Na, nem a piros sapka nem áll, sőt, az nem is sapka, de legalább piros.

De nézzük az elejétől.
Voltam ugye néhány napot Esztergomban, s ahogy jöttem haza, már a buszról hívtam szakit, hogy rákérdezzek, hátha megjött a hőn áhított bordásszíj a szárítógépemhez, s netán -amennyiben ja, de mennyire- el tudna-e jönni és szétszedni, majd összerakni azt már a beépített vadiúj mütymüttyel, csakis ruhatárunk épülésére... no meg hajam hullásának megállítására.
És lám, jót tett a szabadság, mert míg én utaztam ma, megérkezett a Whirlpool márkaszerviztől az elengedhetetlen kellék, s amint én hazaértem s Ő -a szaki- befejezte a javítást egy címen, jön s megoldja a mindenhol száradó ruhák gondját nálunk.
Telefonáltam barátnőmnek, hogy a leesett hóra való tekintettel jöjjön ki elém és fuvarozzon haza, mert ugyan közel lakom a buszmegállóhoz, ilyenkor jobb a békesség, s ha lehet, nem gyalogászom. 
Ahogy összeszedett, bementünk a boltba -pontosabban ő bement én meg kinn ücsörögtem a kocsiban addig, és már kenyérrel felszerelkezve mehettem haza. 
A postaládából egyszerűen kifolyt a rengeteg reklámújság, meg egy vaskor boríték, egy amolyan barna, A4-es formátumú, sima darab. Nem is fordítottam rá sok figyelmet, mert szoktam a hálón ilyen-olyan promó-cuccokra regisztrálni -például színfogókendő, vagy mosogatógép tabletta-, így most is úgy tűnt, valami ilyesmi jött meg, így a többi ez meg azzal együtt félretettem, gondoltam, ráér. Hívtam a szakit, hogy már itthon vagyok, azt mondta félóra és Ő is ideér, meggyógyítja a gépet. Én vártam, és ennek örömére el is indítottam a mosógépet, gondoltam, legyen mivel kipróbálni rögvest. 
Mire megittam a kávém, meg is érkezett az ember, hozta a szíjat és esett neki a létfontosságú és általam nagyon szeretett kütyünek. Atomjaira szedte és az én valaha volt gépészi szememnek jó volt látni -komolyan jó volt, olyan nosztalgikus, vagy mi a szösz- a szerkezetet, a felfüggesztéseket, az áttételeket, a csapágyakat, megy egyáltalán az egészet. Persze csak felülről tudtam belekukucskálni, de szaki kedves, türelmes volt énnéniségemhez és minden darabot külön megmutogatott s kiélhettem kíváncsiságom. Cirka félóra alatt helyre is pofozta kedves, okosságomat.

  /Ez volt a ludas/

Az mondjuk kiderült, hogy a tárcsák nyolcbordás szíjhoz elegendő méretűek, eredetileg mégis ötös szíjjal szerelve adták el azt. Nos, ha 5-ös kibírt két és fél évet, akkor 8-as mennyit fog?? (Költői kérdés volt, nem vagyok hajlandó ezen törpölni... csak az az ág érdekes, ami éppen elém lóg az úton, oké??!!)

Aztán végre egyenesbe jött a ház, így átnézhettem a teherautó platónyi újságot. Ilyen-olyan katalógus, vegyél ezt, vásárolj itt meg amott, és ott volt a kupac alján a barna boríték.
Nem volt rajta feladó, és elég duci darab, így az nyilvánvaló volt, hogy nem egy cetli van benne, fogtam egy ollót és kinyitottam. 
Még mondtam is Bertának -Hármaskának-, hogy álljon hátrébb, mi van ha antrax vagy mi a szösz, ezen vihogtunk egyet -bár, tudom, na- aztán végre hozzájutottam a tartalmához.

Elállt a szavam. Belenéztem a borítékba -antrax ide vagy oda, semmi elővigyázatosság, csak úgy fésztufész bele a közepibe-, és ott egy piros valami izé volt látható. Kívülről megnyomorgattam kicsit a papírt és éreztem, hogy az a valami az puha és képlékeny. Kivettem és már tudtam mi is az igazából, csak nem hittem el.

Ugyan honnan kapok én piros sapkát? Mert igenis sapkának tűnt úgy, összehajtva a zacskóban, s mikor kikerült s levettem róla az összefogó celluxot kinyílt mint egy tubarózsa és lám, teljes pompájában előttem volt egy csinos, nagydarab kuglófforma.



 /Ez itt kék, de akkor is, na/

Persze, az külön fejtörést okozott, hogy mégis vajh honnan kapom én ezt a sapit, de hála Berta éleslátásának, ki rámutatott a légiposta bélyegre, majd ezután már magam is láttam az ír postabélyeget, s ebből már magam is tenger eszemmel rájöhettem a világmegváltó okosságra, miszerint Dittelyányom szeretné fejleszteni sütési tudományom, eme remek kedvessel...
Az imént meg is köszöntem már neki.

Csak azt nem mertem elárulni nekije, s másnak sem merem, úgyhogy pszt!!, egyetlen kuglóf receptet sem tudok. Úgyhogy csakis azért, hogy az a gyönyörűséges pihe-puha piros sapi ne hiába utazza át a félvilágot, valaki de ízibe szolgáljon nekem egyszerű, mondhatni butaságomhoz méltóan ostoba, de randaságomat meghazudtolóan szépséges eredményt hozó recipével!
Szóval, feladat adva vagyon, tessen tessen, csak sorjában! Köszönöm. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.