Ezer meg egy éve nem használtam a kenyérsütőgépem. egészen pontosan köbö két hete is megvan már annak, így most eljött az ideje, hogy -miután a fagyasztóból elfogyott a tartalék rozskenyerem is- üzembe helyezzem kütyüm.


Nos, úgy látszik ennyi idő elég volt ahhoz, hogy totál kiessen eszem helyéről az ehhez kellő információ.
Hiszen fogtam, szép fehér masinámat, hozzá a remek rozsos kenyérkeveréket, vizet, pirított fokhagymát, vajat s tettem amit ahova kell, majd nyomtam amit kell. Vagyis amit gondoltam, hogy kell nyomni.

Bírtam alapprogramot indítani a rozskenyérnek. Olyan szép is lett az eredmény, hogy ihaj.







Gyönyörű. Ugye?
No, hát nem raktam bele plusz sót és nem teljes kiőrlésű liszthez való programot indítottam, hanem mielőtt bármit monytam volna, ahogy állt, az I. menüponton elindítottam a dolgot, tehát "Basic" kenyeret próbáltam varázsolni a nagyon nem bézik anyagból...

Az eredmény maga a Női agyvelő... hiszen, az enyém, az én női_agyvelőm, legalábbis ami maradt belőle így működik: a tapasztalat azonnal kapcsolódik valamihez, amit réges-rég egy messzi-messzi galaxisban megéltem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.