Az állatkínzás büntetendő.
Ezt viszont egyesek nem sorolják oda.

Azzal együtt, hogy nem promotálni akarom ezt a magát klinikának nevező helyet, mégis ide kell tennem ezt:

Ritkán előfordul, hogy a kutya az ugatásával a környezetét zavarja. Ha már az állat végleges elaltatása, vagy a hangszálainak eltávolítása között kell választani, inkább a műtétet javasoljuk.

(A cím megvan nálam, de nem egy nagy kaland ráakadni.)

Miközben arra gondolok, hogy ha zavar a kutyaugatás, akkor minek a kutya, az is eszembe jut, hogy vajon miért vállal ekkora macerát, költséget valaki olyanért, ami láthatóan útjában van csak?

Egy cikk erről, és én meg vagyok döbbenve. Ez nekem ismét a Taigetoszt juttatja eszembe, azzal a kicsiny különbséggel, hogy ez talán annyiban durvább is, hogy itt még azt az illúziót sem hagyja meg a "gazdi", miszerint ha elpusztul, az az ő baja, hiszen itt tökéletesen az ő döntésén múlik minden, tehát még az sem marad meg, mint annak idején (a legenda szerint) a sérült, idős, betegnek, hogy ha fenn tudja tartani magát a pusztában, tegye, akkor élhet, de ha nem, akkor pusztulásra van ítélve, de onnantól ez már az ő felelőssége... a közösség mossa kezeit....
Itt, senki nem mos semmit. Humanoid eldönti, hogy kutya túl sokat ugat, pénztárca elő, telefon felemel, időpont lebeszél, "állatorvos" műt, eb felébred...

S a TV2 riportjának az utolsó mondata fogott meg igazán mely valahogy így szólt: "A kutya nem érez fájdalmat -mondják a szakértők legalábbis- és meglepődni is csak akkor fog, mikor az első ugatásra kerülne a sor."



Ő Amper. És sokszor ugat, sőt, néha szatyorrá lényegül, néha szétszed mindent, s néha, mikor ülök a konyhában és békésen kávéznék barátnéimmal, odajön és mi nem merünk a szemébe nézni, nehogy belekezdjen valami mondókába és baromira röhögünk magunkon... de eszembe nem jutna ilyet tenni, és nem azért mert Am/, Am/, mert ő Csaba kutyája, mert ő a családunk tagja, hanem szimplán azért nem, mert ez embertelen!

Az állatkínzás büntetendő.
Ezt viszont egyesek nem sorolják oda.

Azzal együtt, hogy nem promotálni akarom ezt a magát klinikának nevező helyet, mégis ide kell tennem ezt:

Ritkán előfordul, hogy a kutya az ugatásával a környezetét zavarja. Ha már az állat végleges elaltatása, vagy a hangszálainak eltávolítása között kell választani, inkább a műtétet javasoljuk.

(A cím megvan nálam, de nem egy nagy kaland ráakadni.)

Miközben arra gondolok, hogy ha zavar a kutyaugatás, akkor minek a kutya, az is eszembe jut, hogy vajon miért vállal ekkora macerát, költséget valaki olyanért, ami láthatóan útjában van csak?

Egy cikk erről, és én meg vagyok döbbenve. Ez nekem ismét a Taigetoszt juttatja eszembe, azzal a kicsiny különbséggel, hogy ez talán annyiban durvább is, hogy itt még azt az illúziót sem hagyja meg a "gazdi", miszerint ha elpusztul, az az ő baja, hiszen itt tökéletesen az ő döntésén múlik minden, tehát még az sem marad meg, mint annak idején (a legenda szerint) a sérült, idős, betegnek, hogy ha fenn tudja tartani magát a pusztában, tegye, akkor élhet, de ha nem, akkor pusztulásra van ítélve, de onnantól ez már az ő felelőssége... a közösség mossa kezeit....
Itt, senki nem mos semmit. Humanoid eldönti, hogy kutya túl sokat ugat, pénztárca elő, telefon felemel, időpont lebeszél, "állatorvos" műt, eb felébred...

S a TV2 riportjának az utolsó mondata fogott meg igazán mely valahogy így szólt: "A kutya nem érez fájdalmat -mondják a szakértők legalábbis- és meglepődni is csak akkor fog, mikor az első ugatásra kerülne a sor."



Ő Amper. És sokszor ugat, sőt, néha szatyorrá lényegül, néha szétszed mindent, s néha, mikor ülök a konyhában és békésen kávéznék barátnéimmal, odajön és mi nem merünk a szemébe nézni, nehogy belekezdjen valami mondókába és baromira röhögünk magunkon... de eszembe nem jutna ilyet tenni, és nem azért mert Am/, Am/, mert ő Csaba kutyája, mert ő a családunk tagja, hanem szimplán azért nem, mert ez embertelen!

Most éppen ezt nem értem. Segítesz?

Itt a kánanán? Vagy éppen lenn vagyunk a semmiben?

Szóval, nemsokára bevezetik az egykulcsos adót.Azon pörögnek most a kerekek agyam helyén, hogy mintha annak idején Viktor és sleppje igencsak ágált volna az ötlet ellen -mondván ez a gazdagoknak jó, kisemmizi a szegényeket, s növeli a társadalmi olló két szára közötti szakadékot-, mikor ezt az SZDSZ vitte a törvényhozás elé.



Hogy is van ez? Ha te mondod, akkor szar ötlet, ám ha lenyomtalak majd elismétlem ugyanazt, onnantól már országmentő és az egyetlen nemes igazság zálogát hordozza? Az akkori ellenérveim meg pont olyan szarok és elhallgatásra valók, mint a te léted?


Hogy is van ez? Valaki magyarázza már el nekem, kérem!!

