Na, nem a piros sapka nem áll, sőt, az nem is sapka, de legalább piros.

De nézzük az elejétől.
Voltam ugye néhány napot Esztergomban, s ahogy jöttem haza, már a buszról hívtam szakit, hogy rákérdezzek, hátha megjött a hőn áhított bordásszíj a szárítógépemhez, s netán -amennyiben ja, de mennyire- el tudna-e jönni és szétszedni, majd összerakni azt már a beépített vadiúj mütymüttyel, csakis ruhatárunk épülésére... no meg hajam hullásának megállítására.
És lám, jót tett a szabadság, mert míg én utaztam ma, megérkezett a Whirlpool márkaszerviztől az elengedhetetlen kellék, s amint én hazaértem s Ő -a szaki- befejezte a javítást egy címen, jön s megoldja a mindenhol száradó ruhák gondját nálunk.
Telefonáltam barátnőmnek, hogy a leesett hóra való tekintettel jöjjön ki elém és fuvarozzon haza, mert ugyan közel lakom a buszmegállóhoz, ilyenkor jobb a békesség, s ha lehet, nem gyalogászom. 
Ahogy összeszedett, bementünk a boltba -pontosabban ő bement én meg kinn ücsörögtem a kocsiban addig, és már kenyérrel felszerelkezve mehettem haza. 
A postaládából egyszerűen kifolyt a rengeteg reklámújság, meg egy vaskor boríték, egy amolyan barna, A4-es formátumú, sima darab. Nem is fordítottam rá sok figyelmet, mert szoktam a hálón ilyen-olyan promó-cuccokra regisztrálni -például színfogókendő, vagy mosogatógép tabletta-, így most is úgy tűnt, valami ilyesmi jött meg, így a többi ez meg azzal együtt félretettem, gondoltam, ráér. Hívtam a szakit, hogy már itthon vagyok, azt mondta félóra és Ő is ideér, meggyógyítja a gépet. Én vártam, és ennek örömére el is indítottam a mosógépet, gondoltam, legyen mivel kipróbálni rögvest. 
Mire megittam a kávém, meg is érkezett az ember, hozta a szíjat és esett neki a létfontosságú és általam nagyon szeretett kütyünek. Atomjaira szedte és az én valaha volt gépészi szememnek jó volt látni -komolyan jó volt, olyan nosztalgikus, vagy mi a szösz- a szerkezetet, a felfüggesztéseket, az áttételeket, a csapágyakat, megy egyáltalán az egészet. Persze csak felülről tudtam belekukucskálni, de szaki kedves, türelmes volt énnéniségemhez és minden darabot külön megmutogatott s kiélhettem kíváncsiságom. Cirka félóra alatt helyre is pofozta kedves, okosságomat.

  /Ez volt a ludas/

Az mondjuk kiderült, hogy a tárcsák nyolcbordás szíjhoz elegendő méretűek, eredetileg mégis ötös szíjjal szerelve adták el azt. Nos, ha 5-ös kibírt két és fél évet, akkor 8-as mennyit fog?? (Költői kérdés volt, nem vagyok hajlandó ezen törpölni... csak az az ág érdekes, ami éppen elém lóg az úton, oké??!!)

Aztán végre egyenesbe jött a ház, így átnézhettem a teherautó platónyi újságot. Ilyen-olyan katalógus, vegyél ezt, vásárolj itt meg amott, és ott volt a kupac alján a barna boríték.
Nem volt rajta feladó, és elég duci darab, így az nyilvánvaló volt, hogy nem egy cetli van benne, fogtam egy ollót és kinyitottam. 
Még mondtam is Bertának -Hármaskának-, hogy álljon hátrébb, mi van ha antrax vagy mi a szösz, ezen vihogtunk egyet -bár, tudom, na- aztán végre hozzájutottam a tartalmához.

Elállt a szavam. Belenéztem a borítékba -antrax ide vagy oda, semmi elővigyázatosság, csak úgy fésztufész bele a közepibe-, és ott egy piros valami izé volt látható. Kívülről megnyomorgattam kicsit a papírt és éreztem, hogy az a valami az puha és képlékeny. Kivettem és már tudtam mi is az igazából, csak nem hittem el.

Ugyan honnan kapok én piros sapkát? Mert igenis sapkának tűnt úgy, összehajtva a zacskóban, s mikor kikerült s levettem róla az összefogó celluxot kinyílt mint egy tubarózsa és lám, teljes pompájában előttem volt egy csinos, nagydarab kuglófforma.



 /Ez itt kék, de akkor is, na/

Persze, az külön fejtörést okozott, hogy mégis vajh honnan kapom én ezt a sapit, de hála Berta éleslátásának, ki rámutatott a légiposta bélyegre, majd ezután már magam is láttam az ír postabélyeget, s ebből már magam is tenger eszemmel rájöhettem a világmegváltó okosságra, miszerint Dittelyányom szeretné fejleszteni sütési tudományom, eme remek kedvessel...
Az imént meg is köszöntem már neki.

Csak azt nem mertem elárulni nekije, s másnak sem merem, úgyhogy pszt!!, egyetlen kuglóf receptet sem tudok. Úgyhogy csakis azért, hogy az a gyönyörűséges pihe-puha piros sapi ne hiába utazza át a félvilágot, valaki de ízibe szolgáljon nekem egyszerű, mondhatni butaságomhoz méltóan ostoba, de randaságomat meghazudtolóan szépséges eredményt hozó recipével!
Szóval, feladat adva vagyon, tessen tessen, csak sorjában! Köszönöm. 

Most néhány napig pihentettem a lábam -mely nagyon hálás is ezért és fele akkora lett, mint általában szokott-, s ezen idő alatt végignéztem sok-sok brutális gyilkosság felderítését, megettem egy tál remek tiramisut, meglátogattam a helyi lidit, ahol olcsó de nem ráz ezt-azt vettem, és kicsit beleláthattam egy város belügyeibe.

Ó, nem nagyon, csak annyira, amennyire az ott élők, nap mint nap tehetik ezt, olvashatnak a hírekről, vagy éppen a csütörtök délutánt-estét a város főterén szobrozva -gyertyát gyújtva, teát, forralt bort kortyolgatva, drukkolva a jognak így személy szerint a polgármesterasszonynak, de ha úgy tetszik a városnak, ahol élnek.
Az én szülővárosomnak.

Nagyon ráértem, nem kellett házimunkával törődnöm, nem kellett főznöm, sem gyógytornára mennem, így csak lébecoltam a vendégágyon. Péntektől máig, azaz hétfőig. Ettem amit Apu elém rakott, néztem amit akartam a tévében -vagy hússzor ugyanazokat a nyomozásokat az ID-n, de nem untam meg-, és olvastam a helyi lapokat, meg beszélgettem az arra megforduló emberekkel, azokkal akik ott élnek, hogy mi is történik mostanság feléjük.
Mert, hogy történik, az nem kérdés. Például nagy a sötétség a városban, amit nemcsak saját szememmel láthattam -vagyis a sötétség miatt nem láthattam semmit se jóformán-, hanem a hírekben is szerepel, mert azért ez nem egy mindennapi szituáció, hogy egy város közvilágítását kikapcsolják.
Mert az adósság az adósság.
És az esztergomiak -mindenkivel persze nem beszéltem, de az a néhány akikkel találkoztam a hétvégén és az a néhány ezer, akik csütörtökről-csütörtökre kinn állnak a téren és támogatásuk felől biztosítják Tétényi Évát a polgármestert, pontosan látják, hogy mi történik. 
Bár, a leváltott polgármester állítja, hogy neki a világon semmi köze sem a kialakult, sem az éppen folyó skandalumhoz, mégis a városlakók megingathatatlanul kitartanak döntésük, s véleményük mellett.
Mert az adósság az adósság.
A polgármester rendezni akarja a város helyzetét, s ez mégúgy sem tetszik a régi garnitúrának, mint az egyik első csatát kirobbantó szörnyűség, hogy a polgármester szeretné használni az őt megillető irodát, számítógépet és a többit.

