Avagy mi a frászkarika az a pompos?? De pláne a töki pompos?? 

Olvastam egy cikket (ez egy ilyen nap), s ismét gondolkodóba estem.
Ezt most megtaláltam a hálón, bár nekem papíralapon van meg, itt előttem a Tv Paprika Magazin 2010. szeptemberi száma, s ebben olvastam az Ősmagyar tévhitek című értekezést.
És igen, lehet akármit is mondani, de nekem écám nincs arra -vagyis eddig nem volt-, hogy vajh mi a búbánat az a töki pompos. 
Megnéztem:


/Töki pompos itten készül, ni/

Nem lehet rossz, na. A cikk arról szól, hogy a történelem egyértelmű bizonyítékokkal szolgál arra nézvést, hogy pl a mangalica 1833-tól datálódik, előtte ez a fajta nem is létezett, hiszen ezt egy keresztezés során hozta létre József Nádor. (Csak remélni merem, hogy nem személyesen, de ez csak az én kerekeim zökkenése. Na.) 

De folytatja a sort és a rétest, a paprikás szalonnát, eleve a paprikát, nomeg a pörköltet is említve. 
A paprika és a krumpli, ugye amerikai eredetű, így míg azt fel nem fedezték, nehéz lett volna ezekkel a hozzávalókkal dolgozni a konyhában. Ja, hogy a nomád életmódot folytató ősmagyaroknál nem is volt helyhezkötött konyha? Na, ez a másik ami szintén behatárolja a dolgokat. Bográcsban főztek, és inkább csak főztek vagy szűk lében párolták az ételt, rengeteg fűszert használva. 
Csombort, turbolyát, citromfűt, zsályát, vadgyömbért, de előszeretettel fogyasztottak gyümölcsöket is a húsokhoz. Például az áfonyát vagy a fekete ribiszkét, aztán később., mikor már letelepedtek mézet és szőlőt is.

A cikkben az is benne van, hogy van olyan étel házhozszállítós cég, mely így hirdeti magát: "ősmagyar ételek", s egyik vezető étkük az említett töki pompos, melyben krumpli és paprika is van, nem beszélve az élesztőről, mely ugye kelt tésztánál elengedhetetlen, a ráhalmozott lecsóról, mely szintén nem ősmagyarok által elérhető hozzávalókból készül-, így tán ez a menüpont, nem felel meg a reklámban leírtaknak.
Nos, ilyet nem találtam, mármint ilyen céget, aki így reklámozná magát, ellenben találtam cikkeket az ősmagyar konyháról. Azt mindenki elismeri, hogy a felsorolt hozzávalók nem egyidősek a magyarsággal -már használatukat tekintve-, de ettől még -s ebben nagyon igazuk van- a főzés, ételkészítés speciálisan magyar volta ott érződhet minden falatban. S ez a lényeg, de azért nem árt nem elfelejteni ezeket.


/Magyar pirospaprika ehun terem e/

S egy kis paprika történelem, benne a magyar paprika nagyhatalom taglalása is.

Ja, és még annyit, a nyereg alatt puhított hús, az maga a ló. /Hajós András nyomán/ Ugye? Mert ez is egy meglehetős tévhit.

Találtam egy cikket és ennek kapcsán ismertem fel újra, hogy Földes László mekkora ember.

A neten nem lelem a cikket, pedig jó lenne idetenni, mert jó. Ifjonti lélekkel is tudtam, Hobó ért olyat is, amit sokan meg sem látnak, olyanból tud építkezni, amit más még újrahasznosítható hulladéknak sem talál jónak, és ezzel nekem akkor már rengeteget adott.
Most pedig ráakadtam erre a cikkre, s meghallgattam ezt a számot: Kisember.

  

Hobo Blues Band : Kisember

Kisember, ül a hátsó sorban,
Kisember, ma bízik a sorsban,
Kisember, nincs gazdag rokona,
Kisember, a jegyszedő sógora,
Kisember, két órát légy boldog,
Kisember, jöhetnek a szép dolgok.

Kisember, beint a karmester!
Kisember, a dalára énekel!
Kisember, mindenkinek szerepel!
Kisember, figyelj, nevetni kell!
Kisember, túl kicsi a porond,
Kisember, sok bűvész, kevés bolond.

Kisember, elült a taps, menned kell,
Kisember, kinn vár a November,
Kisember, köszön és úgy megy el,
Kisember, de senki sem figyel,
Kisember, csak a bohóc felel,
Kisember, hallod, szerencse fel!

...............................

Azt mondja Hobó, ez a kulcsszám a lemezen. Nekem meg a november egy kulcs.

Elvonatkoztatva.