Bár, nem ez a kérdés. Pontosabban ez nem kérdés.... bassza meg

A mai vezér Sokadik ütem címmel egy remek írás, melyre már korábban ráakadtam, csak éppen azóta kedves írója törölte azt.
Most mégis ott díszeleghet -kissé hatásvadász, de már ezen meg sem lepődöm, gépház által hozzá választott képpel- vezércikként a címlapon!!

"

Vezérblog: július 27

Sokadik ütem

Tudod, senkit sem érdekel, hogy kik vagyunk. De azért elmondom, hogy nem vagyok rasszista, csak félek, hogy egyszer megkéselnek. Nincs bajom a homokosokkal; nem bánt, hogy valaki zsidó, vagy keresztény. Nem érdekelnek a drogosok, vagy a kurvák. Megvetem az egyházat és a médiát. A magyar öntudat is már egy olyan kifejezés, ami inkább divatszámba megy, mint őszinte meggyőződésbe. Egy az egyben leszarom. (fotó: Hemingway)

Nevermind - egy vándor oldala -

"

Kedveseim! Semmi, de komolyan, semmi elv nincs már amit követendőnek tartotok?
Mert az, hogy nap mint nap náci szarok a vezérek, vagy ostoba tinijajgatások, netán egy mondatos dekurvajóérzés szösszenetek, s persze néha akad egy-egy színvonalasabb is -mely akár olyannyira az, hogy én értelmetlennek érzem, de ez engem minősít-, azon már meg sem lepődöm, s lehet ezek csak az én személyes ízlésemnek nem megfelelőek, de kincseim, az, hogy betesztek a saját portálotok címlapjára egy olyat, ami nincs is, az csak nekem tűnik meglehetősen gáznak???

Bárki bármit is mond.

Kikerestem, bár nem volt egyszerű, de tudtam, hogy rengetegszer írtam erről, egy viszont kifejezetten a mai nap tanulságához tartozik.

Hiszen, semmi sem véletlen. S néha, ahogy a szilánkok pattannak le az általam készített, de nem valós mázról, tudomásul kell vennem a helyem.
Amiben nem kételkedem sosem, hiszen attól a pillanattól, hogy visszatértem tudom, nincs véletlen, tudom, a legrosszabb tapasztalat sem azért van, hogy engem rontson, hanem épp ellenkezőleg, azért, hogy tanulhassak belőle, mégis néha, mikor szembesülök egy-egy ilyen leváló pici, éles darabbal, sokkal fokozottabban értem a dolgot.
Tulajdonképpen köszönettel tartozom. Meg kell köszönnöm, hogy mindig van ami/aki visszarántson, nehogy túlságosan messzire engedjem szállni képzeletem.

Ha már akkor nem sikerült betennem, íme:

Mára is igaz az ott leírt szavak hangulata. Csak nem ezt a videót néztem megbabonázva, de ha egy leckét nem sikerült megtanulni -márpedig tudom, hogy egy még van a listámon, pipa nélkül-, akkor annak mindegyre neki kell futni.
Ha tetszik, ha nem.

Tudom, hogy már nem az van, de eddig nme volt képem hozzá...

Pedig az fontos.
Mint ahogy ez is:

S íme, az ünnepelt, aki 16. életévét töltötte azon a bizonyos 24-ei napon.




Hármaska

Itt szól mellettem most is a zene, éppen Moby válogat, és arra lettem figyelmes, hogy -úgy tűnt- órák óta ugyanaz az akkord, vagy mia  tök, részlet ismétlődik.

Ezért oda is néztem, namcsak beengedtem a fülemen a kérlelhetetlen zajt.

Érdemes volt. Hiába, aki tud, az tud. És már akkor, mikor én Moby-n legfeljebb elnézően mosolyogtam, volt aki helyén értékelte ezt a szemüveges, különleges fickót.
S engem...

Most tehát, Moby ajánlására: Orbital: Halcion

Egyéb kérdés?

Mert az tény, hogy épp az elviselhetőség határát verdesi -persze felülről már- a meleg, illetve a páratartalom, de pláne ennek egyvelege, így valóban, valami módszer kell, hogy mégis ne dobjam fel a pacskert, s Eter' ajánlata nem megvetendő, ám az én kicsiny agymaradékom erről azonnal egy más kúrára ugrott...

Mely átállás magával hozta egy magányosan -illetve egy kisbabával- töltött nyár, egy kicsi ház, egy néha váratlanul beállító öccs, egy napi levélváltás és egy zene emlékét.

Az én kúrám -viselhetetlen hőség ide, elmúlás oda, amnézia amoda- innen ered:

S ez a legelvetemültebb az én jegyzékemben tőlük:

Ez nem zenema. Ez stabil és nekem örök. Mert öreg vagyok és így, volt szerencsém megérni azokat az időket, melyek segítségével tudom viselni ezeket az időket...

Azért érdemes megnézni ezeket a lányokat és ajánlott tátott szájjal lesni a teljesítményüket.
DJ Fresh -Gold Dust

 

Oké, beismerem, hímnemű is van ott néhány, de azért a "tükörlányok" a csúcs. No, persze a macifiú is megér egy főhajtást... No meg az egészben az összhang, ami a kötélhajtók és az éppen ugráló között feszül... Ugyi?

Eagle-Eye Cherry: Save Tonight

Napok óta itt ketyeg a fejemben, ráadásul ez a klip nagyon-nagyon jó. 

Kínai fogamzásgátló leírása (eredeti!) Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója.

Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót.

A fogalmazványt eredeti írásmódban, módosítás nélkül tesszük közzé.

"Köszöni a miénk cég hogy ön választja miénk által gyártódott fogamzódás gátlásos pirula.

Kérni hogy nagyon fontos ez a tájékoztató hogy Ön elolvasni és utasítások fenntartani. Nem fenntartja miénk cég nem tart felelősség de más esetben nem tart felelősség fenn szintén.

