Na, nem én sétálok, nyugi!
Annál is inkább, hogy felrobbanok! Imént fejeztem be egy postot, amiben igazán kiírtam ezt-azt-amazt és a szerkesztő úgy döntött, hogy beint nekem. Régi szép idők! Ááááá... úgyhogy, felbuzdulva a korábbi -jelen helyzetben előző, bakker- posttal kiváltott ellentéteknek, most mutitok egy másik zenét és egy igen csinos fiatalembert. Hmmm...

Zenei fejlődésem újabb opusa.
 

Zenei fejlődésem újabb opusa.
 

Szokásomhoz híven, maradok a saját szemüvegemen keresztül látottaknál.

Mára összegyűjtötem a feladataim, amiket a városközpontban kellett elintéznem, mert az már éppen olyan távolságban van, ami nekem nagyon megterhelő -ha olyan állapotban vagyok, akkor elérhetetlen.

Taxidermia. Most már meg kell néznem. Ma Mundruczó Kornéllal beszélgetett Veiszer Alinda.

Én már megtettem, hallgasd meg és tedd Te is, amit jónak látsz!

...ha úgyis semmire értékeled magad, már ez sem segít...

Hétfőn kapom az első összetett fájdalomcsillapító kezelést, és a frász kitör már most.

Bakker!

Az egyik roki levelező listán kaptam. Érdekes. :)

 A diliházban cseng a telefon:
- Elnézést, az 568-as cellában van valaki?
- ... nincs.
- Éljen, sikerült megszöknöm!


No comment.

Na, az se normális!

Komolyan mondom, hogy nagyon jó, ha az embernek vannak barátai. De tényleg.

Szombaton este álltam vala a szobámban, az ágyam mellett, léptem egyet, és nocsak! Ottan maradtam de mozdulatlanul, ám!

Tetszik az idei Sziget reklám, pláne a hosszú változat. Most mutatta a lányom, de nem jövünk rá, hogy mi az a részlet, amit kritikus barátunk "dúdol" példamutatásul, hogy na, az, az zene... Te tudod?

Rudolf Hess
NS Front
Helsinki BIzottság
Rendőrség
Törvénykezés

Józan ész.

Egy ideje megy a huzavona, s egyre közelebb kerül az ominózus dátum. Nem értem. Egyszerűen fel nem foghatom ezt az egészet!

De mielőtt rátérnék a mostani helyzetre, fel kellett idéznem, hogy ki is pontosabban Rudolf Hess. A teljesség igénye nélkül, egy oldal. A mai, hozzá fűződő kultusz miatt egy mondatot ideteszek, mert számomra elgondolkodtató:  "Hitler őrültnek nyilvánította, tárgyalásai sikertelenek voltak." Ebből a lényeg, hogy akkor a neonácik mindenekfelett "tisztelt" vezére -Hitler- véleménye mit sem számít, s az általa őrültnek nyilvánított embert akarnak éltetni hatalmas külsőségek mellett? Vajon miért? (Oké, költői kérdés volt. Sajnos tudom a választ.)

Találtam egy reflekciót egy igen független, s a.u.t.e.n.t.i.k.u.s helyen erről az eseményről, pontosabban arról, hogy ezt az ügyészség nem engedélyezi. Ebből is csak egy szakaszt teszel ide, de el kell olvasni az egészet, hogy kerek legyen a kép. Tehát: "Kettős mércét alkalmaznak ismét a köztársaság őrei: betiltották a Rudolf Hess emlékmenetet, de a buzik és más deviánsok menetét rendre megvédik." Itt olvasható az egész. Azt hiszem, ismert a véleményem.