  Mint azt írtam már több ízben, nálam a tévében napközben általában a NatGeo Music szokott szólni, mert azon értelemszerűen folyton zene megy, de nem a mainstream által agyonhallgattatott, unásig ismert épp öt percre aktuális szuperslágerek, de nem is a klasszikusnak számító, már-már poros kópiákról megszólaló tagadhatatlanul patinás zenék, hanem számomra ismeretlen, vagy a nagyérdemű felé kevéssé deklarált, nekem mégis az ifjúságom -az életem- idéző vonal. Tehát az a nekem való.
Van nekem tévé előfizetésem, ugye. Nem, nem olyan ragasztós izé, hanem földi sugárzású mikrohullámú átjátszón érkező jelet fog a kicsiny tányérom a magasban, mert az antennadigital, mint az kiderült, nem szereti a természetet. Ám most már az antenna magasra került (olyan a ház mint egy nyeles izé, mert a tetejéből kinő egy majd olyan hosszú állvány, azon egy kis tányérral...), így minden oké. 
Aha. Néhány napja a kilencvennemtomhány csatorna közül egy, azaz 1 darab bemondta az unalmast. Tényleg!
Néha egyáltalán nincs kép, néha olyan kockás, mint korábban minden csatornánál volt, vagy csak a hang szakadozik, netán nincs szinkronban a képpel és így tovább, a variációk szabadon választhatók, a lényeg, nincs nekem az az egy, hőn szeretett adóm.
És ez az egy, ami ezt csinálja. Cirka olyan 30-35 van, amire rendszeresen ránézek, ezek vannak a sor elején, de tényleg ez a legkurrensebb a tévémen. A Nat Geo MUSIC.
Korábban kitanultam, hogy mit tudok én csinálni ilyenkor: resetelni a dekódert, újrahangolni a csatornakiosztást, ilyenek. Ezeket megtettem, nem javult a dolog, megnéztem a másik tévén is, ott is megcsináltam ezt a sort, de ott is maradt az alap, áldatlan állapot, így hívtam a szolgáltatót.
(Gyerekeim már ki vannak akadva rám, hogy mindig telefonálok, szervezkedem, kötözködöm, de én fizetek ezért, és így nem tudom nézni, úgyhogy legyenek kedvesek tenni valamit, nem kötözködöm, na.)
Kedves hölgy vette fel, elmondtam neki a helyzetet, kérdezte megcsináltam-e az előbb említett varázslásokat, mondtam, hogy igen, akkor továbblépve kérte, hogy negyedóra múlva áramtalanítsam a dekódereteket, ő addig újraindítja a szervert s akkor jó lesz. Ha mégsem, akkor hívjam újra, s küld egy szerelőt.
Vártam, megcsináltam, ugyanúgy mekeg. Hívás.
Már egy fiatalember vette fel, neki is elmondtam, ő is végigkérdezte a lépéseket, s mondott egy újat is, azt is megtettem, s amíg vártam az esetleges jó eredményt, ő néma maradt. Visszajött a kép -a kártya ki- majd visszatétele után, melyről azt sem tudtam, hogy létezik, de mindig tanul az ember... csak én el is felejtem ugye...-, mondtam a telefonba, hogy hát nem lett jobb, ugyanolyan mozaikos és dadogós, mint volt. Erre ő:
- Nem csoda, megnéztem közben itt benn a jelet, valami nincs rendben, eleve nem érkezik jó jelminőség hozzánk! Elnézést kérek és utánanézünk. Pár nap és rendbe tesszük. Köszönjük észrevételét!

Hát, elakadt a szavam. Most ez komoly? Én vagyok az egyetlen, aki ezt nézi? És én szólok a szolgáltatónak, hogy nem jó a jel, amit küldenek? Most komolyan?! Ez vicces.

 

Mivé lenne a világ nélkülem. Ugye.

Számomra ez, egyrészt nem kérdés, másrészt meg nem sértés.

Sokan mégis szitokszóként használják ezt, és nem értem igazán miért. 
Miért is sértés, ha valakire azt mondják: "Te liberális!"
Ötleteket, vagyis nem, nem légből kapott écákat, hanem magyarázatot várok. Nos, kéretik az én értelmi szintemnek megfelelően érvelni, hisz mint tudjuk, én buta vagyok. Köszönöm.


Szóval miért is szégyellje magát aki liberálisnak vallja magát??

Szerény meghívás az aktuális parktalálkozóra.

Én ugye, koromra való tekintettel, s nem beszélve egyéb jellemzőimről,  nem élek ily' hívságokkal, mint az alkohol vagy egyéb káros -vagyegyáltalánna- szenvedélyek. Ezt nem árt nem kiejteni az eszéből annak, aki velem számol egy ilyesmi összejövetelen. Tehát verseket fogok felolvasni, amíg a többiek a címben jegyzett tevékenységet viszik véghez.



SPORT ARENA KORNER SÖRÖZŐ

11. kerület, Bartók Béla út 76.

Időpont  november 20., szombat, 18:00 ZULU

Szóval, gyöjjetek csak, gyöjjetek! Ki már volt ilyenen, ki még nem volt, ki olvas sokakat, ki nem, dehogy, mert nem és kész, ki ír sokat, ki meg csak néha, vagy sosenemis, csak nagyra értékeli a Blogter közösségteremtő erejét.

Én csak kotyogok, mint mindig. A szervező Eter', ím ehol a kiírás, valamint Mark'yhennon, egy lovag, aki szintén zászlajára tűzte az est népszerűsítését.

Szolgálati közlemény, bár mindkét linkelt helyen olvasható, engem a busz a Kelenföldi pályaudvar buszvégállomásán  (lánykori nevén Etele téren) tesz le, 18:00-kor, vagy előtte egy-két perccel (netán utána egy-két perccel), néhány okos, megbízható, kedves felnőtt blogger odajön érettem, nehogy elvesszek a fent említett hely (s amég fentebb kitűzött cél elérése) felé mentemben, tehát oda is lehet gyönni, kérem.