Pirula rendszerben nyelése naponként este vagy reggel meggátolódik hogy Ön belees a teherbe. Ha nem rendszerben nyelés, előfordulása Ön belees a teherbe növekedett valószínűséggel bír. A pirula evése vízet követéssel valósul meg, úgy jó. Pirulát megharapni nem kell, a maga teljességében nyelendő bele Önnek szervezetében.

Nem használ hashajtó rossz mert Ön teherbe lehet beleesve ha felszívódás előtti hasmegy.

Nem hány magatol, nem jó. Teherbe beleeshet ha hány magának ujjától. Van étel gátolja pirula effektus. Nem eszi ilyen etel pirula nyelésének előtte és után 2 óra minimum.

Beveszese pirulanak harom hetet egyszerre rendszeres, utana követőt vár, hogy Ön vére folyása kezdődik. Ez általánosságot megvéve egy hét.

Egy nap vére folyása követőt pirula ismét nyeldes. Összes idő négy hét ami menzesz ciklus és Ön nyeldes pirula három hét és nem nyeldes egy hét. Ha kihagy pirula nyelése nem csinál szexuális dolog egy hét.

Egyéb eshetőség Ön belees a teherbe. Ha kihagy kettő pirula nyelése nem csinál szexuális dolog következő ciklus kezdete egy hét után való.

Mellékes effektusokkal van: Ön elhány magát, első esetnél kivérezi magát nem megfelelő időpontnál (dátum), feje szédül, hasa fáj, érének dagadása, fájás Ön testének változatos pontokjai, extreme lehetségesség szőrszálnövekedés Ön testének helyein Önnek kényes és esztétitikátalan.

Fontos! Nem nyeldesi pirula annak esete alkalmával hogy Ön korábban beleesett a teherbe és teher állapot azóta fennáll Önnek!

Nem nyeldesi pirula annak esete fennforog hogy Ön hím: kizárólagos csak nőstény nyeldes pirula.

Nem nyeldesi pirula amikor Önnek mája elégtelen vagy Önnek szíve ritmusosan zavart.

Egyéb mellékes effektusokért és kockázat mértékekért kérdeződjön Önnek orvos vagy gyógyszert készítő szakember.

Reméljük jól használ. Köszönünk Önnen bizalom neki miénk cégnek, hogy miénk terméket Ön nyeli."

/Mosolygós pirulákok ehunnan, ni/

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ezt egy roki-listán kaptam. :)

Most éppen a SZABOLCS.ONLINE-on tűnik fel, mint egy szép, ifjú hölgy, tenger tetovával a hátán.

Mint ahogy rögzítettem már, ránőtt a  tenger -egy jin-jang és dátum, valamint kérdőjel majd cipzár után- másodszülött lányom hátára. (Nem mind van a hátán, na, csak ezt egy mondatba szerkeszteni ebben a melegben és ennyi aggyal nehéz ám, ugyi hihető, na.)
Mert Ketteske -született Fanni- részt vett az idei Hegyalja Fesztiválon, és naná, a kánikula miatt a tömeg ott meglehetősen lenge öltözékben vészelte át a napokat, így Ő sem rejtette ruha alá varrott tengerét.
Íme:



Na, ennél azért -nem sokkal ugyan, de- nagyobb formátumú a gyermekem, de mivel ez sajtófotó, így nem engedi nagyobb méretben idetenni -vagyis lecincálni onnan, na-, ám itt teljes pompájában megcsodálható. S persze a fenti kép is onnan való, na.

Afro-fonással és műhajjal nőtt ekkorára a fején a copf a varrásról készült poszt óta. Ez csak technikai információ volt, ugye.

Ahogy korábban írtam, nem mindegy, hogy mondjuk állapotos ideál vagy ideális állapot.

Ma találtam egy új példát, mely ehhez kapcsolódik, de eddig eszembe sem jutott, mert igazából fel sem merült a lehetősége, hogy némely szakma is lehet erre -a "nemmindegy-ségre"- alkalmas.

Egy, üllővel, vassal, illetve acéllal, hővel, kalapáccsal, illetve robosztus erővel dolgozó izzadságtól csillogó mellkasú - vagy egy birkákokkal, zöld mezőn sétálva s közben fütyörészve, fűszálat rágcsáló, nagyon nem sietősen élő, bajuszos férfiember. Vagyis kovács avagy juhász.

Nem mindegy. Legfeljebb nem tartozik mindenkire.

Hiszen az őszinteség fontos, nagyon fontos. És csak én vagyok ennyire egyszerű és buta, hogy ezalatt azt értem, nem mondok olyat, ami nem felel meg a valóságnak. Nem érek fel addig, ahol a nagyok játszanak, hiszen ennyi különbség legfeljebb csak kicsiny csúsztatás, nem több, de még igazán annak sem nevezhető.
Hiszen ez is szakma meg amaz is.





Mégis miért akadoznak a kerekek az agyam helyén ettől?? Mindenesetre egyfajta választ kaptam, bár nem azt amitől tartottam, csak egy adalék, mert néha a 10% is több, mint amivel könnyű élni.

Vagy nem?

Ez dübörög odabenn a tágas térben, a nagy-nagy szabad űrben, az agyam helyén.

Ugye nem?!

Van aki vitatkozik ezzel?

