Ezt látom egyedül üdvözítő megoldásnak a rajtam mostanság eluralkodni látszó szokással szemben.

Komolyan mondom, mindent megpróbáltam (ami csak eszembe jutott): ittam langyos tejet, nem vacsoráztam, olvastam (de rég is volt, hogy nem kellett holmi insomnia ezen tevékenység előfordulásához...), néztem sífutás közvetítést sőt, végső elkeseredésemben számoltam birkákat.







Ez ment megint éjjel kettőtől. Persze, felkelni nem tudtam, úgyhogy csak néztem kifele a fejemből. Ráadásul ha mégis elszundítottam, valami földrengésszerű akármit érezve összerezdültem s tértem vissza a valóság kőkemény talajára. az ébrenlétbe.

Ez ment hajnali 5-ig. Utána talán 7-ig szundítottam egyet, de az is lehet, hogy közben is fel-felriadtam, csak az erőim végét járva már fel sem tűnt ilyen apróság.

Aztán fél nyolc felé már nem láttam rá több reményt, hogy legalább mímelni tudom az alvást, úgyhogy felkeltem.
És mint egy villámcsapás beugrott, hogy Ewan McGregor nyomdokain haladva egyetlen megoldás a jövőmet tekintve az, ha éjjeliőrnek megyek. (Már nem az utcán, fellökve azt, hanem ezt választanám kényszerűségből, de hivatásomnak. Nos,lehet, hogy nem ártana megtanulni járni hozzá kifogástalanul, de ennyi baj legyen! Legalább mankóm van!! Höhö...)






Tán, nem ez a klasszikus hivatástudat, aminek léteznie kellene a pályaválasztáskor, de gyanítom, nem én vagyok az egyetlen, akit nem e nemes elv vezet elhelyezkedésében.
(Bakker! Pedig azt hittem, tudok eszperentéül írni legalább egy fél mondatot... ez sem volt tudatos, de gondoltam, ha már így jött, hát így is fogm befejezni. Hmmm... oszt akkkor... :):




/Bariszámolda innen van e/
/Nightwatch - Éjjeliőr a hullaházban helye meg ehun van e!


 

Persze, egy rakás mindent tudok, de most speciálisan azt az egyet szeretném tudni, hogy tudok-e (szóismételni?... höhö... neeeeem!!:) bejegyzést írni.
Mert ugye a remek üzifalon (ami tök jó, de basszus, nekem még valahogy nem összeegyeztethető a blogoszféra felőli elképzelésemmel - attól persze használom, de akkor is) több embertől hallom /olvasom, na, hogy ma nem lehet újat írni.

Tehát ez egy próba.

Lehetevagyneme?

Az újságírás fontos, érdekes és nem egyhangú hivatás.
Gondolom.
Azért csak "gondolom", merthogy ugyebár én nem vagyok újságíró (még írásnak is csak nagy jóindulattal nevezhető az a tevékenység, amit végzek, mert csak betűket teszek egymás után, nagyon ritka az az eset, mikor a szófüzéreket másoknak értelmezhető tartalommal tudom ellátni), és még ezek mellett úgy érzem, hogy van abban valamiféle felelősség is.

És határozottan elcsodálkozom, mikor az újságíró nem érez ilyeténképpen. Vagyis úgy mond, ír egy hírt, hogy az abban rejlő lényegi információ nem kifejezetten az igazságot tudatja. De már megint.. vagyis, akkor kicsit pontosítok.

Egy kisbusz szállított óvodásokat, és egy kerszteződésben -ahol neki volt elsőbbsége- beleszaladt egy terepjáró. Ez sem elhallgatásra érdemes, de ahogy az egészet tálalták és ami végkövetkeztetéseket levontak belőle, nos attól a bicska kinyílt megint a zsebemben.

Hogy is volt?

Most éppen abból csináltak igazi hírt, hogy azt a kisfiút, aki kizuhant a buszból és utána a busz meg rázuhant a testére, az első mentő legénysége csak felületesen megvizsgálta, majd magára hagyták.
A második mentővel érkező orvos élesztette újra, majd szállította el a helyszínről a gyereket, aki azóta már nincs életveszélyben.