Na, megtettem. Lehet botolni. Már ebbe bele, aztán a jelzett időben meg megjelenni a  jelzett helyen. Na.

Csak ültem itt megint, gyanútlanul, és meghallottam ezt a zenét. Trendi, vagy mi. De belemászott a fülembe. Aztán néha odanéztem a klipre.

És ott ragadtam.
  Tudni akartam, hogy mi ez, és most, hogy már tudom és tudom miről szól és tudom.... és tudom.... szóval, nincs egyéb hozzáfűznivalóm, mert ez egy meglévő tanulság folyománya csak....





Bedarál az élet? Mindenkit?
De van aki nem festi magát.

 

  

 

Uncsi, telcsi, vacsi, kapcsi... de pláne távkapcsi!!

Most nem jut eszembe több, de a hajam kihullik mikor ilyet látok. Ááááááááá.... öreg egy tyúk vagyok.
Na.


Bővítés:

- szupcsi
- fülcsi (direkt nekem megjegyezve, kisegítő magyarázattal, mely szerint ez fülbevaló:)
- ubi, burgi (IQ_nuku köszi!) 
- törcsi (Perama köszi!)
- depi
- öngyi
- puszcsi
- lovecsi/lávcsi (szintén IQ-nuku)
- üdcsi
- kajcsi
- szemcsi (ezek Hármaskától vannak... hiába, na, aki belülről látja ezt a korosztályt...)
- köszcsi
- romcsi
- fürcsi (Noncsianyutól, hálás köszönettel vettem)
- köszikécske (Zepy, köszi)
- "ne igyál sokat, mert be fogsz baszcsizni :D" (IQ_nuku, és megjegyzem: ááááááááááá!!!!!!)
 - parcsi (Nyervi, köszi)
 - koviubi
 - besza-behu (Kis Ádám után)
 - szemcsi - napcsiszemcsi
 - kakcsi (széklet)
 - karcsi (karkötő, karóra)
 - hapcsi - na jó, ilyen még nincs, de várjuk ki a végét :) (Onkie, köszi)
 - bebaszcsizni (aszongya lovagom ehun e)
 - belefájcsizott a buksim (ehhhh... ezt meg Enkleinek köszönhetjük...:) 
 - narisari palimali(: (é.: narancssárga pall mall) [ht] kollegina, köszike...:))
 - repcsi
 - telcsi
 - szupcsi (Tagore köszi:)





Lehet csatlakozni, bizonyos szempontból ez itt korhatáros. Ugye?? :))

Alouette-nél az eredeti, én csak lopom ezt most, mert tagadhatatlan, hogy Müller Péter Sziámi egy ikon. Tud valamit, s azt át is tudja adni, sőt, ahogy átadja, azzal sokkal többé lesz talán, mint amilyen nagy volt eleve.

Sziámi : Amiben élsz  

Neked már megint volt egy abortuszod
Neked már megint volt egy trippered
Te már megint bevettél harminc Tardyl-t
Jó, veled ilyen gondok épp nincsenek...
Te soha nem voltál kisgyerek
Te már soha nem leszel felnőtt
Te mit lőttél már megint magadba
Csak hogy lásd azt az érdekes felhőt
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már tizenhat éve semmit se tudsz
Mert nem akarsz tudni semmit
Nem nyitod ki, és nem veszed meg
Így aztán meg se rendít
Amiben élsz
Amiben élsz

Neked úgy látszik, tényleg teljesen mindegy
Hogy minek születtél újra
Vigyázol, nehogy szétpattanjon
Az illúziók finom burka
Amiben élsz
Amiben élsz

Videoclip az életed,
Túl sok benne a vágás
Veszélyes! Veszélyes! Nézd milyen éles
A kép, milyen szép ez a hányás
Amiben élsz
Amiben élsz

Te már soha nem leszel vállalkozó
Te már soha nem leszel bűvész
Csak egy trükköd van, hogy nem éget téged
A hírekben dúló tűzvész
Amiben élsz
Amiben élsz

Jól van, igazad van, én elhiszem
Hogy jobb, ha nem érint semmi sem
Maradj semmilyen, maradj csöndben
Mint az aranyhal az üveggömbben
Amiben élsz
Amiben élsz

Te olyan korban élsz e földön
Mikor már minden annyira lealjasult
Hogy már neked se lehet elég jó
Hogy már neked se elég jó
Amiben élsz
Amiben élsz
  

S addig vagyok én, én, míg nekem nem mindegy.

Vagyis mindenhova, ami nem elég narancssárga.

Legyen az akár Alkotmány, akár érdekképviseleti tömörülés, akár Alkotmány Bíróság.
Én még mindig bízom, hisz basszátok meg fidesznyikek ez a ti hazátok is, ha most nem állítjátok le eszement vezérkarotok, akkor ti is rámentek erre, de úgy látom, hiábavaló már bíznom, hisz minden jelen van itt, de józan ész, na az még nyomokban sem.



/HuKKK linkje nyomán, innen/

Igen, ma reggel erre ébredtem: Szűkítené az érdekképviseleti szervek jogkörét a Fidesz (Ott van az eredeti cikk is, ezt csak nyomatékosítandó jegyzem fel, hogy a hangulatom egyértelmű legyen.)