Tudvalévő, hogy van nekem egy szatyor lányom. Ugye. Szám szerint három. Ugye. Egyik szebb s okosabb mint a másik, s mindebben messze túltesznek szülőanyjukon -persze külön-külön is-, de ráadásul van nekem két -azaz kettő- fogadott lyányom is, kiket így nem is osztályoznék, de be kell vallanom, ha csak csendesen is, de muszáj, utánuk is legfeljebb kulloghatok, de mivel nincs agyam -vagyis csak az eredeti 10%-a- így fel sem veszem ezt, csak boldogan loholok a nyomukban, míg hagyják. Szóval, voltam én már négyiksz is a minap, s ezt Luci'lyányom bírta kemény munkával ünnepelni, így az arra a napra tervezett diétarontó megmozdulásunkat át kellett tenni mára.
Én mentem is, hajnali tízkor, s még a buszon ültem, mikor hítt ő, hogy integessek, mert nem talál. Nos, bakker, nem értette az utazóközönség a járművön, hogy telefonnal a fülemen, ugyan mit kalimpálok én a semmibe... Majd végre egymásra akadtunk, s mentünk a Ráday utca felé, ahol is a Fotocella Galéria műintézmény lett a győztes.
Néhány dolgot  meg kell jegyeznem.

1) Luci', bár boszi a lelkem, mármint nem, nem az én lelkem boszorkány, hanem ő, de jajmár... na... nem ösmerte fel az általam kőre festett szerencsesárkányt*, belekötött a Kingavirágba és nem értette és kiröhögte, jaj miket beszélek, illedelmesen kikacagta legfeljebb, a brrrrr...-ömet. (*: akkor is, ha én stilizáltan, amúgy művészi szabadsággal... khmmm... meglehetős művészi szabadsággal adaptáltam eme jószágot, na)

2) Nem elég, hogy valami igen finom, csokis, habos mifene kávét itatott velem, de még sütit is etetett, depláne fagyit és tejszínhabot is; és ez még semmi, mert macifröccsöt is kaptam egy meglehetős pohárral.
Melynek nevétől én ott helyben elaléltam. (Pszt!! Én még ezt nem ösmertem, hijába, na, vidéki öreglány vagyok, ottan a macik legfeljebb sajtban laknak, de a legritkább esetben sem fröcskölnek...)



Az adag ennél jóval kiadósabb volt, a szín viszont kísértetiesen hasonlít. Hát, nem csábító? /Innen van e/

3) Míg én rózsaszín leányitallal is beértem, bezzeg Ő egy sor Sangriát ivott, hiszen mégiscsak nénnye huszadik szülinapját igazi kontyalávalóval kellett ünnepelje.

4) És megbeszéltük a szülinapi ajándék filozófiáját is, nem kihagyva azt a kérdést, hogy mi a legjobb válasz egy olyan teoretikus felkérésre, hogyaszongya, menj és válassz magadnak valamit!? Míg én, öreg és anyukás, sőt, mamókás nénnye, azt mondtam, hogy elintézném ezt a kérdést egy vérmes -igen, kicsit sem csábító, amolyan cicukás, nem, nem, sokkal inkább meglehetős...- röhögéssel, majd előcibálva az ilyenkor visszavonulót fújó praktikumot, csak kibökném, hogy kérek egy porszívót, de Ő, egy igazi boszi, aki -mint azt megtudhattam, én vagyok, s ki az, aki csodálkozik még ezen??- rávágta az egyetlen helyes reakciót erre, mely válasz sok-sok porszívót is akár magában foglalhat, miszerint:

(Ebből a filmből való ez a részlet.)
És még mondja valaki, hogy nem okosak az én lyányaim!!

5) Nomeg persze beszéltünk a holnapról is. A kávéról, a kávéházakról, a cukrászdáról, a nők helyzetéről, a hangulatról, a múltszázadi kellemről, a finálékról, a megtalált, a megtalálni vélt, az elvesztett, aztán a nem is tudott, de elvesztett vagy sosem volt pillanatokról.

Osztán meg este lett. Dorkát, az én Egyeskémet összeszedtük a Népligetben s a rekkenő hőségben buszoztunk, majd gyalogoltunk haza.
Itthon meg legkisebb lyányom, azaz Hármaska gyönyörűséges, habos, krémes, csokis, tejszínes süticsodával várt, amit barátnőjével rittyentettek nekem a nap folyamán. (Csak egyszer hítt fel, de mire belemondta a telefonba, hogy "Liszt" már meg is látta... höhö)
Édes élet.

Nem limfizé diétásnak való ez. Na.

Mégis ez egy pörfekt nap volt. Bárki bármit is mond, s még győztem is a székkel, s történjen akármi is holnap ez a mai nap rózsaszín volt, s ez jó, akkor is, ha ez nem a kedvenc színem, kerek, akkor is, ha nehéz fogást találni egy sarkatlan testen, kellemes, akkor is, ha ez kevés ennek leírására, hűsítő, a 38 fok árnyékban ellenére is meg egyáltalán, köszönöm.

Azt mondom: H9H9!! Ugye ez érthető??

Már volt ilyen zenamám, de edzésben vagyok, hiszen már a jegyem is megvan -ott lapul a táskámban, az információs számmal egyetemben, melyet a kerekesszék ügyben fel kell hívnom, bakker, valaki böködjön már oldalba, hogy el ne felejtsem!!-, hiszen megyek... mit megyek??... hiszen MEGYEK a Szigetre!


(Akkor is éri ez a felkiáltás, ha csak 3 órára leszek ott és akkor is, ha fennáll a veszély, hogy vagy bőgök, vagy nem veszek levegőt azon idő alatt.... de ott leszek....:):

Zabszem a helyén, torkom szorul, lábam remeg a gondolattól, de megyek. Hisz KisPál búcsúzik, és én búcsúban jó vagyok.

Tegnapelőtt jöttem haza a konmtinenst átszelő láblógatásból, és a ház, gyakorlatilag csak azért nem indult el magától világgá, mert szeret battainak lenni.

