Már nem tegnap van, hanem ma ...ehhh... de ha ez engem nem zavar, akkor így van jól.No.Tegnap egész nap vártam, mert azt hittem, nem jön látogatóm, aztán délelőtt bejelentkezett egy barátnőm, így onnan egész nap készültem. S mikor már feladtam, akkor jöttek.:)Kicsit borús volt az ég, de nem volt…

EHUN, E az eleje a napnak.Ott maradá abba, hogy megszereztem az elengedhetetlen minimum szinthez közelit -és tényleg csak érintőlegesen majdnem olyan mintha akadálymentesítés lenne...-, majd Hármaska bejelentkezett, hogy úton van, honnan és mikor indul busz és hova érkezik és onnan merre kell gyönni…

Végre eljött ez a nap is! Persze nem eszik oly forrón, meg miegymás, hisz azért nem százas a dolog -több szempontból is vagy sem..-, de legalább a zuhanyozáshoz nem kell expedíciós pakkal útnak erednem.De előbb a nap maga: Éjjel semmit nem aludtam. S ez nem költői túlzás, hisz én szoktam ilyet nem…

Hajnalban jött a fáslizónővér, s mikor küldetését teljesítette, felszerelkeztem a kapott pirostetős pohárkával, kisszatyorral, wc-papírral, köntösben, két mankóval s nekiindultam a mára kirendelt labor-küldetés rám eső része teljesítésének. Nos, ehhez csak annyit mondanék, hogy egy látszatra…

Ide is beteszem: A tegnap délutáni jegyzetem folytatása: 'Még ma, ott. kinn ültömben készítettem három fotót a másik irányból is. Az érdekes és remek, és nagyon rám jellemző, amit e kapcsán véghezvittem. Éspedig az, hogy délután nekiindultam, a délelőtt magamévá tett kerekesszékkel, egy zacsi –a…

Ma reggel, megszereztem a földszint egyetlen számomra majdnem alkalmas kerekesszékét, beleraktam a vastag párnámat és kimentem a parkba, hogy körülnézzek kicsit.Íme:Az első ez a bazi lejtő, amitől meglehetős zabszemhelyfoglalás történt, de miután megörökítettem -mintegy dokumentáltam az ellenfelet-…

Már este van, vagyis a normálisaknak legfeljebb késő délután, de itt már öreg éjszaka. Ma ügyeletes volt a fiatal dokibácsi –akinek a nevét még mindig nem tudom- és behívott a kezelőbe, mert le akarta szedni a kötést a sebemről és ellenőrizni a varrataim állapotát, mert ugye ott, akkor dőlt el,…

Délelőtt nekiindultam, s felfedeztem,egyelőre csak egy részét az intézménynek. Lifttel felmentem az emeletre s ittam egy kávét a büfében, majd visszabattyogtam.  Remek séta volt, mert útközben elkaptam a dokit –akinek a nevét még most sem tudom- aki tegnap felvett s megkérdeztem tőle a jövő…

Berta tegnap összepakolt nekem, így már azt hittem, nem sok cuccom marad ki, de nagyon is jó, hogy bejött reggel Ani, mert akkora batyum lett még pluszban, hogy nem tudtam elég nyomatékosan elnézést kérni aztán a betegszállítóktól, mert szerencsére egyedül lévén a kocsiban, fullra megtöltöttem azt.…

Katétertudós néni, így az utolsó éjszakán kitett magáért -tegnap a nővéreknek beadta !!!!, hogy tegnap megy haza, mindenki úgy készült, de ő tudta, hogy nem tegnap, hanem ma, és este, mikor a reggel üres ágyakat összeíró újra jött, s kérdezte:-Hogyhogy nem ment haza? Hát reggel azt mondta, ma…

  Szóval VISEGRÁDON JÁRTAM, s most folytatom s be is fejezem tán a krónikát.A másik mese, amire az előzményben utaltam az a szoba, illetve apartman akadálymentessége.Egészen pontosan akadálymentetlensége.A hotel pazar, a személyzet készséges, kedves, minden szeszélyünket boldogan, zokszó nélkül…

  Na, nem ügynök besorolás ez, hanem szobaszám. Höhö...Történt, hogy egy mese szerint megszüle egy kisded, melynek napját bolygó szerte s évezredek óta ünneplénk -mi, a mesehívők szerint, igazak- s ennek legutóbbi -egyeztetett- idején az a cseresznye ért engemet s szűken vett családomat…