Azon lovagoltak, hogy miért hagyták ott, gyakorlatilag segítség nélkül azt a kisfiút, mikor láthatóan nem volt menthetetlen.
Győrfi Pál az OMSZ szóvivője elmondta, hogy a mentési protokoll szerint jártak el a kollégái.
Ez abszolút érthető. Tényleg az, semmi más nem kell hozzá, mint higgadt, normális paraszti ész. Akkor is így kell dönteni, ha ez a földön fekvő kisgyerek szempontjából embertelennek tűnhet. (Hiszen, ha több traumás sérült van, akkor mindig azt kell előbb ellátni, akinél nagyobb esély van a megmentésre. Tehát súlyos, aztán életveszélyes. Aztán aki megkarcolta magát utána már az is jöhet.)
Borzasztó maga a kérdés, de ez nem jelenti azt, hogy megkerülhető.

És egyszerűen hányok a tálalástól, ahogy ezt előadták, most konkrétan a TV2-n a Tények-ben.

A másik a biztonsági öv kérdése. Illetve ennél is az, ahogy ezt a kérdést tárgyalták.
Végső konklúzióként az derült ki, hogy csak és kizárólag a szülő felelőssége, ha ilyen történik, hiszen az óvoda csak felajánlja a lehetőséget, elrendezi a megvalósítás feltételeit, de a szülők felelőssége, hisz ők adják -aláírásukkal igazoltan- a hozzájárulásukat az óvodán kívüli elfoglaltságokhoz. Ergo: ők engedték a gyerekeiket olyan buszba, amiben nem volt biztonsági öv és gyerekülés, ez sajna az ő bajuk... mindenki más mossa a kezeit.

Értem én, értem. De qrvára nem tetszik.

Naná, a Tv2-s riportot nem találtam, pedig ide akartam tenni. De a hírről itt van egy, meg még egy cikk.

Ez megint az én morgásom csak.

Ehhh...
Azt hiszem, már korábban elraktároztam itt, de most megint: 

Heaven Street Seven: Márta vagyok, neked Márti

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/o-bpD6yQB6Q&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/o-bpD6yQB6Q&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>


Merthogy ami igaz, az igaz, na.

Bárhogy is képzeltem.

Úgy látszik kitartásom abban sem mutat lanyhulást, hogy töretlenül haladok az eddigi úton, miszerint például bírok boldog elégedettséggel tusfürdővel hajat mosni, s ezt tejes mellszélességgel kiállva a térre, vállalom is! (Már mikor rögzítettem azt az eseményt, kértem, hogy inkább hazudjátok azt, hogy normális vagyok, na. Lehet úgy is, ahogy Laár András mondja: nooooooormális. Mindent érteni fogok!:)

Ugyanis, ma ismét tettem egy lapáttal a magam besorolására. (Létezik ilyen formáben mondat? Illetve létezni persze, hisz itten van, ni, de értelmezhető ez vajh? Hmmm... ájvé!)

Történt, hogy este olyan fél 11 felé elaludtam, majdan akármikor felébredtem és ahogy ránéztem a dekóder kijelzőjére, azon nyomban görcsöt is kaptam. Merthogy ott, öntelten villogva nem más állt, mint 23:43. Aszta! Mondottam volt magamban, de mentő ötletként eszembe (czahh..) jutott élemedett korom, s érzékszerveim igen beszűkült működési tere, s mindezek kapcsán a szemüvegem! Háhá!!!!
Elegáns mozdulattal kitapogattam mellettem az ágyban (csak néhány rejtvényt, meg a táskámat és mindösszesen egy könyvet /Pi az, hallja akit érint?!/ kellett arrébb kotorásznom), s azon nyomban nyugalmat lelt háborgó lelkem, mert az idő már kicsit előrébb járt az éjszakában, 2:13 volt ugyanis. Ez egyrészt jó, hiszen akkor mégsem csak uszkve egy órát aludtam, viszont így tudatosult, hogy egy világ választ el a reggeltől, s bizony a gyakorlat azt mutatja, hogy -amolyan láttam én mán karón varjút!- nem mindig sikerül megtalálnom ilyenkor a visszautat az alvás felé, hanem kénytelen-kelletlen a sötétben számolgatva a sarkokat (mely nekem igenis munka, ennyi aggyal mire a végére érek a négy saroknak, új felfedezés ismét nekikezdeni!:) telik el az éjszaka, s reggelre igen elnyűtt formát öltve kezdhetem a nap érdemi részét.
Szóval, igyekeztem visszaaludni. Nos, ebben nem segített, hogy elkezdett fájni a fogam. Ezzel önmagában még nem lenne nagy baj, hisz ez "csak" fájdalom, de ettől még nem jó, ráadásul most ehhez csatlakozott az is, hogy az általam ilyenkor nézett rengetegséges dokumentumfilm (melyek a sok-sok csatorna némelyikén jönnek be, s az éjszakai órák a legjobb lelőhelyük, tapasztalataim szerint) ma valahogy mintha összesküdtek volna idővel-foggal-mindennel, hisz ez utóbbi kivétel nélkül olyan volt, amit már láttam korábban. (Na, erre varrjon gombot aki akar! A sarkok a szobámban, mindig új szórakozást jelentenek, de némely dokumentumfilmre emléxem, és nincs kedvem újra nézni azokat. Na, hogy van ez? Parajelenség ez is.)