Most így érzem magam, ahogy ez a klipben látszik, kapkodnám a fejem, nem értem, nem hiszem el. Ki vagyok akadva.

    

Illegalitásba kell vonulni, ha valamiben nem értesz egyet a szent párttal s annak nagy vezírével?
Hacsak nem egyenesen tömlöcbe.

Mert -mint percekkel ezelőtt rájöttem- nyertem egy órát.

Eddig még azt hiszem soha nem ért ennyire váratlanul ez, most viszont teljesen gyanútlanul felkeltem reggel és még kicsit furdalt is a lelkem, hogy már majdnem délelőtt van, de miután a kutya sincs itthon -illetve épphogy csak a kutya van itthon- rajtam kívül, így tán nem gáz ez a lustaság. 
Úgy csináltam, mintha hasznos tagja lennék a világnak -legalább látszólag- így nekiestem a mosogatógépnek, hogy kipakoljam, elindítottam a mosógépet aztán összeraktam egy almás muffint -mert gyerekeim ma ebédre sem jönnek haza, nekem van kajám, így engedtem a csábításnak és sütizésre adom fejem, hisz az élvezetek széles tárházából válogatottan gyakorlatilag ez maradt nekem... h9h9...-, majd ideültem, és még mindig annyi volt az idő a gépen, amennyit én az előbb felsorolt tevékenységek előtt láttam az órámon.
Ejha mondom, megy ez nekem, nem kérdés, de ennyire villámgyors lennék??

Aztán ránézek a parkom nyitóoldalára és ez fogad: Óraátállítás! hatmilliárd forint megtakarítás! (Megjegyzem, most -mikor ezt írom- legújabb paranoiás parklakónk, bubóka2 drága- oda is egy szorosan a témához illő kommentet tett.)
Úgyhogy utánanéztem a dolognak és lám, kiderült, igen, ma kezdődik a téli időszámítás.



/Kacifánt óra innen, ni/

Szóval, nyertem egy órát. Mit kezdjek vele?

Próbát tettem, s lám, az eredmény.

Mint már sokszor jegyeztem, sütök néha kenyeret, mert kedves, okos, aranyos Dittelyányom megtanított rá, hogy hogyan kell egyszerű de nagyszerű illatos, gyönyörűséges ily étket készíteni. 
Íme, az eredeti recept.
Hozzáteszem, hogy azóta már kicsit nőtt az adag, úgyhogy ezen arányok alapján készül a jénai-kompatibilis kenyérke:

- 500 g liszt
- 1 cs élesztő
- 4 dl víz
- 1 tk cukor
- 1 tk só
- 1 ek olaj

Így szépen kitölti a nagy ovális tálamat és remek lesz a végére. Minden más ugyanaz, mint az eredeti receptben.

Csakhogy nekem ugye a fehér búzaliszt mostanában nem játszik, mert a lymphoedema -többek között- ezt sem szereti, és rozslisztből eddig nem mertem megpróbálni így. Szintén kösziDitte, nagyon kösziDitte, mert a kenyérsütő gépben viszont remek rozskenyeret lehet sütni, csak most nosztalgiám támadt.
Még múlt héten vasárnap történt, hogy összeraktam egy kenyeret és mikor keleszteni kezdtem volna derült ki, hogy bemondta az unalmast a sütő, úgyhogy az is ment a gépbe akkor, vagyis máig kellett várnom a lehetőségre, hogy engedjek a nosztalgiámnak ez ügyben.
Mert pénteken jött a szerelő és valami kis biszbaszt kicserélt a sütő motorjában -potom 6.500 HUF ellenében-, így működőképessé téve azt, s nem mellesleg megnyitva a lehetőséget a kenyerem felé.
Ugyanis vettem fehér rozslisztet. Annyira hihetetlen és érdekes nekem eleve ez a megnevezés, mert olyan fából vaskarika érzésem van, de gondoltam, lesz ami lesz, egy próbát megér.



/Liszt emitt lakik, e/

Össze is raktam ma reggel és a kelesztési időt duplájára vettem, gondolván a rozs egy megátalkodott jószág, biztos nem hagyja magát egykönnyen.  Tettem bele most Kotányi Házikenyér fűszer keveréket is, és mint kiderült nagyon jól tettem.

Nos, ennek megfelelően -mire a 3 óra végére értünk- olyan pacsmag lett a tészta helyén a tálban, hogy be kell vallanom, nem sok reményt fűztem az ehető eredményhez, de gondoltam, nem adhatom fel, nem fog rajtam kifogni egy tálnyi nyúlós cucc.
Ahogy kell, kiöntöttem a tálból és mindent megtettem, hogy össze tudjam hajtogatni. Hát, nem ment könnyen, leginkább kanalaztam, de én győztem és egy idő aztán -mikor már a szomszéd ház is ragadt a szmötyitől, hajtogatottnak nyilvánítottam és békén hagytam.
Naná, nem néztem meg a füzetem, és naná, rosszul emlékeztem, és 200 fokra állítottam be a sütőt, majd mikor letelt a félóra plusz kelesztés, újabb kanalazás és meglehetős dzsuvázás után a sütőben előmelegített forró jénaiba adagolt cuccot elkezdtem végre sütni.

