élvezet van!

hb: Állandó lakhelyének tulajdonosa, résztulajdonosa, bérlője, vagy családtagja?
üf: Hát az az igazság, hogy én ilyen megtűrt személy vagyok.

üf: Érdekelne az a reklámból, az a kölcsön... a Tipi-topi.

üf: Svájci bank alapon szeretnék kölcsönt

hb: Ön választhat, hogy HUF, EUR vagy CHF alapon...
üf: Azt a franciásat kérném

üf: Én svájci bankban kértem a kölcsönt, ez azt jelenti, hogy svájci bankban kell majd befizetni is?

üf: A Ráfáz bankos kártyámat elnyelte a terminátor!!!!
(később visszatelefonál)
hb: Raiffeisen Direkt, jó napot kívánok...
üf: Halló! Én vagyok megint, már működik a terminátor!

hb: Segíthetek még esetleg Önnek valamiben?
üf: Igen szeretnék majd Önökhöz átköltözködni, ha ez lehetséges....de mindegy ezt majd odabent megbeszéljük.

Időben szólok, hátha lesz, ki meghallja.

Kedves boszorkányos barátném -fogadott lyányom- kérésére, bár nem is kért, talán, csak említette... de ehhh, ez most lényegtelen közbegagyogás csak... szóval, vele együttműködve hírdetek most BB-t.
Mint már volt szerencsém korábban elsütni ezt, de azóta is nagyon elégedett vagyok eszem helyével, hogy odajutott eme átkötés, tehát megjegyzem, nem nagybátyámat... h9h9, aki érti, jelentkezzen, vendégem egy ... mondjuk egy vodkára... hanem BlogterBulit, ugye.
Szeretnénk egy beszélgetős, tavaszi, iddogálós -akár alkoholos, akár szűz italokkal-, kellemes estét egy hangulatos, számomra is elérhető (é.: metróval is nagyobb gond nélkül megközelíthető) helyen lévő vengédlátóipari egységben eltölteni, barátokkal, parklakókkal.

Helyszín: Cheho
Budapest VI. Nagymező u. 31.
Időpont: 2010. március 13. szombat; 18:00


Jelentkezéseket itt alant várunk, vagy az emilcímünk bármelyikén.

Luciferina  és  talemanéni - a felbujtók

Jelentkezők:
Tagore
[ht]
Kiccsillag, Péter
Radiszadi
Mó
Kósza
Realface
En1
Niktophile
Évi
Dilong Éva
Rebecca
Angyaltamka - atta teremtette!
Natinha
Spagi
Mark'yhennon - reménykedtünk, s már megengedte, hogy átírjam a biztosak közé
Föcsö - immáron tollal, ugye :)
Zsanett  - Luci' húga; pillanatnyilag úgy tűnik, jön, én meg örülök -nemcsak pillanatnyilag- ennek

 
Talán

Eternity   -   ~80%
Velaxin   -   0,1%  Ő mondta
Tigrisnyúl   -   80%
Zsina 
Seafalcon
hannibal   -   erős talán, de az biztos
Stanci - erős talán
Mahutani - igyexik, én meg drukkolok. Hö.

Ezzel a matematika alapjainál, no nem a legelején, de nem is messze onnan, találkozik az embert először.
Milyen is ez?

Végtelen. Valós, de meg nem fogható.
Fontos, hisz ezzel viszonyul egymáshoz a kör kerülete s átmérője.
Minden köré.



Különbözik minden mástól.



Nem mutatja meg magát, legfeljebb fenyegető fejezetekbe szedi magából kikívánkozó gondolat-foszlányait.
Most az első fejezetnél tart, de beígérte már a másodikat.
Innen szemezget, mert ez nyilvános. A neve, viszont nem tartozik rám, csak ennyi: "P.I.", vagyis pi.
Ismét összeakadtam egy bátor, okos, erős virtuférfival.

Óriási karrier. Ennél nagyobb öröme ne is legyen az elkövetkező 3,14159... évben.... s ez lehet igazán jókívánság is, hiszen úgy tudom elképzelni az ilyen fajta embert, mint a Süsüben a sárkányfűárust. Tehát, a számára lehető legkielégítőbb élményt kívánom neki.
Mert rendes vagyok, s ugyan tört, ez tagadhatatlan, mégis vállalva magam. (Hogy ezzel a trendi kifejezéssel éljek.)