Úgyhogy egy alapos nagytakarítás nagyon kijárt neki, ám tegnap reggeltől estig jártam Pestet, így esély sem volt az itthoni állapot javításra, ám ma eljött az idő.
(Némmá, Viktor ide is bekúszik... "ITT AZ IDŐ!" aszongya... ej, ej, a FIDESZnyikek remek PR stratégákat alkalmaznak, ha még erre a padra is ideeszi őket a megszokás...)
Mint az tudott, én egymagam képtelen vagyok egy -akár kisebb is- takarítást kieszközölni -nyilván mert lusta dög vagyok-, így segítségre van szükségem, a mostani segítségem jött is délután négykor s nekiestünk a háznak. No, én azért mérsékelt intenzitással, leginkább csak ültem és vezényeltem... Majd mikor már szabadszemmel is láthatóvá vált a lakótér, elindultunk vásárolni, hiszen a két hét távollétem alatt, igencsak megcsappant a korábban feltöltött itthoni élelmiszer készlet.
Eleve későn indultunk, már majdnem kilenc volt és mire végeztünk a listával -megjegyzem valódi texo gazdaságos mozzarellát nem kaptam, Battán ilyen nincs, pedig azt Ditte zacsiszámra etetett velem, mert az azon ritkaságok közé tartozik, amit megehetek-, fél 10 is elmúlt, a battai texo meg 10-ig van csak nyitva, így összesen csak két pénztár üzemelt, pedig még vagy huszan bévül voltunk bevásárlókocsit tolva az áruházban. Egy-egy sor így, cirka tíz kocsiból állt, belógott majd az árutér feléig. Alig álltam a lábamon, de nem én voltam az egyetlen... Egy pénztárnál benn ült egy nő, én odamentem és megkérdeztem, hogy jöhetünk-e, de közölte, hogy zár. Sok-sok jókívánságot gondoltam ki, de nem sajnáltam a záróra előtti pihenőidőt a hölgytől... ááá, nem... kénytelen voltam beállni az egyikbe a kettő működő közül. Már nem csak én, de a sor többi tagja is nehezen tolerálta az ácsorgást, de nem volt mit tenni, egyik lábról a másikra támaszkodva szenvedtünk a csiga tempójú sorban.
Egyszercsak egy férfi jelent meg a pénztárnál, kezében egy kartondobozzal, s mindenkihez odament és valamit kínált az embereknek, nem értettem, hogy miről beszél, de örültem, hogy történik valami, addig sem kellett a lábam röhögését hallgatnom.... Néhány perc múlva odaért és elénk tartotta a dobozt, melyben jégkrémek voltak, s ezt mondta:
- Kérnek? Vegyenek, egészségükre!
Valahogy bennem már szakadozott a cérna és mosolyogva ezt mondtam:
- Boldogan veszek, köszönöm, de még sokkal boldogabb leszek, amint inkább egy harmadik pénztárt is kinyitnak!
Férfi -olyan korombeli szimpatikus úr- visszamosolygott, és válaszolt:
- Értem én, de nem tudunk másik pénztárt nyitni, épp ezért hoztam a jégkrémet, hogy enyhítsem a várakozást ebben a rekkenő hőségben! Vegyen csak, limonádés, egészségére!
Én meg vettem, meg mindenki más is a sorban és sokkal elégedettebb voltam -én legalábbis- a helyzettel.
Pedig mit sem változott a lényeg. Egy dugig töltött kocsival beszorultunk egy áruház végtelennek tűnő pénztári sorába.
Mégis, ez a gesztus nekem jól esett. Nagyon.
Igaz, hogy így az egyetlen kezem, melyben nincs mankó tele lett limonádés jégkrémmel, így még imitálni sem tudtam a segítséget Marinak -kinek magának is csak egy keze volt szabad a saját finomsága okán-, ezenkívül mire megettem ragadt az összes ujjam a cukros létől, ráadásul a limfizé diéta miatt nem is ehetnék ilyesmit -de bakker, ez csak most jutott eszembe, akkor persze nem, bakker, bakker-, de sokkal jobb kedvvel vártam ki a sorrakerülésünket.



/Nos, nem pontosan ilyen JamesBond-os volt, de ez a kép nem rossz és ehunnan gyött, ni/

Szóval, ez volt az első pont, amit a texo javára írok. Ez olyan gesztus volt, amit értékelek.

És akkor végre elérkezett a nemes pillanat, melyben fény derülhet a rondabót mivoltára... Hö.

Történt, hogy mentünk vissza Dittéékhez, az nagy kirándulásból -nyilván a megterhelő nap az oka az egésznek- és utunkba akadt egy... egy... 



/swindon magic roundobaut ehun van, ni, de ez a nagytesó.../

...és a veszett fenének se ugrott be az a szó, hogy körforgalom.
Ott ültem és kővé dermedtem, mert csak az járt agyam helyén a tágas térben gellert kapva, hogy Roundabout..Roundabout..Roundabout...

Ditte állítása szerint azt kérdeztem, hogy "Ez a 'ráöndöbáut' mi a göthös búbánatot jelent magyarul?"
Csakhogy hiába kérdeztem, mert Ditte el nem árulta nekem, csak nézett okosan rám, de addigra rá is jöttem, s már folytattam is, közben éreztem a feltörő röhögést, mert ennyire nem lehetek egyszerű, még magam előt is meglepetés volt ez a szint. Elmondtam neki gigászi tusámat agysejtjeimmel, vagyis az azokból teret foglaló nyelvtudásomnak -mely így az anyanyelvemtől veszi el az amúgy is csekély kapacitást- nomeg azt is, hogy ahelyett, hogy mélyen hallgatnék erről, nem, még neki el is mondom, de sőt, de pláne, tuti-fúró-kukker a padomon is világgá kürtölöm, amint a parkomba érek. S lám, ha már olyan vagyok, mint abban a paródiában Charlie, vagy abban a másikban az az '56-os disszidens (aki kiment 'ezherkhilencszázhötvenhat ööö diszembör hárminszegyedikén' és mikor jött vissza? 'ezherkhilencszázhötvenhét dzsanjuár elsején end azótau nem ish mentem többhet visszau'), legalább ne hirdetném fennhangon, hanem magamba fordulnék és mélyen elgondolkodnék önnön selejtségemen...