Nos, egyre kevesebb sikerrel kecsegtetett a dolog, de mint mondtam, túl buta vagyok, hogy belássam, ha nem megy, hát nem megy, így vártam.
Olyan volt a trutyi a tálban, mintha egy nagy adag tejbegrízt tettem volna edénybe és azt szeretném kisütni. Biztató.  Aztán persze rájöttem, hogy ja, nem is 200 hanem 250 fokon kéne sütni. Hmmm.... mit volt mit tenni, hát feltekertem a hőfokot és az órát még 5 perccel visszább állítottam, és vártam tovább. A fedő nélküli szakaszt már a megfelelően meleg sütőben csinálta, és ahogy figyeltem, jóformán nem hittem a szememnek, mert az alaktalan massza átalakult formás bucivá. 
Nem lett olyan magas, mint búzalisztből készült rokonai, de határozottan mosolygós cipóvá vált.









Hát, ilyen lett. Ráadásul meglehetősen finom. Őstehetség vagyok. 
Az illata egyszerűen pompás.








 

Nincs hozzáfűznivalóm.



És mi van, ha már azt is letudta az ember? 

József Attila: Ősz

Ágnes hangja pontosan illik a mai naphoz, a vers meg a hangulatomhoz.

Ahová én már nem vagyok hajlandó lemenni. Barátságnak hitt akármi ide, vagy oda.

Nem sokan vannak, akik kitartottak/kitartanak mellettem, mert velem sok a baj. Macerás vagyok, buta, ráadásul kötözködöm sokszor. Ha pedig rosszul vagyok -é.: fizikai fájdalmaim vannak, erősebbek, mint a mindennapos szint- akkor még sokkal sarkosabban fogalmazok.
Olyankor trágárkodom, válogatás nélkül kimondom ami eszembe jut és annyira sem moderálom magam, mint napsütötte szép napjaimon.
Sok velem a gond. Igen. Szinte mindenben segítségre szorulok, bár talán ez első ránézésre, ha csak állok valaki előtt vagy ülök egy asztalnál, szóval első ránézésre nem nyilvánvaló. Nem élek kerekesszékben, nem vagyok béna, nincs művégtagom, tehát ha csak állok előtted, s meg sem mozdulok, semmi mást nem látsz, mint egy középkorú, túlsúlyos nőt. Ám, amint egy lépést kell tennem, nyilvánvalóvá válik, hogy valami nem oké és ez még mindig csak ami egyértelműen látható, s annak is csak a nagyon szigorúan vett felszíne. Tehát megunnak a barátaim. Vagyis azok, akiket barátnak hittem.
Kevesen vannak, akik maradtak. Nem tudom -vagyis de: sehogy, semmikor- hogyan és mikor fogom meghálálni nekik ezt, sőt, ha nagyon jól vagyok -é.: a lelkem éppen kerek és nem tép az ezer gond közül csak annyi, amennyit kordában tudok tartani-, akkor azzal áltatom magam, hogy aki velem van, aki nem morzsolódott le, az azért teszi ezt, mert neki ez valamiben jót jelent vagy legalábbis nem jelent óriási áldozatot. Közben tudom, hogy dehogynem. De ez egy másik szál, hosszú és keserű és nem vagyok biztos a végében, úgyhogy nem megyek bele most.
Ám kekecségem s gondolom ehhez remekül társul butaságom, így gyümölcsöző párost alkotva okozzák a következőt: nem átallom még én magam is szelektálni az igen csekély számú barátomat, ha olyat tapasztalok tőlük, ami homlokegyenest ellenkezik az általam fontosnak tartott elvekkel. Ha valaki igazán fontos és valamiért úgy tartom számon az illetőt, hogy érdemes neki beszélnem, úgy értem nem veszi támadásnak és esetleg még halvány gondolatcsírát is ültethetek ezzel az agyába, vagy csak azért, mert engem fontosnak tart, így érdekli a véleményem, akkor egy alkalommal még elnézem, ha olyat tesz, mond amivel nagyon nem értek egyet, de azt jóindulattal teszi. Nem akarok senkit meggyőzni, de a véleményem elmondom. Hiszen ezért barátom az illető.

De van egy szint, amivel már nem tudok mit kezdeni. Van egy szint, ahová én már nem vagyok hajlandó lemenni, amihez nem fogom még érintőlegesen sem, a nevemet adni. A primitív, ostoba, vér buta -és most nemcsak az IQ meglehetős alacsony voltáról beszélek, mert abban például én sem bővelkedem- delikvens, aljas, rosszindulatú, közönséges megnyilvánulása engem arra sarkall, hogy pontot tegyek a dolog végére.










































/Ez a primitív bunkó innen, de a parkban is akad, legalább magán jól szórakozik/

Csalódtam. Nem először és gyanítom, nem utoljára. Akik mondták -mert nem kevesen mondták, olyan is, akinek jobban hittem, mint bárkinek, egy időben-, hogy ilyen, azt mondtam, nem jól ismerik, én szeretem, mert barátom. De már látom, ha az is volt, én nem akarok a kegyenc lenni, a csörgősipkás nyomorék a sorban. Mert nekem ez a szint, nem nevezhető emberinek.
Sajnálom. Azt is, hogy csalódtam.

De ennél sokkal jobban őt magát.




 

Miért is tekintik annak az elmúlt néhány  évet? Vagy mind a 8 évet, mely az utóbbi kormányciklusokat illeti?