De továbbmegyek. A Magyar Helsinki Bizottság közleményben adta ki álláspontját, mely szerint nem tiltható be előre semmilyen megmozdulás, legyen az bármilyen szervezet égisze alá tartozó is. Az álláspont íme, de az utolsó mondatokat külön is ideteszem: "Az, hogy a gyülekezési törvény még mindig nem teszi lehetővé azoknak a rendezvényeknek a megtiltását, amelyekről előre lehet tudni, hogy nem a Békés gyülekezési jog gyakorlását fogják megvalósítani, a magyar politika és jogalkotás szégyene. A jogszabályok hiányosságainak korrigálására ugyanakkor jogalkalmazó szervnek, mint amilyen a rendőrség és a bíróság is, nincs hatásköre. A jogszabályok hiányosságainak korrigálására Ugyanakkor jogalkalmazó szervnek, mint Amilyen a rendőrség és a bíróság is, nincs hatásköre."

Tudom, hogy a jog az acélhoz hasonlítható talán. Erős, és csak korlátozott mértékben ugyan, de rugalmas. Ám ha ezen a határon túl próbálunk mozogni, a vérmes jogvédők -tekintet nélkül az előjelre- visszalöknek. Nem kellene akkor ennek szellemében megelőzni az ilyen helyzeteket? 
Rudolf Hess semmilyen módon sem ünneplendő.
Egy ilyen felvonulás igenis félelmet kelt.
És ha az kell -mert nincs más mód- akkor a közlekedés akadályozására kell hivatkozni, ámde nem lenne tisztább a helyzet, ha végre leszögeznék, hogy van egy minimum határ?

(Bár, tudom. Sárga sapka, nem sárga sapka. Előbb-utóbb én is beleférnék, de nem látok más megoldást, mint pl. azt, hogy leírja végre az illetékes elvti, hogy az önkényuralmi jelképekkel összefüggésbe hozható eszmék s emberek ünneplése, étetése, a róluk való megemlékezés egyszerűen tilos. Mert maga a jelkép használata, már eleve tilos. Nem lehetne ezt tenni?) 
 

Hogy megtörtént-e azt nem tudom, de itt a helye. Engem legalábbis hümmögésre késztet.

Ők mondták. Én csak kaptam az egyik listán.

Kipróbáltam és sikerült! Ki hitte volna! :)

Igaza van megint egy vörös démonnak, be kéne perelnem őket és milli lomos lennék. De ez csak mellékszál.

Tegnap volt éppen egy hónapja, hogy az internet előfizetésem csak egy dolog, szolgáltatást csak nyomokban kaptam érte, ugyanis igen érdekes jelenség lett úrrá a rendszeren itt nálam: a levelek -ha csak 1-2 várt erre- lejöttek -de ha sok, mondjuk 40-50 vagy több, akkor nem-, oldalt nem lehetett megnyitni, még a guglit sem -okosoktól értesültem róla, hogy az egy igen gyors oldal-, illetve ha olyanja volt, megnyitotta, de azon már semmit sem volt hajlandó tenni, onnantól megfagyott a rendszer. Nos, most már mindent kicseréltünk, amit csak lehetett, így maradt a látszólag jól működő modem, mely felett nincs "hatalmam". S mikor hívtam a szolgáltatót, hogy bejelentsem ikszedszer a bajt, a címben írt mondatot kaptam válaszul.
Nyugodt mosoly mellett elmagyaráztam kedves telefonos ügyintézőnek, hogy a nevemben a "né" nem azt jelenti, hogy a zárt osztályon élek egy ketrecbe láncolva, hanem tán azt, ha már a fejlécen van a teljes nevem, hogy én fizetek, vagyis jelen esetben legyen kedves velem tárgyalni, méghozzá teljes odaadással. Addig erősködtem, míg felvette a hibabejelentést, méghozzá úgy, ahogy én akartam –nem „szakadozik a net”, hanem NINCS, mert ugye azért a leírt állapot nem nagyon fér bele az előbbi fogalomba- majd adatokat egyeztettünk, és vártam a történést.
És láss csodát! Reggelre működött minden!

Ehhh….

De ez csak mellékszál, egy rakás mindent akartam írni, mert ezer dolog történt velem, úgymint egy sokk után, három hetet, igen intenzív nyaralással töltöttem, nyugodt birkák, zöld hegyek, óceán és királyi kiszolgálás mellett, majdan hazagyöttem és folytattam a rokit próbáló időszakot újabb jövés-menéssel, úgymint kertiparti, majd Balaton.