Tegyük fel, hogy lesöprik ezt az agilis, erős nőt, a falkába tömörült, szorosan összezárt expolgármester-hívek, hiszen többségben -nagy többségben- vannak a testületben. Tegyük fel, hogy így lesz! 
S akkor mi lesz?

Akkor pont azt a sorsot fogja újrakezdeni a szülővárosom, amit már megélt vagy 30-40 éven át? Hiszen egyházi központ lévén a szocializmusban végvárrá redukálódott, fejlesztés csak a nagyon muszáj után kettővel történt és az utóbbi idők lehetőségeit kihasználva -sőt azokon fájón túl is lépve- kezdett virágzó kisvárossá válni, ám tetemes adósságot felhalmozva, mely most már a torokszorító szintig juttatta azt, vagy történik valami az előrelépés terén, vagy ismét belesüllyed a semmibe.
Ám most nem az ideológiák harca miatt, hanem egyének, emberek, önző, az orránál messzebbre nem látó érdekérvényesítése miatt.



Este mentem át egyszer a városon most, és félelmetes volt a sötétség. Elképesztő. Muszáj ez? Én gondolok, amit gondolok a vallásról, pláne az egyházról, pláne az annak hajbókolókról, de azt azért senki nem vitathatja, hogy ez a látvány megér egy hosszas hümmögést... /Kép innen/

Vagy valami ilyesmit mond. Na.

Volt egyszer egy hónapnyi netmentes időszakunk, mert a szolgáltató marhára nem tette a dolgát.
Meg ettől teljesen függetlenül volt ugye nálunk bokáig érő víz a házban.
 No és aztán volt még, hogy a szomszéd nem átallotta bevezettetni magához a mazzagos telefont és a "zinternetet". 

 Az első kettő történés alatt, ezek idején valamikor eshetett meg, hogy zárlatos lett a vezeték a falban, melytől a jel még eljutott a felhasználási pontig, de valamelyest gyengült annak erőssége. Majdan jött erre a szomszéd bekötése, ami azzal járt, hogy a mi kertünkben elásott -és most újra feltárt- elosztó (ezt a kifejezést a szakitól hallottam, magam is ismerem, de így nyomatékosabb), vagyis az arra való bekötéskor ismét gyengült kicsit a jel -mely bevett és megszokott dolog ilyenkor- és ezt a két dolgot már nem bírta kezelni a rendszerünk. 
Most körülbelül 2 hete történt az ásatás és azóta gyakorlatilag megszűnt az elvárható szintű szolgáltatás.
 Egy hibabejelentés után 72 óra a javításra vállalt idő, s érdekes mód, mikor rendre megérkezett az sms erről -vagyis, hogy "Tisztelt ügyfelünk! Tájékoztatjuk, hogy az xdátumkor felvett xyhibajelű hibát elhárítottuk."- mivel a világon semmi nem változott, hívtam őket újra. S mindig elmondtam, hogy rapszodikus a dolog, hol van, hol meg nem van, így csináljanak valamit. S az ilyenkor szokásos protokollt végigzongorázva: műszaki csoport, modem áramtalanít, router kiköt, gép kikapcsol és ezek vissza is, és külön is és egyben is, és szűrőből kihúz mazzag szintén, meg aztán vissza... tehát mikor ezeket mindig megcsináltam -mindig az utasításoknak megfelelve- és egy hozzáértő kicserélt már mindent ami itt nálam elérhető volt, legutóbb már sírva hisztiztem a telefonba, majd ma átmentem Érdre is, az egyetlen hozzám közeli -már ha ez annak nevezhető, mert itt a városban ugye már nincs T-PONT- üzletbe és személyesen is elmondtam a bajom.
Ja, a hisztimkor a telefonba elmondtam, hogy most már elszakadt a cérnám, nem, kérem, ha haccázadszor kérdez is rá, nem, nincs egy férfi a közelben, de ha ragaszkodik ehhez, esetleg szólhatok az ombudsmannak, ám, ha ezen szexista hozzáálláson túl bírnánk lépni, jelezze, hogy RAGASZKODOM a kiszálláshoz, erre az volt a válasz, hogy ezt csak személyesen kérhetem, ha befáradok egy T-PONT-ba. Most ezt elmondtam a zembernek aki azt felelte, ezt ő nem tudja elintézni, csak a telefonos ügyfélszolgálat.

Némmámondom!! Ekkor megkérdeztem, hogy ugyan meddig van nekem hűségnyilatkozatom tééknél, mert amint az lejárt én úgy elmegyek innen, mint a szél. Persze azt is mondtam, hogy ez nem neki szól személyesen hanem a naccságos téhómnak, mert elfogyott a türelmem.

Ahogy fordultunk ki Érdről, ez cirka 10 perc lehetett időben, szólt a mobilom, és egy T-HOME-os szerelő keresett, hogy egy félóra múlva alkalmas-e nekem, hogy bejöjjön és bemérje a szolgáltatást.

Ismétcsak némmámondom!! Hogyne, örülök ha jön, várom!

Hazaértem, ember jött, itt mért, ott mért, megnézte az ásatást -nem nagyon értette, mert mint mondta, ennek nem így kellene lennie, mert az utcán kéne az elosztónak lennie, nem pedig az én kertemben ágazna el a vezeték, de ez van-, szakaszról szakaszra bemérte a vezetékek által átvitt jel erősségét, és lám, az egyik szakasz, ahogy a padlásról lejön a vezeték, ott van egy csoki, és amint elér a szűrőig, ezen kettő közötti szakasz mondta be az unalmast.
Valószínűleg már régen, csak ehhez jött az ásatás és így a kettő együtt már megette a jelet nálunk.
Én kértem, hogy ha már itt van a kütyüjével menjen már végig a teljes rendszeren, nehogy holnapra megint valami gixert mutasson nekem ami esetleg még akad itt vajként, még ezen felül. 
S lám, néha annyira okos vagyok, hogy magam is csak nézek!!! 

A mazzagos telefon, maga a készülék zárlatos. Ez az internetet nem befolyásolja, de azt ,mondta a jelet egy idő után ez is gyengítheti, mert a szűrőnél -ahol elágazik- jelentkezhet gond. Így most mazzagos teflon kihúzva, de legalább háló működik.

Kék az ég!



/Ha elég kitartó vagy, innen segítenek/

Megjegyzem, mint kiderült, én családi csomagot fizetek, mely 15000 nemtommit jelent nemtomminként, de sajna 2 km távolságban vagyok a nemtommitől, így jó, ha a kétharmada eljut idáig. Ezt mondta a szerelő. (Öööö... persze Ő tisztában van a mértékegységgel is, én meg nem, na.) És lám! 9400 a max, amit elő lehetett varázsolni.


És kérem, ha ez nyilvánvaló, akkor ugyan nekem miért ezt a csomagot kell fizetnem? 
Lesz itt még január. Ha el nem felejtem, nézek másik szolgáltatót. 
Ja, és férfi akkor sem lesz, akit esetleg a telefonhoz küldhetnék, mikor már engem nem bír elviselni a szolgáltató.
És ezt vehetik fenyegetésnek is akár!

Segítséget kérek, valaki tegye meg nekem, hogy elmondja amolyan dióhéjban összefoglalja nekem az aktuális botrányt, mely Alföldi Róbert és a Nemzeti Színház kapcsán zajlik éppen!