 

Valaki magyarázza már el nekem -s kérem, lassan és tagoltan, lehetőleg, hogy még én is megértsem-, hogy ugyan mi volt olyan iszonytatóan diktatórikus 2002. és 2010. között!  
Nem tüntethettetek?
Nem volt szólásszabadság?
Nem lehetett kordont bontani?

S tudom, ezek csak csepp a tengerben, de most hirtelen csak ezek jutottak eszembe.
Komolyan, kérem, magyarázzátok már el nekem, hogy miért elviselhetetlen számotokra a "lehet", vagyis, ha rátok van bízva a választás joga, s miért jobb, ha a szátokba rágják, hogy ezt meg azt meg amazt TILOS tenni, mondani!

Köszönöm.


/Arányokat cirka jól mutatja, s a hely sem véletlen, ahonnan kölcsönvettem/

Hiszen ez az egyik, ha nem a legfőbb vesszőparipája.

 

Béláim az úrban, van még kérdés?

NŐ vagyok, nem egy agár... vagy valami ilyesmi.



Mert nekem a csontos kutya, az cirka az agarat dobja ki. 

 

Köszi, Alou'! Tényleg nem semmi ez a tyúk... akarom mondani ez a NŐ, aki nem veti meg az élvezeteket.

Akarsz velem játszani? Jobban jársz, ha velem játszol, mert akivel most teszed, átver, nem tiszteli a szabályokat, nem tisztel téged, és nem ért semmihez.

Ha velem játszol, rossz lesz majd neki. Neked sem lesz jobb, mert hiszen az előző mindent elrontott és azt –ugye megérted- előbb helyre kell hozni. Ám aztán, majd egyszer eljön a kánaán! De csakis akkor, ha én vezethetek. Hiszen a táncban is az egyik fél diktál, ő adja a vezérlépéseket, a másik pedig asszisztál a végső, tökéletes képhez.

Helyesen döntöttél. Így kell ennek lennie, mostantól minden megy, ahogy az isten is akarta, én vezetlek, te meg csinálod amit én mondok, ő meg, aki eddig veled játszott, megfizet mindenért.
Ja, a te neved hallgass mostantól. De ez neked nem baj, tudom. Hiszen te választottál. Méghozzá eddig soha nem látott mértékben voltál határozott a választásnál, s ezzel kinyilvánítottad akaratod, miszerint életed, sorsod, utódaid sorsát és jólétét, hited, szavad rám bíztad. Minden döntést a kezembe adtál, s én –e nemes felelősséggel tisztában lévén- teljes egészében élek is ezzel.


/Asszociáció innen/

Hogy van aki a játékon kívül áll és tisztában van a szabályokkal? S nem átallja megkérdőjelezni némely döntésem? Mely valaki nemrég -míg én körön kívül voltam-, a legjobb mézes-mázas barátaim közé tartozott és istentől való kinyilatkoztatásnak tartottam minden mondatát? Nos, azt azért be kell látnod, hogy fejlődik a világ –vannak értékek, amik állandóak, istennel az élen-, s így sajnos néha meg kell hozni bizonyos nehéz döntéseket, s az igazi, erős, okos, bátor és nem mellesleg a te döntésed által korlátlan jogkörrel felhatalmazott, méltán az élen álló vezér, azaz én –hiszen ez már nem játék, be kell látnod, amit az előző játszótársad itt művelt s így bűnrészesek vagytok tulajdonképpen, ha jól belegondolok- nehéz szívvel, érted sírva meg is teszem ezt. Vagyis átírom a játékszabályzatot.
S azután, ha azt én elfogadtam, hiszen ugye nem kérdés, hogy én döntök, mert én vagyok a nagyobb, akkor újra a tudálékos kívülálló orra alá dugom azt, és felszólítom: „Most nyihogjál, kiscsikó!”

Hiszen azt be kell látnod, ha a szabályok úgy alakulnak, ahogy azok meglétének hiányát korábban nehezményezték, onnan már nem lehet egy nyikkja sem senkinek. Hisz mondom, én vagyok a nagyobb. Meg okosabb. Meg szebb.

És azt is látod –s ebben bízom, s csakis a te érdekedben bízom-, hogy mindez, minden mozdulatom, minden döntésem, melyeket kínnal, keservvel, nehéz munkával, éjt nappallá tett időben, áldozatot nem kímélve teszek, hozok, csakis egy érdeket képvisel, s ez nem más, mint hogy neked jobb legyen.
Azt persze nem tudom –s te ezt nyilván elfogadod, hisz minden szavam istentől való kinyilatkoztatás-, hogy mikor lesz az, amikor már neked jobb lesz, mikor beérsz abba a sávba, ahol már érezheted a 16% előnyeit, de meg kell értened, ami rossz van, az mind-mind az előző játszótársad bűne, s elhiheted én azért dolgozom, hogy neked jó legyen.

De az sem baj, ha már nem játszol. Nem baj, hidd el. Boldogulok én magamban is, elvégzem ezt a történelmi méretű feladatot és jót csinálok annak a szeméthegynek a helyébe, amit az előző játszótársad –és rá kell jönnöm, hogy te is… nagy csalódás ez nekem, de el kell fogadnom- hagyott maga után.
Mert nekem küldetésem van. Istentől kapott tehetségem van. Felhatalmazásom van.

