Egyetemes problémával találtam magam szemben, már megint. Miután egymagam nem boldogulok ezzel, hát közzéteszem.
Hátha...

Az eredeti alap. Diana Ross sem ártott neki, ez tagadhatatlan. De egy mű, akkor éri el a csúcspontot, ha átlényegül valami megfoghatatlan alapanyaggá, amiből később, még felismerhető, de valami egészen más szintű dolog születik.

Idetartozó vagyok, tehát elmondom. Én is voltam a Darshanban szombaton este.

Csak olvasd végig! Okosság ez, nem tőlem származik, éppen azért jó is.

Nem bírom befogni a szám, de be kell valljam, nem is akarom.
Nem illik?
Vazze... illetlen vagyok, 'saztán?!

Nem én mondtam, de ez van! Hehe... Hintaszékem nincs, de katicám... mi több?!! KaticáNK, az van!!!!

Meglátogatva.
Emlék.
Kávé.
RJ.
Egy ing, megmentve a cipzár fogságából.

Azt hittem, meg tudom állni szó nélkül. De -mint látható- nem megy. Ha belegondolok, végül is akár még John Travoltát is magamra haragíthatom!?
Kell ennél nagyobb vonzerő?

És most nem a "felfogom" értelmében használom a fentit. Ehhez nem iq kell, hanem az évek egyre növekvő száma, hogy ez a tapasztalat is az enyém legyen.

Nem akarok megint kéretlenül gumicsontként szolgálni igen kis létszámú ellentáboromnak, de valamit mégis le kell szögeznem, ha másért nem, hát a szintén kevés egyedből álló szimpatizánsaim táékoztatása okán.

Eltartott egy ideig, de most megint beugrott valami. Valami fontos.
Nekem, meg a libának.

Mondom, de pláne meg!

Paul Simon - You can call me Al

Mondom, hogy nem. De tényleg.
Eleve nem is értem, hogy miből gondolod ezt?!

Hajnal van, és én nem alszom.

Miért szeretem a parkban a padom? Na, mindjárt összeszedem.

Kell a menekülő útvonal, és komolyan megnyugtató, hogy van hová fordulnom egy kávéért.
És akkor a többiről még nem is ejtettem szót!

Nem láttam, de meg kell néznem.
Ez is olyan, ami valószínűleg a nekem fontos filmek sorába kerül.

Elállt a szavam, már megint. És olvasva az eseményről megjelent cikkeket, azóta is csak tétova gondolatok szálldosnak agyam helyén, mert nem hiszem el!!!!