Az utóbbi napok, hetek eseményei nem jutottak el hozzám, csak nagyon átrostáltan, mert maradék agyam kapacitását a felkészülésem -valljuk be maga a para- foglalta le.
Valamit hallottam, de nem vagyok tisztában a tényekkel, és a könnyebbik utat választva itt kérek lényegre törő zanzákat  a hírekből.

Köszönöm.

Pedig jött az ember, és meg is nézte.

Pénteken ugye, úgy döntött a szárítógépem, hogy feladja a küzdelmet. Mely harcot én észre sem vettem, csak a végeredménnyel szembesülhettem, miszerint passzol. 
Ma pedig jött is kedves szaki -tényleg kedves és tényleg szaki, már többször bizonyította ezt mindkettőt- és szétkapta. 
Persze nem kellett nagyon, de már ahogy a légkivezető csövet levette, abból egy szatyornyi apró hullott szerte nem beszélve az őserdőnyi szöszről... mert ennek az okos-ügyes-modern Whirlpool-nak -nem úgy, mint az előző, buta-egyszerű-ostoba Candy-nak, mely 12 évig bírta s egyszer sem kellett javítani- nem kétoldalas a szűrője, tehát kvázi zseb, hanem csak egy, azaz ami nem tapad az egy szem oldalához, az amint kiemelem a szerkentyűt a helyéről ki is hullik belőle, s megy ki -vagy menne- a külvilágba. Csakhogy nem tud, mert ugye a légáramlat a fémpénzt vagy az aranygyűrűt -ami most szintén előkerült- nem tudja 20 cm-t megemelni... Így a csőben egy dugót, vagy legalábbis akadályt képezve benn marad. Aztán a tetejét és a hátlapot levéve rögtön látta, hogy mi a baj. Az amit én laikusként mondtam is neki a telefonba, hogy a hajtás szűnt meg valószínűleg, s lám, a szíj, mely hivatott a motor s a dob között ezt megtenni eltűnt a helyéről.
Ezt Ő így is mondta: "Na, ez teljesen el is tűnt."



/Na, nem ilyen. De majdnem, ez innen./

Hmmm... én kétségeim fejeztem ki a dimenzióváltás felől, mert gondoltam, valami azért csak maradt abból a cirka másfél méteres gumiszíjból... mert a motortól nem a dob tengelyéhez, hanem a külső felületén vezetett nútba illeszkedik a szíj, vagyis nem egy arasznyi valamiről beszélünk.
S lám, meg is lett. 
Ember elvitte a szíjat, gép a sarokban várja a sorsa jobbra fordulását és persze én is.
Most az van, hogy szerezni kell egy ilyen bordásszíjat, mely megfelel ennek a típusnak. Drukkolok szakinak. Jáj. Addig meg teregetek. Bakker.

 Haladok felfelé a lépcsőn.

Vagy lefelé, de bármelyik irányba is csak ha muszáj, hisz a lépcső, s én, nem vagyunk nagy barátok.



/Házmesternéni ehun dógozik serényen/

Eter' szervezte a találkozót, olyan helyre méghozzá, ami a buszomtól elérhető távolságban van. S ez a Sport Aréna söröző. 
Egyes, a környéken élő őslakosok szerint nincs is ott ilyen, de ha van is, tuti nem sarok az meg egyenesen biztos, hogy nem így hívják. Nos, rácáfolva minderre, megtaláltuk a helyet -melyet ott van, sarok és úgy hívják, ugye-, és be is mentünk, de mindez nekem valószerűtlen ködben zajló történésnek tűnt, mert a buszvégen olyan sokk ért, amit igen soká tartott kihevernem. Történt ugyanis, hogy mikor fordult a busz az állomásra én kiszúrtam egy fehér autó mellett várakozó bloggert, kiben felismerni véltem Fidoszt -mint kiderült nem tévedtem, annyira ügyes vagyok- majd ettől megnyugodva mikor beértünk az állomásra szálltam volna lefele, de ezerrel özönlöttek a sok vidékiek kik épp akkor indultak székes fővárosunkba látogatóba -nem is értem...-, így felállni sem tudtam, nemhogy leszállni a roham előtt, de még közben sem. Ültömben láttam, hogy egy csinos, bájos mosolyú fruska áll a busz ajtajánál és kedvesen nézi a leszállókat, láthatóan vár valakit.
Mikor alábbhagyott a tömeg, kászálódtam lefelé, fruska még mindig ott állt és zavarbaejtő módon immáron egyenesen rám mosolygott, de bele az arcomba... Zavaromban elfordítottam a fejem, és elém került egy valahonnan ismerős fej, szintén széles mosollyal... de egyikük sem volt bajuszos. Mert ugye arra számítottam, hogy az imént látott Fidosz, kinek jellegzetes arcszőrzete van, jön elém, hogy el ne vesszek. Nos, ezen két ember -a bájos fruskának és a szép szemű ifjúnak- egyikének sem volt bajsza. Így a kerekek az agyam helyén őrült krákogásba és minden ütemtől mentes ad hoc zakatolásba kezdtek, s ezen a szerencsétlenmártihelyzet-en még csak rontott, hogy bájos fruska, széles mosollyal az arcán azt merte mondani nekem -kezét nyújtva felém-, hogy "Segíthetek leszállni?"
Öööö... És az csak egy dolog, hogy halvány, de tétován derengő écám se volt arról, hogy ő vajon ki lehet -mert azt láttam, hogy mintha ő engem ismerne...-, a mellette álló fiatalembert sem tudtam megnevezni hirtelen. 
Borzalom! Aztán csak néztem, néztem és tuti, hogy lerítt rólam a kétségbeesés, mert Marky' nekem szegezte a kérdést:
- Megismersz?

És akkor valami életmentő ösztön agyam helyére varázsolt egy lovagi pajzsot, így simán behazudhattam, hogy „Öööö… peeerszehogymegismerlek…”
Ekkor már lenn voltam a zaszfalton, ugye. Mit volt mit tenni, odafordultam fruskához, ki egy másodpercre sem hagyta abba a mosolygást és zavaromban, vagy mi a szöszben eldadogtam valamit, melyből reméltem nyilvánvaló lesz, hogy ha a holdról nem is, de a teljes ismeretlenségből jöttem és ha megpusztulok se jövök rá, ki ő, pedig látom, na, hogy ismerjük egymást… bakker…
Sz@r ügy. Borzasztóan éreztem magam, mikor illedelmesen bemutatkozott és közölte, hogy de mi már ültünk néhány órát egymás mellett egy hasonlatos szeánszon, mert hogy ugye ő nem más, mint Dilong Évi.
(Nem, á, nem süllyedtem ám elfele, de totálisan… ááááá….)
Ekkorra már odaért a valóban bajuszos, valóban Fidosz is, kivel összeismerkedtünk gyorsan, majd mentünk is az imént általam felfedezett fehér autó felé (ja, azt kiszúrom, bakker, Dilong Évit meg Marky’-t simán kiejtem eszem helyéről… ááá kicsit sem cink, dehogy…). Majd fehér autóval irány az ááá nem ott van, ááá nem sarok, ááá nem aréna találkozási pont felé.
Gyorsan odaértünk, mert tényleg közel van a buszvéghez, kicsit fagytunk még az utcán, míg a kocsi biztonságba került, majd be is mentünk.
  Eternity, mint házigazda már ott várt minket és vele volt Seafalcon is. Csatlakoztunk hozzájuk mi négyen még, aztán később jött Mahutani, [ht], En1, Föcsö. (Jajjaj, ugye nem felejtettem ki senkit? Ha igen, bocsi…. nyugi, csak arról van szó, hogy nem ismertem fel…:P