Te meg legfeljebb néha, ha a közelembe férkőzöl, kezet csókolhatsz nekem. Te akartad, s így tudom, jó ez neked így.

The Gossip

Este szokás szerint lapozgattam a csatornák között és a BBC-n valami tóksó záróakkordja ment éppen, s ez a zenekar játszott a színpadon. Én meg ott ragadtam, mert ez a nő, akárki is legyen, annyira öntudatosan nyomta, hogy megállt az idő körülötte(m).
  Azt a felvételt nem találtam meg, azt sem tudom már, hogy milyen show volt, csak a zenekar nevét írtam fel aztán, most pedig ezt a felvételt találtam a legjellemzőbbnek tőlük. 

Mi a legkézenfekvőbb, amit mondhatnék? Nos, talán a figyelemreméltó a jó szó.


/Öntudatos néni innen, ni/

Igazam van, vagy igazam van?

Konkrétan.

Múlt héten szerdától vasárnapig nem voltam itthon. Szerdán moziban voltam Egyeskével -Ízek, imák, szerelmek-, majd náluk is aludtam, aztán másnap mentem tovább Esztergomba, ahol is jóformán ki sem bújtam az ágyból egészen vasárnapig, mert nyomoztam, ettem, kávéztam és rejtvényt fejtettem végig.
Aztán vasárnap este már itthon is voltam, s miután feltártam a konyha ismerős, de nem nagyon látszó részeit, bekevertem egy áfonyás-rozmaringos kenyeret, gondoltam, most nem a gépben -köszi Ditte, köszönöm- sütök, hanem ahogy tanultam -köszi Ditte, köszönöm- a sütőben, jénaiban készítem, csak mivel kevert lisztből raktam össze, gondoltam tovább kelesztem, s így tán a rozsliszt is hajlandó lesz kenyérré válni. Még jó -nem, Eter', ez nem a "meleg pogácsa", de jel ez is, akárki akármit is mondjon-, hogy nem találtam kellően meleg helyet ezen mozzanathoz, mert így bekapcsoltam a sütőt, gondoltam 50 fokra állítva majd elszottyog a tésztával.
Aha. Hiába tekertem én, meg se nyikkant. A lámpája sem kapcsol be, nem is zörmög, és a ventilátor se megy, ha odatekerem neki a zizéjét. Egyet ugyan haloványan kattan, mikor be kéne kapcsolnia a világításnak, de gondolom, az valamilyen mechanikus kütyü lehet, mely az elektronikának szól -vagyis effektíve egy kapcsoló-, hogy ideje felkattintani a lámpát, mert dolog van...

Vagyis áfonyás-rozmaringos kenyér mehetett a gépbe, hajam meg indulhatott hullásnak megint.

Nos, most keresnem kell egy olyan szerelőt, aki hajlandó megcsinálni a tűzhelyemet. Nem mellékesen ócsójé, ugye, de szakszerűen.

 

/Családi tűzhely ehunnan, e/

Mert a családi tűzhely melege az fontos. Pláne hogy már Hármaska is szokott muffint sütni például.




 

...ezek azért szép legények, na.

 

Ugye? Azért ahogy bólogatnak ezek a szép szál legények... nos meg kell hagyni, még az én koromban lévő éltes matrónák is meredten gondolkodóba esnek...

S ha már ezzel előkerült ez a téma, összeszedem végre a színészeimet, nehezen, de csakis erre a szempontra szorítkozva, mármint a kedvenc XY-ok számomra a filmvásznon.

A 3. helyezett, kemény versenyben, hosszadalmas, nehéz küzdelemben, melyben olyan arcokat tiport sárba, mint Nicholas Cage, vagy George Clooney, nem más, mint Bruce Willis!!


/12 majom, s belőle a jól megérdemelten bronzérmes, innen, ni/

S menjünk tovább. Angyalok háborúja. Vagy Szarvasvadász. Még sorolhatnám, de talán ez a kettő volt, amikben megfogott, egy életre megvett magának az a tekintet. Őrült? Talán. De az biztos, hogy a 2. helyre bőven elég volt, Christopher Walken az ezüstérmes.


/Ez az őrült tekintet ehunnan, e/

És elérkeztünk az őrültek legőrültebbjéhez, minden tekintetek, legtekintetebbjéhez, a szempárok legáthatóbb nézéséhez, A FÉRFI-hoz. Az 1. Jack Nicholson. Naná.


/Jack NIcholson meg eminnen gyütt mostan/

Ó, hát persze. Már hallom is a kritikát, látom a lekicsinylő legyintő kézmozdulatot, s hozzá a lebiggyesztett ajkakkal odavetett kérdést: "Ezek?" majd a folytatást: "De ezek öregek!"

Nos, kérem, erre csak azt mondanám, hogy a jó bor idővel még jobb lesz, érettebb, patinás, zamatos, mélyebb.
A lőre viszont szimplán megbuggyan, s ahhoz sem kell sok idő, így meg sem éri azt a kort, ahol már az életerős ifjak legyinthetnének rá. 

Öregszem, mondom én.

Már a Take That is tetszeni tud, hová lettem????
De csoda ez, kérem, azután, hogy ezt találtam és egy ideje kezdek nyíltan Robbie Williams rajongójává válni? (Mely vonzalom régóta lappang, a Rock Dj ideje óta cirka, de nyíltan csak mostanság kezd teret nyerni, mióta kezd túllenni a barátságon.)
Most meg mit láttam? Na, mit?