Sajna viszont én én vagyok. S ezért tán inkább röhögök.

(Este, mikor a napot beszéltük át Dittével, az ajtóból visszaszólva közölte 'Aztán a rondabót ki ne maradjon a krónikából!', vagyis ezért rondabót. Na.:)

És ma már a 11. napot tapostam itt, és azért ehhez írom, mert gyakorlatilag semmit sem csináltam. Jóformán egész nap aludtam.
Gyerekkoromban volt egy falinaptárunk, már nagyon nem az aktuális évet mutatta, de azt nem tettük el, mert a felhőkről, a felhő fajtákról készült fotókkal volt tele, és én imádtam. Ma mondom, egész nap henyéltem, így egy tegnapi képet teszek ide, mert lehet, hogy kellett volna ilyen sorozatot is csinálnom. 



Ugye?

Ide onthatod magvas gondolataid, babám! Ha lesz időm és míg futja türelmemből, válaszolok.




/Ehunnan e/

Ne fogd vissza magad!

Tulajdonképpen az ember is egy, az állatvilághoz tartozó faj. Úgyhogy talán ebben az egyben nem tévedett ez a n.ő. Ha nő ... de gyanúm beigazolódni látszik... az öntömjén úgyis dívik manapság e helyütt, ráadásul most én eresztettem szabadjára azt...

Azt mondtam, nincs dolgom vele többé, most mégis muszáj kicsit felemelkednem hozzá. De eszembe nem jut, hogy oly magasságig jussak valóban, hiszen az a szint, hol egyes erkölcsös bloggerinák, vagy még erkölcsösebb de nemtelen bloggerek állnak, számomra megközelíthetetlen, legfeljebb csak -ha ők a köz s az általános jó iránti alázatukat latba vetve kis időre bepillantást engednek mondjuk egy asztal mellett nemes, kérdőjelektől mentes, s mégoly erkölcsös életükbe- messziről, áhitattal csodálhatom őket.

Ajánlom az "itteni hangadók" figyelmébe, kiknek fő jellemvonásai a: "Képmutatás, közönségesség, és nagyotmondás" majd "ezeket az embereket név szerint megemlít(en)i: Ronin, Velaxin, Eternity, Talema

Miután kifejti okos és erkölcsös, mindezek tetejébe nemtelen kedves mindegyikünk jellemvonásait, kifakad -s látom lelki szemeim előtt, ahogy levegőért kapkodva végigsimít a homlokán, sóhajt egyet világfájdalmában-, hogy ő nem ezt a lovat akarta, s mindezt kellően teátrálisan (lopva maga köré pillantva, hogy kellő számú lovag hanyatlott-e alá ezen gesztustól), majd szinte sírva keresi a billentyűket. Íme:

"ÉN NEM AZÉRT JÖTTEM IDE, NEM AZÉRT OLVASOK BLOGOT, HOGY EZZEL A SÖPREDÉKKEL KELLJEN MINDENÜTT TALÁLKOZNOM, ÉS NE VEHESSEK RÉSZT NORMÁLIS BESZÉLGETÉSBEN.........."

Nos kincsem, gyöngyös bokrétám, okos gyöngyvirágom, én ott egyetlen kommentet írtam, s csak azért nem írtam oda többet, mert nem akartam az olvasottságot növelni egy vezsekedés szításával. Ja, hogy másnak is hasonló volt a véleménye? Mondd má' babám!!!

Ideteszem az én jellemzésem is, hátha valaki még nem ismer -mellesleg ha az itt található cirka 1600 postból nem sikerül, lehet így is megismerni. Csak tudni kell az eredetet, s helyén értékelni az információ forrását, mely jelen esetben egy még a nemét sem ismerő, lelkes, nagylelkű, okos, egyenes, felnőtt blogger. Van az a mondás, hogy madarat tolláról..., ugye? Ha választanom kell, akkor bárkit -soso-, csak ezt a szintet ne!!!!

Íme, az önkényesen kiragadott, mert megszólíttattam, részlet:

"Talema az előzőekhez képest is annyira stílustlan, hogy nem lehet rá mit mondani. Gúny mögé rejtőzik, fölényeskedik, a saját felelősségét nem vállalja, beszélgetni nem tud, csak a maga körével. Ha betér egy neki nem tetsző blogba, akkor nem is annyira a blog gazdához beszél, hanem produkálja magát a közönségének, kifelé játszik, miközben egyáltalán nem érdekli a másik ember. Ismerem az ilyen embereket: csak a cimboráikkal együtt, csak az ő támogatásukkal léteznek, mert nincs önállóságuk, benső tartalmuk."

Ja, babám, dereng valami a gúny és az irónia közötti hajszálnyi, de létező és annak aki tisztában van ezzel, igen markáns különbségről?? Öreg vagyok én már ahhoz, hogy bármiben produkáljam magam, kiscicám, ha eszi, eszi, ha nem, hát nem.
De azt köszönöm, nagyon köszönöm, hogy elismerted a tér legalja csakis az én támogatásommal létezhet. A legalja. Nos, igen, csak tudni kell honnan nézzük, ugye?
Mellesleg a stílusom talematikus. Míg egyeseké szimplán szar. De van ennél ostobább is, az pedig, ha nincs stílusod.

   /tv-maci ehun gargalizál, ni/

Ha érdekel valakit, melegen ajánlom, s már tudván vezető szerepem, így teljes felelősséggel -jaj, vagyis dehogy, nemtelen gargi elmondta, dehogy vállalok!!- ajánlhatom olvasásra ezt a remeket, ni.

Hogy eddig nem látam...

Illetve affenese tudja. A végére már egészen belejöttem, sőt, már azt is kijelentettem, hogy a Macskajaj, hímnemű házörző vagy házi kedvenc szaporítószerve ehhez képest...