Ahogy Eter’ írja, igen, felmerült a vörös haj és fekete alsónemű párhuzama, valamint, a csigalépcső jótékony hatása bizonyos ízületekre no meg a somlói vizes árnyalata is. Ezen kívül átbeszéltük az illetékessel a betegszállítás merre-hova-nem-lehetőségét, a drukk igénylését, a sakk szeretetét, és persze szóba került a sör, és a cider is. Melyet én már –kösziDitte, ugye- Írországban megismerhettem.
Aztán a végére csak a bátor kemény mag maradt. Igenis, na. Fidosz, Mahutani, [ht] és jómagam.
Fogalmam sincs, mennyi lehetett az idő, mikor zártak, de mennünk kellett, fizettünk –velem a visszaküldött érdekes nemsomlói állagú somlóit is kifizettették, bár mondta a főúr, hogy menjek legközelebb is és majd meglátom, milyen finom somlóit kapok, megköszöntem szépen bájos ajánlatát, majd indultunk. (Kedvesek voltak, tényleg, feladták volna, ha hagyom a kabátomat, széket ki- betaszigáltak, szóval amit lehet megtettek, az első kávéhoz kért plusz tejet ugyan gyűszűben szolgálták fel, de gondolom látva érdekes arcom, a többihez már értékelhető mennyiséget kaptam, kérés nélkül. Tehát egyáltalán nem volt baj a hellyel. Vagyis de, de van ennél rosszabb is… na.)
Szögletes kollegina elkísért a Nyugatiig, ahonnan már taxit hívtam, s elváltak útjaink.

Délelőtt bekapcsoltam házinénim –uncsitesómnál dekkoltam, hogy ne kelljen éjszakai túráznom hazafelé- nagy nehezen a gépét és benéztem a parkba is már, most pedig végre akkor le is jegyzem a történteket.  

Bármit teszek, meg se mozdul.



Csak dokumentálom, mert elhinni már egyszerűen nem lehet. 
Minden szétesik, elromlik, elveszik, kiderül, hogy hazugság volt, vagy csak nem értettem.
Tegnap este lejárt a mosógép, telis-tele fehérneműkkel, zokni-bugyi hegyek, törülközők, konyharuhák, meg egy-két fehér póló.
Áttömködtem az egész pakkot a szárítóba. Feltekertem, de csak egy kicsit kellett arrébb állítanom, hiszen akkora adag, aminek simán jót tesz a majd kétórás szárítás.
Aha.




/Ez a szárító ehun lakik, e/  


Nyöszörög, hallhatóan jár a motor, ám a dob meg se moccan.
Kiszedtem az adag majd felét, hogy gondoltam,, ha könnyítek szegényke lelki terhein, akkor majd boldogul. Nem úgy van az! További nyöszörgés, forgás nuku. 
Tekintve, hogy igen régóta nincs szükség állványra a ruhák szárításához, így az egyetlen mégis itthon megtalálható nem elég a napi sok-sok ruha elhelyezéséhez, így kölcsön kellett kérnem egy állványt.
Vagyis most a fürdőszoba felét elfoglalja az én állványom, s a nappaliban a terasz ajtó előtt pedig ott áll a kölcsöncucc.

Remek. Remélem van valami áttét, a motor és a dob között, ami az enyészeté lett, s ez az oka a sztrájknak, merthogy én kézzel el tudom forgatni a dobot, ám a motor erre nem képes.
Szóval ez van. 

Isaac Asimov szerint.


 /Kép innen/



"Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik."
/Isaac Asimov/ 

Ritkán szoktam ezzel találkozni, mert általában elrejtik ezt az ilyen érzésekkel élők.

De néha ez akkora méreteket ölt, hogy még magam is észreveszem, és rendre meglepődöm rajta.
Nem, nem azon, hogy valaki nem képes legalább eljátszani a normális embert, még csak nem is azon, hogy esetleg én vagyok a célpont -mert ahogy kedvelni is lehet engem, vagy szimpatizálni velem, mint bárkivel, hát ellenszenvet érezni éppúgy vagy mégúgy, ahogy tetszik-, hanem azon, hogy valaki képes az energiáinak, az agyi kapacitásának jelentős részét ilyenbe feccölni. 





Pláne egy olyan, aki tudja, az élet és a halál között mennyire vékony mezsgye áll -hiszen bevallása szerint előtte sem ismeretlen a halálból való visszatérés-, s így értékessé kellene válnia maga előtt a saját ereje, nem pedig ilyesmire pazarolni azt.
Mert nekem meggyőződésem, hogy a gyűlölet legalább annyit árt az azt érzőnek, mint annak, aki felé irányul ez. Felemészti az erre fordított energiát, sőt, még annak sokszorosát is, de hasznot nem hajt, és nemhogy előre nem képes haladni az ennek béklyójába esett, de azután már konkrét célját is vesztve, önmagát fogja utálni, s ezzel magát is lemorzsolja.

De -tán Kósza szokott így fogalmazni- mindenki úgy rombolja az életét, ahogy neki tetszik. 

  

Oh, ha Land Rover lehetnék!! 



Vajon rám szállnának a lepkék??

A Nemzeti Együttműködés Kormánya olyan, de olyan hibátlanul teljesít, hogy felmerül bennem a gyanú, ez tán nem is melléfogás, hanem tudatos állásfoglalás kinyilvánítása.

Több hírportálon megjelent, még többön külön-külön, mintha egymástól teljesen független események lennének ezek, a következő hír: 

„Európai Unió nemrégiben csaknem húszmilliárd forintra büntette a Hódmezővásárhelyen komoly beruházást megvalósító Villeroy and Boch céget, mert Joaquín Almunia versenyjogi EU-biztos szavai szerint „a cég vezetői maffiaszerű kartellben manipulálták termékeik árát, és azzal sok százmillió eurós kárt okoztak a fogyasztóknak”.

A cég vezetőjét Orbán Viktor előterjesztésére a magyar állam a Magyar Köztársaság csillaggal ellátott középkeresztjével tüntette ki.

Az árakat manipuláló és fogyasztókat becsapó cégnek a vezetőjét, Wendelin von Boch-Galhau urat Orbán Viktor úgy minősítette, mint a tisztesség és nyereség egymásra találását, mely a kormányfő szerint követendő példa. Sőt, Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester, egyszersmind frakcióvezető az egész ország főhajtását fejezte ki a kitüntetett munkássága előtt."

/Egy példány az eredeti hírből/
"A legborzalmasabb azonban az, hogy a köztársaság elnöke, Schmitt Pál államfő szerint Boch-Galhau úr a személyes példaadásával őrzi közöttünk az ötvenhatos forradalom lángját" – olvasható a Varga László, MSZP-s országgyűlési képviselő által jegyzett közleményében.”
/Egy példány az eredeti hírből/


Egyenes következtetés akkor ebből, hogy tán már nem is vagyunk tagjai az EU-nak, netán csak annyira felette áll a magyar nemzet a közösség elveinek, szabályainak, hogy nyíltan semmibe veheti az azokkal szöges ellentétben álló s így bűnöknek nevezhető magatartást, sőt, az azt elkövetőt magas állami kitüntetésben részesítheti. Hiszen ezzel azt üzenik –amit már az adótörvényben is kinyilvánítottak-, hogy nagyot kaszálni, lopni, hazudni, csalni lehet, sőt, -mint látszik- kitüntetést érdemel, s ez követendő példa is, hiszen Nagy Anna is megmondta, aki nem tud annyit akasztani, hogy megérje, az maga tehet róla. 