És most itt vagyok, pihegve, újra hálósítva és visszatérve a mindennapokba.

Amit mindenképpen rögzíteni akarok, az a legutóbbi hétvégém. Természetesen csak címszavakban:
- szombat reggel indulás, remek, rokinak ideális méretű autóval Balatonra, két barát (friss házasok, ugye) s egy kislegény társaságában (ja, és két dínóéban, hogy el ne feledjem!);
- korai érkezés, a házigazda számára a hajnali fél 5-ös nyugovóra térés után igen hamar eljött felébredést kierőszakolva;
- egy akác alatt magazinok átolvasása, melyek közül legértékesebbnek Nick Cave életútját tartanám;
- többiek örömteli érkezése, s egyben egy eddig számomra csak írott formában létező blogger megismerése;
- vacsoraidőben fogyasztott ebéd, Balaton. Bátrak benn a vízben, rokik és gátlásosak a parton, ahonnan egy meghökkentő telefonhívás után útnak eredtünk a bejárattal szembeni úton fel a falu felé egy igen szimpatikus nevű utcácskába, vacsorameghívásnak eleget téve;
- a leírás alapján ki is értünk nyomban a senkiföldjére, ahol is kicsiny idő után már jóformán út sem volt, úgyhogy telefonos segítséget kértünk bibliai nevű parklakótól, majd újra erőre kapva, erős lendülettel bele is tolattunk egy ellenségesen viselkedő árokba, ahonnan ügyes, erős, okos, bátor, s nem kevésbé csinos bloggerek kiemelték az autót, méghozzá úgy, hogy lovagias sofőrünk engem nem engedett kiszállni…, de győztünk!
- bibliai nevű és kicsit pikáns tésztaételről nevezett meghívóink remek vacsival vártak minket egy nagyon kellemes, csendes kertben, ahol csak a szúnyogok hada miatt éreztünk némi kényelmetlenséget, de nagyon jót beszélgettünk, illetve többnyire hallgattuk csak számszerint egy társunk kifogyhatatlan történeteit, majd mikor már tulajdonképpen éjszaka volt, úgy döntöttünk, hogy térjünk nyugovóra. Ismét egy bizonyíték arra, hogy nincs véletlen, mert mikor a házból előkerült a táskám s benne a telefonom, éppen csörgött is, és benne egy ifjú, bátor fiatal kétbetűs hölgyemény jelentette, hogy éppen most ért le a megbeszélt (pontosítok: csak épphogy, érintőlegesen vázolt) helyre, majd kérdezte, onnan merre is tovább? De nem engedtük semerre sem, mentünk inkább érte, kis keresgélés után meg is találtuk –mely akciót némileg nehezítette, hogy fülkéből hívott a hölgyemény, de hiába csörgettem azt, ő már nem volt ott, a számát pedig a néhai telefonommal együtt bírtam elveszteni-, de egy ügyes lovag megtalálta őt;
- másnap finom ebéd szintén a kertben, a fa alatt, majd indulás hazafelé, még egy fagyi Veszprémben;
- majd engem Írországba szakadt fogadottlyányomék átvettek egy útba eső város bevásárlóközpontjának parkolójában, aztán végre hazaértem.

Ezután szembesültem azzal, hogy még mindig nincs net, így csak egy napot bírtam már türelemmel, majd hívtam, akiket hívnom kellett. Most pedig itt vagyok.

Igaza van megint egy vörös démonnak, be kéne perelnem őket és milli lomos lennék. De ez csak mellékszál.

Na, jó, nem feltétlenül, de nekem mindenesetre emlékeztető, vagy mi....

Ha lenne még egy lassú tánc...

Csak egy szelete a képnek, de nagyon is meghatározza.

Illetve már vagy hat hónapja elindult, sőt, de talán ha most ezt ily' nyilvánvalóan deklarálom is, már nem olyan beteg dolog.