Mert ugye ma este -térgyem kalácsának felejtése érdekében, mely célt, megjegyzem, sikeresen teljesített ez a gyöngyszem- megnéztük Dittelyányommal a MÁZLI című örökbecsű opuszt.

Nem is fecsérlem többé a szót erre, hallga helyettem egy ifjú mestert, ki nem ismer lehetetlent...

...hiszen már régen kimondta a leges legnagyobb mondatot, amit valaha halottam: "kinek hónalja van, az nem lehet hontalan". S akkor íme:
 

Mert volt egyszer -mint kiderült nem is egy, hanem másfél éve- egy MÉM, melyet ma újrakergetek, s ezen sornak első darabja alá Luci', ahelyett, hogy azt mondta volna "Jól van, néném, a meghívásodnak lehetetlen ellenállni, visszatérek!", engem frocliz, hogy írjam meg a rosszakat is.
Mármint a hét darabos rossz tulajdonság kollekciómat.

De nekem nincs is olyan! Na, jó, akkor nekifutok és gereblyézek valami kicsinkát...

1. Őszinte
Néha ez kemény tud lenni, ahogy nemrégiben egy igazi gyöngyszem elmondta, az igaz élet sava-borsa -melyet én láthatóan nem érek fel ésszel- az, hogy el kell hallgatni a dolgokat. S majd ő erre -ha én alávetem magam ennek- ügyesen rávezet, így segít megtanulnom élni. Mert ez botrányos, hogy kimondom, amit gondolok. Pláne, hogy lehülyézem netán egy barátomat is.

A következőt egy az egyben a Jó-MÉM-ből másolom ide:
2. Kemény
Az elsővel jár karban. Nem szépítek, mert nincs rá sem energiám, sem agyam, sem erőm. (S bármennyire is -szintén- relatív, de türelmem sem.) Tehát, ha úgy tetszik, lecsupaszítok mindent a magam által érthető, felfogható szintre.
Azt hiszem, érthető, hogy miért került ide is be.

3. Buta - késhegynyi makacssággal
Annyira, hogy némely, egyértelműen veszett helyzetben sem adom fel, és kapaszkodom körömszakadtáig, sőt, még jóval azután is. Húsbavágóan konkrétan azután is. Erre jeles példa, s egyesek szerint egyértelműen ebbe az opusba tartozó eseménylánc kezdete, egy dátum, melyhez egy busz, egy téli délután, egy jeges út, egy új autó... néhány halál, az elvesztés, a végeláthatatlan KÍN, a csakazértis tartozik és még rengeteg elképzelhetetlen, felsorolhatatlan, megfogalmazhatatlan dolog, mely után minden értő, érző, gondolkodó lény... ... ... ... ...
De itt vagyok.

4. Naiv
Apu mindig ezt mondja. Én meg nagyon nehezen hittem el, mert a hármas is a kellékem, ugye. Ez alatt az értendő, hogy hajlamos vagyok akkor is a jót meglátni, vagy legalább keresni egy emberben, mikor az már ótvar bunkó, rosszindulatú paraszt voltát megkérdőjelezhetetlenül bizonyította előttem.

5. Rendetlen
Nagyon. És ezen most -most?? most már örökre- súlyosbít, hogy képtelen vagyok szinte bármily fizikai munkára, így a takarításra is.

6. Lusta
Régen sem voltam egy motolla, de immáron majd egy évtizede kellékem is hibádzik az izgő-mozgó élethez, s könnyebb csak kinézni a fejemből, mint tenni-venni.

7. Szeretni képes
Ez azért kerül ide is, mert ez önmagában hordozza a csapdát. A '4.'-sel jár karban, hisz régi barátot is éppúgy szeretek, ahogy valaha, s baromi magasról hullok alá, mikor kiderül, a háta közepére sem kíván az illető... csak éppen ő tud élni, érti az élet savát-borsát, s nem mondja ki a dolgokat, csak udvariasan hallgat róla, ahogy azt egy gyöngyszemtől megtanulhatnám. Ha nem lennék oly végtelenül buta.

Most megkértem Dittét és Medvét, hogy itt Írhonban segítsenek nekem összeszedni ezeket. Érdekes mód, nagyon segítőkészek voltak. :)
Medve első pontja az volt, hogy szeretem a tökfőzeléket. Tudom, ez nagyon rossz tulajdonság, már harmadikban is utált érte az egész iskola, mert jóformán én voltam az egyetlen, aki a menzán -vagyis akkor még a napköziben- megette ezt a kaját. Pedig az finom. Bárki bármit mond is.
No meg X lábam van, s ez engem nem zavar, de valljuk be, nem egy ideális tulajdonság.
Nincs agyam. Vagyis mindent elfelejtek, pontosabban egyáltalán nincs befolyásom arra, hogy mi maradjon meg a memóriám helyén, s mi az amiért nem kár, elillan.
Válogatós vagyok. De nem is, csak ez a lymphoedema diéta betette a kaput.

S még sorolhatnám, de minek. Majd aki akarja, tetézi a készeltet, szívesen látom itt alant, én nem moderálok. Előre nem. :) Utólag is csak akkor, ha mást cincálnak itt nálam. Szóval, rajta!

Meghívottak:
Tagore és Eter' naná, és Mark'yhennon no meg Wik377.

Luci', Péter, Ágnes, Goldmund... csukoljatok legalább!!