De van egy másik lehetőség is, és az egyrészről mentesíti a kormányt –a miniszterelnököt, a köztársasági elnököt és a város polgármesterét-, de csak kis mértékben, de akkor is, másrészről viszont sokkal mélyebb gondokat enged látszani, ez pedig az, hogy mégsem olyan olajozott a káderapparátus a fidesznél, illetve a kondér mellett közvetlenül, mert egyszerűen csak nem jutott el a hír arra a szintre ahol erről döntöttek?

És még ennél is van rosszabb, az pedig szimplán az, hogy ezek leszarnak mindent. S tulajdonképpen ez beleillik abba a sorba, ahová az eddigi arrogáns,  csókos-telepítő, kioktató, majd_én_tudom, jól_hallotta, ezt_akarta_a_nép attitűd szerint állnak a dolgok.

… az a bűnös, aki minden bajnak okozója?

Nézem a Parlament plenáris ülését –igen, ilyen mazochista vagyok- ahol most zajlik az azonnali kérdések órája. Melyben a képviselők, a ring mindkét sarkából, kérdéseket intézhetnek a hatalom gyakorlói felé, s azok pedig válaszolnak ezekre.

Tehát ezt hallgatom, sorjáznak is a felvetések, melyek teljesen más témákban, szinte a teljes gazdaságot felölelve fogalmazódnak meg, az azokra adott válaszok viszont mintha egy szakkönyv bebiflázott passzusai lennének, hisz mindegyik ugyanazzal kezdődik.

- Sajnos olyan gazdaságot örökölt a választók felhatalmazásával megerősített nemzeti együttműködés kormánya, ami minden tekintetben lelopott, szétrabolt, átláthatatlan rendszer. Mi –a nemzeti együttműködés kormánya- mindent megteszünk, hogy megtegyük amire a választók egyértelműen leadták voksukat, de kis türelmet kérünk, mert egyelőre egy szétrabolt gazdaság romjait próbáljuk eltakarítani. S aztán jöhet az építkezés. De addig csak a feketeleves jut, de mi mindent megteszünk, de be kell látniuk, ilyen szétrabolt gazdaságban nem lehet csodát tenni ennyi idő alatt.

Persze ez a passzus nem szó szerint veendő, de egyes mondatai, vagy több mondat is ebből, rendre elhangzik.
Ez nekem nem mást jelent, mint hárítást.
(De rendben, mondtam, bízom bennük, hogy a hazámat nem cseszik szét.)

Ám egy dolog –vagy kettő- mégis eszembe jutott.
Ha egy gyereknek folyamatosan azt hajtogatják, hogy „te buta vagy, semmirekellő, szófogadatlan, ostoba”, az előbb-utóbb igazzá is válik, mert az akire ezt mondják, el is hiszi magáról.

De ettől az ezt szajkózó nem lesz jó ember. Azért ezt ne feledjük.

A másik pedig az, hogy ha ugyanazt ezer meg ezer alkalommal mondják, egy idő után súlyát veszti. Hiszen már mindennek –most például konkrétan az útfelújítások leállítására mondták ezt az imént- ez az oka. Legyen az bármilyen kérdés, mert már úgy tűnik, a kérdésfelvetés nem is érdekes, hiszen minden, de minden baj ott lapul az előző kormányzás tarsolyában. (Ez így nem jó mondat?? Pedig a fejemben még jónak tűnt…)

 

/Mutogató, innen, ni/

Szóval ez nekem –miközben nem vitatom, hogy nyilván vannak hibák, sőt, bűnök is, melyeket orvosolni, büntetni kell- konkrétan bűnbakképzésnek tűnik.
Türelmes vagyok. Időm, mint a tenger. De mégis meddig kell várni, kedves nemzeti együttműködés kormánya, hogy valami sikerüljön, vagy neaggyég, ha mégsem sikerül, az hangozzon el, hogy ja kérem, ezt elbasztuk!?

Most beszél mindenki Viktora… jaj, nem is, csak a nemzeti oldal Viktora… azt mondja, „Vegye mindenki tudomásul, hogy eltékozoltunk 8 évet!” Szóval, hogy tetszik mondani??  Vagyis akkor, aki 8 illetve 4 éve nem a fideszre szavazott, hanem az akkor hatalmat kapó kormányra, azok tehetnek mindenről? Kollektív bűnösség.
  Áhá!! Megvan. Vagyis akkor, már nemcsak az előző kormány, a mindenben kerékkötő ellenzék, a válság, de személy szerint én magam is felelős vagyok az államháztartási hiányért. 
Mea culpa… bocs, Viktor.

Mint Zsókának, de a kertben virágzik a futórózsa és a fűben kinyíltak az ibolyák. 




/Épp ilyen nyílt ki ma reggelre a mi kerti utunk mellett is/

Mintha tavaszodna, és nemhogy egyre hidegebb lenne az idő, napról-napra szebben süt a napocska és vékonyabbra cserélhető a kabát.
Most kéne sétálni egy nagyot, andalító csendben, nyugodtan, csak úgy, a jó idő kedvéért!

 

A sütik világa nem teljesen az enyém, nem sok tehetségem van ezen a téren, de muffin fronton mégiscsak boldogulok.

Amióta pedig van az a nemcukor cukor, amit használhatok sütéshez is a limfizé diéta miatt, nyugodt lélekkel hódolhatok legújabb szenvedélyemnek, mely egy ideje úrrá lett rajtam, s ez a valóban citromos muffin elkészítése.
Keresgélek egy ideje, mert már sokfélét kipróbáltam, csokis, extra csokis, kakaós, kávés, gyümölcsös... ehhez viszont nem találtam még meg az igazi receptet. 
Mert arra vágytam, hogy az illata, az állaga és az íze is tökéletes egyen s az eddig kipróbáltak között mindegyikben hibádzott valami.
Ám most! Azt hiszem, végre megvan!

Itt rögzítem a receptet, hogy tuti meglegyen.

- 1 egész tojás
- 1/2 csésze olaj
- 1/2 csésze tej
- 1/2 csésze cukor
- 2 citrom reszelt héja és leve
- 2 csésze liszt
- 1 zacsi sütőpor
- 1 tk só
- 1 tk citromaroma

A csésze, mint mértékegység, pontosan 2 dl-t tesz ki. Nekem kösziDitte alapon van autentikus angolszász -egészen pontosan ír- csészém, mely az ír kenyérsütőgép tartozéka, tehát én azt használom ehhez.

Sütőt 200 fokra előmelegítem.
Olajat, tojást, tejet és cukrot elkeverni, míg a cukor el nem olvad, majd ehhez adni a citrom reszelt héját és a levét, no meg az aromát. (Én találtam a hűtőben kaviccsá lényegült kandírozott citrushéjat, azt csészébe tettem és arra öntöttem a citromaromát, így beraktam a mikróba és felforraltam. Az így megpuhult darabkákat is a masszához kevertem.)
Egy nagy tálban a lisztet, a sütőport és a sót keverem össze, majd hozzá a nedves cuccot. Kíméletesen kell keverni, az eredeti recept szerint nem lesz homogén massza, nekem mégis az lett, de tény, hogy nem túl folyékony.

Pontosan 12 darab muffinbugyit tölt meg, s az állaga ideális a fagyikanalas adagolós módszerhez. 20-25 perc sütés alatt, gyönyörű, illatosan világosbarna süti lesz belőle.



A képet nem én készítettem, az eredeti recept mellől van, de pontosan ilyen lett az enyém is, csak a bugyija nem pink, hanem apró virágos. 

Mikor kivettem a sütőből, kicsit kemény volt a külseje, de ahogy kihűlt, ideálissá lényegült minden szempontból. Tegnapelőtt sütöttem és még egy itt van előttem most is (dobozban tárolom, így nem szárad ki), még mindig remek az illata is, az ízéről meg nem is beszélve!