  Hát, ezt:
 

Nem hiszem, hogy elkötelezett Take That rajongó leszek -de láttam én már karón varjút-, ám ez most eléggé ott van.
Jó gyerekek ezek, na. 

Ezt meg kell néznem.

Szerdán megyek moziba, Egyeskével a WestEnd-be és megnézzük az Ízek, imák, szerelmek-et, s következő projektnek már meg is adta Dorka a Gru című filmet.

Megnéztem a trailerét, és egyszerűen behaltam. Valóban meg kell néznem és sajna Ildikét -a legkitartóbb barátnőmet, aki mozizásra is remek kíséret- nem lehet rávenni egy dologra, mégpedig arra, hogy rajzfilmet hajlandó legyen megnézni moziban velem. És nem a "velem"-mel van baj, hanem a rajzfilmmel. De ezt igenis látnom kell.

Csoda?

Ha már nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elraktároztam -örök mementóul...- egy mai hökköt, itt a helye az ellenpontnak is. Ha másért nem is, de meg kell őriznem az univerzum egyensúlyát. Na. 

És ha már így alakult, akkor nem is egyet hagyok ma a padomon, hanem mindjárt hármat, csak hogy az apropó -remélhetőleg- minden hatását elnyomni képes legyek. Kezdeném azzal, ami engem mindig is a K-PAX, a belső bolygó-ra emlékeztetett. Vagyis nem régóta van a fejemben ez a zene, de attól a pillanattól, ahogy először bebújt, mindig is Prot képét hívja elő, amint ül a fán... Szóval Jakatta: American Dream

És a következő, melytől egy darab már van itt -csak most nem találtam meg, de tuti, hogy itt van, hiszen az olyan, amitől leakadtam első meg sokadik látásra is... a rókás...- ez pedig egy közös darab, egy hölggyel, s így naná, ez is bemászott a hajam alá s nem is akarom kizavarni onnan. Hülyeségeket beszélek? Sebaj. 

 De azt nem engedi betenni ide, a padra a görény, úgyhogy séta oda és nézd meg a lakásán!

A harmadik, vagyis tetszési listán most az első -nálam-, egy meglehetősen érdekes darab. Ahogy ment a fejemben, nem rémlett, hogy ez nem is angol. Pedig de. Vagyis nem. Na. És a klip is nagyon érdekes, baromira tetszik, itt a helye.

Nos, ezzel remélem ellensúlyozni tudtam némileg az előző mellényúlást. De mentségemre legyen mondva, csak a hökk vezetett annak lejegyzésében. 

Hogyúgymongyam...  De ezt nem hagyhatom említés nélkül, a hozzám eljutásának útját tekintve meg aztán pláne itt a helye. Nagyon csendesen meg azt mondom, asztaqrva....

Hármaska öltözött, cicomázott, készülődött tegnap a folyosón, miközben én itt ültem a gépemnél és hallom, hogy szól a zene -aláfestésül neki- a telefonjáról. Némmá mondom, mi ez??!!

  Itt a helye, de nem a zenema sorban, inkább megrökönyödésem emlékéül, szövegestül ideteszem, és azt mondom, jajjaj...

 

A "klip" nem egy nagy kaland, bezzeg a szöveg!! Érdemes figyelni rá, aztán javasolt kimenni a friss levegőre és az égre nézve kérdezni: Miért, Uram, miért??

Szóval a szöveg:

Notar Mary: Anyós dal

Felakasztom anyósomat egy szögre,
Mert elegem van - elegem van belőle.
De kihozott a sodromból,
Mert berúgott a sok bortól.

Anyósomnak a háta de körbe,
Olyan, mint egy csárdás kis bögre.
Állandóan csak velem veszekszik,
Addig amíg bele nem betegszik.

Egész nap a nagy szája be nem áll,
A kezébe sosincs fakanál.
Van helyette cigaretta,
Krákogva kipufogja.

A vénasszonynak bibircsókos az orra,
Olyan, mint egy mesebeli boszorka.
Állandóan köpködi a szotyolát,
Pedig elvesztette ő már az összes fogát.


szóló...


A sok hibája ellenére szeretem,
A nagy szögről én már inkább leveszem.
Ó, szeresse hát mindenki az anyósát,
Ha nem el küldöm az enyémet a postán.
Felakasztom anyósomat egy szögre,
Mert elegem van - elegem van belőle.
De kihozott a sodromból,
Mert berúgott a sok bortól.

Anyósomnak a háta de körbe,
Olyan, mint egy csárdás kis bögre.
Állandóan csak velem veszekszik,
Addig amíg bele nem betegszik.

Egész nap a nagy szája be nem áll,
A kezébe sosincs fakanál.
Van helyette cigaretta,
Krákogva kipufogja.

A vénasszonynak bibircsókos az orra,
Olyan, mint egy mesebeli boszorka.
Állandóan köpködi a szotyolát,
Pedig elvesztette ő már az összes fogát.


szóló...


A sok hibája ellenére szeretem,
A nagy szögről én már inkább leveszem.
Ó, szeresse hát mindenki az anyósát,
Ha nem elküldöm az enyémet a postán.
.................................................................................................

Ellenpontként egy csokor a mostani kedveseimből.