És akkor ideteszek még egy gyöngyszemet, nő lesz az, méghozzá vidéki, gyanítom (mielőtt... én magam is Pest határain, de még Budáéin is kívül élek, nem ezt jelenti itt a "vidéki" megjelölés), megállapítása:


"Gargoyles - 2 órája 2 perce

@talema: Talema kedves! Amióta ma reggel elkezdtél kötözködni, azóta próbálok a tisztességes válaszaimmal valahol visszahatni rád. Utolsó válaszodig nem voltál azonban képes abből a fensőbbséges, gúnyolódó és lekezelő stílusból kilépni, ami még kamaszoknál elfogadható. Nem kell egyetérteni velem, de ha az alapvető tiszteletet nem vagy képes megadni, azzal csak azt mutatod, hogy nem vagy méltó semmiféle párbeszédre. A stílusod alapján feltételezem, hogy az a tipus vagy, aki a másikat a háta mögött is kibeszéli, gúnyolja, és jót rötyörészik a társaival. Azt gondolom, hogy a bemutatkozásod alapján nem az az ember vagy, akit tudok tisztelni. Gondolom, amúgy is csatlakozni akartál szolidaritásból Eternity barátnédhoz. Sajnálom, hogy csak ennyit tudtál egy nap alatt felmutatni. Ég veled!

Bejegyzés: Amiről a szerkesztő is lemaradt"

Ja és eddig sem sokat, de többet meg egyáltalán nem fogok vele foglalkozni. Gyöngyszemekhez én nem érhetek fel.

Szóval, elő a rosszakkal, kedveseim, ne csak én legyek már terítéken! LécciLécci!

Egy éve volt, de most újra előjött, elolvastam s ideteszem.

In memoriam Zebra, ki nekem nagyon hiányzik a térről. Péterrel, Ágnessal, Luciferinával vagy éppen Goldmunddal egyetemben.
Az eredeti opus itt található, melyet most kicsit felújítok.

Hét jó tulajdonság? Most tényleg?
Albert néz rám megint okosan.


Mert Ő csak úgy tud nézni, bozontos üstökével, nonkomformista életszemléletével, s tenger eszével felvértezve. S miközben lelki szemeim előtt le nem veszi rólam tekintetét, azt sugallja, hogy minden relatív.





Persze, ennél a helyzetnél azért némileg bonyolultabb igazság leírására elegendő ez a tyúkésszel ennyire felfogható alaptézis, de nekem már csak ez van... mármint tyúkész... hehe...

Szóval, zebra, az én csíkoshátú blogger barátom hívott megfele eme játékba, s állított számomra ily nehéz feladatot.

Ha még egy kellene?! De nem, mindjárt hét! És nem rossz (azt ugyan nem szívesen, de, hogy könnyebben sorolnék fel, az tutifúrókukker...), hanem jó tulajdonságot kell felsorolni, szépen sorban.

Ja, most tűnt csak fel, hogy netán Albert jelenléte magyarázatra szorul? Nos, tessék: a jó s rossz, ugye nem egzakt fogalmak. Ennek szellemében tessen értékelni a következőket!

1. Őszinte
Előző életemben is jellemző volt ez rám, de mainapság (é.: ebben a valóságban-immáron 8 és fél éve) annyi kerekítésre sem vagyok hajlandó, mint annak előtte. S ez, a kettessel együtt, már akár rossz is lehet, mert íme:
2. Kemény
Az elsővel jár karban. Nem szépítek, mert nincs rá sem energiám, sem agyam, sem erőm. )S bármennyire is -szintén- relatív, de türelmem sem.) Tehát, ha úgy tetszik, lecsupaszítok mindent a magam által érthető, felfogható szintre.
3. Erős
Nem úgy, mint a legerősebb az országban, hanem úgy, ahogy egy szétesett lego-ember újra beáll a játékba, miután kiesett a negyedikről és darabjaira hullott. (S ezt ismétli gyakorlatilag fekvőnyolcas számú alkalomkor.)
4. Türelmes
Nem siettetem. (Tényleg ráérek, egyre jobban tudom. A KÍN, a hiány, a nihil, a nehézség holnap is velem lesz, ahogy a jó ígérete is, tehát ugyan hova rohannék??)
5. Szerethető
Ez jó, vagy rossz? Vagy semleges? Az én mércémen, az én szerethetőségem mindenképpen jó tulajdonság, hiszen ... hiszen az alma... (Egyetlen ember van, aki nekem etalont jelent, s ha Ő képes engem szeretni -immáron 8 és fél éve a kerítés túloldalán várva, hogy befejezzem itt az utam-, akor én szerethető vagyok. Ugyanakkor utálható is, hiszen AE, ugye?)
6. Szeretni képes
Ahogy figyelem az embereket, s korábban másra nem is voltam képes, csak ültem, bezárva a saját világomba (miután mozgásterem igencsak leszűkült), rá kellett döbbennem, hogy milyen kevesen vannak az empatikus emberek. Azok, akik legalább halvány jelét mutatják valaki más felé érzett -bármilyen előjelű, pláne pozitív- emociónak. Én képes vagyok szeretni. Bonyolítja ez a dolgokat, mert sokkal egyszerűbb lenne a kép, ha nem kéne ilyesmivel bajlódni, de ez teszi a játszóteret érdekessé. (Engem pedig a lehetőségekhez mérten a legemberibb emberré.)
7. Okos
Mondtam, tessen csak az elejére kergetőzni az egérrel! AE!! Nekem 10% agyam van. Nos tehát, akinek megvan mind, azaz 100%, és abból használ (forrás szintén AE) mondjuk 6-7%-ot, az relatíve butább, mint én!!! Tessen utánaszámolni, kérem! (Például nem kapcsolom ki a helyesírás ellenőrt...)

Hogyan lehet mémet indítani? Én elmondanám a rossz tulajdonságaimat is. No, mindegy.

.....

Ennyi a post mára hangolva. Meghívnám Margaret Curly-t, mert érdekel, hátha tudna újat mondani nekem. Vagy Hantert. Vagy Boxert. Vagy Aldebarant. Vagy WIK-et. Nomeg meghívom, feltételes mód nélkül Tagore és Eternity bloggereket.
Mert az ő jó tulajdonságaikra kifejezetten kíváncsi vagyok.
Aki hallja, adja át! Köszönöm. :)