  

Tél van.

Hiába még -azt mondják az időjósok- néhány napig marad az évszakot meghazudtoló kellemes idő, be kell látnom, itt a tél. 
A lábam egy viszonylag pontos berendezés, mely az ilyesmit remekül jelzi. A meleget, a kitavaszodást nem -illetve biztos, de azt nem veszem észre-, ellenben a kitartó hideget nagyon is. Ilyenkor az amúgy -az év minden napján- egy zoknit, mely éjjelente hívatott az állapot megőrzésre jobblábilag -mármint ott, amely jobb oldalon nőtt, mert minőségileg ezt inkább nevezem kitartóbbnak, erősebbnek.. és nyomorultnak, ugye- kettőre cserélem. Vagyis úgy alszom, hogy egyik lábamon egy, másikon pedig kettő csinos, csíkos frottírzokni van, ám még így is gyakorta arra ébredek, hogy annyira fázik kedves-okos-erős lábam, hogy már fáj. (Ilyenkor nem sok teendő van, egy pléd, melyet bevethetek, mindig kéznél van, csak olyankor aztán már mozdulni sem tudok.)
Szóval hideg van. Egyre jobban, és egyre kitartóbban. Egyre nő a hideg áramlat -mely deklaráltan s félreértést nem megengedve, hangsúlyozottan nem_meleg-, de az is lehet, hogy csak az én hőérzetem lesz egyre kevésbé átverhető és azt érzékeli, ami a valóság.


/Kinek mi a szívmelengető, példa erre innen/




Most itt ülök és próbálok magamhoz térni, aludtam vagy másfél órát összesen. Mindjárt öltözöm és megyek Csabához, mert halottak napján nem volt aki levigyen hozzá, 18-án pedig nem tudok lemenni.
Kinyílt a szemem, vagyis még mindig folyamatosan eszmélek rá egy-egy esemény kapcsán, hogy mennyire hideg is ez az évszak, és mindegyre nagyobb teret foglal a világból. 
  

Igazságos és arányos. 
Arányos és igazságos.
És persze családi alapon megy mindez, ha valaki nem tudta volna.

Az egyik levelező listán egy ideje -naná- megy a disputa az adózás új rendjéről, s ma jött egy levél ebben a témában, melynek írójától -Varga Andrástól- engedélyt kértem a közzétételre, s azt meg is kaptam. 

Kedves Mindenki!

Nem ideológiai alapon (se jobb, se bal oldal) szeretném, ha megnéznétek az RTL házon kívül riportját! Aki látta annak még egyszer, hogy tudatosodjon, aki nem látta annak azért mert nagyon fontos a tisztán látás érdekében!

A riport 

a felvételnél fontos időpontok:

3.08 Révész Máriusz Bruttó fizetése 884 ezer forint, a változások után a 4 gyerek miatt 211.300.-Ft –al több marad neki!

ugyanez egy 202 ezer forintos átlag? fizetés esetén csak 11.500.-Ft többletet jelent csak!

3.50 kor hangzik el, hogy hiába jár mindenkinek a 137 ezer forint kedvezmény, ha nincs miből levonni!

Kérdésre Révész Máriusz is (hosszas hümmögés után)elismeri, hogy igazságtalan a rendszer, de arra hivatkozik, hogy az előző is az volt! (tehát ha mások is gazemberek, akkor mi is lehetünk elv érvényesül).

Másik példa a filmből:

4.28 kor Botka László MSZP-s szegedi polgármester jövedelmét mutatja be (nehogy részrehajlással vádolják a készítőt)

3 gyerek, bruttó 1.756.000.-Ft fizetéssel +381.000Ft-al marad több nála jövőre (ugye azt tudjuk már, hogy az átlag 202.000-nél csak 16.500.-)

Ezek után a nagyokat pislogó (és nyíltan hazug) kormányszóvivő kijelenti, hogy ez így arányos és igazságos is!!!! és jön a további demagóg hazugságáradat.

És, hogy még mindig ne legyen vége, jöjjön Orbán Viktor jövedelmének összehasonlítása az átlaggal!

5.58-kor a filmben

Orbán bruttó jövedelme 1.739.000.- Ft, jövőre +451.000.-Ft-al több marad neki, hiszen 5 gyereke van!

Az 5 gyerekes átlag 202.000Ft os jövedelműnél csak +7.500.- Ft többlet lesz!

Na ennyit a rajongásig szeretett igazságos és rég várt kormányról, mely csupa jószívűen csak a gazdagoktól von el, és a szegényeknek ad!

Ugyan adjunk még vagy 20 évet nekik, hátha visszahozzák a tizedet, a rabszolgaságot, meg egyebet még!

A

 .........................................


Eddig a levél, most lehet gondolkodni, s amennyiben Révész Máriusz vagy Nagy Anna vagy, hümmöghetsz, netán teljes erőbedobással bizonygathatod, hogy de, ez biza így igazságos. 

Az adózás talán bemagyarázható igazságosnak -de jelzem, ezt is csak akkor, ha nagyon kitekerem a szó értelmét-, de a kedvezményeket s azok igénybe vehetőségét tekintve egészen biztos, hogy mocskos húzás. 
S most mondjam, hogy "Éééén megmondtam!"? Nem, mert ettől nem lesz jobb. Továbbra is drukkolok vikinek, de már nyomokban sem látok esélyt arra, hogy jót tegyen a hazámnak. 
Ellenben a felső szúk rétegnek annál többet segíthet. Úgyis olyan sok gondjuk van, így ez megérthető.


 

Néha van olyan, mert mint tudjuk, van az a szint...

 

Kinél a szerelem, kinél meg az igénytelenség hozza el ezt... s van aki egészében nem is érti... :))

Néhány technika. Bár én nem dolgozom, de a hasznos infókat igyekszem rögzíteni. Ki tudja, mikor lesz rá szükségem?!  

Ezt nem fogod elhinni.
Vagyis de, csak hát nehéz összerakni a kerekeket úgy a fejemben, hogy helyén legyen minden mozzanat, ami a képeken van.

Érdemes megnézni, kis türelem az elején, lehetőleg hanggal, de nagyon megéri.

 

Ugye?

Innen van ez az okosság, ahol a társai is megtalálhatóak.

Mi az előnye, ha elmúltál 40 éves?


  1. Az emberrablókat nem igazán érdekled.

2. Túszhelyzetben valószínűleg téged engednek el elsőként.

3. Senki sem várja el tőled, hogy bárhová is szaladj.

4. Amikor este 9-kor felhívnak, megkérdezik 'Nem ébresztettelek fel?'

5. Az emberek már nem gondolják azt, hogy hipochonder vagy.

6. Már nincs semmi, amit a nehezebb úton kellene megtanulnod.

7. A most vásárolt dolgaid már nem használódnak el.

8. Délután 4-kor is vacsorázhatsz.

9. Szex nélkül élhetsz, de a szemüveged nélkül nem.

10. Heves vitákba bonyolódsz a nyugdíjrendszerről.

11. Már nem kihívásként gondolsz a sebességkorlátozásra.

12. Már nem próbálod meg behúzni a hasad, bárki is jön be a szobába.

13. Együtt énekelsz a liftben a hangszóróval.

14. A szemed már nem lesz sokkal rosszabb.

15. Az egészségbiztosítónak befizetett összeg végre kezd kifizetődni.

16. Ízületeid pontosabb meteorológusok, mint a nemzeti időjárási szolgálat.

17. Titkaid biztonságban vannak a barátaidnál, mert ők sem emlékeznek rájuk.

18. Agysejtjeid száma végre kezelhető méretűvé csökkent.

19. Nem emlékszel, ki küldte neked ezt a listát.

20. És feltűnik, hogy kényelmed érdekében ennek a szövegnek nagy a betűmérete.