Ottan vártam, hogy egyszer majdcsak reggel lesz és nem lesz ekkora teher a vállamon, hogy aludnom kéne, amikor tudatosult bennem, hogy az a zaj, amit szinte folyamatosan hallok, nem valami zenei aláfestés, hanem Amper diszkét jelzése arra vonatkozóan, hogy "Hé, te tyúk, ott benn! Emeld mán föl becses altested, oszt öncsé vizet a tálkámba, mert lassan szomjan halok!" Ezt úgy mondja el a kéthülyekutyákok esszenciája, hogy a kövön, orrával finoman tologatja a fém tálkáit. Édes!!!
Vagyis, amikor ez már nevesítve jegyzékbe került az agyam helyén, el is indultam, hogy könnyebbé tegyem Am/ életét egy adag vízzel. Csak az én kislámpámat kapcsoltam fel, mert minek más, jó a szemem, és különben is, itthon úgy tájékozódom, mint egy denevér!!!
Ahhhhhaaaa...
Nyugodt, de határozott léptekkel mentem a célom felé. A félhomályban a világos kövön megláttam egy papírzsepit s nem messze onnan egy szatyrot. Amolyan texos -már pénzbe kerülő, bakker- nyájlonszatyrot. Gondoltam eme korai órán nem fogok lehajolni s felszedni ezeket, tekintve még be nem járatott alkatrészeim, mely részletekre az én koromban már nem árt figyelni, megvárnak ezek reggelig. Persze mérgelődtem kicsit, hogy Am/ megint talált valami feltétlenül megszemlélendő, szétcincálandó okosságot, s ezen tevékenységnek végterméke van ott előttem. Azt találtam üdvözítő megoldásnak, hogy a mankómmal arrébb taszigálom kicsit, hogy ne legyen útban, s majd nappal összeszedem azokat. Megálltam s megemeltem a mankót, közelítettem vele a szatyorhoz....
...amely abban a minutumban felkelt és rám nézett.

Bakker!

Ott helyben szívszélhűdést (mit már tegnap tisztáztam, hogy halovány fogalmam sincs róla, hogy mi is az) kaptam. Hihető?

És hogy működik az emberi agy, pláne ha 10% kénytelen dolgozni a néhai egész helyett, ott álltam, remegő tagokkal, frászt kapva és hirtelen hangosan elkezdtem röhögni, hisz ez ugrott be: végre megtaláltam egy mondás tárgyi alapját:

"Két füle van, mégsem szatyor!"

Immáron ez, megcáfolhatatlan alapigazság. Höhö... Kalandosak az éjszakáim, mi? :)

 

MIntha lenne nekem olyanom, mi?

Az előzőben ecseteltem, hogy néhanap az én koromban már az is feladat, hogy a napi teendőket hiba nélkül oldjam meg. /Avagy legalább ne jutna eszembe, ha már elba... akarom mondani nem ment minden a tökéletesség verőfényes ösvényén.../
A zuhanyozás örömeit felsorolva beugrott az ott említett nagyon nehéz ember -nem, nem kilók szerint, hanem egó szerint nehéz- s találtam tőle idézeteket. Lejegyzem őket, mert ez a fazon, hát, valami elképesztő!

Íme:

 Gyermekkor

1. Gyerekkoromban egyszer eltűntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám.
2. Utáltam és bántam minden napot, amelyet az iskolában kellett töltenem. Azt akartam, hogy tanítsanak meg írni-olvasni, és aztán hagyjanak békén.
3. Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni.
4. Anyám nem akart még szoptatni sem. Azt mondta, hogy csak mint barátot szeret.
5. Anyámnak a születésem után voltak reggeli rosszullétei.
6. Amikor megszülettem, az orvos azt mondta az apámnak: „Sajnálom, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát.”
7. Egyszer emberrablók raboltak el, és elküldték apámnak az egyik ujjamat. Azt üzente vissza nekik, hogy neki több bizonyíték kell!
8. Mondhatnám, hogy a szüleim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rádióval játszottam.
9. Egyszer elvesztem, és megkérdeztem egy rendőrt: „segítene megkeresni a szüleimet?” Mire a rendőr: „Nem is tudom, annyi helyre bújhattak...”
10. Egyszer megkértek, álljak modellt egy plakáthoz. A plakát fogamzásgátlót reklámozott...
11. Egy kisállat-kereskedésben dolgoztam. Az emberek állandóan kérdezgették, hogy nőttem ilyen nagyra.
12. Olyan kutyám volt, hogy amikor rájött, hogy hasonlítunk egymásra, megölte magát.
13. A lányoktól nem kaptam semmilyen megbecsülést. Egyszer elmentem egy randira. Két órát vártam a sarkon. Odajött egy lány. Megkérdeztem: ’Te vagy Louise?’ Azt kérdezte: ’Te vagy Rodney?’ Azt feleltem: ’Igen, én vagyok.’Erre ő azt mondta: ’Nem, nem én vagyok Louise.’”
14. Elég pattanásos voltam. Egyszer elaludtam a könyvtárban és arra ébredtem, hogy egy vak ember olvassa az arcomat.
15. Egyszer azt mondtam az apámnak, hogy már unom a körbe-körbe szaladgálást, erre odaszögezte a másik lábamat is a padlóhoz.
16. Amikor apám szexre vágyott, az anyám az én fényképemet mutogatta neki.

 Család

1. A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
2. Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
3. Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.

4. A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papírhajócskáimat.




5. A szüleim egyszerű emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben.
6. A feleségem olyan kövér, hogy amikor a strandon napozik, az emberek megpróbálják visszatuszkolni a vízbe.
7. Az egyetlen alkalom, amikor a feleségemmel egyszerre volt orgazmusunk akkor volt, amikor a bíró aláírta a válóperes papírokat.
8. Amikor apám szeretkezni akart, anyám mindig megmutatta neki a fényképemet.
9. Alapvetően hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták mert A4-es papírokat lopott.
10. Az anyámnak a születésem után voltak reggeli rosszullétei.
11. Kemény dolog a házasság. A feleségem simán megcsókolja a kutyánkat, de nem hajlandó a poharamból inni.

 Szex

1. Szép dolog a szerelem egy férfi és egy nő között... feltéve ha a megfelelő férfi és a megfelelő nő közé kerül az ember.
2. Hiszek abban, hogy a szex két ember között gyönyörű dolog. Öt ember között pedig fantasztikus!
3. Vajon miért mondja minden nő, hogy csapnivaló szerető vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?
4. A feleségem szeret szex közben hozzám beszélni. A múlt éjszaka is felhívott egy szállodából.
5. A feleségem szereti a szexet a kocsi hátsó ülésén. Csak az a baj, hogy azt akarja, én vezessek.
6. Elmentem egy masszázsszalonba. Sajnos önkiszolgáló volt.
7. Egy utcalány azt mondta nekem, fáj a feje.
8. Egy lány felhívott: „Gyere át, nincs itthon senki.” Átmentem. Tényleg nem volt otthon senki.
9. Egyszer megkérdeztem a feleségem, szex után miért nem gyújt rá? Azt felelte: „egyszerre egy csikk is elég.”
10. Rossz szerető vagyok. Egyszer kifütyült egy kukkoló.
11. Vettem egy könyvet, aminek „100 új pozitúra” volt a címe. Kificamodtam – egy nyomdahiba miatt.
12. Azt mondják: „Szeresd úgy felebarátodat, mint saját magad.” Ez azt jelenti, hogy ki is kell vernem neki?
13. A szex szerelem nélkül csak üres szenvedély. Viszont az üres szenvedélyek között az egyik legjobb.
14. Hiszek a szexben és a halálban: két olyan élmény, amelyben csak egyszer van része az embernek.
15. Te a szexet használod mindenféle érzelem kifejezésére, a szeretetet kivéve.
16. Ha biszex vagy, kapásból megduplázódnak az esélyeid egy szombat esti randevúra.
17. Van egy óriási sztorim az orális fogamzásgátlásról. A múltkor megkértem egy lányt, hogy feküdjön le velem, és ő nemet mondott.
18. A szex mocskos dolog? Persze, ha jól csinálják.
19. Nem a szexuális aktusok mennyisége számít, hanem a minőség. Ugyanakkor, ha a mennyiség nyolc havonta egy alá esik, én mindenképpen utánanéznék a dolgoknak.
20. A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy perverz vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól.
21. A szerelem a válasz, de amíg a válaszra vársz, a szex felvet néhány nagyon érdekes kérdést.