/Első pi innen, ni, második meg ehun lakik, e/
/És persze a 'pi' mint olyan/

Egy rakás dolgot citálhatok, de ez most konkrétan előjött.
NO GOOD

Vajon mi ez? S vajon hogyan került elő?
Nem titok, úgy működöm, hogy egy-egy impulzus elindít olyan folyamatokat, gndolat-láncokat nem is létező agyamban, amiktől nem tudok megszabadulni... illetve csak akkor, ha ízekre szedem azt, s ennek legegyszerűbb módja, ha kirakom a padra itt.

Most a zeneMÉMnél még került elő ez, Velaxin sorolta azt hiszem, és azóta boldog-keserű nosztalgiával kerülget engem.

Tehát ideteszek kettőt is.

Tudom, amit tudok. Megtalált emlékek. Köszönöm Zsolti.

Ha már felsejlett a film kapcsán.

Hogyan is?
Ebből -ami után bennem csak a név maradt meg, no és a markáns arcél, s az abban rejlő igazi férfi esetleges, de még eltékozolható ígérete, annyi megjegyzéssel, hogy ez a kisfiú most még vicces- indult:

Sok-sok munkával:
 

S -Velax' kiegészítése nyomán- egy jellegzetes korszakot végigélve a divatszakmában:

/Ez itten lakik, ni/

Lett egy színész, s ahogy olvasom, az útja sem nem volt könnyű, sem nem volt egyenes. Aki mellesleg igen látványos, megkapó csomagolásban él, s ehhez bizony megvan az a bizonyos férfias, markáns arcéle. Ami nekem nagyon bejön. 

  /Innen, ni/




/Ez pedig innen, e/

Ez utóbbi a Komfortos mennyország egy jelenete.Hát, igen.

Komfortos mennyország

Régóta -viszonylag régóta- itt vár a gépemen.
Ma megnéztem és kicsit negédes, kicsit édeskés, kicsit csöpögős... de... de...

...ez is egy a sorban. Izgultam, hogy fejbe rúgja, hogy meghallja az apja, hogy kinyíljon az az ajtó, hogy lebukjon, hogy ledöfje, keresztülhasítsa az a kurva jégcsap...

Megnéztem. És még rágom. El kell juttatnom azoknak, akik nekem fontosak s akiknek én fontos vagyok.

Valamelyik reggel -talán csütörtökön- láttam a Mokkában egy közvélemény kutató cég fejének a nyilatkozatát, melyben az hangzott el, hogy a biztos szavazók körében cirka egyenlő az arány a két párt támogatói között.

Azóta zizeg ez a fejemben. Még csak nem is az a legmegdöbbentőbb nekem, hogy a Jobbik ennyire feljött, hanem az, hogy az MSZP ennyire lecsúszott.

Így mi lesz? Az a sötét kép kísért a fejemben, hogy a következő ciklus alatt az országgyűlésben csak a FIDESZ lesz benn, néhány Jobbik-os képviselővel?



Egy cikk erről

S egy kép, az eredeti képaláírással:


"Valljátok be, elvtársak, balról nézvést is sokan vagyunk!"


Az, hogy többen vagytok, mint kellene, nem kérdés. De ez csak az én véleményem, s nagyon nem értem, de az meg, hogy az MSZP is cirka ezen a szinten van, egyenesen elképeszt.
Miért?

 

Ha már magamtól nem jöttem rá és [ht] kollegina PJ Harvey-t, Velax' pedig emezt, ni, juttatta eszembe.

 

Emléket is ébreszt, és szerintem (tuti-fúró-kukker) írtam már erről sokszor, naná nem találtam meg most, de az ismétlés és tudás rokoni kapcsolatát figyelembevéve, nem hagyhatom szó nélkül ismét.
Ha már meghívásos alapon gyújtottam ellentízet, most akkor még rá kell tennem egy adagot, mert olyat láttatott velem ma Velax', amit marhára nem értek, hogy miért hagytam ki.
Lehet, hogy azért, mert a feladat albumok megjelölése volt, márpedig egyet nem tudnék megjelölni tőle, még annyi bizonyossággal sem, mint a felsorolás ott szereplő tagjaitól.

Szemezgettem kicsit. Íme a termés:

 

Most egy bónusz. Ez a felvétel, ezek a képek engem nagyon emlékeztetnek egy emberre. A mimika, a haj, az arc... talán másnak is beugrik, hogy kire gondolok. Néznem kellett egy darabig, mire abból, hogy "Ki ez? Valaki, de ki ez?" Eljutottam odáig, hogy "Ja!! Megvan!!"
Várom a tippeket, kedves bloggertársak. :)

És most akkor az, amelyik nekem tökéletesen mutatja Jamiroquai lényegét, és amitől kézzelfoghatóvá válik az a néhány óra, ott a lelátón, mikor még volt életem.

Imádom.