 Igenis, ezt is azon a bizonyos roki listán kaptam. Már kicsit jobban hihető, ugye?

Van aki ezt egyszerűen megfogalmazza, én pedig rögzítem itt, a padomon.

  Az igazi férfi olyan, ha belenyal a puncsfagyiba, felnyögnek a mazsolák.

Az egyik roki listán kaptam.
Egyéb kérdés?? 

Egy sort hallottam belőle az imént az m1-en, és rákerestem. Csodák csodája megtaláltam!!

Jó, hogy kiderült -lehet, csak számomra ilyen későn- ezek a KisTehén-ék tudnak kicsit messzebb is gondolkodni. Nekem ez tetszik.

Ma reggel.

Szokásommal ellentétben a MA REGGEL-t néztem, mert a Mokka valami olyat nyomott, ami nem fogott meg, ellenben az m1 reggeli adásával, ahol elsőként Vona állt SZEMKÖZT az újságírókkal, s ha más nem is derült volna ki számomra, az mindenképpen eldőlt, hogy ez az ember is emberből van, hiszen úgy zavarba lehet hozni, mint cirka bárki mást. Csak néhány jól irányzott újságírói kérdés, és pontos helyzetismeret kérdése.
Aztán elkapcsoltam, majd vissza és ismét ott ragadtam, hisz akkor meg egy beszélgetést láthattam, melyben egy interjú volt a téma, ami szintén érdekelt.
LAPSZÉL: Terrorista vagy politikai fogoly Budaházy György?

Ablonczy Bálint, újságíró, Heti Válasz Kósa András, belpolitikai rovatvezető, hirszerzo.hu

Itt megnézhető a beszélgetés, mely nagyjában egészében egy interjúról szól, melyet Ablonczy Bálint készített az őrizetben lévő –egészen pontosan börtönben előzetes letartóztatásban lévő- Budaházy Györggyel.

Íme a cikk:

„Bent jártunk a börtönben: Budaházy kitálal
Terrorista vagy politikai fogoly?

"Fel nem foghatom, hogy még mindig börtönben vagyok, miközben az ország tönkretevői vígan élik világukat" - mondja lapunknak Budaházy György, akit terrorcselekmények elkövetésével vádol az ügyészség. Börtönben adott interjújában a radikális politikai aktivista lapunknak azt mondja, szerinte a Jobbik is a pártokrácia része.

-  Támogatói a börtönön kívül, ön az intézetben éhségsztrájkolt az október 23-i hétvégén. Miért?

- Az ellenem és társaim ellen folyó koncepciós eljárásra akartuk felhívni a figyelmet. A vádiratban nevetséges dolgok szerepelnek: valaki bedobott például egy MSZP-irodába egy Molotov-koktélt. A meg sem gyulladt szerkezet 12 500 forint kárt okozott, és ezt a lakosság megfélemlítését célzó terrorcselekménynek nevezték. Emberek megkardlapozása, szemük kilövése nem megfélemlítés, egy pártiroda megrongálása viszont az? Az ügyészség nem tud egy konkrét bizonyítékot sem felhozni: nincs ujjlenyomat, DNS, egyéb nyom. Minden vádat -  ki tudja, milyen úton-módon kikényszerített - vallomásokra alapoznak. Bár terroristákat a legritkább esetben szoktak elengedni, a bíróság sorra szabadlábra helyezte az ügyemben letartóztatottakat: a tizenhét gyanúsítottból tizennégyet.

- Akkor nem világos, miért nevezi koncepciósnak az eljárást. A szabadlábra helyezésekből nem úgy tűnik, mintha az igazságszolgáltatás előre megírt forgatókönyvet hajtana végre.

- Az elmúlt nyolc évben ellenem indított, politikai motivációjú eljárásokra alapozott vádak és a "bűnismétlés" mondvacsinált indoka miatt rostokolok másfél éve előzetesben. Egyértelmű tehát, hogy a rendszer utazik rám. Mindezt csupán azért, mert sok százezer honfitársamhoz hasonlóan elegem lett a pártokráciából, és felemeltem szavamat a nemzetellenes Gyurcsány-kormánnyal szemben.

- A pártok uralmát bírálja, mégis egy politikai formációnak kedvező akcióval lett ismert 2002-ben. Akkor a Fidesz által éppen csak elveszített választás után a szavazatok újraszámolását követelve társaival lezárta az Erzsébet hidat.

- Nyolc éve a Fidesz volt a kisebbik rossz; politikusai persze a MIÉP-pel karöltve engem provokátoroztak. De 2002- re kiábrándultam a parlamentarizmus mai formájából. Elkezdtem gondolkodni, lehet-e valami újat kitalálni. A választóknak ugyanis nincs sok beleszólásuk a politikába.

- Már hogyne lenne? Például felemelték a Jobbikot, amely önt mártírnak tartja.

- Nem tudom megítélni, mennyire rokonszenveznek velem, nem ismerem minden frakciótagjukat. Néhány képviselőjük kiáll mellettem, ez tény. A Jobbik is a pártokrácia része, de ezért nem ítélem el őket. Én viszont nem pártokra építeném az Országgyűlést, hanem az emberek valódi érdekképviseletére. A társadalom ugyanis nem pártok szerint tagozódik, hanem aszerint: hol laknak és milyen élethelyzetben vannak, milyen kisebbséghez tartoznak, mivel foglalkoznak az emberek. Vagy éppen: mi a hobbijuk. Ott van például az Autóklub vagy a horgászok szövetsége; több tagjuk van, mint bármelyik pártnak.

- Horgászok döntenének az adótörvényekről? Az említett szervezetek csak részérdekeket képviselnek.

- Miért, a pártok nem?

- Ezek szerint az egyik rész-érdekképviseletet a másikra cserélné?

- Régen, a rendi világban a kiváltságosak, a megyék és a szabad királyi városok küldöttei jelentek meg az Országgyűlésben. Később a felsőházban szakmák, törvényhatóságok, egyházak képviselői is ott ültek -  ezt kellene felújítani modern formában. Én nem vagyok a parancsuralom híve. Az igazi magyar hagyomány a megállapodáson alapuló rendszer. Van egy választott vezető, és van a választóknak egy szerve, amely ellenőrzi a vezetőt, meg lefekteti a szabályokat. Tulajdonképpen ez a nemzeti együttműködés rendszere. A vázolt szisztéma a vérszerződéstől a Szent Korona-tanig nyomon követhető.

- Sokan bíbelődtek új alkotmány szövegezésével, ők azonban nem beszéltek "politikusok levadászásáról". Ön viszont -Toroczkai Lászlóval, akivel a Hunnia Mozgalmat szervezték-  ezt tette 2008-ben: "razziát" hirdetett.

- Nem lehetett elvonatkoztatni attól, hogy miben élünk. Jó volt, hogy közjogi rendszeren gondolkoztunk, de közben szétlopták az országunkat. Ez ellen akartunk fellépni.

- Az ügyészség szerint a Hunnia Mozgalmat országgyűlési képviselők megfélemlítésére hozták létre, s a vádirat szerint ön állt a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg által elkövetett Molotov-koktélos támadások mögött. 

- Azt sem tudjuk, hogy utóbbi szervezet egyáltalán létezett-e.

- Pályáját, habitusát ismerve nem a valóságtól elrugaszkodott feltételezés, hogy móresre akarta tanítani a politikusokat.

- De miért pont én? Hozzám hasonlóan csalódott emberből több százezer van. Azért, mert kiábrándultam a rendszerből, még nem robbantok. Abban különbözöm másoktól, hogy elkezdtem közjogilag végiggondolni a kivezető utat. Nem tudom, miért engem céloz a rosszindulatú sejtetése.