Vallás

1. És együtt alszik majd a bárány és a farkas, de a bárány nem alszik majd jól. (Bibliájának egy részlete.)
2. Hogy higgyek Istenben, mikor pont a múlt héten egy villanyírógép billentyűje becsípte a nyelvemet...
3. Nem az a kérdés, hogy van-e mennyország, hanem az, hogy hányig van nyitva, és melyik busszal lehet odajutni.
4. Az hagyján, hogy nincs Isten, de próbálj meg vasárnap vízvezetékszerelőt találni!
5. Vajon van-e túlvilág? És lehet-e ott zuhanyozni?
6. Ha kiderülne, hogy van Isten, nem hinném, hogy gonosz. De a legrosszabb, amit mondhatsz róla, hogy nem jött össze neki semmi.
7. Mi vár ránk a halál után? A mennyország? A pokol? És lányok lesznek ott?
8. Időnként irigylem azokat, akik természetes módon vallásosak, anélkül, hogy agymosással húzta volna bele a szervezett sürgölődés.
9. NEKED ateista vagyok; Istennek viszont lojális ellenzék.
10. A zsidó hagyományok szellemében nevelkedtem. Arra tanítottak, hogy ne vegyek el goj lányt, ne borotválkozzam szombaton, és főleg sose borotváljak meg goj lányt szombaton.
11. Ahogy a költő is mondta: "Csak Isten képes arra, hogy fákat csináljon" – valószínűleg azért, mert nem könnyű kitalálni, hogyan kell feltenni a kérget.
12. Bárcsak adna Isten egy világos jelet! Mondjuk egy nagyobb összeget a nevemre egy svájci banknál.
13. Ha választanom kell a pápa és a légkondicionáló között, az utóbbit választanám.
14. Hiszem, hogy valahol egy felsőbb hatalom lát bennünket. Csak sajnos ez a kormány.
15. Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.

 Élet és halál

1. Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok.
2. Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra. (Az Annie Hall c. filmből.)
3. Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e tovább élni az emberek emlékezetében, de én tulajdonképpen a saját nappalimban szeretnék tovább élni.
4. Rosszabb dolgok is vannak a halálnál: aki valaha is együtt töltött egy estét egy biztosítási ügynökkel, tudja, hogy mire gondolok.
5. Mi van akkor, ha minden csak a képzelet szüleménye, semmi sem létezik? Ebben az esetben a szőnyegemért jelentősen többet fizettem a kelleténél.
6. Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni.
7. Az élet nem a művészetet utánozza, hanem a rossz tévéműsorokat.
8. Megélheted a száz évet, ha lemondasz mindarról, ami miatt megérné megélni a száz évet.

Egyéb

1. Sohasem akartam a karrierje útjában állni. Hogyan is kívánhatnám egy hozzá fogható szépségű lánytól, hogy otthagyja a roncsderbit?
2. Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott – ne beteg, ne sebesült – halott!
3. Érdekes arca van. Érdekes hogy ez egy arc.
4. Az arca olyan volt, mint Louis Armstrong hangja.
5. Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
6. Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának. (Az Annie Hall c. filmből.)
7. Aki korán kel, az igen.
8. Az agyam a második legkedvesebb szervem.
9. Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.
10. Könnyű boldognak lenni, ha semmi más gondod nincs az életben, minthogy mennyi nyálat eressz ki a szádon.
11. Beültem egy étterembe, ahol minden fogást M.E.F. áron számláztak: Más Emberek Fizetése szerint.
12. Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobata képességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem – a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chaplinéi.
13. A kenyérpirítóm gyűlöl engem...
14. Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni.
15. Félszemű, féllábú zsidó néger vagyok. Kell még valami?
16. Egy bizonyos nőtípus kedvel engem. Az a típus, aki legalább egyszer már felvágta az ereit. A nőkre tett hatásom egyenesen arányos azzal, ahányszor már öngyilkosok akartak lenni.
17. Negyedórán belül el akartam venni feleségül... Fél órán belül már eszembe se jutott, hogy ellopjam a retiküljét. (Fogd a pénzt és fuss!)
18. Kiraboltam egy hentesüzletet, száztizenhat borjúszeletet zsákmányoltam, de aztán neki kellett vágnom, hogy köretet is szerezzek.
19. A fiúk napjában egyszer kaptak meleg ételt: egy kondér gőzt.
20. A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.
21. Soha életemben nem keveredtem bajba, mindig az alkalomhoz illő ételeket ettem.
22. Annyira csúnya, hogy ha a szótárat kinyitod a „csúnya” szónál, az ő fényképét találod.
23. Ha nem lennének zsebtolvajok, nulla lenne a nemi életem.
24. Az utazási irodában azt mondták, 7 éjszakát tölthetek Hawaiin. De egyetlen napot sem.
25. Egyszer annyira depressziós voltam, hogy elhatároztam, leugrok a tizedik emeletről. Erre hoztak egy lelkészt, aki azt mondta:„Elkészülni ........ vigyázz ....”
26. Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.
27. Nem vagyok olyan normális, mint amilyennek látszom.
28. Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.
29. Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet.
30. Sikerült meggyőznie a főnökét arról, hogy pusztán azzal megduplázhatnák a profitot, ha kinyitják a bejárati ajtót, és engedik bejönni a vevőket.
31. Nem, semmiféle tanulmányokat nem folytattam az iskolában. Ők tanulmányoztak engem.
32. Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
33. Nem akarok élni olyan városban, ahol az egyetlen kulturális fejlődés az, hogy a piros lámpánál jobbra lehet fordulni.
34. Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.
35. A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
36. Nem vettek be a sakkcsapatba a magasságom miatt.
37. – Mi leszel, ha nagy leszel? – Csont és bőr. (Az Annie Hall c. filmből)
38. Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
39. Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
40. A: Minden ember halandó. B: Szókratész ember. C: Minden ember Szókratész.
41. Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól...
42. A lényeg, hogy a halálra ne úgy gondoljunk, mint a végre, hanem inkább úgy, mint költségeink lefaragásának igen hatékony módjára.
43. Legszívesebben megölném magam, de ez nem oldaná meg az összes problémámat.
44. Az emberiség - ma inkább, mint valaha - válaszút előtt áll. Az egyik út a kétségbeesésbe és a végső reménytelenségbe vezet. A másik a teljes pusztulásba. Imádkozzunk, hogy a helyes utat válasszuk.
45. Csodálom azokat, akik meg akarják ismerni a világegyetemet, holott épp elég nehéz eligazodni a kínai negyedben is.
46. Érdekes módon a mai csillagászok szerint a világegyetem véges. Ez egy rendkívül vigasztaló dolog, különösen azoknak, akik mindig elhagynak dolgokat.
47. Nem akarok az életművem által halhatatlanná válni. Úgy akarom elérni a halhatatlanságot, hogy nem halok meg.
48. A totális, őszinte demokrácia híve vagyok. De azt hiszem, az amerikai rendszer is beválhat.
49. Nem igaz, hogy narcisztikus vagyok. Ha egy ókori mitológiai alakkal kellene azonosulnom, az nem Narcissus lenne. Inkább Zeusz.
50. Hálás vagyok a nevetésért, kivéve, ha a tej az orromon jön ki.
51. A halálbüntetés jobban kifejtené bűnmegelőző hatását, ha a bűn elkövetése előtt hajtanák végre.
52. Az idő a természet eszköze arra, hogy ne történjen minden egyszerre.
    
    
    

Hehe... mondanám, illetve pontosabban így: höhö... de ez, ismerve az eredendő okot, mely ádázul ott lappang a történés gyökerénél, már nem oly' nagyon vicces.

Történt ugyanis, hogy komótosan, amolyan ráérős roki tempóban mentem, hogy lezuhanyozom. Ebben ugye idáig, semmi különleges nincs.
A rituálé már készségszinten beépült, ami az előkészületeket jelenti:
- mankó cseréje /a remek virágocskákkal díszített kerivívörmankóm, mely napi használatra tökéletes, ám felesleges hiba-, netán balesetforrást jelent a fülkébe való be-, illetve az onnan való kimászkurálásnál, tehát kerivívör parkolópálya, sima, hazai fekete munkafront/
- zokni levétele /az ágyon ülve, tekintve, hogy álló helyzetben ez az én alkatrészeimmel gyakorlatilag megoldhatatlan feladat)
- köntös összeszedése /hiába, na, szüleim, gondos munkával biztosították a köztem s a lábaim között lévő távolságot, melyet a megmaradt, legózott //és remekül működő!!!!// csípőizületekkel sajna, nem hidalhatok át, mely hiányosság egyéb helyzetekben nem oly' égető dolog, ámde törölközésnél gyakorlatilag megsemmisítő tud lenni, ezért nem is próbálkozom ilyennel, tehát zuhany -> köntös -> kávézással egybekötött lábszáradás... höhö/