- Fogalma sincs, kik követhették el a támadásokat?

- Szerintem sejtelmünk sincs a valóságról. Például honnan tudhatjuk, hogy Szilvásy György háza ellen történt-e konkrét támadás? Oda se engedtek senkit.

- Csintalan Sándort konkrétan véresre verték.

- Ki is lóg ebből a sorból. Még egyszer leszögezem: tüntetéseket szerveztem, helyesnek gondoltam az ellenállást a Gyurcsány-kormánnyal szemben, de nem léptem át egy határt.

- Mit ért ellenálláson?

- Az a kormány 2006. szeptember 17-én, az őszödi beszéd napvilágra kerülésekor erkölcsileg megbukott. Szerintem még jogi szempontból is, mert a társadalom félrevezetésével, csalással nyerte meg a választásokat. S mivel illegitimitását maga is érezte, erőszakot vetett be. A tárgyaláson ki fog derülni, hogy csomó megoldatlan ügyet be akarnak söpörni alánk, összekötve nyilvánvalóan össze nem tartozó dolgokat.

- Múlt héten a tévékben egy videót láthattunk, melyen feltételezett tettestársai átveszik a futball-labdába rejtett robbanóanyagot; a hatóság szerint e találkozón ön megjelent. A vádhatóság állítja, Budaházy György volt a támadásokat végrehajtó "katonai parancsnokság" feje.

- Ezt nem volt nehéz kiizzadni. Az egész radikális világban az a szólás járta 2007- 2008-ban, hogy Budaházy a katonai vezető, Toroczkai a mozgalmi vezető, melléjük pedig később felzárkózott politikai vezetőként Vona Gábor. Tudatosan épített koncepció áldozata vagyok. A hídblokád miatt először rendzavaró voltam, aztán a szovjet emlékmű faragása miatt rongáló lettem, megvádoltak, hogy rendőrre támadtam, írásaim miatt megkaptam az államellenes összeesküvő címkét, most pedig terrorista vagyok. A lényeg az: el kell intézniük, mert kilógok ebből a világból, nem vagyok elég simulékony.

- Azért nem kellett olyan nagy koholmányt szerkeszteni: a felsorolt cselekmények jó részének elkövetését soha nem tagadta.

- Az Erzsébet híd lezárása után egy szabálysértési eljárásban elítéltek. Nem fellebbeztem, azt mondtam, belefér. Tényleg megálltunk a hídon, még ha egy szerintem erkölcsileg védhető célért is. Erre alapoztak aztán egy büntetőeljárást, ami közérdekű üzem megzavarásáról szólt. Ez már koncepció. Ha teszem azt, éjszaka kiszúrjuk az autóbuszgarázsban álló buszok kerekeit, és azt mondjuk, ez tiltakozás miatt van, akkor valóban megzavartuk volna egy közérdekű üzem működését. Egyetlen ügy van, ahol megáll a vád: a Szabadság téri szovjet emlékművet megrongáltam. Lehet, hogy ez bűncselekmény, de erkölcsi értelemben aligha bűn. Az már sokkal inkább, hogy az építmény a mai napig a helyén áll.

- Sokszor beszélt arról, hogy négy éve az utcákon a nemzet akaratát képviselte; tömegek mégsem követték. Miért?

- Az emberek belefáradtak a tiltakozásokba, és megfélemlítették őket. Ezért nagy a Fidesz felelőssége. Ha Orbán Viktor 2006. október 23-án a tömeg élére áll, és azt mondja, addig innen el nem megyünk, amíg le nem mond a kormány, eredményt lehetett volna elérni.

- És ha a szocialistákat támogató polgárok felsorakoznak a másik oldalon? Ön vállalta volna a polgárháborút?

- A magyar baloldal támogatói nem állnak ki az elveik mellett. Amúgy szükségtelen lett volna az erőszak; sok százezer ember elszántságával még Gyurcsány sem tudott volna szembeszegülni. A Fidesz módszere helytelen volt. Rengeteg kárt meg lehetett volna előzni, ha akkor távozik a szocialista kabinet. Elfogadom ugyanakkor, hogy a mostani kormánypárt több embert tudott meggyőzni a módszeréről, mint én. De nehogy már én legyek a bűnbak az egész nyolc év miatt! Fel nem foghatom, hogy még mindig börtönben vagyok, miközben az ország tönkretevői vígan élik világukat.

Ablonczy Bálint

- itthon@hetivalasz.hu”

Érzi más is, hogy valóban szabadságharcosnak képzeli magát ez az ember? Nem pártokban gondolkodik. Rendben. Akkor miben is? Mert azt mondja, a horgászok egyesületei szintén nem jó megoldás (a cikk analógiája alapján, mellesleg briliáns párhuzam), de választ arra nem adott, hogy akkor miképpen is.

A cikk sok helyen fenn van, én a HetiVálasz.hu-ról vettem le, mint eredeti forrásról.  Ablonczy Bálint nekem eddig egy fiatal, agilis embert jelentett, semmi mást és nem éreztem szükségét, hogy utánanézzek az írásainak. Most egy kicsit megtettem.

  Koncepciós per? Budaházy egy áldozat?
És nem érti szegény, hogy lehet még mindig börtönben. 
 

Még nem láttam. 

 

Moziban voltam, és több dologra is rájöttem.

Már megint.
Nem tudom, nem tudom, basszus.... Szóval, eljutottam a Gru vetítésére, a WestEnd mozijába ma délután. 
Kedves, aranyos film. A három csimota benne, akár az én három sajátgyártású termékem. Egyeske, Ketteske és Hármaska. Még külön-külön a jellemzőik is olyanok, mintha róluk mintázták volna ezt a három kisleány figurát. Édesek.
Gru meg teszi a dolgát. 

 /Gru itten edz/

Már azt, amire tehetsége, indíttatása van.

Kislányok meg mennek a sütikkel. S ezzel Grut olyan ötlettel látják el, amivel tán elérheti álmát, a nagy-nagy görénység, az igazi ádáz gonoszság megvalósítását, a Hold elrablását.

 
/A nagy ötlet előadása meg ehunnan, e/

S a kislányokat -mint kémeket, vagy tudom is én- beküldi ellensége portájára, hogy bekerülve oda, megszerezhesse csellel az áhított és a terve kivitelezéséhez elengedhetetlen eszközt.

 

Ám, aki miatt a mai gondolataim merőben nem a rajzfilmek, vagyis animációs filmek szintjén ragadt le, az egy másik szereplő, azaz Vektor. Igen, Vektor, aminek egy nyíl a jele, mely irányt és mennyiséget is jelöl. 
Ki a világ uralmára tör, és minden eszközt be is vet azért, hogy e nemes célt elérje.



Vector, született Viktor, minden célt elér. Mindent, amit csak akar. Nem viccel és mindent a nemes célnak vet alá.
Zsebre vágja még a Holdat is. Mert képes rá.
Mert megteheti.
Mert ezt látja jónak. Mert bizonyíthatnékja van, mert csak akkor érzi magát igazi férfinak, ha uralkodhat akár a Hold fölött is.


Abban bízom azért, hogy a Hold valóban újra növekszik és viszi is magával, az arra valókat, s elférnek majd ott, magányosan, tőlem s tőlünk pontosan akkora távolságban, ahol már nem zavarhatnak vizet.
Na, jó. Legfeljebb az ár-apály lesz amiben érintett lesz Vector, aki ellopta a Holdat.

..................................

Kétkamarás parlament? Még elfér egy mellényzsebben a Hold, de ha így folytatódik, megállíthatatlanul óriásira dagad.