Tehát ezek elvégzése után irány a fürdőszoba. Amper rövid meggyőzése arról, hogy csakúgy, mint az eddigi 11 évben, neki most sem lesz keresnivalója odabenn. /Valami megmagyarázhatatlan okból, delejes vonzalmat érez azon helyiség iránt. Biztosan az odabenn burjánzó illatok -parfümök, tusfürdők, öblítők eceterákok miatt, mert orrára -csakúgy mint szemére-, már gyakorlatilag vak szegény, ám ott az előbb ecsetelt igen durva koncentráció miatt, mégis érez ezt-azt. Amolyan nosztalgia lehet ez nála mostanában. De sajna akkor sem, na. Intimszféra mégis, vagy mi! Persze, az ágyamba feljön (néha már Berta teszi fel, mert miután magasított bútorról van szó, az ő korában már időnként nem boldogul egymaga ezzel, s nem Hármaska lenne Hármaska, ha nem segítene kedves falkatagunknak...)
Szóval, miután csatát nyertem a kuttyal szemben (kiben a Két hülye kutya* komplett esszenciája egybe vagyon gyúrva), a benti dolgokhoz kezdtem. Mely tevékenység sorozat a nagyobb rituálé része, első lépéseket már volt szerencsém ecsetelni, most folytatom.
- rokiszék lecsuk /mely a falhoz rögzítve tölti életét, s csak arra vár, hogy lehajtsam, majd mezítelenül zuhanyozzam rajta, mert ugye állva ez nekem nem megy: vagy kapaszkodom egyik kézzel, s másikkal fogom a zuhanyrózsát -ám ez esetben macerás ugye a fürdőpamacs meg ilyesmi használata, merthogy kettő van, de több kezem nincs-; vagy nem kapaszkodom, de akkor jó esély van rá, hogy mint egy zsák kidőlök a fülkéből; vagy nyitom csukom a vizet, ámde átfolyós rendszerű melegvíz ellátásnál ez egyrészt pazarlás -energiailag- de főleg a biztos hajhullás és rángógörcs előidézője, tehát ülve zuhany, mert kényelmes egy öreg rokinéni vagyok... höhö.../
- kihámoz magam ruhailag /na, ezt nem részletezem, de elhihető, ennek is vannak érdekes és fix hellyel rendelkező részei, hisz nem egyszerű ez, nem egyszerű... de szórakoztat... mert ha nem így látom, akkor én magam megyek a tajgetoszra... de nem megyek...ismét höhö.../
- fürdőlepedő, mankó megfelelő helyre készítés /nagyon nem mindegy, hogy mi mekkora távolságra van, mikor ottan vagyok vizesen, csúszós talppal.... de kettővel!!! ezt nem felejtem el soha, kettővel!!!!!!!!!/
- beevickélés rituális mozdulatokkal a fülkébe /nem, ez sem egyszerű ám! ki kellett találni a koreográfiáját, hisz minden centinek szerepe van, és nagyon nem mindegy, hogy előbb bal-é vagy jobb-é meg egyáltalán... höhö/

Majdan, nyugodtan üldögélve végre átadhatom magam a forró zuhany okozta megkönnyebbülésnek. Remek, illatosnál illatosabb tusfürdők, válogatott samponok, színes fürdőpamacsok... mint az ovisok... nagyon bírom, na... Woody Allen mondása jut eszembe erről, valahogy így hangzik: "A feleségem annyira gyerekes volt! Mindig elsüllyesztette a papírhajóimat a fürdőkádban!"
Hmmm... Tehát, a konkrét események soránál maradva: ültem a néhány perce áradó forróvíz alatt és kezdtek ellazulni nem is létező izmaim a vállamban, meg egyáltalán megnyugodtam. Félig kikukucskálva a szemem sarkából, elkezdtem a hajmosást. Beleszagoltam a kinyitott flakonba és örömmel konstatáltam, hogy nagyon kellemes megnyugtató illata van a samponnak. Ahogy a tenyerembe öntöttem, figyeltem, hogy vékony sugárban, lassan ereszkedik a halványlila, erősen viszkózus, szinte krémszerű anyag. Kissé furi volt, de mégsem kisgalambok repültek ki a flakonból, úgyhogy könnyedén továbbléptem a dolgon.
Lassan, kimért mozdulatokkal megmosakodtam, aztán ahogy kell, kievickéltem a fülkéből, köntöst felvettem, majd mentem megszáradási céllal a kávézás felé.

Ott ültem, lábaim papucsban, én magam belebugyolálva puha köntösbe és vártam, hogy iható hőmérsékletűvé hüljön a dittesó bögrémben a kávém, mikor is villámcsapásként beugrottak a képek a hülyét csinálás magamból című szappanopera soros részéből.

Hmmm... rá kellett jönnöm, hogy én biza a vadiúj tusfürdővel mostam meg a hajam. Illata bódító, állaga selymes, színe kellemes... de nem sampon, hanem tusfürdő.

Bakker! És akkor mondja valaki, hogy normális vagyok!! (Igen, ezek után pláne szeretném ezt hallani!!!!! Höhö... akkor is, ha nem igaz, na.:)





.......................................................................................

* ha netán... de úgysincs olyan ember széles e világon, ki előtt ismeretlen lenne eme örökbecsű kettős:

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/TCZ9htMI-F0&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/TCZ9htMI-F0&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>



 

Zebra (csíkoshátú barátom) írta kommentben a szülinapi cérna szakadásomhoz (ehhöz itten, ni) (hehe, kis magánteszt, ez vajjjjon műxik??), hogy a "kispadom sértetlen".
Na, erről eszembe jutott, hogy a bennem élő kép a térről egy parkkal egyezik, amolyan hájdpark, ahol a bloggerek ülnek a saját padjukon és mondják a magukét.
Nos (ez is egy teszt.... tördel-é avagy senem?? Hö?:), akkor úgy ment, hogy a parklakók időnként odaültek kedves (vagy nem kedves, néha oltári baromarc, de szórakoztató) szomszédjukhoz (netán távolabbi, de mindenképpen szintúgy parklakó ismerősükhöz)és elbeszélgettek kicsit, de elsődleges volt mindenkinek amga padja, hisz azok egymástól jól szeparáltak, gyakorlatilag önálló életet élők voltak.
Mára virradva (vagy tegnap? ki tud lépést tartani ilyesmikkel, na!?) ez megváltozott. Ki-ki padja most betolódott a nagy-nagy közösségi pusztára és korlátlanul ordítozhatunk bele a világba, mert már a park határaival sem lehetünk tisztában. (Én legalábbis, na.)

Sok-sok pad, amelyek egyre kisebbek, körben egymás mellett, mindenki dumál, de nincs senki, aki az egész parkot irányítaná.

Lesz még?




Megjegyzem: én el nem megyek. Bojkott? Czahhhhh... ha én, szegény rokon elmegyek, egy nagy hálasóhajt váltanék ki a parkőrből... azt meg nem ezért akarom megkapni. Sokkal inkább azért, mert mégiscsak rájön: én vagyok a motor, amitől idevetődik a pénzes cucc. (Álmodom? A kispados mindig is megtehette ezt. Mitől lenne éppen most másképp?)

 

Már megint.
Kicsit nem figyelek és átépítik a parkomat, a hírt ugyan hallottam, hogy valami folyik a háttérben, de nem erisztettek a tesztek közelébe, pedig én itt regisztráltam, ott adtam címet, amott jelentkeztem, de semmi... Aztán meg derült égből szülinap!

Jövök ide és nézek ki a fejemből.

Előrebocsátom, hogy nem leszólom a parkot, csak összegzem magamban a látottakat.




Nem tudom, mikor volt és még nem szoktam hozzá ehhez a rendszerhez, tehát nem is találom (nincs türelmem végigbögyörészni az egészet, na), hogy mikortól lett új a tér, de nem is ez a lényeg. Már akkor is látszott, hogy az a kis kör, ami az elejétől használta a teret nem fér meg eredeti falai között. 

................................................................

Elment a kedvem. Visszajön még?

Mozgalmas hétvége volt.
Hosszú szombattal, dolgos vasárnappal, hideg hétfővel... ami már nem is vége hanem eleje, ráadásul másiknak... mármint hétnek.

Az van, de a cérnám nagyon fogy.

Mentségemre legyen mondva: 10% agyam van, ráadásul a vezérhangya, aki/ami gyakorta elindul, a világon semmiféle gátlással nem rendelkezik.
Most éppen azon parázik, hogy rémlik nekije valami válság emlegetsée, ami halovány, sötét képeket ídéz fel, vándorló, éhező, kilátástalan emberekről világszerte.

Vagy lehet, hogy nem úgy az „igazi”, de hogy úgy elviselhető, na, az biztos.

Szép.
Csendes.
Bordó.
Nyugalmas.

Nehéz.